Katolikus gimnázium, Kecskemét, 1864
I. A Halotti Beszéd és Könyörgés nyelvészeti fejtegetése. Ezen legrégibb magyar nyelvemlék egy a 12-dik században irt latin codexben foglaltatik. Fölfedezője a nagyhitü történetbuvár Pray György jezsuita, ki e becses nyelvemléket 1770-ben a pozsonyi társas káptalan könyvtára poraiból hozta ismét napfényre, miért is fölfedezője emlékezetére Pray-codex nevet visel. Iratási ideje 1171 és 1192 közt hullámzik. Hogy 1170 előtt nem irathatott, mutatja a bejegyzett naptár, melyben Tamás püspök a szentek közé van már igtatva, holott csak ez évben avattatott szentté; az „elevatio c. Ladislai“-iratban pedig a beatus szó később javíttatott sanctusra, holott László 1192-ben igtattatott a szentek közé. — Lássuk tehát ezen nagybecsű ősi emlék nyelvészeti fejtegetését. A Halotti Beszédben a megszólítás „feleum“ (fratres mei), mint láthatni, tiszta magyar szó. Halhatatlan emlékű Rév- ok, ki e becses nyelvemléket hosszasan fejtegeti, nem merte egy rovat alá vonni a fél (dimidium) és fél (frater) szavakat Antiquit. Literat. Hung. 63, 64 lap), őt követi Toldy (M. Nemz. Irod. tört.) még határozottabban fejezvén ki magát, im törzsöké nem a fél főnév, mely valamely egésznek két egyenlő részét teszi, hanem, mint Révay a rokon északi nyelbe bizonyította, külön gyökér.“ — Lugossy József jeles nyelvészünk (M. Nyelv, ll.évf.) határozottan megmutatja, 7?/^ két szó egy test és vér. A fél nem csak valamely ketté vált látható egésznek váladékát jelenti, hanem az anyagtalan vagy fmi egészet is. Ha pedig sociális erkölcsi értelemben teszem magamat féllé, a másik csoportot szintén felekül tekintem.— így jö létre házasfél, pörlekedőfél, vőfél (a vőlegény ügytartója), városfél (régi magyarsággal e. h. városi polgár), pártfél (párttartó Tinódi), egyik fél, másik fél, ellenkező fél. A fél szó tehát valamint rövidségben szebb, úgy tartalomban dúsabb a jelzős embertársaim ( vagy keresztény ') atyámfiainál s a felemás felebarátnál * 2). Ezeken kívül naponkint hallhatni: szomorú felek, alperes fél, vesztő fél, osztályos fél sat, s mégis ezen szép, önmagát értelmező, a köznép ajkán is élő szavunkat folyvást mint kiavultat, a fölebb említett szókkal szoktuk helyettesíteni. 3 *) A könyörgésben a megszólítás „bratum“ a tót nyelvből van kölcsönözve. Ez eredetileg annyit jelentett a magyarban, mint a latin „frater“ megszólítás; utóbb a két első mássalhangzó közé segédhangzót véve magyaros alakot öltött, s lett *) E szó leírási módját és kiejtését illetőleg nem tartom fölöslegesnek megjegyezni, hogy a keresztény szó helyesebb, mint a keresztyén. Keresztény vagy a kereszt szóból származott ény képzővel, mint mellény (gy. mell), erény (gy. ez ebben erő), vagy a mi hihetőbb, a latin christianus szónak a magyar alakhoz idomított kiejtése. Igen ám, de erre azt mondják a keresztyén védői, hogy épen azért, mivel ezen szó a latin christianusból idomíttatott, kell keresztyén és nem keresztényt írnunk, mert Sebastianusból is nem Sebestén 1z lett, hanem Sebestyén. Erre azt válaszolhatni, hogy a keresztény és Sebestyén szókat úgy írjuk, miként mindkettő a nép ajkán erőltetés nélkül hangzik. A magyar nyelvnek alapelve a jóhangzás. A Sebestyén szóban a kemény s mellé igen szépen oda illik a lágy ty ellenben a keresztyén szóban a lágy sz nem tűri meg a lágyított ty-t. Ezen jó hangzás alapján lett a latin hostia-ból ostya (nem osta), sacristia-ból sekrestye. Némelyek azt állítják, hogy a keresztény szó közvetlenül a tót kresztyan-ból idomíttatott, de a tót nyelvben is egyes tájak szerint már kresztyan már kresztan hallható, mely utóbbi szintén nem támogatja a keresztyén szót. Hangzatosabb tehát keresztény, mint az erőltetett keresztyén, valamint Sebestyén kellemesebben hangzik, mint a két kemény mássalhangzóval irt s kiejtett Sebestény. 2) Ide csatlakozik, úgymond Lugossy, az ellenség, istenség sat. mintája szerint nem elvontan, hanem concrete értett feleség, kit kiválólag felemül tekintek. — Sz. László király legendájában: Yeen felet magának, azaz: feleséget. — Batizi Andrásnál (Házass. ének 1546. 88.) olvassuk: Minden állatnak már társa vala Csak maga Ádám fél nélkül vala Hozzá hasonló társa nem vala Akkor az Isten ezt mondja vala. Nem jó embernek egyedül lenni De szükség neki felének lenni Hozzá hasonló társának lenni Azért teremtsünk segédet neki. (Lugossy-codex. 3) Ellipsise a szöveg folyamából mindig kitalálható p. Tinódinál, „Szólja Hegedős István felegnek“, azaz: a maga pártjára .