Állami Katona József gimnázium, Kecskemét, 1929
A direkt és grammatikai módszer összeegyeztetése az élő nyelvek tanításában. Berlitz-school vagy grammatizálás ? Tanítsuk meg a tanulót valamely élő idegen nyelven beszélni, vagy ismertessük meg vele annak nyelvtanát ? — Régóta ez a kérdés foglalkoztatja azokat, akik valamely idegen nyelvet tanulni akarnak, vagy tanítanak. Ez a kérdés körülbelül úgy hat rám, mintha két ember azt tenné vita tárgyává, váljon csak hússal, vagy csak növényi eledellel kell-e táplálni az emberi szervezetet s eközben egyik sem gondol arra, amit néhány esküdt vegetáriánust, vagy bicsérdistát leszámítva, mindenki természetesnek fog találni, t. i. hogy a legcélszerűbb táplálék a kettőnek helyes vegyítése lesz. A lingvistapedagógiai húsevők a grammatikai szabályokra és az elemzésre esküsznek, a lingvista-bicsérdisták pedig „könnyed“, „játszi“, „szórakozásszerű“, „megerőltetés nélküli“ stb. konverzációval akarják bevezetni a tanulót a tökéletes nyelvtudás ígéretföldjére, miközben egyik párt sem gondol arra, hogy leghelyesebb lesz a két szélsőséges módszert összeegyeztetni olyképpen, hogy grammatikai absztrakciókat lehetőleg sok példával illusztrálunk, azok helyes gyakorlati alkalmazását példák lefordíttatása által igyekszünk elérni, vagyis a nyelvi készséget gyarapító beszédgyakorlatokat és dolgozatokat („direkt“ szempont) egy-egy grammatikai tétel precíz megértetése (grammatikai szempont) és helyes alkalmazásának begyakorlása szempontjából irányítjuk, hogy azután az így megszilárdított grammatikai alapon nyugodtan lehessen tovább kiépíteni a beszélő képességet. Laikusok, a grammatika elsajátításához szükséges intenzív munkától idegenkedő privát tanítványok és ezek kedvében járni akaró nyelvmeserek a direkt módszer mellett azzal agitálnak, hogy lám, a fejletlenntelligenciájú kisgyermek is megtanulja anyanyelvét néhány év alatt anélkül, hogy grammatikáról valaha hallott volna. — A direkt módszer e harcosai nemcsak arról feledkeznek meg, hogy a gyermek, akinek agyát egyéb — de ugyancsak anyanyelvén folytatott — stúdiumok korához képest is kevésbé terhelik, mint a középiskolai diákét, reggeltől estig a család minden tagjával, tanítójával és játszótársaival a nyelvet gyakorolja, a középiskolában pedig egy 35 létszámú osztályban, ahol számonkérni, preparálni és fordítani is kell, egy tanulóra egy tanév alatt átlag 4, nyolc év alatt tehát 32 percnyi idő jut beszédre, hanem figyelmen kívül hagyják azt is, hogy anyanyelvének megtanulására a gyermeket mintegy létfenntartási ösztöne hajtja, míg az idegen nyelvről, amelynek praktikus haszna egyelőre kétséges, észfejlesztő hatása pedig ismeretlen előtte, úgy érzi, hogy azt csak