Felsőkereskedelmi fiúiskola, Kecskemét, 1918
Míg országos helyeken így méltányolták munkánkat, addig helybeli méltánylásunk, sajnos, nem következett be a megérdemelt mértékben. . Fentartónktól egy évtized alatt sem bírtunk megfelelő elhelyezést és fölszerelést kapni; az érdekelt közönség nagy része iskolánkat — mely a legeszesebb embereket kívánó és legjobban fizető pályára készítő bizonyítványgyárnak nézi, a közönség nem érdekelt része pedig vagy észre sem veszi odaadó munkánkat, vagy pedig bizonyos hagyományos ellenszenvvel tekint reánk, sőt még alaptalan, jogtalan és indokolatlan személyi üldözésektől sem vagyunk mentek. Nagyon kívánatos e zavaró körülmények mielőbbi megváltozása, mert iskolánk a produktív munka iskolája, melynek ezentúl az eddiginél is nagyobb fontossága lesz az alkotó munkára nevelés terén. Jelentés az 1918/9. tanévről. E tanévet a szabályszerű időben nyitottuk meg szeptember 5-én. A tanév elejével iskolánktól a minisztérium által különválasztott női felsőkeresk. iskolához és szaktanfolyamhoz átmentek s igy iskolánktól megváltak: Barcza József tanárunk, mint igazgató és Adorján Károly tanár. Az előbbi helyére Vöröss József tanár jött újonnan iskolánkhoz. Beiratkozott 48 alsó, 44 középső, 26 felső oszt. tanulónk, összesen 118; az előző évinél 7-el több. Ezenkívül volt 5magántanulónk. Iskolánk ez évben is a ref. főiskolai épületben volt hadielhelyezésben. Tanári karunk működő tagjai voltak a tanév elején: dr. Hajnóczy Iván igazgató, Irlinger Antal, Mann Alajos, Vöröss József r. tanárok, Seiler Jenő óraadó. Október 16-ig nyugodtan tanítottunk, de ekkor a hatóság az iskolát spanyol járvány miatt november 30-ig bezárta. December 1-én, iskolánk újramegnyitásakor állásukat ismét elfoglalták hadban volt tanáraink: Gonda Jenő és Tímár Dezső. Seiler Jenő óraadónk ugyanekkor megvált iskolánktól. A tanítást szorgalmasan, alig 12 napi megszakítással folytattuk egész télen át, de február 12-től március 3-ig szénhiány miatt szünetelnünk kellett. Április 1-én jött iskolánkhoz Szmodiss Mihály turócszentmártoni menekült állami tanár. A proletárdiktatúra iskolánk rendjét is teljesen felforgatta. Tanulóinkat, különösen felső osztályunkat, hivatalosan „forradalmasították“ ; a hittan, történelem, közgazdaságtan, jog tanítását megszűntették vagy céljaikra formálták át; a levelezés, könyvvitel és keresk.számtan tervbe vett kiforgatására már nem maradt idő, így nehéz küzdelmet kellett vívnunk a romboló eszmékkel ; de sikerült iskolánkat még aránylag csekély szellemi és anyagi károsodással megmentenünk. A tanévet sok viszontagság és válság után június 7-én zártuk be. A zavaros viszonyok miatt a tanév folyamán 23 tanulónk maradt ki, úgy, hogy 95 tanulót osztályozhattunk, akik közül 80 megfelelt, 15 nem felelt meg. Helybeli volt 46, pest megyei 23, más megyei 26. A magyar vitagyorsítást a középső- és felsőosztályban rendkívüli tárgyként a tanulóknak díjtalanul tanította egész éven át azigazgató. Iskolánk 10,000 K államsegélyt kapott, ezzel szemben teljes tandíjmentességet adtunk 10 tanulónak 1,200 K értékben. Két új jutalomdijalapot kaptunk ez évben: özv. Weiszberger Salamonnétól s a hősi halált halt Kovács Sándor volt kedves tanulónk szüleitől 1,000—1,000 K-t. A helybeli Takarékpénztár és Leszámítoló Bank 100—100 K adományából és jutalomdíjalapjaink 60 .