Kecskemét, 1873. július-december (1. évfolyam, 27-52. szám)
1873-10-19 / 42. szám
nekünk ok a lankadásra. Jó katona, ha elesni látja oldala mellől bajtársát, kettőt vág egy helyett, egyiket magáért, a másikat elesett bajtársa helyett. Kettőzött erélylyel küzdjünk tehát ezután mi is, mindnyájan, kik híven, komolyan, rendületlenül megmaradtunk s megmaradandunk elveink mellett. Ez elvek győzelemre jutásától függ Magyarország tétele. Azért alkudozni ez elvek felett nem lehet, félni az akadályoktól, melyek az elvek útjában állanak, nem szabad. Amiért mi küzdünk, az igaz ügy: hazánk állami önállóságának igaz szent ügye. Az igazságot elhagyni, elárulni, felfeszíteni lehet, de elveszteni nem, mert feltámad, kikér még a sírból is. Előttünk tisztán áll a cél, teljesítenünk kell tehát lelkiismeretesen, ingadozás és csüggedés nélkül az utolsó percig mindazt, amit e cél elérése megkíván. Hazánk teljes állami függetlensége ama tűzoszlop, mely bennünket bizton vezet, s mely után haladva nem tévedünk soha“. . . . „Mi rendületlenül bízunk a nemzet érzületében. A magyar ellenzék létele nem függ egyesektől. Egyesek meghátrálnak, de a nemzet hű marad ez elvekhez s küzdeni fog mellettünk mindaddig, míg Magyarország teljes állami önállóságának helyreállításában érvényre jutottak. Maradunk tehát mi is, akik voltunk — elvben és eljárásban egyaránt. Új elvekre nincs szükségünk, de az eddigiekből sem adunk fel egy hajszálnyit sem. Az út, melyen haladtunk, helyes, hogy győzelemre jussunk rajta, ahol nem kell egyéb, mint kitartás a küzdelemben, ernyedetlenség az előretörekvésben s bizalom a nemzet hazafias érzületében. Akikben ez megvan, azok velünk lesznek , s bármily kevesen legyünk , erősek leszünk — erőssé tesz bennünket a hit nemzetünk jövőjének kimaradhatatlan győzelmében.“ Városi közgyűlés, Kecskemét sz. kir. város törvényhatóságának 1873. évi Oktober 8. és 9-kén folytatva tartott rendes közgyűléséről. (Folytatás.) 8. A közbiztonság September hóban megnyugtató volt, a mennyiben némely aprólékos tolvajlásokon kívül nagyobbszerű bűnesetek elő nem fordultak. Az ügyforgalom September hóban következő volt: Beadatott az igtatóba 962 ügydarab; a) tanácsban 213 db., b) tanácson kívül 684 db., c) közgyűlésben 50 db. d) Ezen közgyűlésre van 52 db. Összesen: 999 db. Elintéztetett tehát a hátralékból 37 ügydarab. Elnöki beérkezett és elintéztetett 11 ügydarab. 13. A pénztárak állása következő volt: I. A bevételi pénztárba September hóban befolyt 41698 írt. 78 kr. II. A kiadási pénztár bevétele az augustus havi pénztári maradványnyal együtt 43852 frt. 18 kr., kiadása 42051 frt. 22 kr. Pénztárállás október végével 1800 frt. 96 kr. III. Az adópénztárba befoly sept. hóban: a) a városból 16036 frt. 15 kr. b) Bugacmonostorból 352 frt. 1 kr. Mindkét összeg a kir. adóhivatalnak átadatott. Végre jelenti, hogy : a pusztamonostori bába állomásáról lemondott, minélfogva ezen állomás pályázat útján betöltendő lenne. A jelentés többi része tudomásul vétetvén , a bába-állomásra pályázat hirdettetni határoztatott. A borszüret október 10-dik napjára megeresztetni rendeltetett, kihirdetése a kapitányi hivatalra bízatván. Napirendre térvén: A vallás- és közoktatási ministerium azon leirata folytán, melynélfogva egy iskola-gondnoknak felvétele 500 frt. évi fizetés mellett megengedtetik (azon feltétellel, hogy az ne az iskola-alapból fizettessék) , az iskolaszék felhivatik, hogy e hivatalra pályázatot nyitván, a november havi közgyűlésre kinevezési javaslatát terjeszsze be; az 500 frt. évi fizetés pedig az 1874-dik évi községi költség előirányzatba fölvétetni rendeltetett. A kir. pénzügyministeriumnak azon rendelete következtében, melynélfogva a kincstári illetékekről kiadott fizetési meghagyások a törvényhatósági közegek által nemcsak a pusztákon, hanem a városban is ingyen kézbesítendők, (az év végével adandó bizonyos jutalomdíj reményében) a városi tizedesek a kézbesítések teljesítésére utasíttattak; a pusztai kézbesítők ezt már előbb is teljesítvén. Fehér megyének a földmivelés-, ipar- s keresk. ministerium által közlött, a gőzgépek kezelése körül megtartandó egészségrendőri szabályrendelete egyhangúlag elfogadtatván, közhírrététel és a kellő felügyelet gyakorlása végett a rendőrkapitányi hivatalnak kiadatott. A katonatiszti szállásoknak természetbeni kiszolgáltatása iránt érkezett honvédminiszeri rendelet folytán, a városi közönségnek ez által szenvedett sérelmei előterjesztése mellett, egy katona-elszállásolási törvényjavaslatnak az országgyűlés elé mielőbb leendő előterjesztése iránt, a honv. ministériumhoz újabban is felirat intéztetni határoztatott. A pénzügyministériumnak azon rendelete, mely szerint az augustus hóban behajtott adómennyiségét keveselvén, fenyegeti a városi hatóságot, hogy ha erélyesebben nem hajtja be az adókat kénytelen leend az adóhajtást kincstári közegekre bízni, kiadatott a városi tanácsnak azon utasítással, miszerint annak felemlítésével, hogy városunk részéről már September hó végéig a mostoha időviszonyok és szűk pénzforgalom dacára is 103628 frt. adó szolgáltatott be a khr. adópénztárba, tegyen jelentést, hogy a rosztermés, a kolerajárvány, a vásárok betiltása és a lábas jószágok árának tetemes alábbszállása miatt oly eredményt eszközölni, mint az előbbi jó termésű években , teljesen lehetlen. A 11. sz. cs. k. dragonyos ezred parancsnoksága f. évi augustus hó elején megkereste a város hatóságát, hogy az itt aug. 11-kén tartandó századszemlére megjelenendő 40—50 főtisztet, ugyanannyi altisztet és közlegényt s 60 lovat szállásoljon el; helyettes polgármester úr azonban csodálkozván azon , hogy egyetlen század szemléjére mi szükség van ennyi tisztnek és legénységnek megjelenni, utána tudakozódott és megtudta, hogy tulajdonkép nem is a szemle kedvéért jönnek ezen tiszt urak, hanem bizonyos díjnyereménynyel egyebek előtt versenylovaglásra , tisztán privát passióból ; ennélfogva , de még azon okból is, mert ugyanakkor dühöngött legerősebben városunkban a kolera, végre pedig leginkább még azon okból, mivel a honv. ministériumnak egy rendelete szerint a kolera-járvány ideje alatt minden katonai mozgalmak, illetőleg járáskelések beszüntetve lettek, ezen elszállásolásra nézve pedig felsőbb helyről semmi rendelet nem jött, a beszállásolást megtagadta, s ezen eljárását valamint a tanács, úgy a közgyűlés is helyesli s a tanács ezt a honv. ministeriumhoz föl is jelenté. — Jött ugyan a honv. ministeriumtól augustus 10-kén délutáni 34. órakor egy távirati sürgöny, hogy az elszállásolás foganatosíttassák, de az említett tiszt urak már 9-kén megérkezvén a fogadókba vettek maguknak szállást, és így a ministeri rendelet erre nézve már elkésetten érkezvén, foganatosítható nem volt. Most azonban a 11. sz. dragonyos ezred parancsnoksága egy számlát küldött, melynek alapján a fogadóban történt elszállásolási költségeket 69 frt. 54 krban megtéríttetni követeli; egyszersmind a honvédelmi ministérium, ezen kát. parancsnokságnak a városi tanács panaszára beadott nyilatkozatát közli, melyben tagadásba tétetik, hogy itt bármely lóverseny tartatott volna, hanem mindössze is aug. 10-kén délután 5 tiszt által, díjakkal egybekötött lovaglási mutatvány tartatott. (Rest-production.) (Ebből tehát mégis csak kitűnik, hogy nem a század-szemle, hanem a lovaglási mutatvány kedvéért kellett a 40—50 tiszt s ugyan annyi legénység és 60 lónak itt megjelenni, sőt a szemle csakis ürügyül lett e célból felhasználva.) Mindezen tekinteteket figyelembe véve, a közgyűlés a kártérítést határozottan megtagadta s erről az ezred-parancsnokságot értesíteni rendelte; a tanács pedig utasítva lett, hogy a honvédelmi ministeriumhoz ez értelemben tegye meg a jelentést. Az 1874-dik évi községi költségelőirányzat bemutattatván, kinyomatni s a bizottsági tagok között a november havi közgyűlésnek leendő hozzászólhatás végett kiosztatni határoztatott. A ceglédi kir. adóhivatal, az 1463. évi tiszaszabályozási ínséges kölcsönből a város állítólag TÁRCA. & B . V A R. Nápolyi életkép. Rosenthal-Bonin után átdolgozd D A L 0 T TI. „De ott alant irtóztató.“ Schiller. (Folytatás.) Ezen buvárlat híre egyszerre egész Nápolyban elterjedt, s a Vezúv háborgása által okozott izgatottság ezen új esemény által egészen háttérbe szoríttatott. Ahol valami látnivaló vall, oda mint egy varázsütésre, roppant embertömeg tolong, főleg, ha a nézés semmibe se kerül. Most is a félváros talpon volt s Castelamare sziklás partjait tarka, izgatott, csevegő néptömeg foglalá el, eszmét cserélvén „a kincs értéke“ a „gazdag angolok“ és a „búvár“ fölött. Most egy hosszú bárka kikötője előtt kocsi állt meg. Bundery kapitány, ennek baráta és két tengerésztiszt , mint kormányzósági hivatalnok szállt le s Filippo is látható lön , amint hajójával a part felé közelgő. Filippót a tömeg „éljen“ kiáltással üdvözli, a kapitány pedig bátorító. Be akartak a hajóba szállni, de Filippo nem mozdult. „Csak írásba foglalták a dolgot és jutalmat?“ kérdé bizalmatlankodva, „mert irás nélkül nem teszek semmit.“ — Itt az irat — monda a kapitány, — kinek adjam át megőrzés végett?“ — Etzon tengerész úrnak — felesé Filippo és az egyik tengerész-tisztre mutatott, — azon úr olvassa fel.“ A búvár óhajtásának elég létetett s most már a tömeg üdvkiáltásai közben lépett a minden szükségessel ellátott öt férfiú a hajóba, s azon hely felé eveztek, hol, az idegen hajó elsülyedt. A vakító fényt sugárzó élénk kék hullámok közül két kis sziklacsúcs feketéllett ki. Hullámzáskor a hullámok egészen eltakarják ezeket. Az angol hajó , gépezete sérülést szenvedvén , útjából kitérve a dühöngő Sirokkó segélyével gyorsan be akart térni a kikötőbe, de messze észak felé űzetett, még pedig oly gyorsan, hogy legénység és kapitány nagy bajjal menekülhetett meg. ... Megérkeztek , a horgonykő kivettetett s a bárka szilárdan állt. — Először lemegyek, hogy meglássam, hol van a pénz és hozzá férhetek-e? — mondá Filippo. Egy pillanat alatt levetkőzött, keresztet vetett magára s villámgyorsasággal leugrott a vízbe. A bárkában levők látták a mint egy kiálló szirtdarabba megfogazott, de ismét lefelé haladt s ekkor elveszítők szem elől. Filippo hatalmasan nyomult mindig mélyebbremélyebbre; a szikla és lávadarabok mind homályosabbá-homályosabbá lőnek előtte; a kagylók , növények és tengeri állatok mindig gyorsabban kitér- ijeszkedtek és ismét összehúzódtak;a sziklahasadékok üregei kezdenek tágulni, majd ismét összehúzódni , mintha csak azért nyílnának szét, hogy befogadják s ezután ismét összecsukódván, őt szétmorzsolják; — végre minden élő feléje rohant s a visszavonuláskor magukkal akarák lerántani a mélységbe. Filippo fogait összeszorítá s a kétségbeesés erélyével ragadott meg egy kiálló szikla-csúcsot, szemeit erőltetve körültekintett s — alant nem meszsze, megpillantó amit keresett, nyálkás algák között ott hevert a két sárgásbarna bőrzsák. A helyet megjegyző, azután a megragadott sziklát elbocsátó, s kezdett fölfelé hatolni. A víz melegebb, a nyomás gyöngébb kezdett lenni, még egypár lábnyomás s Filippo elérte a víz felületét. Teljesen kimerülve kapaszkodott a csónakhoz. Bevonták. Hanyatt feküdve terült el, egy kendőt szorítva szájához, hogy csak lassan jusson el az életanyag, a levegő tüdejéhez és hatalmasan lüktető vére lecsillapuljon. A ladikban ülők kérdésekkel halmozók el, de Filippo nem tudott szólni. Míg Filippo így feküdt, szemeit a napfény elől becsukva, felizgatott képzelme előtt fölmerült a mélység képe minden részletével együtt — a helyzet minden fenyegető, minden bajos volta elenyészett, csak az aranynyal terhelt zacskók maradtak meg... Mily gazdagon lehetne azokból élni, és én ezt felhozzam az idegeneknek, kétezer líráért kockáztassam életemet, hogy ezen angolok még gazdagabbá legyenek?... Ezen kincs birtokában, mily boldogan élhetnék én Teresitával! Mily könnyen felhozhatnám ez erszényeket valamely rejtekbe, ahonnan azután csekély fáradsággal is előhozhatnám! Ki tanúskodhatik ellenem? —Én is gazdag akarok lenni, tinektek már van elég! Filippo e zárgondolatnál felemelkedett. „Semmit sem láttam, uraim! Még egyszer le kell mennem!“ A búvár fehér Ischiaborba mártott kétszersültet kért s mig e rendes buvárüdítőt ette, szokása ellenére mereven nézett maga elé. A búvár magaviselete föltűnt a kapitánynak; élesen szemügyre vette az ifjú nápolyit s azután ezt mondá angolul kísérőjének: „Klocksteen, lehet e fickóban bízni ?“ Klocksteen Filippora tekintett. „Ő !“ válaszoló nevetve, „ez most párbeszédet tart védszentjével! Azt hiszem, hogy az egész pénz oly ropant sok volna e fickónak, hogy nem is merészkedik leírására gondolni. A kétezer lila határtalan nagy kincs reá nézve.“ „Hisz az ördög e feketehajú népnek!“ dörmögő Bundery kapitány. „Mi egészen e fekete gazember körmei közt vagyunk. Mit tevők lennénk, ha a pénzt fölfedezte volna s eltitkolván titkon magának fölhozná?“ A beszélgetés megszakíttatott Filippo előkészületei által, ki újra a vízbemenéshez készült Egy nagy követ megragadva, ismét beugrott a vízbe s villámgyorsan merült alá, hogy néhány pillanat múlva láthatlanná lön. (Folytatjuk.)