Kecskemét, 1873. július-december (1. évfolyam, 27-52. szám)

1873-10-19 / 42. szám

nekünk ok a lankadásra. Jó katona, ha elesni látja oldala mellől bajtársát, kettőt vág egy he­lyett, egyiket magáért, a másikat elesett bajtársa helyett. Kettőzött erélylyel küzdjünk tehát ezután mi is, mindnyájan, kik híven, komolyan, rendület­lenül megmaradtunk s megmaradandunk elveink mellett. Ez elvek győzelemre jutásától függ Ma­gyarország tétele. Azért alkudozni ez elvek felett nem lehet, félni az akadályoktól, melyek az elvek útjában állanak, nem szabad. A­miért mi küzdünk, az igaz ügy: hazánk állami önállóságának igaz szent ügye. Az igazsá­got elhagyni, elárulni, felfeszíteni lehet, de el­veszteni nem, mert feltámad, kikér még a sírból is. Előttünk tisztán áll a cél, teljesítenünk kell tehát lelkiismeretesen, ingadozás és csüggedés nélkül az utolsó percig mindazt, a­mit e cél elé­rése megkíván. Hazánk teljes állami független­sége ama tűzoszlop, mely bennünket bizton vezet, s mely után haladva nem tévedünk soha“. . . . „Mi rendületlenül bízunk a nemzet érzületé­ben. A magyar ellenzék létele nem függ egyesek­től. Egyesek meghátrálnak, de a nemzet hű ma­rad ez elvekhez s küzdeni fog mellettünk mind­addig, míg Magyarország teljes állami önállósá­gának helyreállításában érvényre jutottak. Maradunk tehát mi is, a­kik voltunk — elv­ben és eljárásban egyaránt. Új elvekre nincs szükségünk, de az eddigiekből sem adunk fel egy hajszálnyit sem. Az út, melyen haladtunk, helyes, hogy győzelemre jussunk rajta, ahol nem kell egyéb, mint kitartás a küzdelemben, ernyedetlen­­ség az előretörekvésben s bizalom a nemzet haza­fias érzületében. A­kikben ez megvan, azok ve­lünk lesznek , s bármily kevesen legyünk , erősek leszünk — erőssé tesz bennünket a hit nemzetünk jövőjének kimaradhatatlan győzelmében.“ Városi közgyűlés, Kecskemét sz. kir. város törvényhatóságának 1873. évi Oktober 8. és 9-kén folytatva tar­tott rendes közgyűléséről. (Folytatás.) 8. A közbiztonság September hóban megnyug­tató volt, a mennyiben némely aprólékos tolvajláso­­kon kívül nagyobbszerű bűnesetek elő nem fordultak.­­ Az ügyforgalom September hóban következő volt: Beadatott az igtatóba 962 ügydarab; a) ta­nácsban 213 db., b) tanácson kívül 684 db., c) köz­gyűlésben 50 db. d) Ezen közgyűlésre van 52 db. Összesen: 999 db. Elintéztetett tehát a hátralékból 37 ügydarab. Elnöki beérkezett és elintéztetett 11 ügydarab. 13. A pénztárak állása következő volt: I. A bevételi pénztárba September hóban befolyt 41698 írt. 78 kr. II. A kiadási pénztár bevétele az augustus havi pénztári maradványnyal együtt 43852 frt. 18 kr., kiadása 42051 frt. 22 kr. Pénztárállás október végével 1800 frt. 96 kr. III. Az adópénztárba befoly sept. hóban: a) a városból 16036 frt. 15 kr. b) Bugacmonostorból 352 frt. 1 kr. Mindkét összeg a kir. adó­hivatalnak átadatott. Végre jelenti, hogy : a pusztamonostori bába állomásáról lemondott, minélfogva ezen állomás pá­lyázat útján betöltendő lenne. A jelentés többi része tudomásul vétetvén , a bába-állomásra pályázat hirdettetni határoztatott. A bor­szüret október 10-dik napjára megeresz­­tetni rendeltetett, kihirdetése a kapitányi hivatalra bízatván. Napirendre térvén: A vallás- és közoktatási ministerium azon le­irata folytán, melynélfogva egy iskola-gondnoknak felvétele 500 frt. évi fizetés mellett megengedtetik (azon feltétellel, hogy az ne az iskola-alapból fizet­tessék) , az iskolaszék felhivatik, hogy­ e hivatalra pályázatot nyitván, a november havi közgyűlésre kinevezési javaslatát terjeszsze be; az 500 frt. évi fizetés pedig az 1874-dik évi községi költség elő­irányzatba fölvétetni rendeltetett. A kir. pénzügyministeriumnak azon rendelete következtében, melynélfogva a kincstári illetékekről kiadott fizetési meghagyások a törvényhatósági köze­gek által nemcsak a pusztákon, hanem a városban is ingyen kézbesítendők, (az év végével adandó bizonyos jutalomdíj reményében) a városi tizedesek a kézbesítések teljesítésére utasíttattak; a pusztai kézbesítők ezt már előbb is teljesítvén. Fehér megyének a földmivelés-, ipar- s keresk. ministerium által közlött, a gőzgépek kezelése körül megtartandó egészségrendőri szabályrendelete egy­hangúlag elfogadtatván, közhírrététel és a kellő fel­ügyelet gyakorlása végett a rendőrkapitányi hivatal­nak kiadatott. A katonatiszti szállásoknak természetbeni ki­szolgáltatása iránt érkezett honvédminiszeri rendelet folytán, a városi közönségnek ez által szenvedett sérelmei előterjesztése mellett, egy katona-elszállá­solási törvényjavaslatnak az országgyűlés elé mielőbb leendő előterjesztése iránt, a honv. ministériumhoz újabban is felirat intéztetni határoztatott. A pénzügyministériumnak azon rendelete, mely szerint az augustus hóban behajtott adómennyiségét keveselvén, fenyegeti a városi hatóságot, hogy­ ha erélyesebben nem hajtja be az adókat kénytelen leend az adóhajtást kincstári közegekre bízni, ki­adatott a városi tanácsnak azon utasítással, misze­rint annak felemlítésével, hogy városunk részéről már September hó végéig a mostoha időviszonyok és szűk pénzforgalom dacára is 103628 frt. adó szolgáltatott be a khr. adópénztárba, tegyen jelen­tést, hogy a rosz­termés, a kolera­járvány, a vásá­rok betiltása és a lábas jószágok árának tetemes alábbszállása miatt oly eredményt eszközölni, mint az előbbi jó termésű években , teljesen lehetlen. A 11. sz. cs. k. dragonyos ezred parancsnok­sága f. évi augustus hó elején megkereste a város hatóságát, hogy az itt aug. 11-kén tartandó század­szemlére megjelenendő 40—50 főtisztet, ugyanannyi altisztet és közlegényt s 60 lovat szállásoljon el; he­lyettes polgármester úr azonban csodálkozván azon , hogy egyetlen század szemléjére mi szükség van ennyi tisztnek és legénységnek megjelenni, utána tudakozódott és megtudta, hogy tulajdonkép nem is a szemle kedvéért jönnek ezen tiszt urak, hanem bizonyos díj­nyereménynyel egyebek előtt verseny­lovaglásra , tisztán privát passióból ; ennélfogva , de még azon okból is, mert ugyanakkor dühöngött leg­erősebben városunkban a kolera, végre pedig leg­inkább még azon okból, mivel a honv. ministérium­­nak egy rendelete szerint a kolera-járvány ideje alatt minden katonai mozgalmak, illetőleg járás­kelések beszüntetve lettek, ezen elszállásolásra nézve pedig felsőbb helyről semmi rendelet nem jött, a beszállásolást megtagadta, s ezen eljárását valamint a tanács, úgy a közgyűlés is helyesli s a tanács ezt a honv. ministeriumhoz föl is jelenté. — Jött ugyan a honv. ministeriumtól augustus 10-kén dél­utáni 3­4. órakor egy távirati sürgöny, hogy az el­szállásolás foganatosíttassák, de az említett tiszt urak már 9-kén megérkezvén a fogadókba vettek maguknak szállást, és így a ministeri rendelet erre nézve már elkésetten érkezvén, foganatosítható nem volt. Most azonban a 11. sz. dragonyos ezred pa­rancsnoksága egy számlát küldött, melynek alapján a fogadóban történt elszállásolási költségeket 69 frt. 54 krban megtéríttetni követeli; egyszersmind a honvédelmi ministérium, ezen kát. parancsnokságnak a városi tanács panaszára beadott nyilatkozatát közli, melyben tagadásba tétetik, hogy itt bármely lóverseny tartatott volna, hanem mindössze is aug. 10-kén délután 5 tiszt által, díjakkal egybe­kötött lovaglási mutatvány tartatott. (Rest-production.) (Ebből tehát mégis csak kitűnik, hogy nem a század-szemle, hanem a lovaglási mutatvány kedvé­ért kellett a 40—50 tiszt s ugyan annyi legénység és 60 lónak itt megjelenni, sőt a szemle csakis ürügyül lett e célból felhasználva.) Mindezen tekinteteket figyelembe véve, a közgyűlés a kártérítést határozottan megtagadta s erről az ezred-parancsnokságot értesíteni rendelte; a tanács pedig utasítva lett, hogy a honvédelmi ministeriumhoz ez értelemben tegye meg a jelentést. Az 1874-dik évi községi költségelőirányzat bemutattatván, kinyomatni s a bizottsági tagok kö­zött a november havi közgyűlésnek leendő hozzá­­szólhatás végett kiosztatni határoztatott. A ceglédi kir. adóhivatal, az 1463. évi tisza­­szabályozási ínséges kölcsönből a város állítólag T­ÁRCA. & B . V A R. Nápolyi életkép. Rosenthal-Bonin után átdolgozd D A L 0 T TI. „De ott alant irtóztató.“ Schiller. (Folytatás.) Ezen buvárlat híre egyszerre egész Nápolyban elterjedt, s a Vezúv háborgása által okozott izga­tottság ezen új esemény által egészen háttérbe szoríttatott. A­hol valami látnivaló vall, oda mint egy varázsütésre, roppant embertömeg tolong, főleg, ha a nézés semmibe se kerül. Most is a félváros talpon volt s Castelamare sziklás partjait tarka, izgatott, csevegő néptömeg foglalá el, eszmét cse­rélvén „a kincs értéke“ a „gazdag angolok“ és a „búvár“ fölött. Most egy hosszú bárka kikötője előtt kocsi állt meg. Bundery kapitány, ennek baráta és két tenge­résztiszt , mint kormányzósági hivatalnok szállt le s Filippo is látható lön , a­mint hajójával a part felé közelgő. Filippót a tömeg „éljen“ kiáltással üdvözli, a kapitány pedig bátorító. Be akartak a hajóba szállni, de Filippo nem mozdult. „Csak írásba foglalták a dolgot és jutal­mat?“ kérdé bizalmatlankodva, „mert irás nélkül nem teszek semmit.“ — Itt az irat — monda a kapitány, — kinek adjam át megőrzés végett?“ — Etzon tengerész úrnak — felesé Filippo és az egyik tengerész-tisztre mutatott, — azon úr ol­vassa fel.“ A búvár óhajtásának elég létetett s most már a tömeg üdvkiáltásai közben lépett a minden szük­ségessel ellátott öt férfiú a hajóba, s azon hely felé eveztek, hol, az idegen hajó elsülyedt. A vakító fényt sugárzó élénk kék hullámok közül két kis sziklacsúcs feketéllett ki. Hullámzás­kor a hullámok egészen eltakarják ezeket. Az angol hajó , gépezete sérülést szenvedvén , útjából kitérve a dühöngő Sirokkó segélyével gyorsan be akart térni a kikötőbe, de messze észak felé űzetett, még pe­dig oly gyorsan, hogy legénység és kapitány nagy bajjal menekülhetett meg. ... Megérkeztek , a horgonykő kivettetett s a bárka szilárdan állt. — Először lemegyek, hogy meglássam, hol van a pénz és hozzá férhetek-e? — mondá Filippo. Egy pillanat alatt levetkőzött, keresztet vetett ma­gára s villám­gyorsasággal leugrott a vízbe. A bár­kában levők látták a mint egy kiálló szirtdarabba megfogazott, de ismét lefelé haladt s ekkor elveszí­tők szem elől. Filippo hatalmasan nyomult mindig mélyebbre­­mélyebbre; a szikla és lávadarabok mind homályo­­sabbá-homályosabbá lőnek előtte; a kagylók , növé­nyek és tengeri állatok mindig gyorsabban kitér- i­jeszkedtek és ismét összehúzódtak;­a sziklahasa­­dékok üregei kezdenek tágulni, majd ismét össze­húzódni , mintha csak azért nyílnának szét, hogy befogadják s ezután ismét összecsukódván, őt szét­morzsolják; — végre minden élő feléje rohant s a visszavonuláskor magukkal akarák lerántani a mély­ségbe. Filippo fogait összeszorítá s a kétségbeesés erélyével ragadott meg egy kiálló szikla-csúcsot, szemeit erőltetve körültekintett s — alant nem mesz­­sze, megpillantó a­mit keresett, nyálkás algák kö­zött ott hevert a két sárgásbarna bőrzsák. A helyet megjegyző, azután a megragadott sziklát elbocsátó, s kezdett fölfelé hatolni. A víz melegebb, a nyo­más gyöngébb kezdett lenni, még egypár lábnyomás s Filippo elérte a víz felületét. Teljesen kimerülve kapaszkodott a csónakhoz. Bevonták. Hanyatt feküdve terült el, egy kendőt szorítva szájához, hogy csak lassan jusson el az életanyag, a levegő tüdejéhez és hatalmasan lüktető vére lecsillapuljon. A ladikban ülők kérdésekkel halmozók el, de Filippo nem tudott szólni. Míg Filippo így feküdt, szemeit a napfény elől becsukva, felizgatott képzelme előtt fölmerült a mélység képe minden részletével együtt — a helyzet minden fenyegető, minden bajos volta elenyészett, csak az aranynyal terhelt zacskók maradtak meg... Mily gazdagon lehetne azokból élni, és én ezt fel­hozzam az idegeneknek, kétezer líráért kockáztas­sam életemet, hogy ezen angolok még gazdagabbá legyenek?... Ezen kincs birtokában, mily boldogan­­ élhetnék én Teresitával! Mily könnyen felhozhatnám ez erszényeket valamely rejtekbe, a­honnan azután csekély fáradsággal is előhozhatnám! Ki tanúskod­­hatik ellenem? —Én is gazdag akarok lenni, ti­­nektek már van elég! Filippo e zárgondolatnál fel­­emelkedett. „Semmit sem láttam, uraim! Még egyszer le kell mennem!“ A búvár fehér Ischiaborba mártott kétszersültet kért s mig e rendes buvárüdítőt ette, szokása ellenére mereven nézett maga elé. A búvár magaviselete föltűnt a kapitánynak; élesen szemügyre vette az ifjú nápolyit s azután ezt­­ mondá angolul kísérőjének: „Klocksteen, lehet e fickóban bízni ?“ Klocksteen Filippora tekintett. „Ő !“ válaszoló nevetve, „ez most párbeszédet tart védszentjével! Azt hiszem, hogy az egész pénz oly ropant sok volna e fickónak, hogy nem is merészkedik leírására gondolni. A kétezer lila határtalan nagy kincs reá nézve.“ „Hisz az ördög e feketehajú népnek!“ dör­­mögő Bundery kapitány. „Mi egészen e fekete gaz­ember körmei közt vagyunk. Mit tevők lennénk, ha a pénzt fölfedezte volna s eltitkolván titkon magá­nak fölhozná?“ A beszélgetés megszakíttatott Filippo előké­születei által, ki újra a vízbemenéshez készült Egy nagy követ megragadva, ismét beugrott a vízbe s villámgyorsan merült alá, hogy néhány pil­lanat múlva láthatlanná lön. (Folytatjuk.)

Next