Kecskemét, 1874. július-december (2. évfolyam, 27-52. szám)
1874-11-22 / 47. szám
II. évfolyam. Kecskemét, 1874. November 22. 47. szám. JP* JP* - •«k ? Megjelen 9? V Előfizetési díj. « minden I Vasárnap. mmi : Egészévre- 5 frt —kr-Szerkesztő lakása: WF ^ ^ C KT 1J WB JFf M I Mmk Jj A# wb Jul mMm Jkfl JL ■ I Hindó : . .. ... .. I Szűcs Ferenc, _ . . , #1 igtatva 17, kétszer: 13. Politikai és társalmi hetilap. 8“ alatt, a törvényszék épüv L v 9 ö5 lete átellenében. Ou &j Bélyegdíj: 30 kr. & •-4»—.—-*r ______________________ ____________________ .r 1 A hüvejk tér egyszer Még nehány szó a megye kikerekítés kérdéséhez. Kecskemét, 1874. november 19. Régi közmondás, amely örökké igaz marad , hogy valamint az arany tisztaságát a tűz, úgy az igazság meggyőző erejét a vitatkozás adja meg. Ezért nem voltunk ellenei a nézetcserének sohasem, mert hiszen nem vagyunk annyira gyengének láttatni, hogy magunkat csalhatatlanoknak higyjük , — ezért akarunk egy vitássá tett ügy újabbi megbeszélésébe bocsájtkozni, mert úgy véljük , hogy annak megoldását és eldöntését ezáltal is siettetjük. A kérdés ez: feladja-e Kecskemét város törvényhatósági önállóságát, hogy egy új megye központja lehessen, vagy pedig azt bármely körülmények között is fenntartsa? Míg a feladás, mint egyszerű nézet nyilváníttatott, ellenkező meggyőződésből indulva ki ezzel szemben mi is csak egyszerű nézetet nyilváníthattunk: a törvényhatósági jogok továbbra leendő fenntartását. Most azonban, miután túlról a feladás mellett érvek is hozatnak fel, a közigazság és saját álláspontunk szempontjából mintegy kötelezve vagyunk mi is, hogy a felhozott indokok tüzetes megvitatásába bocsátkozzunk. Az mondatott, hogy „hazánkban eddig is azon városok fejlettek, melyek megyei székhelyül szolgáltak“, továbbá „ily városokban fejlett ki csak igazán az ipar, a kereskedelem“... Miután e tételek nem csupán kákán csomót kereső viszketegből, hanem igenis alaposan vitásokká tehetők, nem leende ét felesleges az ily városok közül csak néhányat is megemlíteni. Azt hisszük, hogy ahol a kereskedelemhez természetrajzi kedvező helyzet, az ipar emeléséhez pedig az iparosok üzleti kedve, szakértelme és vállalkozási hajlama nem járul, az ily város egyedül csak azért, mert egy megyének székhelye, bizony nem virágzik fel épen napjainkban, ellenben a fenntebbi körülmények leírása mellett felvirágzik az okvetetlenül, ha mindjárt nem épen központja is egy megyének. Ahhoz, hogy Kecskemét város ipara nagyobb és hatalmasabb lendületet nyerjen, iparosai részéről saját hivatásukban erőteljesebb testületi szellem , több komoly szakértelem és vállalati kedv szükségeltetik, mint jelenleg van. Őszintén szólunk, mert saját hátrányunkra saját hibáinkat takargatni, magyarán kimondva: mert zsákban macskát árulni nem akarunk. Íme itt van a honvédelmi minisztérium legutóbbi hirdetménye, mely a nagy lapokban is közöltetett, mely az ország kisebb iparosainak is tért nyitni akar, melyre nézve az országos iparegylet már megtette intézkedéseit, —s ezzel szemben mit találunk városunkban!?__ Valóban ily teljes apáthiával szemben , mint megyeszékhely sem virágzik fel helyi iparunk sohasem. Produkáljanak iparosaink komolyabb eredményeket, akkor azután iparszükségletei kielégítésére bizonyára senki sem keresi fel Budapestet , és a kecskeméti ipar mindenesetre meghódítja magának azt a vidéket, melyet egyébként hiába törekszik annectálni. Ami továbbá azt illeti, mintha a megyeszékhelylyel városunkban kereskedelmi piacot is teremthetnénk, ide vonatkozólag legyen szabad megjegyeznünk, hogy mi hazánkban csak kétrendbeli kereskedelmi piacot ismerünk. Első rendű természetesen egyedül Budapest, másodrendűek Szeged, Debrecen, Kassa, Kolozsvár stb. Ha minden helyet egyenként felsorolnánk, kitűnnék, hogy ötödrésznyi másodrendű kereskedelmi piacunk sincs, mint ahány megyénk van, tehát ezek nem egyes vármegyéket, hanem több ilyenekből alakult vidéket csoportosítanak és dominálnak; kitűnnek továbbá, hogy ily piacok egy része — mint Szeged, Debrecen stb. még csak nem is megyeszékhelyek. Egy megyénél nagyobb, tehát több megyéből alakult terjedelmes vidék és kedvező természetrajzi fekvés szükségeltetik ahhoz, hogy valamely város kereskedelmi piaccá lehessen. Mit tehetnénk azonban e tekintetben mi, Budapestnek és Szegednek csaknem közvetlen szomszédságában ? Hogy ily távolságon belől még a legnagyobbszerű összeköttetés előnyei is nyomtalanul elenyésznek, erre nézve egyik eclatáns például idézzük Ceglédet. Nem oly dolog ez amit szégyenlhetnénk, hanem oly természetrajzi hátrány , melynek eltávolítása a legnagyobb áldozatok árán sem áll hatalmunkban. De feltéve, hogy iparunk és kereskedelmünk némi lendületet talán nyer, még mindig szükséges azon helyzetre is tekintetet venni, mit szám szerint az új megyében elfoglalnánk. Biztosítva vagyunk-e arról eléggé, hogy az új megyében mellőztetni nem fogunk, azaz fia nem is minden a mi kívánságunk szerint, de legalább nem is érdekeink ellenére is intéztetik el? Hagyjuk beszélni a számokat. Az új megye territóriumául a kecskeméti királyi törvényszék területe terveztetik. A kecskeméti kir. törvényszék területe — hivatalos kimutatás szerént — 69 iVíkhi mfd. lakossága 176,202 lélek. Ebből a kecskeméti kir. járásbíróság, mely a pestmegyei Alpár és a jászsági Kerekegyház, Lajosmizse területén és lakosságán kívül Kecskemét város területét és lakosságát magában foglalja, 22 tijdötj midet és 53,152 lelket, ezzel szemben a többi négy járásbíróság, mely tisztán vidék 46 Tronon midet és 123,050 lelket képvisel. Tehát Kecskemét város, — leszámítva a leszámítandókat, — az egészben mintegy negyedrész kisebbséget produkál , ami a közgyűlés választás alá eső részében elfoglalandó számarányt is tisztán feltűnteti. A közgyűlés virilis részében pedig általánosan tudva levő okok miatt, annak csak mintegy hatodrésze szerepelhetnénk. Nem a helyi hiúság túlhajtása, nem is egyéni szónoklási viszketeg tehát, ha Kecskemét város önálló törvényhatósági jogait feladni nem akarjuk , hanem magának a városnak jól felfogott érdeke hozza ezt magával. Óhajtjuk és teljes erőnkből igyekezünk munkálkodni rajta, hogy Kecskemét központja, székhelye legyen egy felállítandó új megyének, mert ez tagadhatatlanul gyarapítani fogja városunk intelligenciáját, de nem vagyunk hajlandók azért köztörvényhatósági önállásunkat, függetlenségünket feláldozni anyagi előny nélkül, városi közérdekeinknek világos kárára. Politikai szemle, Kecskemét, 1874. november 19. A főváros politikai köreinek beszéd tárgyát egy furcsa sikkasztási eset képezi. Ugyanis azon kereskedelmi szerződési pontozatok, melyek iránt a tárgyalások az osztrák-magyar külügyi hivatal és az orosz birodalmi kormány közt még folyamatban vannak , s illetékes intézkedés végett a magyar minisztériumnak is megküldettek, ennek egyik hivatalnoka által, a hivatali titok esküellenes megsértésével, közlés végett egy bécsi német lapnak megküldettek. A sikkasztó vagy sikkasztók elleni fegyelmi vizsgálatot a budapesti kir. főügyész teljes erélylyel folytatja , mely eddig is már több lényeges körülményre vetett világot. A vizsgálat adatai s az ezen alkalomból felmerült hasonló tárgyú panaszok oda látszanak mutatni, hogy minisztereink egynémely álláson oly személyzettel veszik magukat körül, kik általában meg nem bízhatók , kik oly ügyekben, melyekben felvilágosítást adniok kellene, elutasítólag bánnak a közönséggel, míg ellenkezőleg oly dolgokat, miknek megőrzését a kormány becsülete kívánja, egész könynyelműséggel dobnak idegen lapok útján a világ piacára. Bizony nagy ideje volna egy szigorú megrostálásnak, hogy csak az maradna a mi jó, és pusztulna el az, a mi rész. — Bars megye bizottsági közgyűlése f. hó 17-kén tartá meg igen népes ülését, mely gróf Migazzinak a kormány által elmozdított volt főispánnak bizalmat szavazott, melynek nyilvánítására fényes küldöttséget bízott meg. Nem valósult azonban , a mit rebesgettek , hogy ez alkalommal a megye tisztikara is beadja lemondását. — A pénzügyminiszter törvényjavaslat a kocsik, tekeasztalok s még több rendbeli fényűzési cikk megadóztatása iránt a minisztertanácsban legközelebb fog tárgyalás alá kerülni. — Erdélyből új pártalakulási mozgalmakat jeleznek a lapok, melyeknek azonban még most komolyabb jelentősége nincsen. Franciaországban a köztársasági lapok igen érdekes statistikai adatokat közölnek a szereplő pártok jövőjét és életképességét illetőleg. 1871. febr. 8. óta 190 pótválasztás történt, melyek közül 156 a republikánusok, és 34 a három monarchista párt javára esett. Lesújtó tanulság az új idő azon apró emberei számára, kik még mindig hiszik, hogy gyermekes fondorlataikkal uralhatják a világot. Németország „vasembere“ a sok mendemondára okot szolgáltatott Arním-féle ügyet egész élére állította. Arním gróf újra letartóztatott, s csak a korona herceg közbeléptére hagyta el palotáját a rendőrség. Valóban kiváncsi rá a világ, hogy mit eredményezene ezen annyi port kavart ügy. A spanyolországi viszonyok jellemző megvilágítására szolgál azon tény, hogy a republikánus