Kecskemét, 1875. január-június (3. évfolyam, 1-26. szám)
1875-02-14 / 7. szám
ségek árakért a kormány jövőre bért fizetni nem fog, hanem megengedtetik, hogy a fedezés végett beállított minden kanca után e célra 50 kr. szedessék , elfogadtatott. A Szolnok- Csongrád jobbparti tiszaszabályozási társulat elnöke, megküldi azon miniszeri rendeletet, mely szerént az ínséges kölcsönnek végrehajtás utjáni beszedetése, azok irányában , kik annak legalább '/3-át befizették felfüggesztetik. Miután intézkedésnek szüksége fönnem forog, tudomásul vétetett. A helyb. katonai állomás parancsnokság megkeresi a polgármesteri hivatalt, hogy a 11. sz. cs. k. dragonyos ezred 6. százada részére holdankénti 10 frt. évi haszonbér mellett, gyakorló térül átengedett 36 hold föld haszonbérét szólítaná alább. Miután ezen tér közvetlen a város alatt fekszik és a szomszédságában kiosztott földek évi haszonbére holdanként 25 -30 frtra rúg, a megkeresés teljesíthető nem lévén, erről a megkereső katonai hatóság értesíttetni rendeltetett. Balla Pálné házafedelének engedély nélküli náddal javítása miatt a tanács által rá rótt 15 frt. birság, felfolyamodványa következtében, tekintettel szegénységére, 10 frtra leszállíttatott. Ifjú. Varga István hasonló ügybeni felfolyamodása, vizsgálat eszközlése és véleményezés végett, a tanácsnak kiadatott. A pusztaszeri jegyzői hivatal munkakörének megállapítása tárgyában beadott jogügyi bizottsági jelentés, azon utasítással adatik vissza, hogy készítsen egyszersmind Pusztaszer községgé alakítására vonatkozó szabályzatot is. Az utcai kutak fenntartása és a mellettük levő itatórájak eltávolítása iránt beadott gazdászati bizottsági javaslat elfogadtatván , az utcai kutak melletti jószágitatás eltiltatni rendeltetett, mire nézve a rendőrkapitányi hivatal utasítva lett. Az ürgés alatti bikalegelő haszonbérbe adatni rendeltetvén, a gazdahivatal árverés megtartására utasíttatott. A jogügyi bizottságnak az árvaügyi szabályzat módosítására vonatkozó javaslata elfogadtatván, jóváhagyás végett fölterjesztetni rendeltetett. A bécsi nemzetközi kiállításban részt vett helybeli iparosok részére a ministérium által megküldött kitüntetési jelvények, a közgyűlés színe előtt, polgármester úr által hozzájuk intézett köszönő és buzdító szónoklat után kiosztattak; és pedig: 1) Csolnoki Ferencnek érdemérem; 2) Fónyfi Antalnak elismerő okmány ; 3) Katona Emma kisaszszonynak elismerő okmány; 4) Kovács Imrének elismerő okmány; 5) Sántha Sándornak érdemérem; 6) A helybeli nőegyletnek elismerő okmány; 7) Simon Imrének érdemérem. Elismerő okmányt nyertek még Fridrich István és Dékány László helybeli iparosok, azonban ezek valamely tévedés folytán ez ideig meg nem érkezvén, ezek megküldése iránti felirattal a polgármester megbízatott. A városi fegyencek és toloncok élelmezésére megtartott árlejtés eredménye naponként és fejenként 123/4 krral Vajda Istvánnál, a tanács által már előzőleg jóváhagyatván, helyeslő tudomásul vétetett. Az ágasegyházi nád eladására megtartott árverés eredménye jóváhagyatott. A füzes erdei kaszálló ujabbi haszonbérbe adására nézve árverés tartatmi rendeltetett. A ló — equus — kifejlődés története. (A „Naturforscher“ után.) Azon geológiai expeditiók , melyek Amerikának kevésbbé átvizsgált vidékein működtek, több igen fontos palaeonthologiai felfedezés mellett, a lovaknak is több érdekes kövületi maradványait hozták tudomásunkra a tertior korszakból, melyeket D. C. Marsch megvizsgált és le is írt. — Ez a már korábban ismert és le is írt fossil lónak geológiai fejlődésére nagy fontosságú lévén, Marsch közlését van szerencsém megismertetni. A lófajta emlős állatok nagy száma , — melyek az említett vidékeken fel lettek fedezve — a harmadkor képleteiben, és azoknak e képletek különböző rétegeiben való előfordulása feltárja azon láncolatot, mely a modern lovat a harmadkori lovakkal összekapcsolja. Amerikában az utolsó ló az equus fraternus Leidy volt (mivel Amerikának jelenleg saját lova nincs.) — Ez oly faja volt a lovaknak, mely ha nem is azonos az ókori equus caballus-sal (Linné) de minden esetre ami modern lovainkkal egy családba tartozott. Huxly ugyan leírta az európai kihalt lófajok láncolatát, de ez Amerikait is ismerve, a kihalt és a most élő lovak közti kapcsolatos viszony mindenesetre határozottabb lesz. Ha végponttal az Eocén korban élt Archippus agilist (Marsch) és a negyed korból az Equus fraternust (Leidy) vesszük, akkor a közbe eső időszakokban élt három vagy több fajt meglehetős biztonsággal leirhatjuk felfedezett kövületeik után és így kitűnik azon kapocs, mely a most élő lovat a harmadkorban megjelent egész más alakú és életmódú lóval összeköti. Ezek szerint a lovak a következő fajokban éltek és élnek a földön: Orohippus az Eocén korból; Miohippus és Anchitherium a Miocén korból ; Archippus, Hipparion , Protohippus és Pliohippus a Pliocen korból, és az Equus a negyedkorból és a moszkorból. A legjelentékenyebb változások, melyek az említett lófajokat egymástól elkülönítik és melyek a fejlődés folyama alatt felléptek, a következőkben foglalhatók össze: 1. Nagyság növekedése, 2. Gyorsaság nagyobbodása a törzs egyes csontjainak a viszonyok szerinti összpontosulása által, 3. A fej és nyak meghosszabbodása a koponya módosulása következtében. Legfeltűnőbb azonban a nagyság fokonkénti emelkedése. A Miohippus és Anchitherium a Miocén korból csak akkora, mint egy juh ; a Hipparion és Pliohippus a Pliocén korból már szamár nagyságú , és a negyedkori equus már akkora , mint a mi modern lovunk. A gyorsaság növekedése hasonlóan jelentékeny, mely a tagok lassankénti módosulása által jött létre. E módosulás legjobban látható a végtagokon, melyek az ember végtagjainak felelnek meg. Először is a lapoccsont és a felkarcsont változása állt be, és különösen a felkarcsont, mely csak egy irányba mozoghatott. 2. Az alkarcsontok is módosultak, nevezetesen az orsó csont (Radius) nagyobbodott, a singcsont pedig ellenkezőleg visszafejlődött, míg az előbbi egyedül lett a passiv mozgási szerv. 3. Minden két középcsont megrövidült a legközbelső kivételével, mely a többi rovására nagyobbodott, míg a mellette levők elsatnyultak és ez maradt egyedül a test támaszává. Az ős Archippusnak még mind a négy ujja meg van jól kifejlődve, az ötödik pedig csak durványosan. A Miohippusnál, (mely mindjárt utána következik, mint válfaj) már a 4-dik ujj teljesen hiányzik, ritkán, mint piciny durvány van jelen , és a földet már csak a 2-dik, 3-dik és 4-dik érinti, melyek közül a közbelső legnagyobb. A Hipparionnak már csak három ujja van, de a közbelső nagyon erős a többi mellett, és a mellette levők már nem használhatók, mivel nem érik a földet. A legutolsó fajnál, az Equusnál, az oldalpaták már eltűntek és ezen ujjak csak két hosszadad csontdurvány által vannak képviselve. A közbelső vagyis a harmadik ujj szolgál a test támaszául és jelentékeny nagyságúvá fejlett. A hátsó lábakon való módosulás nem ily szembetűnő, mivel az eddig ismert legelső lónak, az Archippusnak hátsó lábain csak 3 ujj van; az Eocén korszak legalsóbb rétegeiben talán olyak is lesznek idővel felfedezve, melyeknél a hátsó lábakon 4, az elsőn pedig 5 ujj van, és valószínűleg a krétakorszakban élt és lónak mindenik végtagján 5 ujj volt, mely az emlős állatok végtagjaira nézve a typicus szám. Az ujjak számának visszafejlődésére befolyhatott a földfelület változás, t. i. az egyes domboknak , völgyeknek és hegyeknek keletkezése, és ezáltal a sima felület kisebbedése; ezen változásnak megfelelőleg csökkent az említett állatfajnál az ujjak száma, mely a sima felületen való járásra talán igen alkalmas volt, de már a hegyes vidékekre előnyösebb lett a kevesebb vagy épen egy ujj. A fejnek és a nyaknak lassankénti meghoszszabbodása a harmadkorszakban kezdődött, itten nevezetesebb változások a következők : Az Archippusnál még a fog nem volt utas , hanem teljes mindkét állkapocsban, és így maradt a fogak száma a Pliocén korszakig, hol már az alsó zápfog elveszett és lassan az ennek megfelelő felső is elveszítette functióját, a legközelebbi felső zápfog, mely az Archippusnál a 6 hátsó fog közül a legkisebb volt, nagyon nőni kezdett és lassanként a legnagyobb lett, mint a mi lovainknál látható. — Az őrlőfogaknak elein nagyon kis koronájuk volt, minden cement állomány nélkül, nagy gyökérrel. Már a Pliocén koriaknál az őrlőfogak nagyobbak és cementtel burkoltak. A mostani lovaknak ezen fogai hosszak és gyökerük csekély, vastag cementréteggel borítva. Az Archippus szemfogai nagyok voltak és mindkét nemnél jól kifejlettek. Már a későbbi korban csökken nagyságok, különösen azért, mivel a végtagok változásával már erre nem volt oly nagy szükségük, mint védő eszközre, mivel csekélyebb veszélynek voltak kitéve. A metszőfogak a korábbi alakoknál kicsinyek voltak. Az amerikai Eocén és Miocén korú lovaknál a szemür nem volt hátul egy csont által elzárva, ez csak a Pliocén korban tűnik így elő a hogy most van. Ezekben lehetne röviden összefoglalni a lónak leszármaztatását és kimutatni azon fokozatos változást , mely által a lovak a többi emlősöktől vízi lovak , elefántok és disznóktól idő folytán annyira eltértek, jóllehet ezekkel együtt egy és ugyanazon törzs szülőtől eredtek, hanem a körülmények , az életmód és más feltételek miatt eredeti alakjából egészen kivetkőzött; ezekből látható az is, hogy az őslovak közül egy sem maradt meg, mint élő faj, és hogy a mi lovaink az ősvilági lovaknak csak, mint válfajai, úgy tekinthetők. Ha most tekintetbe vesszük azon különbségeket, melyek a disznók, Rhynocerusok és Hippopothamusok, meg a mi lovaink közt vannak, és meggondoljuk , hogy mindezen állatok egy törzsszülő magzatai, beláthatjuk, hogy mennyivel közelebbi a viszony az ember és majom közt, hol ily nagy alakváltozással nem találkozunk, mint az említett állatoknál ; sőt egy pápuát és egy gorillát egymás mellé állítva, a különbségek annyira elmaradnak, hogy önkénytelenül be kell vallanunk azt, hogy pápua és gorilla csaknem édes testvérként tűnik fel előttünk , és ebből azt, hogy az ember és majom egy törzsszülőtől kellett, hogy származzék, és így a majom nemcsak a pápuának, hanem mindnyájunknak , hanem édes, legalább is mostoha testvére. E felől különben ma már nem is kételkedik az, ki a természetben az állatfajoknak a geológiai változásokkal bekövetkezett változását figyelemmel átvizsgálja, és tekintetbe veszi azt, hogy a természetben minden változás alá van vetve, és ezen változással alakbeli tökélyesbülés van összekapcsolva. Ki meggondolja, hogy az alak az anyag folyvást változik , de meg nem semmisül, némelyik eltűnik, hogy helyet engedjen oly más alakoknak, melyek az uralkodó viszonyok és tényezők közt fenmaradhatnak, vagy ha el nem tűnik , változik a körülményeknek megfelelőleg. Szóval: az alak és anyag meg nem szűnhetik, csak változhatik. Ez állítást Shakespeare azon józan igazságot kifejező szavaival bizonyíthatom be, melyet ő Hamlet szájába ad: „Fejdelmi Caesar, ha föld röge lett, Lyukat töm , hogy kizárja a szelet; Oh, hogy ki a világ félelme volt E sár, most egy repedt falon a folt!“ Szakács István. Az „Orion“ általános állatbiztosító egyesület alakuló közgyűlése. Folyó hó 24-kén tartotta meg alakuló közgyűlését az „Orion“ általános állatbiztosító egyesület Budapesten a Hungária szállodában. Miután megállapíttatott, hogy 916 drb. 100 frtos részjegy 21 tulajdonos között elhelyeztetett, holott az alapszabályok az egyesület megalakulhatására csak 750 részletjegy elhelyezését követelik , továbbá begyőzetett, hogy a 916 drb. részletjegy tulajdonosa mind jelen van, minélfogva. Tutzingeni Tichtl Ferenc korelnök úr az egyesületet megalakultunk kijelenti, — ezek után az alapszabályok olvastattak fel, melyek némely módosítással elfogadtattak. — Az alaptőke 200,000 frtrai felemelése elhatároztatott. Igazgató-tanácsosnak megválasztattak: gróf Festetics Pál, ifj. gróf Batthyány Zsigmond, gróf Szécheny Tivadar, gróf Csáky Gyula, dr. Splényi Béla, Br. Hirschfeld Arthúr, Tutzingeni Tichtl Ferenc, Patty és Vasvári Károlyi Sándor, Fakh Gedő, és Décsy Lajos Milton , — elnöknek : ifj. Batthyány Zsigmond, alelnöknek : gróf Festetics Pál, igazgatónak pedig Staudenmayer Mór urak lettek megválasztva. Örömmel üdvözöljük ezen valódi érezhető hiányát nemzetgazdászatunknak , amely Osztrák- Magyarország tekintélyes marhaállományával szemben egy tudva levő hézagot pótol. Az egyesület vezénylete arra hivatott, és az állatbiztosítási szakmában othonos és sokoldalú ismerettséggel biró egyéniségekre bízatott, mely egyéniségek általánossan ismert tapintatos lelkiismeretes és szakavatott kezelésük, ezen vállalat sikerét biztosítják. Az alapszabály és biztosítási elvek igazolják , hogy ezen vállalat alapítása higgadt, beható tanulmányozás és a körülmények ismeretének kifolyása, amennyiben az egész művelet új alapelveken nyugszik. A biztosítási díjak nem előre, hanem minden negyedév zárszámlája után lesznek megállapítva és beszedve,a biztosító fél, a díjak pontos befizetésére egy csekély óvadékot tartozik lefizetni, mely óvadék a biztosítás megszűntével hiány nélkül visszaadatik. Ilyen körülménynél fogva a biztosító fél mindig a legcsekélyebb díjat fizetendő Ezen vállalat életképességét eléggé igazolja azon körülmény, hogy, dacára a mai zilált pénzviszonyoknak, alaptőkéje jóval felül jegyeztetett, — egyátalában életképes műveletek keresztül viteléhez sohasem fog pénz hiányzani Művészeti hírek s irodalom. — Az Erkel család három tagja három magyar operán dolgozik. Erkel Ferenc „Szent István“, Sándor. „Salamon“, Gyula ismeretlen című víg opera írásával foglalkozik. A Yblnek benyújtott operaház terveit a király múlt hó 18-kán helyben hagyta s az ügy vezetésével a kormány elnökét bízta meg. A bizottság az építést még ez évben meg akarja kezdetni. E Herminatori dalszínház azonban nem lesz kész előbb 1878-nál. — Egy nem régen elhunyt bécsi táncosnő minden vagyonát a bolondok házának hagyta ily okadatolás mellett: „Vagyonomat bolondoktól kaptam, illő, hogy azoknak adjam vissza.“ — Londonban új dalműszínházat építenek a Themse partján. Ez lesz Londonban a harmadik.