Kecskemét, 1877. január-június (5. évfolyam, 1-25. szám)
1877-06-03 / 22. szám
V. évfolyam. Kecskemét, 1887. Junius 3. 22. szám Megjelelt minden Vasárnap. serketitűés kiadóhivatal, hova a lap szellemi és anyagi részét illető küldemények intézendők . Budai nagy utca, 187. sz. alatt, a törvényszéki épület átellenében. Előfizetési díj : Egyes szám ára: IS kr.KECSKEMÉT társalmi, ismeretterjesztő és szépirodalmi hetilap. Hirdetés díjak: Magánhirdetéseknél: 1 centiméter magas hasáb-szeletért : 1- szer iktatva . . 20 kr. 2- szer „ . . 15 , 3- szor „ . . 12 „ Hivatalos hirdetések: Minden beiktatásért külön 3 frt. Bélyeg-díj minden iktatásnál külön 30 kr. '. Egész évre . 5 fzt. — kr. Félévre . . 3 „ — „ Negyedévre. 1 „ 50 „ Egy hónapra — „ 60 „ A háború. A keleti háború legújabb híreit közöljük az „Ellenőr“ és „Egyetértés“ című lapok táviratai nyomán. Konstantinápoly, máj. 31. (Eredeti távirat.) Az ottomán segélyező-bizottság a genfi központi bizottság utján tiltakozott, a viddini kórháznak a kalafati ütegek által történt bombázása ellen. Bukarest, máj. 31. (Eredeti távirat.) A dunai átkelés jun. 9-én a cár szemei előtt fog megtörténni s a cár maga is átmegy a hadsereggel Bulgáriába. (Már t. ha a törökök eresztik. Szerk.) Kladova, máj. 31. (Eredeti távirat.) Mint a „Tageblatt“-nak jelentik , Kalafát körül 70,000 román katona van öszpontositva. (Kevesebb lesz az Szerkesztő.) — Viddin közelebbi bombáztatása alkalmával az ottani török gázkenyérsütöde szétromboltatott. — Adakalé a Duna elzárása miatt legközelebb bombáztatni fog. Konstantinápoly, máj. 31. (Eredeti távirat.) Szovjet pasa köszönetét fejezte ki a szultán nevében Perzsia békebiztosításért. A porta ennek folyán a 6. hadtestet Mesopotamiából kivonja és a harctérre küldi. — A török hadsereg főparancsnokai részletes utasításokat vettek a hadifoglyokkal való bánás tárgyában. — Ardahánt Mussa pasa, egy orosz katonai akadémiákon tanult cserkesz, hódította vissza. Bécs, máj. 31. (Évk. déli 12 óra 30 p. Eredeti távirat.) Épen most küld szét az itteni ottomán nagykövetség a lapoknak egy hivatalos konstantinápolyi táviratot, mely szerint a törökök Ardahanit valóban visszafoglalták. Konstantinápoly, máj. 31. Hivatalosan megerősítik, hogy Ardahant a török csapatok visszafoglalták. — A szultán magán kihalgatáson fogadta az olasz követet. Konstantinápoly, május 30. (Az „Egyetértés“ távirata.) Midhat pasa hazahívásának sürgetése nagy mérvekben terjed, nemcsak a nép között, hanem kormány- és parlamenti körökben is. Ennek folytán naponta vannak elfogatások. Bukarest, máj. 31. (Az „Egyetértés“ távirata.) A volt hadügyminister, Florescu tényleges szolgálatába állt az orosz hadseregben. Az összes romániai vasutak feletti felügyeletet az orosz kormány vette át. Bukarest, máj. 31. (Az „Egyetértés“ távirata.) Romániába Kladován át szerb önkéntesek jönnek, kik a bolgár hadseregbe sorozzanak. A törökök a Duna egész mentén 30 emberből álló őrszemeket állítottak egymástól két-két kilométernyire, kik egymással jelekkel közlekednek, s ekként igen jó előörsi szolgálatot rendeztek be. Belgrád, máj. 31. (Az „Egyetértés“ távirata.) Risztics megkereste Andrássy grófot, eszközölné ki a dunai hajózás szabadságát legalább Rakovicáig. A Dunának Orsovánál történt elzárása határozott megfelelő intézkedéseket követel s mindenesetre beszüntetendő. Fiume, máj. 31. (Az „Egyetértés“ távirata.) A torpedók kivitelét betiltották. Bécs, máj. 31. (Az „Egyetértés“ távirata.) A mozgósításra vonatkozó eddigi hírek valótlanok. Minden intézkedés megtétetett, hogy szükség esetében, — de csakis ekkor — úgy a közös hadsereg, mint a magyar honvédség mozgósítható legyen. Határaink közvetlen közelében román csapatok táboroznak, s ha ezek csak tévedésből is átlépik a határt, azonnal elrendeltetik a részletes mozgósítás. Eddig azonban még nem látszott szükségesnek ily nagy anyagi áldozat. Konstantinápoly, május 31. Az ottomán segélybizottság, a genfi központi bizottság által tiltakozott a viddini kórháznak a kalafáti ütegek általi lövetése ellen. TÁRCA. Vágy. Miként a csendes-szárnyú esti szél Lágyan súgva száll a virághoz , Lelkem a fájó vágy szárnyára kell repül hozzád, más világához. Fájó vágynak sebes szárnya Hozzád ragad messze tájra — Hol boldogan töltöd mézes napjaidat, Olaszhon szép, mosolygó kék ege alatt. Ne félj, nem akarom én a múltnak Felidézni rémes árnyait, Hisz ez árnyak úgyis elnémulnak Ha férjed csókolja ajkaid ! Ne is gondolj te a múltra Vidám lelked elborulna — Hol boldogan töltöd mézes-napjaidat, Olaszhon szép , mosolygó kék ege alatt. Ne tudd , hogy mint féreg a virágon Lelkemen úgy rág bubánatom; Ne tudd , hogy én elmúlt boldogságom Tépett koszorúját siratom! Tán bánkódnál is miattam ? ! Hej, de ne bánkódj’ te ottan — Hol boldogan töltőd mézes-napjaidat: Olaszhon szép, mosolygó kék ege alatt. Ne keressen engem fel emléked Csak egy tévedő sugára sem : Hisz te másnak neje vagy, van férjed Kit szeretned kell hűségesen! Szeresd őt, kit szeretned kell, S engem felejts, oh felejts elHol boldogan töltöd mézes-napjaidat: Olaszhon szép, mosolygó-kék ege alatt. De én ... én nem feledlek el soha! Szívembe van vésve emléked, S csak úgy tépheted ki onnan , hogy ha Vele szívemet is kitéped! Oh, én gyakran gondolok rád, Lelkem gyakran elmegy hozzád — Hol boldogan töltöd mézes-napjaidat: Olaszhon szép, mosolygó-kék ege alatt. Itt ülök most is, azon fa alatt, Hol oly gyakran ültem te veled ... A múlton mereng el a gondolat... S ábrándokat sző a képzelet... Ábrándozom búsan ... némán ... Látlak messze tenger partján — Hol boldogan töltöd mezes napjaidat: Olaszhon szép, mosolygó-kék ege alatt. Fel-felmerül lelkem előtt újra Az a sok szép , együtt töltött est... És elhallgat lelkem kínzó búja Ha a képzet téged elém fest... A fájó vágynak sebes szárnya Hozzád ragad messze tájra — Hol boldogan töltöd mézes napjaidat: Olaszhon szép, mosolygó-kék ege alatt. Árvai Béla. A pillangó király. — Mese. — Ott künn havazott s zúgott a vihar , benn a kényelmes szobában meleg szakályos volt. A nagymama a kandalló lobogó tüze mellett ült, és ölében legifjabb, szőkefürtös unokáját, a kis Ernát tartotta. A kicsike figyelmesen nézett a nagymama okos szemeibe. „Mesélj tovább a pillangó királyról, kéré, Edgár bácsi is szeretne hallani róla. Kis karjaival átölelte kis unokafivére nyakát , ki a nagymama lábainál ült, sötét, álmodozó szemeivel a tűzbe tekintve. A nagymama tovább mesélt: „Mikor a pillangó királyt elrepülni látják, az olyan fényesség, hogy megfásítja a szemet, és beszeretné csukni az ember, de nem lehet, nyitva kell tartani és utánna nézni. De jaj annak, kinek lába egy lépéssel követi, akkor sohasem hagyhatja el, követni kell réten, berken keresztül, hegyen , völgyön át, mindig tovább, tovább. Aki megbotlik s elesik, az elveszti szemei elől, de szive nem válhat meg tőle soha, mindent elfelejt amit szeretett, szemei csak a pillangó királyt keresik. Nem tudja, tavasz vagy tél van-e, nem látja, hogy a nap, vagy hold süt-e rá — csak a fénylő szárnyakra és bűbájára gondol, éjjel nappal erről álmodik. Ez a pillangó király varázsa, azért óvakodjatok tőle. „Senki sem törheti meg a varázst, nagymama ?“ kérdő a szőke Erna. „Csak egy hatalom képes rá, csak egy szívnek , telve tiszta, szent szeretettel, van ereje a lepke király varázsa ellen, de ez is csak egyszer győzheti le. Ha a megváltott másodszor is követi a tarka szárnyakat, és elfordul a hű szívtől, mely megszabadul, akkor meg kell repedni ezen szívnek; de ezt, ti gyermekek, még nem értitek.“ Így mesélt a nagymama, Erna keblére hajta fejét, és sírt. Hisz úgy fájhat, mikor a szív , a vidáman dobogó szív megtörik. De Edgar szemei ragyogtak. „Én nem fognék elesni, nagymama,“ mondá, „ elfognám a pillangókirályt. Akkor az enyémek lennének pompás szárnyai, s a kalapomra tűzhetném. Ej, mennyire bámulnának az emberek. Szebb ékszere nincs egy királynak sem! Van a pillangó királynak szép kastélya is, nagymama?“ kérdé tovább. „Van bizony,“ viszonzá a matróna, „úgy csillámlik s ragyog, mint a színarany, és pompás csarnokai, termei vannak. A falak drága köveknek látszanak, a tető magas, a szivárvány minden színében pompázó, de ez mind csak látszat és csalás. Szilárd kastélynak látszik, pedig nem más , mint egy nagy szappanbuborék. Csak szép időre van építve. A szél szétrombolja. De már elég volt a meséből, le kell feküdnötök, gyermekek. Holnap nem szabad álmosnak lenni, holnap karácsony lesz.“ „Holnap karácsony lesz,“ ujjongott a kis Erna, ki már elfelejtő könnyeit. „Nemde nagymama, a karácsonya mégis csak szebb, mint a pillangó király minden kastélya ?“ A nagymama megcsókolta kedvencét, s a gyermekek aludni mentek. Erna a fényes karácsonyáról álmodott, Edgar ellenben, még mindig a pillangó királyra gondolt. Midőn végre elaludt, ő is a karácsonfáról álmodott, de a fölött a pillangó lebegett, és a fa alatt a kis Erna állott, lágy, kérő hangon kiáltva: „Óvd magad, óvd magad a pillangó királytól !“ Évek múltak. A karácsonfa még sokszor tündökölt és a nagy cseresznyefa a ház előtt még sokszor virágzott. A nagymama rég a temető pázsitja alatt nyugodott, és mit sem tudott a tavasz és tél változásáról. És most ismét tavasz volt. Erna a virágzó cseresznyefa alatt állott; magas, karcsú lánykává lön ; üde és szép volt, mint egy illatos májusi regg; a harmatcseppek sem hiányoztak , melyeket egy májusi reggel a virágokra hint, ott függőttek a hosszú pillákon, melyek le voltak sütve egy ifjú tekintete előtt, ki mellette állott, kezeit szorosan az övéiben tartva. „Isten veled, Edgár,“ mondá halkan. Az hevesen átölelte a lánykát. „S ha visszajövök , többé nem válunk el.“ A kecskeméti iparegylet alapszabályaihoz. Általam közzétett felszólalás és ennek folytán Csörgei Imre úr és köztem folyt cikkezés következtében Csörgei úr, az iparegylet legközelebbi választmányi ülésén azt adta elő, hogy válaszomnak főkép egy kifejezése őt és családját mélyen sérti, minek folytán azt indítványozta, hogy a választmány saját kebelében vizsgálja meg felszólalásom anyagát, és az ennek folytán létrejött cikkezésekben rejlő kifejezések milyenségét , sértő voltát; — ennél fogva az iparegylet választmánya, annak véleményezésére , hogy ki és mennyiben sértett, — hallomásom szerint — egy hat tagú bizottságot küldött ki. Minthogy arról értesültem, mikép ezen bizottság kiküldetése és eljárásáról én nem — vagy csak utólag értesíttetem , — s mivel hogy megvagyok arról győződve, hogy ezen bizottság mintegy esküdtszék ítél felettem , melynek határozata egy , még most homálylyal fedett s ellenem intézendő indítvány mikénti elintézésére nagy horderővel bírhatna, az iparegylet tisztelt választmányának, az alapos felfogást nélkülöző, helytelen és szabálytalan eljárása ellen hírlapilag kifogást teszek , mert: Nem hihetem el, hogy ha — feltéve, de tagadva, — Csörgei úr utasítva volt is rövid felvilágosításainak adására, azon elsősorban gúnyolódó, politizáló és sértegető felvilágosítást a választmány magáévá tegye; — ha magáévá teszi és sértést lát válaszomban , akkor a saját kebeléből kiküldött választmányi tagok , mint egyszersmind kiküldött bizottság által, önmaga felett nem bíráskodhatik, hanem sérelmét közgyűlésileg kell orvosolnia; — ha azonban úgy, amint közzé van téve, nem teszi magáévá a választmány a felvilágosítást, akkor Csörgei úrnak az egyleten kívül privát dolga elintézni az állítólagos sérelmet, s a választmány ekkor csak annyiban folyhatna bele az ügybe , hogy — ha oly nagy volna a sérelem és vád, hogy e miatt tisztviselője állásától felmentethetnék , — utasíthatná Csörgei urat, hogy a különbeni következmények súlya alatt tiztázza ki magát a vád alól. Ennél fogva kifogást kell tennem az ellen, hogy a választmány — ez ügyben illetékesen bíráskodhatnék , hogy az én nyakamra , pláne saját kebeléből szorosan érdekelt választmányi tagokat, bírókat nevezhetne ki. Miután Csörgei úr és a választmány úgy fogja fel a dolgot, hogy az ügy mintegy sajtóvétséget képez, a szabályzerű eljárás megtartásával — engem, a választmány értesíteni köteles az indítványról s az e tárgybani eljárás megindításáról, — mely után az ügyben véleményt adó teljesen érdektelen és elfogulatlan bizalmi férfiaknak felerészben általam leendő választásához törvényes jogomat fentartom és gyakorlandom, — s ezek ítéletének magamat mindenben alávetem. Kijelentem végül, hogy a jelenlegi bizottság K. és Cs. tagjai ellen határozott kifogást teszek. Kovács István.