Kecskemét, 1877. január-június (5. évfolyam, 1-25. szám)
1877-04-08 / 14. szám
V. évfolyam. Kecskemét, 1877. Április 8 14. szám Megjelen minden Vasárnap. Kierkentül és kiedékivatul , hova a lap szellemi és anyagi részét illető küldemények intézendők. Budai nagy utca, 187. sz. alatt, a törvényszéki épület átellenében. Előfizetési díj : Egész évre . 5 frt. — kr. Félévre . . 3 „ — „ Negyedévre. 1 „ 50 „ Egy hónapra — „ 60 , Egyes számára : IS kr. 15 KECSKEMÉT társalmi, ismeretterjesztő és szépirodalmi hetilap. . o Hirdetés díjak: Magánhirdetéseknél: 1 centiméter magas hasáb-szeletért : 1- szer Iktatva . . 20 kr. 2- szer „ . . 15 „ 3- szor „ . . 12 „ Hivatalos hirdetések: Minden beiktatásért külön 3 frt. Bélyegdíj minden iktatásnál külön 30 kr. Néhány szó egy fogyasztási egylet felállítása érdekében. Segíts magadon, és isten is megsegít. Néhány évvel ezelőtt felszólaltam e lapok hasábjain, egy fogyasztóegylet alakítása mellett, de akkoriban az alapítói szédelgés napirenden lévén, szerény felszólalásom elhangzott a pusztában, egy 50 forintnál olcsóbb részvénynek kerete nem volt. És elhitetni a közönséggel , hogy igen csekély betét mellett 50 sőt 100 frt. jutalékot lehet évenként húzni, nehéz föladat lett volna azon időben — mikor mindenki született tőzsérnek képzelte magát — olyan embernek is, kinek bővebb helyi ismerete, és nagyobb szónoki tehetsége van, mint nekem, kit a természet nem ruházott föl azon tehetséggel, hogy meggyőződése mellett úton-útfélen propagandát csináljon. Azóta azonban kiábrándultunk. Az ígérkező aranyhegyek eltűntek, a várt gazdag osztalék, a bele fektetett tőkével együtt nagyrészben kisikamlott kezeinkből , és a kijózanodás szomorító, fölötte szomorító volt. Az országos pénzválság már évek óta tart; ipar és kereskedelem pang, és édes mindnyájunk szája panaszszal van tele. Sokan közülünk azon reménynyel kecsegtetik magukat, hogy két-három évi jó termés mindent helyrehoz. Igaz, 2—3 bő aratás sok sebet behegesztene, ámde ezen áldásos éveket senki sem ígéri, ezekre biztonsággal egyáltalán nem számíthatnak. Számoljunk tehát azzal, ami kezünk és tehetségünkben van ,kevesbítsük kiadásainkat. Városunkban számos hivatalnok és iparos van, kik csekély jövedelmükre vannak utalva, és majd leroskadnak a kiadások súlya alatt. Ezeknek költségei annál nagyobbak, mert sem kellő időben , sem kellő forrásokból nem szerezhetik be házi szükségleteiket; kofák és szatócsok ülnek vele egy asztalhoz és eszik meg legjobb falatait. Mily jól esnék ezeknek, ha a fogyasztóegylet életbe léptetése által napi szükségleteiket oly árban szerezhetnék meg, mintha nagyban és annak idején vásárolnák meg, s így 10—15% megtakarítanának. Hogy a tisztelt olvasó közönség némikép tájékozhassa magát, mikép lehetséges ily tettemes megtakarítás, vázlatosan előadom az egylet tervezetét s eljárását — egynéhány, a háztartásban legszükségesebb cikkre nézve. Az egylet megalakulnak tekinti magát, ha 2 — 300 tag jelentkezett, és az egylet tagjai közül megválasztatik az igazgatótanács. Ezen igazgatótanács érintkezésbe teszi magát egy jó hírnevű és közbizalmat érdemlő lisztkereskedővel, ki kötelezi magát ezen 2—300 háztartásnak , melyek az egylet utalványával el vannak látva, a legjobb minőségű lisztet 8—10%-al olcsóbban adni, a közönséges bolti árnál. — Már most egy közönséges háztartásban hetenkint 10, tehát évenként 520 kilogramm liszt szükséges, és évenkint 30 klg. azaz három hétre való liszt tiszta nyereség. Akármelyik mészáros 5—6 krajcárral olcsóbban adja a hús kilóját, ha 2—300 háztartás mindennapi vevője van biztosítva. Ha tehát hetenkint 3 klg. szükséges, a mi éven át 150 klg., 9 frt. azaz hat hétre való hús meg van takarítva. Hetenkint 1 liter petróleumnál 3 kr. árelengedést számítva, hat heti petróleum szükségletet hoz. A fánál legnagyobb zsarolásnak van a szegény kitéve; drágán kell a legrosszabb fát fizetnie, és az úgynevezett kalicka úgy van rakva, hogy egy harmadrésze a fául fizetett térfogatnak levegő. Az egylet a szükséges fát első forrásból jutányosan megszerezhetné, és a tagoknak becsületes erdei élet és olcsón adhatja, amelynél egy ötödrésze, azaz 2 havi faszükséglet az egylet tagjainak ingyen marad. Így megy ez végig a háztartásban szükséges cikkek hosszú során, és az éven át megtakarított összegből 3—4 hétig ingyen élhetünk, és a megtakarított pénzt hazafiúi célokra, gyermekeink nevelésére vagy önmívelődési célokra fordíthatjuk. Ezen egyesülés előnye annyira szembeszökő, hogy csak egyesek emelhetnek ellene szót önérdekből. De ez is csak képzelt károsodás volna. Mert ha p. egy kereskedő ezen egyesülés által néhány vevőjét elvesztené, kárpótlást találhatna azáltal, hogy ő is az egylet tagja lesz, és azon cikkeken, melyeket neki is vásárolni kell, bőven megtakarít annyit, mennyit más oldalról vesztett. Takarékosság és csakis takarékosság a mentőhorgony, mely számos család zilált anyagi állapotán segíthetne; de a legrendezettebb háztartás is, ily tettemes megtakarítás mellett, bővebben fog áldozhatni közcélokra. Takarékosság legyen jelszavunk, melyet csak úgy érvényesíthetünk, ha a fogyasztóegyletet mielőbb megalapítjuk. Ezen egylet tagja mindenki lehet, nem kell beiratási díjt, sem előleget fizetni; nem kell az egyesnek akaratát a többségnek alárendelni; a tagok semminemű tehernek vagy rizikónak nincsenek alávetve. Tetemes megtakarításokat nyújt az életszükséglethez tartozó minden kigondolható cikkeknél , és végre nem kecsegtet jövendőbeli , kétes osztalékkal, hanem mindenki a vásárlásnál azonnal húzza a biztos hasznot. Kecskeméten, 1877. Ápr. 4. Schoszberger Ignác: A bajor tárolók. Azon ismertető sajátságok, melyek a bajor-alpesi lakókat a síkon lakóktól különböztetik, már házaiknak helyzetéről és építése módjáról is láthatók. A síkon lakó köznép házai, melyek alacsonyak és kőből levők , falu alakban vannak csoportosítva, közlegelő által környezve; a hegyi lakók pedig az elkülönözöttséget szeretik , s azért a hegyi egyházak elszórva álló házakból, és tanyákból állanak, melyekben a családok egy tagban levő birtokukon, önérdeküknek , szorgalmas munkában igen egyszerűen élnek. Gyermekeik iskolába járnak, és keringő híreket hordanak haza; vasár- és ünnepnapokon templomba mennek, de ezen kívül alig van egyébb összeköttetésük a világgal. Ezen pásztori életben egy nagy falubeli országos vásár, egy rokonnak vagy barátnak a lakodalma és egy ünnep a legizgatóbb esemény. A hegyi lakók házai, csaknem kivétel nélkül egészen fából vannak, azaz összerótt gerendákból, deszkával béllelve. Rendesen egy emeletesek, magas gerinces tetővel és az emeleten körül futó széles folyosóval, melyet „Laube“ nek neveznek. A „Laube“, amely faládákba ültetett virágokkal tele van — a háznak legszebb, legkelemesebb része. Némely helyeken, mint Salzburgban és Brechtesgadenben az első emeleti folyosó fölé a gerinc-csúcs alá egy ásvány van csinálva, mely a háznak valóban díszére szolgál. Midőn egy paraszt épít, rendesen ő maga a felügyelő s kőmivesek és ácsok mind alatta dolgoznak napidíjért, és a család minden tagja erélyesen segít Az Inn kerületben először a ház favázát állítják fel és tetőzik be s azután a gerendák közeit befalazzák. A földszinti rész körül egy kissé emelkedett deszkázott folyosó van, melyet ,,Gräd“-nek neveznek , mely minden időben száraz és árnyas sétányul szolgál a családnak. A főbejáráson az ember egy kis előszobába s ebből a fő terembe jut, melynek egyik oldalán egy ülő é s a másikon egy hálószoba van. A ház belső végében van a konyha s azon túl az istáló. Egy durva s meredek lépcső visz fel az emeletre. Az ülőszoba ajtajához közel, — melynek mind menyezete, mind fala rendesen deszkázott, — van egy nagy tégla vagy boglya-kemence, körül padkával, és a kemence és fal között levő sarokban van egy lóca, melyet „Ofenbrück“ (kemence-híd) nak neveznek, a betegek és öregek nyughelye , s télen által a külső munkában átfázott cselédtagok menhelye. A fal körül lóca van s az egyik sarokban egy nagy durva lábon álló festetlen asztal. Ehez közel az ablak deszkáján állanak a család könyvei, a naptár, imakönyv s a gyermekek iskolakönyvei. Egy feszület, a házi-oltár, mely csinált virágokkal van gyermekies ízléssel díszítve, egy a falba mélyesztett edény-szekrény, egy fa-óra s néhány durva szék teszik a bútorzatot teljessé. Az emeleten vannak a szolgálók hálószobái (a férfiak rendesen a széna-padláson és istálókban bálnak), a háziúr és asszony hálószobája, benne a rikító színekkel festett négy oszlopos menyezetű nyoszolyával s hasonló festésű ládával, melyben a háziasszony büszkeség tárgyai állanak, u. m. virágokkal, szalagokkal díszített, hímzett, nagy menyiségű fehérruhái. Ugyanezen szobában tartatnak a család becsesebb porcelán és üveg edényei, finomabb gyümölcsei, a családtagok által készített viaszművek, üveg alatt. A hegyilakók szokott eledelei csaknem egészen lisztből, tejből, zsírból, zöldségből és gyümölcsből állanak. Húst igen ritkán esznek s leginkább csak az öt sátoros ünnepen, u. m. újévnapon, húsvétkor, áldozócsütörtökön , pünköstkor és karácsonkor, végre a farsang utolsó napján, és ezen, századok óta fennálló táplálkozási módjuk, részint annak tulajdonítható mert ezen tápszereket termelik leginkább, részint mert a mezei munkások ereje fentartására szükséges a zsíros eledel, s az ő ételeik úgyszólva valóban úsznak a zsírban. Az ő reggelijük áll vagy tejleves benne kenyérrel, vagy valami rántottleves, és telfujtkása („Koch“). 9 órakor délelőtti ozsonna van, mely a teljesítendő munkához képest különböző. Aratáskor és csépléskor ezen ozsonna áll kenyérből és tejből, befőzött gyümölcsökből, néha krumpliból, és boldog időben egy-egy pohár sörből. 3 órakor délután — némely helyeken mindennap, máshol csak aratás időben — ismét ozsonna adatik. Az ebédjük , melyet a síkon lakók „Mittelkost“nak, a hegyi lakók pedig „Bergkost“nak neveznek, álkukoricalepényből, kerek répa, — savanyú káposzta vastag ételből, gombócból, édesvagy aludttejből. Sok helyen vacsoránál a rozsliszt bukták „Schucksen“ elaaradhatlanok, kivált szombaton, amikor annyit készítnek, hogy belőle még vasárnap reggelire is marad, a hegyilakóknál pedig az mindennapi eledel. Mint már említem, húst csak innepnapokon esznek. Karácsonyra disznót ölnek s néha még marhát is vágnak. Ezen állatokból áll ki a nagy ebéd vízkeresztkori farsang utolsó napján, mert azoknak nagyrésze besózva és felfüstölve egész éven által is eltartatnak. A kecskehúst is kedvelik. A lakodalmak és keresztelők nagy alkalmak a lakozásra , s akkor a legszegényebb háznál is bőven van hús és kalács. A lakodalom tart 3—6 napig. Keresztelőkor rendesen nagy „Kindmahl“t tartanak a keresztapa költségén , aki keresztgyermekének sok mindenféle ajándékot ad, többek között egy egész öltözet ruhát. Ha a keresztgyermek megtalál halni, a keresztapa adja a szemfedelet és koszorút. Mind a világba jövés, mind az abból elköltözés vendégséggel ünnepeltetik. A temetés végeztével a gyászfelek a korcsmában vagy a halottasháznál jönnek össze, a meghalt nyugalmára inni. A koporsót, a meghalttal egy rangúak, korúak és nembeliek szokták a temetőbe kivinni. A Brechtesgadeni kerületben, ha nőtlen ember hal meg, világoskék csuhába öltözött s rózsakoszorúzott legények viszik a temetőbe. Hajdan ezen kerületben csak egy közös koporsó volt, melyben a halott, lepedőbe varva vitetett ki a sírba. Jachenauban szokás volt a halottat, fehér lepedőbe burkolva, vörös szalagokkal díszítve, egy nyilt szentmihálylován vinni a temetőbe. Némely hegyifalvakból „Todtenwege“ (halotti utak) visznek le a temetőhöz, melyen másnak, mint gyászmenetnek menni meg nem emedtetik. Ott a vénfák alatt vagy a kereszt mellett a temetési szertartást elvégzik, a testet a sírba leeresztik, eltemetik és a deszkát melyen a halott kivitetett, s melyre annak neve és kora fel van jegyezve, valamely közel fa törzséhez vagy valami eleven kerítéshez támasztják. Hanem a legszebb, a legérdekesebb szertartás a nősülési. Szerencsétlenségre itt is, mint máshol, a pénz és nem a szeretet vonja össze a párt. Gyakran az összekötés egészen a „házasság-szerző“ által eszközöltetik. Ezen esetben egy előleges látogatás vagyis szemle tétetik a vőlegény házában, tanyáján, istállójában (ez lévén a legnagyobb fontosságú.) Ha mindent kielégítőnek találnak, a rokonok összejönnek mint segédkezük , s miután sok alkudozás és feleselés után minden marhának , minden végvászon árában megegyeztek, a leendő vőlegény a menyasszony házához megy az ügy rendbehozása végett. Ennek megtörténte után a jegyesének néhány bajor tallérból álló jegyajándékot ad; ez pedig — el lévén már a látogatásra készülve , — őtet „Schmann“nal (morzsókával) kinálja meg, melyből, jövendőbeli társaságuk jelképezéséül, együtt esznek. Miután a dolog ennyire ment, a vőlegény, kalapját feiszalagozva, és kabátját felvirágozva, lóháton barátjait s rokonait körüljárja s a lakodalomra meghívja, a mi cikornyázott versben és prózában történik. Azután a házassági szerződést írják alá egész ünnepélyességgel s törvényes formasággal. Azután jön a „Stuhlfest“, a valódi összekelés a templomban, két tanú és a pap előtt, ki már ezelőtt megtartotta volt a „Brautexamen“t, melyben ki kérdezte, ha a menyasszony meg van-e keresztelve, bérmálva stb. Midőn a lakodalmi este elérkezik, a menyasszony hozományát összeszedik, szalagokkal felcifrázva szekérre rakják és a vőlegény házához viszik. Ez áll a háztartáshoz szükséges eszközökből, a nagy menyaszszonyi nyoszolyából és ládából, néhány darab bútorból, bölcsőből, veres szalagokkal díszített kerekesrokkából, egy tányértartó fogas-polcból stb. Néha a menyasszony a szekéren ül, néha pedig mellette megy gyalog , kezében egy kifényesített tejkannát víve. A falvak gyermekei, melyeken kérész-