Kecskemét, 1879. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)
1879-01-05 / 1. szám
1879. — 1. szám. „KECSKEMÉT“ Köteteket töltene azon sok érdekes, lelkesült ,,meeting“- ek (olv. méting - gyűlés) leirása, melyek New-Yorkban létünk alatt a magyar ügy érdekében tartattak, melyeken jelen voltunk, de csak a melyeken Kossuth is jelen volt. Volt Kossuth a többek között a protestáns papok, az ügyvédek, a hölgyek, a nemzetőrök stb. „meeting“-jében. Ezen utolsó tartatott a „Castle Garden“ben, azon kerek alakú nagy épületben, melyben Kossuth New-Yorkba kiszállásakor első nagyszerű beszédét volt tartandó. Jelen volt a new-yorki nemzetőrség díszes egyenruhában, zászlóikkal s zenekaraikkal. A színház kinézésű kerek teremben a színpad vagy tágas emelvény elején állott egy kis asztal, e mögött egy pamlagon ült Kossuth a város „mayor“ (olv. meer)-je és Sandford tábornok. A hátuk mögötti sorszéken ültünk mi Kossuth környezői, honvéd egyenruhában, s mint Kossuth, mind kardosan. Utánunk több székeken ültek nők, főtisztek s kitűnő polgárok. A város „mayor“-je mutatta be Kossuthot a közönségnek, mint „Magyarország kormányzóját.“ Erre roppant erős és hosszan tartó hurrázás között csákók, kendők és zászlók csóváltattak s a mintegy 40 személyből álló banda a Rákóczy indulót játszotta. Ezután Sandford tábornok bemutatta Kossuthnak a 2-dik tábornokot Hallt s a négy ezredest. Ezek pedig csapatjaikat felállítván , Kossuthnak bemutatták. Sandford tábornok most felolvasó a nemzetőrség üdvözlő iratát, melyre Kossuth mint katona katonákhoz, lelkesen, egyszerűen válaszolt. Egy óránál tovább tartott beszéde, melylyel sokszor kacagásra, rettenetes tapsolásra s hurrázásra gerjeszté a közönséget, ekép zárta be: „Köszönöm nemeslelkű rokonszenveket s azon szives fogadást, melyben társaimat, Magyarország ezen hű fiait, kik készek voltak honuk függetlenségéért életüket s vagyonukat feláldozni — önök részesítették. Többen vannak ezek között, kik már függetlenségi harcunk előtt is katonák voltak s katonai tudományukkal s ügyességükkel hazájoknak nagy szolgálatot tettek; de vannak olyanok is, kik nem voltak katonák, de hazájok iránti szeretetök velök fegyvert ragadtatott s belőlök az ügynek, melyért harcoltak, hatalmas gyámolai váltak. Midőn az irántok mutatott rokonszenvet köszönöm. Ígérem önöknek uraim, hogy ők meg fogják mutatni , hogy arra érdemesek. A legveszélyesebb helyekre fogom őket állítai s tudom , hogy ők becsülettel s vitézül fogják azokat betölteni. Ami engemet illet, itt az oldalamon van egy kard, melyet egy amerikai polgártól kaptam ajándékul. Ez egy Egyesült államai polgár ajándéka lévén, ezt bátorítási jelvényül veszem arra, hogy haladjak azon az úton, melyen haladva a Mindenható áldásával hazám függetlenségét és szabadságát megláthatom. Esküszöm itt önök előtt, hogy ezen amerikai kard az én kezemben, a szabadság ügyéhez mindig hű lesz, hogy a harcban mindig elől fog villogni és hogy azt nagyravágyás és gyávaság soha sem fogja szennyezni.“ Ezután Sandford tábornok a magyar ügy pártfogását tartalmazó határozatot olvasta, melynek minden pontjai nagy örömmel fogadtattak el. Egy százados pedig századja nevében mindjárt 1000 dollárt ajánlott a magyar ügyre. *) (Folytatjuk. *) Itt helye, szüksége volna annak, hogy New-York városát leírjam, de részint mert annak teljes leirása . A L. I. Szent előttem a szabadság angyala, S az leend, mint eddig egyre az vala; Nála nélkül életemnek üdve nincs, Nem pótolja semmi arany, semmi kincs! Szent leend az egyenlőség angyala, Nála nélkül nem mosolyg üdv hajnala ; Egy legyen a törvény s jog, mely díjat oszt, Védi a jót és lesújtja a gonoszt! Szent volt s lesz a testvériség angyala, Melynek égi szeretet a jelszava; Ez erő, mely egy világot összetart, Fűzze össze, testvérivel a magyart! Losonczy László: AZ IGAZI NAGY HÉT.*) E. Illés Lászlótól. „Nagy napok előre vetik árnyékukat“, e szavakkal kezdé egy hírneves szónok nagyhatású politikai beszédét, miért ne kezdhetném csevegésemet én, midőn a karácsonyi ünnepek előkészületeinek sürgő-forgó képéből akarok egyes részleteket megvilágítani. *) Mutatvány Benedek Aladár, a „Csöndes Órák“ című szépirodalmi lapjából. SZÍNÉSZET. Előadatott 1878. december 28-kán: „Romnevillei harangok“ operette ; december 29-kén: „Piros bugyelláris“ népszínmű; 1879. január 1-én: „Cigány“ népsz. „Piros bugyelláris.“ Csepreginek e lapunkban már ismertetett népszínműve, másodszor, december 29-kén került színpadunkra s el lehet mondani, hogy a letűnő 1878-dik évet bezáró ezen előadás teljes megelégedést keltett. Abonyiné Zsófit, mint tőről metszett magyar menyecskét mutatta be, a kinek szivén, idős férje fölénye diadalt arat, de a ki azért jó indulattal viseltetik úgyszólván gyermekkori eszményképe iránt is, a ki szeret mulatni, szeret tréfálni, de a kinek erényéhez azért kétség nem férhet. Ilyen a legtöbb magyar paraszt menyecske s egy ilyet sikerülten ábrázolt Abonyiné. Dalait többször megtapsolták, sőt meg is „újrázták. Vár a di nyalka Csillag Pál volt, a kinek a hangja a csillagokig szállt, leven ez este teljesen a hangjánál. Játékában se volt hiba — csak a kezeinek volna helye. Feladata nehéz részét is jól megoldotta, kivéve, hogy Hájas Muki urat elejtette egyszer. No de ez sem csoda — a háj csúszós Némethy Peták káplárja s Abonyi Török Mihálya szinte jó volt. „Cigány “ Szigligeti e régi jó színművében Serédi P. Lina k. a. aratta a tapsokat, mint Rózsi személyesítője. Tóth Soma Zsigája kissé halaványan volt színezve, de legalább nem biablonszerű ábrázolást mutatott be. Volt ez alkalommal néma képlet is görögtűzfény nélkül. Úgy látszik, hogy a görögtűz kezd kialudni s csak pislog — legalább a mi színpadunkon. Éva szerepét Némethyné Eötvös Borcsa a játsza, még pedig jól. Véletlenségből került-e a „Cigány“ ez alkalommal színre, nem tudjuk, de érdekes tudni, hogy ugyan e napon ezelőtt 25 évvel, ugyan e szerepben lépett fel Némethyné (akkor még leány volt) a nemzeti színpadon. IRODALOM ÉS MŰVÉSZET. — Előfizetési felhívás a Gazdasági lapokra. Az új év és ezzel együtt az előfizetések ideje közeledvén, a gazdaközönségnek, mint legterjedtebb és legtartalmasabb szaklapot a Magyar Országos Gazdasági Egyesület közlönyét, a 30 év óta fenálló „Gazdasági lapokat melegen ajánljuk. Az előttünk fekvő, tartalmas és változatos szám élén lévő előfizetési felhívásból a következőket idézzük: „A „Gazdasági lapok“ 1878. évi folyamát a jelen 52-dik számmal fejezzük be. A kimerítő tartalomjegyzék dec. 31-kén fog. olvasóinknak megküldetni, mely is alkalmas áttekintést fog nyújtani az anyag azon halmazáról, melyet ez éven át, az ígért másfél évnyi tartalom szerint esendő 76 ív helyett 89 ivén adtunk. Adtunk pedig 301 nagyobb és 1821 kisebb közleményt, e mellett 147 , részben igen szép , eredeti rajzok után készült ábrát, több évekre terjedő könyvet töltene, részint mert annak rövid leírását a „Kecskemét“ 1876. évi 21. és 22-dik számaiban már közlöttem, annak itt újra közlésével a „Kecskemét“ olvasóit nem untatom, hanem napló töredékem írását folytatom. L. K. Az elfogulatlan bíráló meg fogja engedni, hogy a 6 írtnyi csekély előfizetési díj mellett ennyit csak jelentékeny áldozattal, azon biztató remény fejében tehettünk, hogy áldozatkész törekvéseinket a gazdaközönség tömeges pártolással fogja jutalmazni. Eme reményünkben nem is csalódtunk, miután előfizetőink száma az év első negyede óta több mint 50%val szaporodott. Azon kellemes reményben, hogy t. olvasóink pártolásukat tőlünk a jövő 1879. évre sem fogják megvonni, utalva az ez évben folytatott működésünkre csakis azt ígérjük, hogy jeles munkatársaink szaporítása, közleményeink értékesbé tétele, azok gazdagsága és változatossága, ábráink nagyobb számban és csínnal kiállítása által teljes odaadással iparkodni fogunk, hogy a magyar gazdaközönség pártolását még nagyobb mérvben kiérdemeljük. Midőn lapunk t. pártolóit felkérnék, hogy azt ismerőseik körében terjeszteni szíveskedjenek, megjegyezzük, miszerint azoknak, kik előfizetők gyűjtésével fáradozni szíveskednének, öt előfizető után egy tiszteletpéldánynyal örömest szolgálunk.“ Az előfizetési felhívás eme szavaihoz részünkről csak azon hozzáadásunk van, hogy e derék lap, mely máris oly nagy olvasó közönséget hódított meg magának, a haladni vágyó gazdáknak figyelmét és pártolását bőven megérdemli. Az előfizetési díj egész évre 6 frt., félévre 3 frt., negyed évre 1 frt. 50 kr. A pénzek legjobban utalvány lappal a Gazdasági lapok kiadóhivatalához , Budapest, Köztelek intézendők. — Uj zenemüvek. Táborszky és Porsch zenemű kereskedésében megjelentek : Négy kedvelt népdal: 1. Ritka ritka ritka búza, 2. Sarkon van a Búza János kocsmája (Minden este fuvolázok sokáig.) 3. Békét vertem (Temetőben láttalak meg.) 4. Sötét az éj. Énekhangra zongorakisérettel (vagy zongorára külön) alkalmazta Huber Sándor. Ára 80 kr. — Kakuk polka, zongorára ifj. Farbach Fülöp. Ára 50 kr. — Mehner Vilmos „Képes Családi Lapok“ című, szép képekkel illustrált folyóirata oly meleg s valóban ritka pártolásban részesül, hogy a tulajdonos minden egyesfüzetet, árfelemelés nélkül, félívvel megbővít. A 6. füzet tartalma következő: „Két asszony.“ Elbeszélés Vértesi Arnádtól. (Vége.) — „Álarc.“ Beszély. Irta B. Dyherm György. Fordította K.Beniczky Irma. (Vége.) — ..No,sir!“ Történet a tengerész életből. Littrow H.-tól. — „Az álomfejtő.“ A három életből. Vacano E. M.-től. — „Egy nap a Colorado partjain.“ —„Gyújtogató — szenvedélyből.“ Fridrich F. elbeszélése. — „Az újvilág ifjú szépei“ Amerikai jellemrajz. — „Huszár Adolf.“ — ,,Az anya kincsei.“ — „A Fakó utolsó állomása.“ „Mignon.“ — „A veréb.“ — „Vitorláskocsik.“ — A természetből.“ — „A szeretetreméltó nevelő.“ V. (Vége.) — „Különfélék.“ — „Apróságok.“ -- Képek: Huszár Adolf. — Az anya kincsei. — A Fakó utolsó állomása. — Mignon. — Vérebek a nyomon. — Vitorlás kocsi a kanzai-pacifici vaspályán Amerikában. — Hollandi vitorlás kocsi a 17. századból.— A szeretetreméltó nevelő. — Egy füzet ára csak 30 kr. Kecskeméten „Spitzer József és fia“ könyvárusnál megtekinthető és kapható. — A Benedek Aladár szerkesztette „Csöndes órák“ 40. számának tartalma: „A gyógyíthatatlan seb“, regény. „Dal a bölcsességről.“ „A vén tölgy utolsó álma." „Egykor és most.“ „A fekete ház.“ „A rege hatalma“ Nogall Jankától. „Karácsonyi és újévi szokások Oroszországban.“ „A karácsonyfa.“ „Nagyvilági hírek, adatok.“ „Újdonságok.“ „Apró hírek“ stb. melyek ilyenkor a „nagy“ héten mindenkit elfoglalnak. Igenis, ez az igazi nagy hét: a karácsonyt megelőző hét. Mert bár a húsvétot az összes felekezetek kegyelettel ünnepükt meg és Panni meg Zsuzsi szolgálók ugyancsak súrolnak, meszelnek a piros tojással kecsegtető ünnep közeledtekor; bár bazsarózsás pünkösd napjára is egyaránt készül ifjú, agg: mind e készülődések homályban maradnak a karácsonyi előkészületek mögött. Karácsony! midőn ezt a szót hallja valaki a három esztendős gyermektől egész az aggig, ki előtt az élet még kedves, vagy kinek a visszaemlékezés és mások örömének nézése boldogságot szerez, hangosabban érzi feldobogni szivét. Van e szónak bizonyos varázshatása, mely egyaránt örömteljes hangulatba hoz mindenkit. Egy egész héten aztán nem hall, nem lát az ember egyebet, mint karácsonyt. Ez uralkodik a salonban, az ebédlőben , gyermekszobában , konyhában s ha a sok karácsony elől menekülünk hazulról, üldöz az a hivatalban , kaszinóban , színházban. Mindenütt karácsony van! A kicsi feleség már kora reggel fölkel s fehér kötényt kötve maga elé, hadsereg felett parancsnokló tábornokhoz hasonlóan osztogatja rendeleteit az egész háznál, mely egy nagy polgárból (a férj),egy polgárnőből (a feleség), egy kis polgárból s egy még kisebb polgárnőből áll. Természetesen egy ily köztársaság feje: a feleség, nagy úr, ki majd párlegyezővel, majd pedig nagy csomag kulcscsal gyakorolja uralmát. Felfordult világ ez, melyben csak ő ismeri ki magát, csak ő tudja, mit tett már, mit kell még tennie s mit nem tettek még meg. Mert ez ad neki legtöbb gondot. Minden lépten arra talál, hogy elmulasztottak valamit. Már nyolc óra, Juci mindjárt itthon lesz azzal a télen is zöld fával, melyet Annuskának és Nándikának nem szabad meglátni s a papa még mindig nem vezette el a kicsikéket a „dedóba“, igy nevezvén magyarul a kisdedóvó gyermekkertet. A kismama buzgalomtól kipirult arccal, komoly fontoskodással áll meg a papa előtt. — Már mondtam, hogy Juci a piacon van a karácsonyfáért, Nina meg mákot tör a nagy mozsárban. Nem érnek rá a gyermekekkel elmenni. Utad a hivatalba úgy is arra vezet, elviheted őket magaddal. Ne alkalmatlankodjanak itthon. S az engedelmességhez szokott férj szó nélkül fogja kézen két gyermekét, hogy a kisdedóvóba vezesse őket. Ez az út aztán — bár mindössze is pár száz lépés csupán — hosszabbnak tűnik fel a papa előtt a Golgothához vezető útnál. Míg elérik a kicsinyek zsibongó tanyáját, ezerszer is kifakad az összes kereskedő világ ellen , mely a gyermeki kíváncsiságot fölébresztő tárgyakkal rakta tele a kirakatot. Itt egy miniatűr karácsonyfán tarka csecsebecsék és játékszerek, odább aranyozott diók és gyümölcsök s a jó ég tudná, mi minden nem akad szemébe az apró népségnek, mely legyökerezett lábakkal áll meg a kirakatok előtt, egész határozottsággal kijelentvén , hogy neki „abból kell“ S az a kell, amit a gyermek kiejt, nehezebben győzhető meg, mint bármely ellenség. Ennek csak egy módja van: a kíváncsiság kielégítése. A jó papa már-már bevezeti az üzletbe követelő csemetéit, midőn eszébe jut, hogy a menyecske villámló szemeibe nem volna tanácsos belenézni, ha ezt megtenné. Hisz akkor a karácsonyest egész meglepetése, melynek a fiatal anya oly nagyon örül, semmivé volna téve! Hogy tehát semmiféle ígéret, biztatás, hogy a kis Jézus majd hoz mindent, amit kívánnak , nem használ, a papának nem marad más hátra, mint Nándikát jobb, Annuskát bal karjára kapni, s úgy sietni velük a kisdedóvodába. Nagyit lélekzik, mikor átadhatta a kis makacsokat Emma kisasszonynak , a gyermekkertésznőnek ; viselje gondját délig ő! Hivatalba megy s most már reményű, miszerint nyugodt lehet. Dehogy! A karácsony itt is kísérti. Kollegája jön hozzá , felkérve , hogy ügydarabjait venné át elintézés végett, mert ő ünnepelni megy rokonaihoz. Még ellenvetést sem tehet, mert a kollega nyakán hagyva az iratcsomót, rohan, hogy a déli vonattal elutazhassák. Folyó teendőit elvégezte s délelőtti csevegésre átmegy barátjához, kinek szobája tizenegytől egy óráig az összes hivatalnokok gyűldését képezi. Hát nem kel e megszöknie, ha csak azt nem akarja hallgatni, mint tudja meg Z. mit készít neje meglepetésül, hány fztot vett kölcsön K. fizetési évére, hogy a karácsonyi ünnep költségeit fedezhesse. Egy szóval, karácsonyt hall mindenfelé. Most már csakugyan jól fog esni az ebéd. Hanem ez az ünnep itt is üldözőjeként szerepel. A leves kozmás, a rétes meg van égetve, a pecsenye ki van szárítva. A férj hangosan nyilvánítja elégedetlenségét. — Mucuskám , a karácsony. --------- Január 5. Nyilatkozat. A „Kecskemét“ 52-dik számának újdonsági rovatában megjelent közlemény anynyira ellentétben áll a megtörtént dolgokkal, hogy annak cáfolatába most még nem bocsátkozva, egyszerűen köztudomásra kívánom hozni, hogy azon egyének ellen, kik Győre Ferenc eltemetésében becstelenítő nyilatkozatok, erőszakos fellépés s veszélyes fenyegetések által meggátoltak, és úgy emberi , mint lelkipásztori méltóságomban mélyen megsértettek, az illetékes fenyitő hatósághoz a feljelentést már benyújtottam , s a kérdéses ügyet birói ítéletnek alábocsátottam. Kecskemét, 1879. január 2. Bogyó Pál, apát-plébánus: ÚJDONSÁGOK • Bogyó Pál apát-plébánus urnak egy nyilatkozatát hozza lapunk mai száma, melyre most csak annyit jegyezünk meg, hogy azt elégségesnek nem tartjuk. Tény az, hogy még a temetőbe is kimentek az illetők könyörögni az eltemetés eszközléséért és visszautasíttattak, márpedig, aki kéretik, az agyonveretéstől bajosan tarthat a kérés teljesítéséért. A közigazgatási bizottság ez évi első ülése január 7-dik napján lesz. · Az újoncozás városunkban február 10-dik napjától 20-ig fog megtartatni. — A kecskeméti születésű budapesti egyetemi hallgatók január 11-kén az „olvasókör“ külső helyiségében zártkörű füzérkét tartanak. A függetlenségi párt január ötödikén tartja évi közgyűlését a „Népkörben“ d. u. 2 órakor, mely alkalommal fog a vezérbizottság újra alakíttatni. Felhívjuk e gyűlésre a függetlenségi választópolgárok becses figyelmét. Az igazolási választmány múlt évi december 27-kén tartotta azon ülést, melyen 1879. évre a legtöbb adófizetők névsora állittatot össze. Sajátságos, hogy ezen névsort a törvény értelmében be kellett volna megerősítés végett a közgyűléshez terjeszteni, de az nem történt meg , ámbár a dec. 28 -án tartott közgyűlés tárgysorozatába fel volt véve. A „Kecskeméti Lapok“ magyarnyelvtudós szerkesztőjét többen szándékoznak felkérni, hogy a „tejki hangsúly“ra vonatkozó nagyszerű felfedezéseit ne engedje a homályban borongani, hanem írja meg a korszakot alkotó eszmét tárgyaló értekezést, mások rettentő példájára. A „Kecske Lapok" olvasói ezentúl bizonyosan „tejti hangsúlylyal“ olvassák a lapot, sőt természetesen Belicai úr nevét is, ily formán: Beeliíca a Tt, ha ugyan ő a hangsúlyt, nem csupán az első szótagra teszi, mint eddig rendes körülmé-