Kecskemét, 1880. július-december (8. évfolyam, 27-52. szám)
1880-09-12 / 37. szám
Vili. évfolyam. Előfizetési díj: Helyben házhoz, vidékre postán küldve: Egész évre - - 5 írt — kr. Félévre - - 3 írt — kr. Negyedévre - - 1 írt 50 kr. Egy hónapra - — írt 60 kr. Szerkesztői iroda: V. tized, Körösi utca 16. sz. a. Hazay-ház. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Kéziratok vissza nem adatnak. Hirdetményeket a szerkesztőség is elfogad. A „Nyilttér“ díjazása a szerkesztő által állapittatik meg. 37. szám, Kecskemét, 1880. Szeptember 12. Hirdetési díj: 1 centimeter magas heváletteletért : 1- szer iktatva - - - SO kr. 2- szer iktatva - - - 15 kr. 3- szor iktatva - - - 12 kr. Hivatalos hirdetmény minden beiktatása külön 3 frt. Bélyegdíj 30 kr. Kiadóhivatal: „Spitzer József és Fia“ , .. . , könyvkereskedése A KECSKEMÉTI FÜGGETLENSÉGI PART a reform, bazár épületben. . .. n r Mindenféle pénz és hirdetmény POLITIKAI ES KÖZMIVELŐDESI HETILAPJA. Egyes szám 15 krért MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP, a kiadóhivatalban is kapható. A koldulás eltörlése. A városi szegénymenház szervezetére vonatkozó szabályzat tervezete a közelebb tartandó törvényhatósági közgyűlés napirendjére elfogadás és életbeléptetés végett kitűzve lévén, az életbeléptetés alkalmából szükségesnek tartjuk egyet mást elmondani azon intézkedésekre nézve, melyek az életbeléptetéssel kapcsolatosan, a kérdéses szabályzat sikeres alkalmazhatása tekintetéből megteendők volnának. Miként ezen szabályzat tervezetébe bepillantani alkalmunk volt, célja a szegénymenházban a rendet, tisztaságot, munkásságot meghonosítani, a felügyeletet szabályozni, s az arra és fegyelem gyakorlására hivatott közegeket , illetőleg hatóságot kijelölni és utasítani. De hogy az ezen célzattal egybeállított szabályzat sikeresen alkalmazható legyen, alapfeltételül kívántatik ahoz a szegénymenház teljes berendezése, e tekintetből az észlelhető hiányok pótlása, hogy t. i. egy egészen a kitűzött célnak megfelelőleg felállított és berendezett szegénymenházunk legyen, melyben a szabályok életbe léptetése által nemcsak a rend, fegyelem , munkásság, felügyelet stb. éretik el, hanem eléretnek azon magasabb szempontnak megfelelő célok, melyekre való törekvéssel a szegénymenház felállíttatott. Tudvalevőleg a városi szegénymenház már a folyó év tavaszán elkészült s még a tavasz vége el sem érkezett, azóta, az egész nyáron át rendelkezésre állanak az összes helyiségek; tudvalevő az is, hogy az úgynevezett teljes ellátásban részesülő szegények tavasz óta a bérelt helyiségből a felépített városi helyiségbe költöztek, téved azonban, ki az ott tartózkodó szegények számára történt teljes berendezéssel ezen ügyet végleg elintézettnek tartja, s csupán annak szükségét látszik érezni, hogy a bent lakók között a rend és tisztaság, a fegyelem, felügyelet stb. életbeléptetése céljából még csupán egy szabályrendelet alkottassák, s ezzel az ügy teljesen elrendeztetek. A szegénymenházban talán 50 vagy 60 szegénynek kívánalomszerű elhelyezésénél még épen nem állapodhatunk meg, mivel egy városi szegénymenház felállításának magasabb célja az emberbaráti gondoskodáson túl mindig a koldulás eltörlése és az azzal járó rendetlenségek megszüntetése volt. Akkor, ha a közönség csak annyiban megállapodnék, hogy 50 avagy 60 teljes ellátásban részesülő szegénye most már saját házában van elhelyezve, hol talán nagyobb rend és tisztaság foganatosítható, igen drága áldozatot hozott, midőn egy roppant költségbe kerülő épületet emelt , s ezen költségek kamatai bizonyára megkétszereznék azon összeget, melyet a bérelt helyiségért fizetett, úgy, hogy egyéb cél nélkül nem lenne értelme, miért kerítjük 50 — 60 szegényünk elhelyezését két annyiba, ahelyett, hogy felényi árért megfelelő bérelt helyiségről s abban rend és tisztaságról gondoskodtunk volna. Miként említettük, tehát a szegényház felépítésének célja a koldulás eltörlése volt. Ez volt azon cél, melyre való tekintetből annyi áldozattal és fáradtsággal alapítvány létetett, alap gyüjtetett, koldulástörlési alap címen. Ez volt azon cél, melynek eléréséhez segédeszközül a szegénymenház felállításának eszméje csatoltatott, s folytonosan ezen cél elérése tartatott szem előtt, miközben az intézet felállításának eszméje megért s foganatba vétetett. Az volt ugyanis a vélelem, hogy egy teljesen berendezett és elegendő helyiségben mindazok, akik közsegélyre szorulnak , eltereltessenek, ott rendben, tisztaságban tartassanak, s munkával foglalkoztassanak ; eként a koldulásból élők a községi segélyért való jelentkezésre utasittathatván, a város megszabaduljon a sok nyomorék látásától, s a koldulással viszszaélő munkakerülők seregétől. Azon időben, midőn még bérelt helyiségben voltak a szegények elhelyezve, azt mondták, hogy a koldulás fentebbi módom eltörlése a helyiség szűk volta következtében s munkaterem nem létében nem vihető keresztül, ezért építtetett a szegénymenház. S addig is, — ám nézze meg bárki a vonatkozó határozatokat, — a külső élelmezés ideiglenesen fenntartatni határoztatott. De ezen külső élelmezés mellett, mely szerint a közsegélyre szorulók közül a szegénymenházban helyiség hiányánál fogva el nem helyezhetett szegények ételadagok kiosztásában s némi pénzsegélyben részesültek, — a koldulás törlése soha sem volt elérhető, mert az ily külsőleg élelmezettek minden lépten nyomon nem ellenőrizhetők , s a közsegély dacára is koldulnak. Másrészt az ily gondoskodás mellett visszaélések is történnek, mivel a külsőleg élelmezettek közül nagyon soknak segélyforrásai nem voltak annyira kideríthetők, hogy azok közül némelyek el ne titkolhatták volna, miszerint más módon is megélni tudnának, s eként sokkal többen élvezik a közsegélyt, mint amennyien valósággal arra szorulnak. Ez csak azon esetben volna kideríthető, ha a szegények valamennyien a szegénymenházbani benntartózkodásra kényszeríttetnének, amikor is azon rendetlenek, akik a fegyelem korlátaihoz szokni nem tudnak, inkább lemondanának a közsegélyről, a rendesebbeknek pedig munkájukban némi hasznát venni lehetne. E helyett azonban, dacára annak, hogy a szegénymenházban elegendő helyiséggel rendelkezünk: a polgármester minden hónapban jelenti, hogy mennyi volt a bennt élelmezettek száma, mennyi a külsőleg élelmezetteké, s ez rendjén valónak találtaik , jóllehet a koldulás eltörlése az alap nagy részének elköltése dacára sem éretett el, s a nagy munkatermek üresen állanak. Ideje lesz tehát a koldulás végleges megszüntetéséről is gondoskodni akkor, midőn a szegénymenházi szabályokról s ez által a szegénymenházban a rend és fegyelem meghonosításáról gondoskodunk. Hogy ezen rend és fegyelem pedig már a szegénymenház eddigi lakói között is teljesen meghonosítható legyen, szükséges, hogy a felügyeletről szóló rész foganatosíthatása végett azonnal, ha csak ideiglenesen is, felügyelő alkalmaztassák, aki folytonos és éber felügyeletet gyakorol, mert a mostani állapot, mely szerint a kórházfelügyelő gyakorolja a felügyeletet a szegényházban is, nem kielégítő. Ott folytonos és éber felügyeletre van szükség, s addig is, míg egyik szobából a másikba távozik a felügyelő, történhetik rendetlenség , szökés stb., s nemhogy e mellett még a kórház körüli teendők is elvégezhetők volnának. Végül szükséges, hogy a szökések elkerülése végett az épület bekeríttessék s elzárathassék, mivel különösen az engedély nélkül távozók nem ritkán a közeli vasúton mászkálnak, s a bekövetkezhető szerencsétlenségért senki sem állhat jót. Társadalmi érdekek. Azt mondja egy helyen a franciák nagy költője Hugó Viktor, hogy csak az a nemzet lehet szellemben művelt, anyagban boldog, amelynek különböző társadalmi rétegei erejüket comassálva önmagukban egyesülnek, s minden rendelkezésükre álló eszközökkel készek anyagi és szellemi érdekeikért küzdeni! Hogy igaza van a nagy költőnek, azt bizonyítja az ő boldog hazájának művelt nemzete , hol a munkásság, műveltség , szeretet és szabadság szelleme szárnyra kelve földeríti az emberiség jövőjét. Örömmel üdvözlünk tehát mi is minden oly társadalmi mozzanatot, mely céljául az anyagban és szellemben való működést tűzte ki főfeladatául. Örömmel üdvözöljük pedig legközelebb a kereskedő ifjak azon jóravaló törekvését, melyet társulatuk újjászervezése érdekében tanúsítnak. Nem mulaszthatjuk el azonban — midőn dicséretes törekvésüknek ily melegen adózunk — hogy magára a tárgyra vonatkozólag némely dolgokat el ne mondjunk. Már évekkel ezelőtt általánosan érezte hiányát a kereskedő ifjúság egy oly társulatnak, mely őt, az ő kora éveiben, az élet hajlékonyabb korszakában, magához karolná, életre való helyes elvek mellett nevelné, jellemét jó irányban fejlesztené, megszilárdítaná, a társas élet szövevényes utait megismertetné és mint szellemben műveit, szakmájában tökéletesen jártas és otthonos képzett kereskedőt adja át az életnek. Ezen oly igen élénken nyilvánuló hiányérzetnek eleget véltek tenni az akkori egyének az által, hogy 1876-dik év Július havában megteremtették a kereskedő ifjak társulatát, mely célul tűzte ki a jelzett eszmék valósítását. A közönség, de különösen a kereskedő osztály általában örömmel fogadta ezen szép törekvést és szívesen áldozott — látva a jóakaratú igyekezetet — azon tudatban, hogy az által lehetővé teszi egy oly társulat élete fenntartását, mely hivatva leend kereskedő iainkat az önképzés és önművelés által teljesen kiművelni és szakmájukban kellőleg kiképezni. És ne tagadjuk, a kezdet nehézségeivel meg is küzdött a társulat emberül, szakavatott, tapintatos és e mellett kitűnően kereskedőnek képzett elnöke elismerésre méltó erélylyel iparkodott az adott ígérethez képest oda működni, hogy a kitűzött cél eléressék. Tett, áldozott időt és fáradságot az ügy érdekében. Azonban itt is, mint mindenütt megtörtént az a hétköznapi dolog, hogy jóért roszszul fizettek. Irigység, butaság, kislelkűség szövetkezve, megdöntők a legnemesebb tetteket! Egyik szép eszme a másik után dőlt dugába , egyik életrevaló helyes indítvány a másik után szavaztatott agyon. Eölütötte fejét a széjjelvonás és a felekezetesség hidrája, s füstbe ment, romba dőlt a sok szép remény, s amit munkás napok, álmatlan éjek, féléves küzdelem árán összehoztak, azt egy esteli bábeli zűrzavar tönkre silányította. Igen helyesen jegyezte meg F. S. úz e lapok múlt számában, hogy a szaktudományok művelésére szánt hely egyszerű kávéházzá változott, s hozzá tehetjük bátran, hogy az önművelődés temploma silány kártyabarlanggá törpült. A nemesebb dolgokért küzdő néhányak erőlködése gúny tárgyává tétetett, s ezért ők jobbnak látták elpárologni idejekorán. Ez tette azután azt, hogy három évi keserves vonaglás után — elég dísztelenül — kiadá lelkét és raeghala! Hej! pedig az a szép eszme de sokkal jobb sorsra lett volna érdemes! De, ha végig tekintem a három éves múlt egyes eseményeit, nevezetesebb mozzanatait , ha végig taglalom elmémben a közönség részéről tapasztalt pártfogás minőségét, annak természetét, és a tulajdonképeni okok kútforrását, melyek a bukást lehetővé tették, úgy találom, és mindinkább csak megerősödöm ezen nézetemben, hogy annak oka nem külbehatásokban, de a saját kebelében történt meghasonlásokban keresendő; úgy találom, hogy nem a pártfogás és anyagi támogatás hiánya, hanem a saját kebelében támadt egyenetlenség , kicsinyes öncél diktálta személyes boszú és a felekezetességi mánia lett okozója tragikus sorsának. Most tehát, midőn arról értesülünk, hogy buzgó ügybarátok a félbeszakadt munka folytatására vállalkoztak, és a csendesen elszenderedett s némán szunnyadó eszmét új életre akarják kelteni, hogy az sikerülvén, méltó pályafutásban részesüljön, fogadják tőlünk a következő jó tanácsot. Legyen erős akarata minden egyesnek minden rendelkezésére álló eszközzel — a társulat kebelében, a nemzeti alapra fektetett elvek mellett küzdeni, tenni és cselekedni. A felekezetességen túl emelkedve, de mindamellett a tiszta vallásosság megőrzésével, iparkodjanak egymás iránt s egymás kebelében oly jellemet fejleszteni, mely az ifjú élettel kezdődő szabadabb mozoghatási körben, hol a legkülönbféle alkalom kínálkozik a jellem kipróbálására s a legszövevényesebb örvények mellett halad el az ifjú ösvénye : — folyton élénk lánggal lobogó szövétnekként a legszövevényesebb tömkelegből is bizton kivezessen. A szellemi munkálkodás közepette nem szabad megfeledkezni a szaktudományokról sem, sőt ennek kell a lehető legtágabb tért nyitni. Tegye magát a társulat érintkezésbe a kereskedő testülettel, és együtt, vállvetve állítsanak egy oly kereskedelmi tanfolyamot a tanoncok számára, mely hivatva lesz őket a kellő kereskedelmi szaktudományokban otthonossá tenni. És itt is legfőbb gond fordítandó a kereskedelmi számtan, könyvvitel, áruisme , váltó és kereskedelmi jogra. Vegye fel programmjába a betegsegélyezést, az utasfogadó és helyszerzési intézmény felállítását. A budapesti, debreceni és a többi nagyobb városok példájára tegye meg mindazt, ami szükséges szellemi és anyagi fejlődésére, és amit megkíván a kor, a felebaráti, pályatársi és emberbaráti érzelem! Szóval iparkodjék a társulat oly működést kifejteni, hogy tagjai kellőleg kiképeztetvén, kellő képzettséggel s lángoló hazaszeretettel tudják majdan felkarolni és előmozdítani a közjót. Legyen az oly hely, hol a szeretet öröklángú fáklyája egygyé olvadva lobog a tagok testvéri szívében. Hol a magasra törő eszmék termékeny