Kecskemét, 1880. július-december (8. évfolyam, 27-52. szám)

1880-09-12 / 37. szám

Vili. évfolyam. Előfizetési díj: Helyben házhoz, vidékre pos­tán küldve: Egész évre - - 5 írt — kr. Félévre - - 3 írt — kr. Negyedévre - - 1 írt 50 kr. Egy hónapra - — írt 60 kr. Szerkesztői iroda: V. tized, Körösi­ utca 16. sz. a. Hazay-ház. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Kéziratok vissza nem adatnak. Hirdetményeket a szerkesztőség is elfogad. A „Nyilttér“ díjazása a szer­kesztő által állapittatik meg. 37. szám, Kecskemét, 1880. Szeptember 12. Hirdetési díj: 1 centimeter magas heválette­letért : 1- szer iktatva - - - SO kr. 2- szer iktatva - - - 15 kr. 3- szor iktatva - - - 12 kr. Hivatalos hirdetmény minden beiktatása külön 3 frt. Bélyegdíj 30 kr. Kiadóhivatal: „Spitzer József és Fia“ , .. . , könyvkereskedése A KECSKEMÉTI FÜGGETLENSÉGI­ PART a reform, bazár­ épületben. . .. n r Mindenféle pénz és hirdetmény POLITIKAI ES KÖZMIVELŐDESI HETILAPJA. Egyes szám 15 krért MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP, a kiadóhivatalban is kapható. A koldulás eltörlése. A városi szegénymenház szervezetére vonatkozó szabályzat tervezete a közelebb tartandó törvényhatósági közgyűlés napi­rendjére elfogadás és életbeléptetés végett kitűzve lévén, az életbeléptetés alkal­mából szükségesnek tartjuk egyet mást el­mondani azon intézkedésekre nézve, melyek az életbeléptetéssel kapcsolatosan, a kér­déses szabályzat­ sikeres alkalmazhatása tekintetéből megteendők volnának. Miként ezen szabályzat tervezetébe be­pillantani alkalmunk volt, célja a szegény­­menházban a rendet, tisztaságot, mun­kásságot meghonosítani, a felügyeletet szabályozni, s az arra és fegyelem gya­korlására hivatott közegeket , illetőleg hatóságot kijelölni és utasítani. De hogy az ezen célzattal egybeállított szabályzat sikeresen alkalmazható legyen, alapfeltételül kívántatik ahoz a szegény­menház teljes berendezése, e tekintetből az észlelhető hiányok pótlása, hogy t. i. egy egészen a kitűzött célnak megfelelőleg felállított és berendezett szegénymenhá­­zunk legyen, melyben a szabályok életbe léptetése által nemcsak a rend, fegyelem , munkásság, felügyelet stb. éretik el, ha­nem eléretnek azon magasabb szempont­nak megfelelő célok, melyekre való törek­véssel a szegénymenház felállíttatott. Tudvalevőleg a városi szegénymenház már a folyó év tavaszán elkészült s még a tavasz vége el sem érkezett, azóta, az egész nyáron át rendelkezésre állanak az összes helyiségek; tudvalevő az is, hogy az úgynevezett teljes ellátásban részesülő szegények tavasz óta a bérelt helyiségből a felépített városi helyiségbe költöztek, téved azonban, ki az ott tartózkodó sze­gények számára történt teljes berendezés­sel ezen ügyet végleg elintézettnek tartja, s csupán annak szükségét látszik érezni, hogy a bent lakók között a rend és tiszta­ság, a fegyelem, felügyelet stb. életbelép­tetése céljából még csupán egy szabály­­rendelet alkottassák, s ezzel az ügy telje­sen elrendeztetek. A szegénymenházban talán 50 vagy 60 szegénynek kívánalomszerű elhelyezé­sénél még épen nem állapodhatunk meg, mivel egy városi szegénymenház felállítá­sának magasabb célja az emberbaráti gon­doskodáson túl mindig a koldulás eltörlése és az azzal járó rendetlenségek megszün­tetése volt. Akkor, ha a közönség csak annyiban megállapodnék, hogy 50 avagy 60 teljes ellátásban részesülő szegénye most már saját házában van elhelyezve, hol talán nagyobb rend és tisztaság foganatosítható, igen drága áldozatot hozott, midőn egy roppant költségbe kerülő épületet emelt , s ezen költségek kamatai bizonyára meg­kétszereznék azon összeget, melyet a bé­relt helyiségért fizetett, úgy, hogy egyéb cél nélkül nem lenne értelme, miért kerítjük 50 — 60 szegényünk elhelyezését két annyiba, a­helyett, hogy felényi árért megfelelő bérelt helyiségről s abban rend és tisztaságról gondoskodtunk volna. Miként említettük, tehát a szegényház felépítésének célja a koldulás eltörlése volt. Ez volt azon cél, melyre való tekin­tetből annyi áldozattal és fáradtsággal ala­pítvány létetett, alap gyüjtetett, koldu­lástörlési alap címen. Ez volt azon cél, melynek eléréséhez segédeszközül a sze­­génymenház felállításának eszméje csatol­­tatott, s folytonosan ezen cél elérése tar­tatott szem előtt, miközben az intézet fel­állításának eszméje megért s foganatba vétetett. Az volt ugyanis a vélelem, hogy egy teljesen berendezett és elegendő helyiség­ben mindazok, a­kik közsegélyre szorul­nak , eltereltessenek, ott rendben, tiszta­ságban tartassanak, s munkával foglal­koztassanak ; eként a koldulásból élők a községi segélyért való jelentkezésre utasit­­tathatván, a város megszabaduljon a sok nyomorék látásától, s a koldulással visz­­szaélő munkakerülők seregétől. Azon időben, midőn még bérelt helyi­ségben voltak a szegények elhelyezve, azt mondták, hogy a koldulás fentebbi mó­dom eltörlése a helyiség szűk volta követ­keztében s munkaterem nem létében nem vihető keresztül, ezért építtetett a sze­­génymenház. S addig is, — ám nézze meg bárki a vonatkozó határozatokat, — a külső élelmezés ideiglenesen fenntartatni hatá­­roztatott. De ezen külső élelmezés mellett, mely szerint a közsegélyre szorulók közül a sze­­génymenházban helyiség hiányánál fogva el nem helyezhetett szegények ételadagok kiosztásában s némi pénzsegélyben része­sültek, — a koldulás törlése soha sem volt elérhető, mert az ily külsőleg élel­­mezettek minden lépten nyomon nem ellen­őrizhetők , s a közsegély dacára is koldul­nak. Másrészt az ily gondoskodás mellett visszaélések is történnek, mivel a külső­leg élelmezettek közül nagyon soknak se­gélyforrásai nem voltak annyira kiderít­­hetők, hogy azok közül némelyek el ne titkolhatták volna, miszerint más módon is megélni tudnának, s eként sokkal töb­ben élvezik a közsegélyt, mint a­mennyien valósággal arra szorulnak. Ez csak azon esetben volna kideríthető, ha a szegények valamennyien a szegénymenházbani benn­­tartózkodásra kényszeríttetnének, amikor is azon rendetlenek, akik a fegyelem kor­látaihoz szokni nem tudnak, inkább le­mondanának a közsegélyről, a rendeseb­beknek pedig munkájukban némi hasznát venni lehetne. E helyett azonban, dacára annak, hogy a szegénymenházban elegendő helyiséggel rendelkezünk: a polgármester minden hó­napban jelenti, hogy mennyi volt a bennt élelmezettek száma, mennyi a külsőleg élelmezetteké, s ez rendjén valónak talál­taik , jóllehet a koldulás eltörlése az alap nagy részének elköltése dacára sem éretett el, s a nagy munkatermek üresen állanak. Ideje lesz tehát a koldulás végleges megszüntetéséről is gondoskodni akkor, midőn a szegénymenházi szabályokról s ez által a szegénymenházban a rend és fegye­lem meghonosításáról gondoskodunk. Hogy ezen rend és fegyelem pedig már a szegénymenház eddigi lakói között is teljesen meghonosítható legyen, szükséges, hogy a felügyeletről szóló rész foganatosít­­hatása végett azonnal, ha csak ideiglene­sen is, felügyelő alkalmaztassák, a­ki folytonos és éber felügyeletet gyakorol, mert a mostani állapot, mely szerint a kórházfelügyelő gyakorolja a felügyeletet a szegényházban is, nem kielégítő. Ott folytonos és éber felügyeletre van szükség, s addig is, míg egyik szobából a másikba távozik a felügyelő, történhetik rendet­lenség , szökés stb., s nemhogy e mellett még a kórház körüli teendők is elvégezhe­tők volnának. Végül szükséges, hogy a szökések el­kerülése végett az épület bekeríttessék s elzárathassék, mivel különösen az enge­dély nélkül távozók nem ritkán a közeli vasúton mászkálnak, s a bekövetkezhető szerencsétlenségért senki sem állhat jót. Társadalmi érdekek. Azt mondja egy helyen a franciák nagy költője Hugó Viktor, hogy csak az a nemzet lehet szellemben művelt, anyagban boldog, a­melynek különböző társadalmi rétegei erejüket comassálva önmagukban egyesülnek, s minden rendelkezésükre álló eszközökkel készek anyagi és szellemi érdekeikért küzdeni! Hogy igaza van a nagy költőnek, azt bi­zonyítja az ő boldog hazájának művelt nem­zete , hol a munkásság, műveltség , szeretet és szabadság szelleme szárnyra kelve földeríti az emberiség jövőjét. Örömmel üdvözlünk tehát mi is minden oly társadalmi mozzanatot, mely céljául az anyagban és szellemben való működést tűzte ki főfeladatául. Örömmel üdvözöljük pedig legközelebb a kereskedő ifjak azon jóravaló törekvését, me­lyet társulatuk újjá­szervezése érdekében ta­núsítnak. Nem mulaszthatjuk el azonban — midőn dicséretes törekvésüknek ily melegen adózunk — hogy magára a tárgyra vonatkozólag némely dolgokat el ne mondjunk. Már évekkel ezelőtt általánosan érezte hi­ányát a kereskedő ifjúság egy oly társulatnak, mely őt, az ő kora éveiben, az élet hajléko­nyabb korszakában, magához karolná, életre való helyes elvek mellett nevelné, jellemét jó irányban fejlesztené, megszilárdítaná, a társas élet szövevényes utait megismertetné és mint szellemben műveit, szakmájában tökéletesen jártas és otthonos képzett kereskedőt adja át az életnek. Ezen oly igen élénken nyilvánuló hiány­érzetnek eleget véltek tenni az akkori egyének az által, hogy 1876-dik év Július havában megteremtették a kereskedő ifjak társulatát, mely célul tűzte ki a jelzett eszmék való­sítását. A közönség, de különösen a kereskedő osz­tály általában örömmel fogadta ezen szép tö­rekvést és szívesen áldozott — látva a jóaka­­ratú­­ igyekezetet — azon tudatban, hogy az által lehetővé teszi egy oly társulat élete fenn­tartását, mely hivatva leend kereskedő i­ain­kat az önképzés és önművelés által teljesen kiművelni és szakmájukban kellőleg kiképezni. És ne tagadjuk, a kezdet nehézségeivel meg is küzdött a társulat emberül, szakava­tott, tapintatos és e mellett kitűnően keres­kedőnek képzett elnöke elismerésre méltó erély­­lyel iparkodott az adott ígérethez képest oda működni, hogy a kitűzött cél eléressék. Tett, áldozott időt és fáradságot az ügy érdekében. Azonban itt is, mint mindenütt megtör­tént az a hétköznapi dolog, hogy jóért rosz­­szul fizettek. Irigység, butaság, kislelkűség szövetkezve, megdöntők a legnemesebb tette­ket! Egyik szép eszme a másik után dőlt du­gába , egyik életrevaló helyes indítvány a má­sik után szavaztatott agyon. Eölütötte fejét a széjjelvonás és a felekezetesség hidrája, s füstbe ment, romba dőlt a sok szép remény, s a­mit munkás napok, álmatlan éjek, fél­éves küzdelem árán összehoztak, azt egy es­teli bábeli zűrzavar tönkre silányította. Igen helyesen jegyezte meg F. S. úz e lapok múlt számában, hogy a szaktudományok művelésé­re szánt hely egyszerű kávéházzá változott, s hozzá tehetjük bátran, hogy az önművelődés temploma silány kártya­barlanggá törpült. A nemesebb dolgokért küzdő néhányak erőlködése gúny tárgyává tétetett, s ezért ők jobbnak látták elpárologni idejekorán. Ez tette azután azt, hogy három évi keserves vonag­­lás után — elég dísztelenül — kiadá lelkét és raeghala! Hej! pedig az a szép eszme de sokkal jobb sorsra lett volna érdemes! De, ha végig tekintem a három éves múlt egyes eseményeit, nevezetesebb mozza­natait , ha végig taglalom elmémben a közön­ség részéről tapasztalt pártfogás minőségét, annak természetét, és a tulaj­donképeni okok kútforrását, melyek a bukást lehetővé tették, úgy találom, és mindinkább csak megerősö­döm ezen nézetemben, hogy annak oka nem külbehatásokban, de a saját kebelében történt meghasonlásokban keresendő; úgy találom, hogy nem a pártfogás és anyagi támogatás hiánya, hanem a saját kebelében támadt egye­netlenség , kicsinyes öncél diktálta személyes boszú és a felekezetességi mánia lett okozója tragikus sorsának. Most tehát, midőn arról értesülünk, hogy buzgó ügybarátok a félbeszakadt munka foly­tatására vállalkoztak, és a csendesen elszen­­deredett s némán szunnyadó eszmét új életre akarják kelteni, hogy az sikerülvén, méltó pályafutásban részesüljön, fogadják tő­lünk a következő jó tanácsot. Legyen erős akarata minden egyesnek min­den rendelkezésére álló eszközzel — a társulat kebelében, a nemzeti alapra fektetett elvek mellett küzdeni, tenni és cselekedni. A fele­­kezetességen túl emelkedve, de mindamellett a tiszta vallásosság megőrzésével, iparkodja­nak egymás iránt s egymás kebelében oly jellemet fejleszteni, mely az ifjú élettel kez­dődő szabadabb mozoghatási körben, hol a legkülönbféle alkalom kínálkozik a jellem ki­próbálására s a legszövevényesebb örvények mellett halad el az ifjú ösvénye : — folyton élénk lánggal lobogó szövétnekként a legszö­­vevényesebb tömkelegből is bizton kivezessen. A szellemi munkálkodás közepette nem szabad megfeledkezni a szaktudományokról sem, sőt ennek kell a lehető legtágabb tért nyitni. Tegye magát a társulat érintkezésbe a kereskedő testülettel, és együtt, vállvetve állítsanak egy oly kereskedelmi tanfolyamot a tanoncok számára, mely hivatva lesz őket a kellő kereskedelmi szaktudományokban ottho­nossá tenni. És itt is legfőbb gond fordítan­dó a kereskedelmi számtan, könyvvitel, áru­isme , váltó és kereskedelmi jogra. Vegye fel programmjába a betegsegélye­zést, az utas­fogadó és helyszerzési intéz­mény felállítását. A budapesti, debreceni és a többi nagyobb városok példájára tegye meg mindazt, a­mi szükséges szellemi és anyagi fejlődésére, és a­mit megkíván a kor, a felebaráti, pályatársi és emberbaráti érzelem! Szóval iparkodjék a társulat oly működést kifejteni, hogy tagjai kellőleg kiképeztetvén, kellő képzettséggel s lángoló hazaszeretettel tudják majdan felkarolni és előmozdítani a közjót. Legyen az oly hely, hol a szeretet örök­­lángú fáklyája egygyé olvadva lobog a tagok testvéri szívében. Hol a magasra törő eszmék termékeny

Next