Kecskemét, 1880. július-december (8. évfolyam, 27-52. szám)

1880-10-10 / 41. szám

1880. — 41. szám. K­ECSKEMÉT. Október 10. Töredék László K. naplójából. (Folytatás.) Így töltötték ezt a napot az egész Egyesült-Államokban. A legszegényebb ember is vett tűzművet gyermekének, mig a gazdagok pazarul gyújtogatták. Úgy, hogy az e napon elgyujtogatott, durroga­­tott dollárok milliói elég lenne Magyaror­szág függetlenség kivivása költségei fede­zésére. Julius 9. 1852. Tudva azt, hogy az Egyesült-Álla­mokban a hivatalos és üzleti nyelv az angol, és igy annak leírása nélkül meg nem élhettek; a jó német családot ott hagytam s egy oly kosztadó házba men­tem , hol csak angolul beszéltek, és igy a jó német kosztot a különös, szokatlan ételű amerikai, vagy angol koszttal váltottam fel. Julius 14. 1852. Eljött a nap, melyen Kossuth Ameri­kát volt elhagyandó. Kossuth már napok­kal ezelőtt lévén figyelmeztetve levelekben, hogy az Európába visszautazásnál vigyáz­zon , mert az orosz-osztrák bérlettek még a hajón is környezni akarják, de különben sem akarván, hogy az indulásnál bámész sokaság környezze; a maga és neje szá­mára „A. Smith and lady“ (Smith A. és neje), a vele menendett gr. Bethlen Ger­gely és Ihász Dániel alezredes számára szinte álnév alatt váltatott helyet a hajón, s podgy­ászaikat is ezen nevekkel bélye­gezve, küldték az „Afrika“ nevű utazó gőzhajóra. Indulása előtti este búcsút vett a város polgármesterétől és más nevezetes magyarügy barátoktól. — Mi néhányan az Amerikában maradott magyarok közzül Kossuthot a hajóra kisértük s elválási fáj­dalmunkat a boldog találkozás édes remé­nye enyhítve, tőle érzékeny búcsút vet­tünk , s ő d. u. 1­­. órakor Angolország felé megkezdte útját. így Kossuth Lajos, Magyarország kor­mányzója , miután az amerikai népet, bár­mely más ember erejét, kitartását felül­múló fáradtsággal, hét hónapig tartó za­jos, nyugtalan diadal útjában 100 meg 100 beszédben, rábeszélte arra, hogy, ha Magyarország függetlenségéért újra harcolni fog, a más hatalmak beleavatko­­zását gátolja, az Európában újonnan ki­törendő forradalom közelrőli szervezése s majd vezérlése végett visszament Angol­országba; s mi, kik törökhoni fogságában, hosszan tartó tengeri útjában s itt Ameri­kában híven környeztük, Ihász Dánielt ki­véve , visszamaradtunk Amerikában , innen vágyva visszamehetni majd Magyarhon szabadítására, vagy a már szabad Magyar­­országba. — Állapotunk a következő : Biró Ede őrnagy, Fráter Alajos és Török Lajos századosok társaságban egy fő utcán osz­triga csarnokot nyitottak, hol sört, bort, pálinkát is mérve, jól megélhettek. Waigh­ Vilmos százados szivarboltot nyitott és jól megy üzlete. Kalapsza János huszár szá­zados 30 bostoni magyar ügyért lelkesülő hölgy által felkarolva, 50—50 dollárt adva össze, 1500 dolláron (3000 foton) felállított lovagló nőiskolájába ment. Ács Gida, reform, lelkész, new-yorki magyar pártoló kisasszonyok által évente 800 írttal fizetve, magyar templomot nyitott s a 25—30 főből álló magyar közönségnek minden vasárnap egy lelkes, erkölcsi-poli­tikai beszédet tartott. Baldwin H. syracusi gazdag úr, Kossuthnak megígérte, hogy egy tervezett csatorna csinálásánál, mely­nél ő az elnök, környezetéből háromnak fog adni alkalmazást, és kérte Kossuthot, hogy környezetéből arra alkalmasokat ad­jon. Kossuth, főmérnöknek Asbóth Sándor alezredest tűzte ki, ki itt Magyarországon már mint jeles mérnök működött, almér­­nöknek pedig Grechenek Györgyöt és en­gem ajánlott. Baldwin úr az ajánlottakat elfogadta, s azt mondta, hogy menjünk Syracuseba vele értekezni. Van még egy tárgy, illetőleg vád, melyet hallgatással nem mellőzhetek. Nemcsak magyarok, hanem még ame­rikaiak is akadtak, kik látva azt, hogy Kossuth mily nagy lelkesedést idézett elő a magyarügyért; tudva azt, hogy az ő kezébe, az általa eladott magyar kölcsön­­jegyek árából, banketti-, gyűléshely bé­rekből s ajándékokból a magyarügyre pénz folyt be; de nem tudva azt, hogy Kossuth azt hova költötte, maguk között és hírla­pokban Kossuthot azzal rágalmazták, hogy a magyarügyre gyűlt pénzt saját zsebébe rakta. Ez gyalázatos, s csak megsértett hiúságtól, megbántott magány érdektől eredeti ellenséges, aljas rágalom. Ha Kos­suth csak azt fogadta volna el s tette volna is saját zsebébe, mit a lelkesült ameri­kaiak , különösen a gazdag kvékerek — kiknek vallási érzelme nem engedi, hogy háborúra, hadi célokra segédkezet nyújt­sanak , — akartak neki magának és csa­ládjának adni ajándékul. Kossuth Ameri­kából gazdagon jöhetett volna el és nem szegényen, mint valósággal érkezett An­golországba. De ő a maga részére adott ajándékokat visszautasította s a magyar­­ügyre adottakat híven kezelte. Előre tud­ván ő azt, hogy őt rágalmak s megtáma­dások fogják érni, Hajnikkal — kit ameri­kai körútjában pénztárnokul alkalmazott, — a magyar ügyre bejött pénzről pontos folyó­számlát vitetett, és mielőtt Amerikát elhagyta, arról pontos számadást készítte­tett, s Hajnikot és Pulszkyt azzal Wa­shingtonba küldte, hogy a kormány azt megvizsgálván, az ő igazolása céljából tegye közzé. Webster Dániel, akkori mi­­niszerelnök s a magyarügy barátja, a szá­madást végig nézte s azt ezen szavakkal adta vissza a küldötteknek: „Vigyék ezt vissza Kossuth úrnak, mondják meg neki, ges és bánattal áthatott vonásaiból a legna­gyobb töredelmet lehet kivenni, szomorú és félig kialudt szemeiből pedig sűrű könyek hullanak a templomocska egyszerű és dísztelen kövezetére. Az ájtatoskodók tömege a szabadba tódul ki. Az utolsók közt, kik a templomot elhagy­ták , van a fekete ruhás nő; szemeit lesütve halad át a templom udvarán és nem veszi észre, hogy a parasztok félénken térnek ki előle. Léptei a templom udvarának szélén le­vő rácsozatos sír felé irányulnak, a­hol meg­áll és roskadozó tagjait megtámasztja a rácso­zaton. Újra megtelnek fénytelen szemei ké­nyekkel és lassanként lehull feje a sírt körül­vevő rácsozatra. Egyetlen leányának sírja mellett áll, Janicsevszky Hana neve van a sírkőre vésve. És azon fiatal, korán elhunyt leány, ki ott alant alussza békés álmait, egy nő bűne mi­att hervadt el oly korán, aki most a sír mel­lett áll és a megboldogultnak édes­anyja volt! Vessünk egy pillantást a másik oldalra és megleljük a felvilágosítást. Nem messze a leányka sírjától van egy nagyobb sírdomb, mely alatt a szabadságérti harcokban elesett felkelők nyugszanak. Hana, szüleinek egyetlen gyermeke volt. Atyja, egy öreg és víg kedélyű kapitány, a francia hábo­rúk idejéből, meghalt, midőn­ még gyermek volt, és így a Pilica mellett fekvő magányos kastélyban anyja védszárnyai alatt növekedett. Nemes szőke fürtök által környezett, félig negédes, félig búskomor jelleget viselő arca, az egész környékbeli nemesi ifjakat elragadta, és a­hol csak kettő jött is össze ezen uracsok­ból, bizonyára a szép Ilonáról folyt a társal­gás. De ő közönyös maradt mindenki iránt, aki csak hozzá közeledni akart, különösen mikép abban, hogy ő a magyarügyre ka­pott pénzt híven kezeli, egy percre se ké­telkedtünk , s nyugtassa őt meg ezen nyi­latkozatom s az ő öntudata; de ezen szám­adást , melynek közzététele ártana az ő ügyének és kompromittálhatná a mi kor­mányunkat is , közzé tenni nem lehet.“ Hogy azon számadás csakugyan oly tar­talmú volt, mutatja a „Commonwealth“ nevű bostoni lapnak nyilatkozata, melyet egy londoni hírlapnak azon hamis állítása idézett elő, hogy Kossuth Londonban ké­nyelmesen él azon magyar pénzből, melyet ő Amerikában forradalmi célokra gyűjtött. A „Commonwealth“ nyilatkozata ez. (Folyt. köv.) Terménykiállítás. (Vége.) IV. Gazdasági és h­á­z­i­i­p­a­r-o­s­z­­tály: 1. A legszebb és leggazdagabb befőtt gyü­mölcs csoport, első jut. 1 db. arany, nyerte Pacsu Mihályné, második díj : 1 db. 2 fztos ezüst, nyerte B. Kiss Lajosné, kitüntettettek: Horváth Döméné, Gáli Ferencné, Szegedi Gáborné, Szőke Kovács Andrásné dicsérő ok­irat által. 2. Legszebb és gazdagabb aszalt és cuk­rozott gyümölcs, első dij : 1 db. arany, nyerte Gáli Ferencné, második dij: 2 fztos ezüst, nyerte Bad­ai Jánosné, dics. okirattal kitün­tetetett B. Kiss Györgyné. 3. Legszebb lépes­méz, első jutalom 1 db. arany, nyerte Selle Antal Kiskun-Félegyházá­­ról, dics. okirattal kitünttetetett id. Csókás József, Ötvös János, Kecskemét. 4. Legjobb kenyér, első jut. 1 db. arany, nyerte Fekete Istvánná, ügyvéd neje, máso­dik díj: 1 db. 2 fztos ezüst, nyerte B. Kiss Lajosné, dics. okirattal kitüntettettek: Ötvös Jánosné, Szőke Kovács Andrásné, Szegedi Gáborné, Szél Imréné és Kazal Ferencné, Kecskeméten. 5. Legszebb és jobb minőségű s leggaz­dagabb szárított tészták, első dij: 1 db. arany, nyerte B. Kiss Györgyné, második dij: 2 fztos ezüst, nyerte Hegedűs Antalné, N.-Kőrös, dics. okirattal kitüntettettek: Khkrer Ferenc, N.-Kőrös, Szegedi Gáborné, Kecskemét, Ács Teréz, Kiskun-Félegyháza, Csolnoki Ferencné, Tasi Lászlóné és Héjjas Teréz, Kecskemét. 6. Legjobb­ sajt jutalma: 1 db. 2 frtos ezüst, nyerte Ötvös Jánosné, dics. oklevéllel kitüntetve lettek: Szél Imréné, Héjjas Ist­vánná. 7. Legjobb túró jutalma 2 frtos ezüst, nyerte Muraközi Lászlóné, dics. okirattal kitüntete­tett : Kucka Péterné, Kecskeméten. 8. Legszebb és legnagyobb élő virággyüj­­temény, jutalma 1 db. 2 frtos ezüst, nyerte B. Kiss Lajos, műkertész Kecskeméten. 9. Legdiszesebben összetett virágcsokor és koszorú, jutalom 2 fztos ezüst, nyerte Kasza Mari, (zöldséges paraszt kertészleány,) toll virágért Kis Eszter és Teréz dics. okt. 10. Télire ejtett ugorka és bab stb. dicsérő okiratot nyertek: Gáli Ferencné, Pacsu Mi­hályné , B. Kiss Györgyné, Szőke Kovács Andrásné , Szegedi Gáborné, B. Kiss Józsefné , Ábel Lujza. Bor-ecetért: B. Kiss Józsefné és Csolnoki Ferenc; rózsa-ecetért Héjjas Istvánná; Jegecedett kosárért Lovas Jenő. Zsírért Sze­gedi Gáborné, B. Kiss Györgyné és Tasi pedig Bedunoff nevű orosz ezredes iránt, ki a közellevő városban lakott, jóllehet ez leg­buzgóbb tisztelője volt és nem is dicsekedett hiába anyjának pártfogásával. Azt állították, hogy Ilona a szív minden gerjedelme iránt érzéketlen, legalább ezt tar­tották a környékbeli uracsok, kiknek minden törekvése hajótörést szenvedett. És mégis sze­retett e szív titokban oly forrón, amint csak egy szív szeretni képes, mert Ilona az ifjú falusi tanító bájos kedvese volt. Csak nem rég ismerkedtek meg, midőn az urasági kastélyba jött, hogy a nagyságos kis­asszonyt énekelni tanítsa. Ez ismertségből rokonszenv és a rokonszenvből szerelem lett. Egykor, midőn együtt olvasták Mikievic sonettjeit, leborult előtte Henrik és bevallotta szerelmét. A leányka nem mondott ellent, hanem lehajolt az ifjúhoz, ajkaik találkoztak és elcsattant az első csók. 1861-ben történt ez, midőn a lengyel forradalom kitört. Mindenütt özönlött a lengyel ifjúság a szabadság zászlója alá, és Henrik is titokban a nemzet érdekében működött. Ilona ezen eljárásba beleegyezett, mert előtte semmi sem volt idegen , a mit kedvese tett, mert ereiben nemzeti vér pezsgett, mint atyjáéiban, midőn Poniatovszky alatt Lipcse mellett harcolt, ellenben anyja érzü­lete egész más volt. Bizalmatlankodással néz­te ezen új mozgalmat, melytől csak veszte­ségeket várt, s annál inkább pártfogolta tehát az orosz ezredes kér­ését, ki mindig sürgetőb­ben esedezett a szép leány kezéért. Egyszerre minden világos lett az anya előtt, hogy miért utasítja vissza Ilona anyja terveit és miért látogatja Henrik oly sűrűn a kastélyt; haragjának első kitörésében túl­ TÁRCA. A felkelő arája. Németből fordított: Bingert János. A Pilica folyam partjainál, nem messze azon helytől, hol a Visztulába szakad, fek­szik Mieczkov nevű lengyel falu, sűrű erdő­ség közepette. Az alacsony, piszkos gunyhók a fából épült templom körül sorakoznak, mert a lengyel paraszt mindenek előtt szereti a templomok közelségét. Nem messze tőle emelkedik egy régi ne­mesi kastély, melynek porladozó falai a gyor­san tova hömpölygő folyam ezüst habjaiban tükröződnek vissza. Az egész táj felett az egy­hangúság és magánosság lehellete lebeg, rit­kán vetődik e tájra egy idegen és még ritkáb­ban hagyják el a lakosok saját határukat. Vasárnap van, a templom harangjai misé­re hívják a híveket. A kastélyból robogva jő egy hintó és a templom előtt áll meg. A hintóból fekete ru­hás nő tekint ki, mintha a körülálló tömeg­ben keresne valakit, de a parasztok közül egy sem mozdul meg, hogy kinyissa a hintó ajtaját. Mindenütt mogorva tekintetekkel találkozik és midőn végre inasának segélyével a hintót el­hagyta, félénken térnek ki előle az emberek, mintha félnének tőle. Az isteni tisztelet megkezdődött. A parasz­tok egyhangú egyházi énekeiket zengik, a miseharang megszólal, és tömjén illat tölti be a szerény tért. Az első padokban térdel a halvány hölgy. Az egész szertartás alatt öre­ (Vége köv.) Lászlóné. Füstölt hús és szalonnáért Ilgner János és Gál Antal. V. Zöldség és konyha-kertészeti osztály: 1. Legjobb és leggazdagabb konyha zöld­ség , jut. 1 arany, nyerte Kun Anna, máso­dik dij: 1 db. arany, nyerte Sebeszta János , N.­Kőrös, harmadik dij: 1 db. 2 fztos ezüst, nyerte Orbán Mihály, kitűnő kartifioljáért, nyer­tek még: Kasza István és Nagy László, tö­meges kiállításaikért, B. Kiss Lajos, műker­­tész , legjelesebb gyűjteményéért dicsérő okle­vél és egyleti jegyzőkönyvi elismerést; kitün­tettettek még: Pataky Vilmos , Muraközi Im­re és Deák László, dicsérő oklevelekkel. 2. Legszebb takarmány répa gyűjtemény jutalma: 1 db. 2 fatos ezüst, nyerte a felsőbb gazd. népiskola; kitüntettettek dics. oklevelekkel: Deák László, 13 faj répa gyűj­teményért, Lehócki Gyula, kitűnő tiszta fajú oberdorfi répákért. 3. Legszebb és jobb faj burgonyagyüjte­­mény, 1. jutalma 1 db. arany, nyerte Muraközy Lászlóné, 2. jut. 1 db. 2 fztos ezüst, nyerte Bódogh Zakar. Okmánynyal kitüntettettek: Deák László, Lehócki Gyula, Kecskemét és Pokorny Frigyes, Félegyházán. Végül félreértések kikerülése végett szük­ségesnek látjuk megemlíteni, hogy Kecske­mét város műkertészete, mely 57 faj gyö­nyörű almát állított ki, aranyakért ezúttal sem versenyzett. színház. Üdv Thália papjainak! Legyenek üdvözölve városunkba érkezésök alkalmából azok, kiket egykor a „nemzet napszámosainak“ neveztek. Valóban azok ők most is, társadalmi fej­lődésünk emelésének munkásai, s a munkás­nak szép és jó munkájáért mindig tisztelet! Azért legyenek általunk üdvözölve újra és újra! Legyenek ők üdvözölve különösen azért, mert tanúsított munkájuk olyan, mely a min­den munkáért járó tisztelet mérvadójának , a szép és jónak felel meg. S ez nem túlzás. Mi az igazság szavát kimondtuk akkor is, midőn az nehézségekbe ütközött; s most sem tehetnők azt, hogy őszinték ne legyünk. De azt bátran el merjük mondani, hogy jobban szervezett társulatunk még nem volt. Oly társulat, mely minden szakra kitűnően van egybeválogatva, mely tehetsége és szor­galmának már eddig is annyi jelét adta! Azt hiszszük, csak néhány nevet említe­nünk is elég. Abonyinét, e gratiósus művésznőt már ismeri közönségünk — és szereti. Páratlan elegantiája, hatalmas coloraturája, játékbani művészi előadása biztosítják részére ezt. S ehez mi csak gratulálhatunk. Nikó Linát csak látni kell, hogy csapongó jó kedve, derült kedélyvilága az emberre el­ragadjon. Ő oly jelenség, a­kit mindenkor kedvesnek, kellemesnek nevezünk s ezt még a komolyabb színezésben is megőrzi. Dalai is ilyenek. Csengők és csattogók, mint a sza­bad természetben oly szívesen hallott madár­dalok. Víg dalai azért oly tetszősek. Nem annyira az iskola, hanem a természet művé­szete nyilvánul ezekben. Kedvelt népszínmű énekesnőnk lesz ... Csak ritkán lehet találni vidéken oly szí­nésznőt, ki a művészi felfogás, hűség, jellem­zés és érzelemfestés oly magas fokán álljon, mint Lásziné, a­kiben nem lehet eléggé ii­tént Varsóba akart utazni leányával, azután pedig meggondolván magát, megelégedett az­zal, hogy Henriket a kastélyból eltiltsa, Ilo­nát pedig jobban őrizze. Mégis gyakran találtak alkalmat a beszél­getésre. Pilica partjainál, mely a várkert alatt folydogált, jöttek össze és ott beszéltek terveikről és szerelmükről. Egy napon ismét megújította Bedunoff ezredes kérését, és ez egyszer sokkal komo­lyabban és ünnepélyesebben, mint valaha. Ilona fejfájásról panaszkodván, szobáiban maradt, anyja ellenben barátságos és előzé­keny módon fogadta vendégét. Az ezredes megújította kérelmét. Bármily nehezére esett az anyának, mégis nem maradt egyéb hátra, mint a valót meg­mondani. Midőn az ezredes Henrik nevét hal­lotta említeni, dühös lett és szemei szikráztak. — Henrik ? ! ez ugyanazon gazember, ki a környékbeli parasztokat felkelésre ingerli, és csak néhány nap előtt értesültem, hogy vasárnap éjjel nála fognak összegyűlni a lázi­tók , hogy az általános felkelésről tanácskoz­zanak. Ördögi mosoly vonult át Bedunoff halvány arcán. Győzelmének tudatában mosolyogva te­kintett a hölgyre. Megértették egymást. A vasárnap megérkezett. Békében múlt el a délelőtt és délután, mint máskor, csak itt­­ott lehetett idegen arcokat észrevenni az isme­retes lakosok közt. Hona anyjával a kastély­ban maradt. Jóllehet a szomszéd uraság láto­gatását akarta visszaadni, mégis leánya kérel­mére , kinek szivét kimondhatlan előérzet szállta meg, otthon maradt, bár ez estét máshol jobb szerette volna tölteni, mint otthon.

Next