Kecskemét, 1885. január-június (14. [13.] évfolyam, 1-26. szám)
1885-01-04 / 1. szám
1. szám, kérdés, hogy miként adassák meg a szegény sorsúak segélyezése. Mert a segélyezésben igen fontos kérdés a segélyezésnek módja is. A segélyezéssel, ha rosszul alkalmazzuk, ép anynyit várthatunk, mint használhatunk. A lelenczházak például amennyire megmentik a gyermekeket, annyira szaporítják a vétkes anyákat. Midőn tehát a szigorú tél ellen óvjuk a szegényeket, oly módon kell a segélyt nyújtanunk, hogy a „melegedő szobák“, „népkonyhák és könyöradományok által a tétlenségre hajlandó szegényeket hozzá ne szoktassuk az ingyenéléshez, és a szemérmes szegényeknek is juttassunk abból, amit a köznyomor enyhítésére a jószivü emberbarátok adnak. — gy d r. TISZTUJITÓ SZÉK. Kecskemét város törvényhatósági bizottsága múlt 1884. évi deczember 29-ik napján tartott tisztujitószéket a városi tiszti állások betöltése tárgyában. Mélt. Szapáry István gróf főispán úr a tisztújító közgyűlést megnyitván, utánná Lestár Péter polgármester a bizottsági közgyűlésnek tanúsított bizalmát megköszönve, maga és tiszttársai nevében, viselt tiszti állásukról a törvény értelmében a lemondást bejelenti. Erre főispán úr a tisztújító szék tartamára ügyésznek Papp Sándor ügyvédet, jegyzőnek Keresztes Jánost kinevezi; ezután a tiszti állásokra történtek meg a választások a kandidáló bizottság kijelölése nyomán a megállapított sorrendben. Egyhangúlag megválasztottak: Polgármesternek: Lestár Péter. Főkapitánynak: Hajagos Illés. Árvaszéki elnöknek: id. Bagi László. Főjegyzőnek: Keresztes János. Tanácsnokoknak: Tóth István, Muraközy János, Antal Péter és Fekete István. Árvaszéki ülnököknek: Gyenes István és Szalontay Elek. Alkapitányoknak: Szegedy György, Szabó Mihály és Mészáros József. Főügyésznek: Zombory László. Alügyésznek: Pacsu Mihály. Aljegyzőknek: ifj. Bagi László (első), Csányi Károly (2-ik) és Szalkay Gerő (3-ik). Főkönyvelőnek: Fördős Dezső. Főpénztárnoknak: Kudar Antal. Ellenőrnek: Nagy Sándor. Főszámvevőnek: Dömötör Károly. Alszámvevőnek: Dömötör Elek. Közgyámnak: Gömöry Frigyes. Főorvosi állásnál húsz bizottsági tag írásban beadott kérelmére a név szerinti szavazás elrendeltetett, s a kandidálva volt pályázók közül dr. Kecskeméti Lajos és dr. Domján Istvánra a szavazólapok általi titkos szavazás megkezdetett. A legtöbb adót fizető és választott bizottsági tagok leszavazása után a leköszönt és szavazati joggal bírt tisztviselők is szavazni kezdtek. Bódogh Lajos bizottsági tag ez ellen tiltakozását jelentette ki, mert a tisztviselő a közgyűlés elején kijelentett lemondás után tisztviselőnek többé nem lévén tekinthető, szavazati joggal sem bír, ezért ennek a tisztújító székem gyakorlása nem törvényes cselekményt képez. Ennek daczára a tisztviselők a belügyminiszternek egy, a törvényt elég helytelenül alkalmazni s magyarázni akaró rendeletére hivatkozva, szavazataikat beadták. A szavazás eredménye lett, hogy dr. Domján István 81 szavazattal 78 ellenében főorvossá megválasztatott. A kerületi orvosi állások betöltése elkövetkezvén, Domokos Bódi biz. tag 22 tag által aláírt írásbeli kérelem által a szavazás elrendelését kérte, s szóval kijelentette, mikép ezt dr. Kovács Mihály orvos érdekében kívánja. Miután dr. Kovács Mihály a kerületi négy orvosi állásnál az elsőnek felolvasott három pályázó közt kandidálva volt s dr. Nagy Mihály volt vele szembe állítva. Domokos B. biz. tag azon hiszemben, hogy dr. K. M. a 4-ik orvosi állásnál is ki van jelölve, dr. N. M.-al szemben a szavazást nem kérte, hanem a másik orvosi állásnál kívánta azt alkalmazni, mire dr. Nagy Mihály egyhangúlag megválasztatott. Úgy szinte dr. Szabó László és dr. Falta László is. A negyedik orvosi állásnál azonban kitűnt, hogy tévedés történt, mert ott dr. Kovács Mihály nem volt kijelölve. Erre Domokos B. kívánta jelöltnek tekintetni dr. K. M.-t is, mert szavazási kérelem lévén beadva, az mindenesetre elrendelendő, s a kérelmezők joguktól el nem üthetők, de különben is a pályázat mind a négy orvosi állásra együttesen lévén kitűzve, azok külön nem osztályoztatak s a pályázatok együtt mindannyira adattak be, ezért a kandidáló bizottság által tett elkülönítést és osztályozást nem tartja törvényes cselekménynek. — Ennek daczára a 4-iknek osztályozott orvosi állásnál a szavazás meg nem engedtetett és igy dr. Nyirády László egyhangúlag megválasztott kerületi orvosnak nyilváníttatott. Adópénztárnoki állásnál újra szavazás követvén, — Zágonyi Ferencz 97 szavazattal Tatay Endre 66 és Soós József 2 szavazata ellenében megválasztatott. Főmérnöki állásra törvényes képesítéssel bíró pályázó nem jelentkezvén, annak betöltése elhalasztatott. A mérnöknek egyhangúlag Koczó Sándor lett megválasztva, a másik almérnöki állásra képesített pályázó szintén nem jelentkezett. Egyhangúlag megválasztottak továbbá: Adópénztári ellenőrnek: Soós József. Árvaszéki pénztárnoknak: Buttinger Antal. Ellenőrnek: Sárói Szabó János. Adótkörnyilvántartónak: Bereczky Jenő. Közmunkavezetőnek: Székely Sándor. Pusztabirói állásnál újra szavazás elrendelése lett kérve, mi el is rendeltetvén, Bóbis Gergely lett 99 szavazattal megválasztva Bódogh Kálmán 49 és a szavazás elején visszalépett Dékány István 7 szavazata ellenében. Az ezután következett cselédhivatali felügyelői állás betöltése azon indokból, mert még mindeddig nem tétettek meg az e hivatal fölállításához szükséges intézkedések, ezúttal elhalasztatott. Gyalogbiztosnak: egyhangúlag megválasztatott Horváth János. Egyik irnoki állásra a beadott szavazás kérelme folytán Deák Gyula lett megválasztva 91 szavazattal Kovács Géza 52 és Szász Károly 3 szavazata ellenében. Másik irnoki állásra Országh Péter lett egyhangúlag megválasztva. Végül főispán úr tiszteletbeli főjegyzőnek ifj. Bagi László 1-fő aljegyzőt, tiszteletbeli főorvosnak dr. Kecskeméti Lajost, és tiszteletbeli tiszti ügyésznek dr. Szigethy Lehel ügyvédet kinevezte. Ezzel e tisztújító szék véget ért. — Úgy látszik alkalmatlan vagyok. .. Jó éjt . . És távozni készült. — Bocsánat! hebegem és gondolkoztam, szóljak-e egyebet is. Nem szóltam......... ő távozott. Magam maradtam. Mi sem természetesebb, minthogy siettem lehordani és összeszamarazni magamat a történtekért. „Nos világgyűlölő, — kell e kaland !..“ kérdem magamtól és nagy léptekkel kezdtem méregetni a szobát. Gondolkoztam , hogy gondolataim refraillere Elza volt, az természetes. Jóvá tenni a hibát! — ez volt az, amit három órai tépelődés után feladatul tűztem magam elé. Másnap reggel a jósors megengedte, az, utczán találkoznom vele. Iskolába sietett a könyvekkel kezében. Üdvözöltem. Tartózkodva fogadta. Én beszélni kezdtem, — ő hallgatott. Hallgatott és ez engem feltüzelt. Nem tudom, hogy eshetett, de tökéletesen elvesztettem fejemet, mire a képezdéhez értünk bevallottam, hogy imádom őt, hogy nélküle nem élhetek. Erre megtört a hallgatása: megbocsájtott, biztosított örök vonzalmáról és — sietett, hogy el ne késsék a lélektani óráról. Elváltunk. Három héten át mindennap láttuk egymást, — három hét múlva az ő mamája elköltözött más utczába s ezóta nem találkoztam vele. Remélem, negyven év óta elfelejtette, hogy reám váljon, — amint én is elfeledtem a világgyűlöletet és egyéb fiatalos bohóságokat, mikor az életre, az igazira került a sor. Ez volt az én első kalandom; több ügyességgel és kevesebb becsületességgel máskép is üthetett volna ki. Zavari Béla: KECSKEMÉT. FŐVÁROSI LEVÉL. Budapest, deczember végén. Karácsony második ünnepén meglátogattam egy barátomat. Amint kinyitom az ajtót, meglepetve állok meg a küszöbön. A szobában óriási rendetlenség van, minden szanaszét hányva s barátom a szoba közepén egy nagy „bőrös ládá“-ba csomagolja a ruhát. — Az istenért barátom, csak nem utazol ? — De igen. — Mikor? — Rögtön. — Hova? — Nem tudom. — Nem tudod? — Tán csak nem? — Te, olvastad a bécsi Hauner-féle históriát ? — Azt akarod kérdezni, hogy nem-e sikkasztottam talán? — Fájdalom, — nem! — De hát miért utazol ? — Szököm! — A feleséged — — Azt is viszem. — S anyósod? Barátom egy nagyot sóhajtott. — Azt is viszem ! — Már akkor csakugyan nem értelek. — Nézz a naptárba és megértesz. Nem maradhatok a fővárosban, el kell menni — legalább egy hétre. — Tán csak nem az új év miatt ? — Eltaláltad. Ha az új év első napján a fővárosban leszek, tönkre tesznek azok, akik boldog új évet kiváltnak. Pontos számadást csináltam, ime átnézheted. Házmester 2 fit. Szakácsnő 1 fit. Szobalány 1 fit. Kéményseprő 1 frt. Szemetes 1 frt. Lámpagyujtogató 1 frt. Két hivatal szolga 2 frt. Két club szolga 2 frt. Kávéházi pinczér 1 frt. Gőzfürdő szolgája 1 fit. Postások: Vidéki levelek kihordója 1 frt. Helybeli levelek kihordója 1 frt. Ajánlott levelek kihordója 1 frt. Pénzes levelek kihordója 1 frt. Csomagok kihordója 1 frt. Utalványok kihordója 1 frt. Két újság kihordó 2 frt. Fűszerárus 1 frt. Suszterinas 1 frt. Szabóinas 1 frt. Női czipész inas 1 frt. Női szabó inas 1 frt. Divatárus szolga 1 frt. Hentes inas 1 frt. Mészáros inas 1 frt. Pékinas 1 frt. „Milimári“ 1 frt. Borbély 1 frt. Személyes gratuláczió az exczellencziás urnás (nyakkendő, keztyűs kocsi) 4 frt. Összesen 36 frt. — No látod ? Huszonnyolcz ember kíván nekem boldog új évei elsején, hogy adjak neki pénzt. Ez belekerül, még ilyen „rossz“ számítással is 36 írtba és mennyi bosszúságba! — E helyett elmegyek egy ismeretlen helyre, ahol kevesebben vannak olyan jó szívvel hozzám, mint a fővárosban és a borravalók pénzén egyszer jót mulatok, minek utána én kijátszottam az én „boldog új éveseimet“. — Ajánlom neked is ez eszmét, ingyen adom, még csak boldog uj évet sem kívánok hozzá. Megköszöntem s hagytam tovább pakolni. Az utczán találkozom egy másik barátommal. Lehorgasztott fővel, szomorú arczcal ballag. — Tán az adósságaidig gondolkozol? — szól i rám meg. -*- Hagyd el barátom, csak a borravalóktól mentsen meg az Isten, — adósságaimat majd csak kifizetem magam is Ez kétségkívül nagy mondás volt, hanem respektáltam, mert a borravalóktól megszabadulni: ez épen olyan nagy boldogság volna, de épen olyan absurdum is, minthogy a lányok — mamák nélkül jöjjenek a világra. Az adósságot — a mai uralkodó felfogás szerint nem kell mindig kifizetni a „tisztességes“ embernek, hanem a borravaló alól senki sem vonhatja ki magát tisztességgel! Az oly kötelezettség elhanyagolása, melyért beperelhetnek, nem oly nagy bűn, mintha azt a pénzt feledjük el megadni, melyért nem perelhetnek be. A szokás, a divat jobban kötelez, mint az írott törvény. A külszínért, a renoméért többet áldozunk, mint a becsületért. S az egész éven át nem hazudnak annyit az emberek, mint az új év első napján jó kívánságaikkal — borravaló kedvéért. Kétszeres lealacsonyitás. Szegényebbé teszi azt, aki adja s nem teszi gazdagabbá, azt aki kapja, mert a meg nem szolgált pénzt megbecsülni sem tudjuk. A karácsonyi ajándékoknak a családban s idegenek között is nagy jelentősége van , hanem az újévi ajándék nem okos dolog. Egyetlenegy okos újévi ajándékot láttam csak eddig. Egy jeles költőnknek, ki ép oly jeles kritikus is, mint szeretetreméltó ember, van egy ép oly szeretetreméltó fia, ki azonban — mint aféle „jóvérű fiú“ kicsit sokat szokott költeni. Az apa sokat gondolkodott, hogy miféle alkalmas ajándékot adjon fiának új évre: végre kitalálta: vett neki egy üres pénztárczát, melynek külsejére e mondat volt felírva: Légy okosabb az új évben! Nem tudom használ e tárcza. Még egy érdekes jelenetről kell számot adnom, melynek a tőzsdeépület előtt voltam tanúja. Két öreg berzianer összeveszett egymással. Az egyik kivörösödött arczczal dühösen szórta átkait a másikra. — Verjen meg a Jehova hetedsziglen, kerülj a szemétre minden pereputyoddal, fa nőjjön a házad helyén, fü nőjjön a hasadban — — Az össze-vissza szidott, börzianer bámulatos egykedvűséggel hallgatta dühös társa átkait, mig egyszerre felemelkedik, karjait kiterjeszti s e szavakkal vág vissza : — Mondjon neked minden ember új évet! A dühös börzianernek torkán akad a szó, elsápad, tagjai reszketnek s megsemmisülve támolyog tovább. Porzsolt Kálmán: Öngyilkosok. Budapest, deczember 30. (P. K.) Pisztoly, méreg, kötél és fojtó hullámok: ezeknek van manapság legnagyobb szerepe és legszomorúbb szerepe. Ma még velünk kaczag, velünk mulat s holnap már hideg vérnél önmaga keresi fel a halált. Arcza nyugodt, kedélyes, vidámnak látszik modorában mi zavart sem árul el, mintha maga sem sejtené a borzasztó holnapot, mely kezébe adja a gyilkot, a pisztolyt, vagy a mérget, hogy elvesse magától azt, amit nem kért, az életet. Valami megdöbbentő vakmerőség, bizonyos czinikus dacz van abban, midőn az ember, e parányi tehetetlen féreg, büszkén odaveti életét a teremtőnek . Nekem nem kell, nem kértem, vedd vissza ! És ez a vakmerőség és ez a megdöbbentő dacz egy idő óta feltűnő módon szaporodik. Az öngyilkosság a maga rendes megszokott arányaiban nem lehet már feltűnő; a tudósok beleviszik már azt a többi halált hozó betegségek sorába; a statisztikusok, midőn a halálozások kimutatását csinálják, oda veszik a hagymát és himlő mellé külön rovatba az öngyilkosságot is. Kimutatják, hogy évenként ennyi és ennyi öngyilkossági eset fordul elő s ennyinek és ennyinek elő is kell fordulni; az öngyilkosság, mint a testi és lelki betegségeknek egyik rendes eredménye, előfordul mindig s nem is fog megszűnni soha. De midőn e régi betegség egyszerre veszedelmes járványként kezd fellépni, midőn alig múlik el nap öngyilkosság nélkül; midőn az ijesztő rém a legelőkelőbb családok nyugalmas boldog szentélyébe is betolakodik s kiragadja a szerető hitves karjai közül a férjet, megfosztja a gyermeket az apától s elragadja még a gyermekeket is a szülői ház boldog tűzhelyétől, s beledobja a jeges hullámokba, vagy golyót röpit agyukba.—• akkor lehetetlen, hogy valami különös oka ne legyen e mánia kifejlődésének s minden gondolkozó és érző embernek kötelessége annak okait kutatván, egyszersmind gyógyszereit is felkeresni. Kétségtelen, hogy az élet fentartásnak folytonos nehezülése, a szellemi proletariátus szaporodása, a pályák túltömöttsége egyik legfőbb oka a legtöbb öngyilkosságnak. A szerelmi bánat, a szív csalódása, a feldúlt családi boldogság is megköveteli a maga számtalan áldozatát. De a legtöbb öngyilkosságnak az a gyávaság az oka, mely megretten az élet terhes munkájától s a fárasztó, de nemesítő küzdelem elöl kitér s inkább lemond az eredmény élvezetéről, semhogy érte szorgalmas munkájával megszolgálna. És ez a léha gyávaság, ez a renyheség aggasztó módon terjed és ami legveszedelmesebb, aggasztó mérvben terjed az ifjúság körében is. Hogy a serdülő gyermekek, ahogy az élet első tavaszát alig túlélt ifjak eldobják maguktól az életet, ez nagyobb bűne a szülőknek, mintha talán maguk követnének el öngyilkosságot. Mert a gyermekek hibáiért lehet-e őket magukat okolni? Kétségkívül sokkal inkább a szülőket,mint őket magukat. Manapság a szülők legnagyobb része nem neveli a gyermekeit, hanem a legjobb esetben is csak nevelteti, nevelteti idegenek által, kik bár talán pontos, de mégis lelketlen tanításukkal nem képesek a gyermekek kedélyét, lelkét úgy kiművelni, oly erőssé tenni, hogy az kimerjen állani az élet viharai elé s gyáván ne fusson a halálba a küzdelmek elöl. A „Sabin nők elrablása“ a szombati előadásban Sághyné asszony jutalmául adatott, kit a közönség megjelenésekor kitüntető tapsokkal fogadott; kivitte a kacagtató jelenetekkel bővelkedő előadás folyamán kitűnt Tukoray, kinek a színigazgató kiváló szerepe, csak az kár, hogy hangjának fogyatékosságát a túlságosan is élénk játékkal kénytelen pótolni. A tanár szerepében Aradi igen jól megállta helyét. Térszűke miatt nem referálhatunk mindegyik előadásról részletesebben, s azért ezúttal csak a legérdekesebbről, a keddi előadásról emlékezünk meg. A „Születésnap vagy felsült iparlovag“ Bogoss Endre úr felvonásos vígjátéka olyan kezdő műve, akiből nem lehet drámaíró. Valamikor 20 évvel ezelőtt írta, s a jutalmazottak iránti szívességből adta át, minden egyéb czél nélkül. Ezért nem lehet feladatunk darabját behatóan bírálgatni, s legyen elég erről csak annyit említeni meg, hogy a darabból tanult szerző igen, de a hivatott kezdő nem látszik ki. Dr. Tassy Pál úr darabja már más szempontok alá esik. Azóta, hogy több évvel ezelőtt előadatta, igen jelentékeny javítás létetett rajta (a nemzeti színháztól vett utasítások nyomán, s most már — habár ismert, — de eléggé jó nyomokon haladó vígjáték vált belőle, mert helyesebben ennek, s nem bohózatnak nevezhető. A darab alapeszméje igen jó gondolat, habár nem a szerzőé kizárólag, mivel előtte már más által is feldolgoztatott. A darabnak azonban a kijavítás daczára is vannak jelentékeny, de még helyrehozható hibái. Vét a logika és az illem ellen , ezenkívül a mellett, hogy kéznél fekvő komikumokat nem aknáz ki, másrészt — különösen a félreértéseket, — túlhajtja, úgy, hogy azt kell hinnie az embernek, hogy személyei bizonyos fokú butaságban szenvednek. Különösen baj, hogy a fiatal nő komolyan veszi férje dühöngését s igy a vígjátékból már már dráma lesz, holott a helyzetet megértve s férjét büntetve az által, hogy még egy kissé tévedésben hagyja, a vígjátéki hangulatot tetemesen emelhetné. Körrösnek egészen elegáns zsebmetszőnek kellene lennie, mivel a férj tévedése, — hogy belőle egy imádót nézzen ki,- csak így indokolt, s a tárczát — melyről Körmös tudja, hogy keresik, — csak véletlenül vehetné vagy ejthetné ki; azt sem tudjuk, hogy mikor tette a tárczába névjegyét, holott folyton üldözték ; az sem járja, hogy a szobalány magára hagyja ura szobájában. Kár, hogy némely kétes hatású életért a darab értéke a frivolitás által rongáltatik. Az ilyeneket persze, — ha nem elég finomak, — a sihederek tapsolják, de vannak, akik pirulnak. A szereplők mindkét darabban kiváló szorgalmat fejtettek ki. Szépen játszott K. Rónai Karola asszony, továbbá Tukorai nagy igyekezettel az előbbi, s Orosz Kata meglehetős sikerrel az utóbbi darabban. A két vígjátékot a „Tündérlak Magyarhonban“ követte meglehetősen hevenyészett előadásban, melyből Kolozsváry rokonszenves és mérsékelt játéka előnyösen vált ki . Erdei Berta — bár szépen csengő dalaiért dicséret illeti, — játékában többet engedett meg magának, mint amennyi kell ahhoz, hogy ne ő, hanem a közönség mulasson. A mókázás még az elismert tehetségeknek sem áll jól. SZÍNHÁZ. A lefolyt heti műsor: szombaton „Sabin nők elrablása“ (először), vasárnap „Czigány“, kedden K. Rónai Karola és Kolozsvári József jutalmául két helybeli szerző egy-egy felvonásos darabja: a „Születésnap vagy felsült iparlovag“ Bogoss Endre úrtól, „Egy tárcza miatt“ dr. Tassy Pál úrtól, s ezeken kivül a „Tündérlak Magyarhonban“, csütörtökön az „Igmándi kis pap“. Mindegyik előadás szép számú közönség előtt folyt le, de a szerdára kitűzött „Sabin nők elrablása“ közönség hiánya miatt előadható nem volt. 1885. január 4. ÚJDONSÁGOK. — Felhívjuk lapunk múlt évi azon tisztelt előfizetőit, kik eddig még előfizetéseiket a folyó évre meg nem újították, hogy azt tenni minél előbb szíveskedjenek, — hogy igy mi is a lap minél pontosabb szétküldetését eszközöltethessük, és a lap nyomatása körül tudjuk magunkat mihez tartani. — A kiadóhivatal. — Lemondás. Dr. Domján István úr múlt hétfőn a városi tiszti főorvosi állásra megválasztatott, szerdán felesküdött és elfoglalta hivatalát, — pénteken pedig beadta — lemondását. — Készülhetünk az új választásra. — Pártunknak vezérbizottságai által január 1- én tartandó tánczmulatságra az előkészületek már nagyban folynak, a meghívók már nagy részben szétküldettek, csak az 5k tizedbeliek széthordatása maradt el mai napra. Akik tévedésből meghívót nem kaptak, de arra igényt tartanak, szíveskedjenek jelentkezni a lap szerkesztőségében vagy a rendező bizottság tagjainál. — Felkérjük városunk polgármesterét, hogy valahára — annyi hírlapi felszólalás és hivatalos útoni folyamodás után, — személyesen tegyen intézkedést azon tűrhetetlen állapot megszakítása iránt, hogy Halasi Gyula úrnak a templom utczán levő háza járdájára az utcza közepéről a sár és víz ráfolyik és ott a járókelő közönség a sárban és vízben gázolni kénytelen. Azt halljuk, hogy a járdának magasabbra tételét az akadályozza, hogy az utcza színét lehordani akarják, ez pedig akadályokba ütközik. Ha így van, engedjék meg a magasabb járdát ideiglenesen, s ha majd az utcza színe lehordatik, tetesse le a város a rendes helyre. Mi hisszük, hogy polgármester úr kellő figyelemben részesíti felszólalásunkat. — Felolvasás. Az uj ipartörvény az ipariskolákra nagy súlyt fektetvén, Jágócsi Péterffy József miniszteri biztos a folyó iskolai év kezdetén hozzánk is eljött utána nézni, mint szerzett városunk érvényt az új ipartörvény vonatkozó rendelkezéseinek. Az iparos tanonczok száma, a rend, az eredmény amit a már első osztályt végzett tanonczok felmutattak , egyiránt meglepték a nagy szakavatottsággal körültekintő biztost. — Ez alkalommal meglátogatta az iparegyletet is, ahol megígérte, hogy rövid idő múlva újra közénk jön, hogy az iparosok részére felolvasást tartson, ígéretéről nem feledkezett meg. Folyó hó 6-án — Vizkereszt napján — d. u. 3 órakor elolvasását a városház tanácstermében meg fogja tartani, melyre minden iparos külön-külön meg lett hiva. Felhívjuk iparosaink figyelmét ez után is az annyira érdekesnek ígérkező felolvasásra. •—A Rongyos Egyesület lelkes, pártoló tagjai mindennap szaporodnak. — Legújabban is egy kedves társaság társas játékának nyeremény összegét — 1 frt 22