Kecskemét, 1893. július-december (22. [21.] évfolyam, 27-53. szám)
1893-07-02 / 27. szám
* A függetlenségi párt ügye. Az országgyűlési függetlenségi és 48-as pártkörből kilépettek június 24-én gróf Károlyi Gábor elnöklete alatt értekezletet tartottak, amelyen Eötvös Károly, Nagy Gyula és gróf Károlyi Gábor írásban előterjesztették a következő jelentést. Jelentés Kossuth Lajos nagy hazánkfiánál Turinban tett látogatásunkról és nagy hazánkfiával tartott értekezésünkről. Tisztelt barátaink! Mihelyt elhatároztuk a Turinba utazást s megállapítottuk indulásunk napját, azonnal már Budapestről, de útközben Velenczéből is értesítettük Ruttkaynét érkezésünk idejéről. E hónap 17-én indultunk s 19-én érkeztünk Turinba, hol a vasúti indóháznál d. Basse, Kossuth háziorvosa, várt és fogadott bennünket, nagy hazánkfia azon szives üzenetével, hogy mindjárt délután 3 órakor óhajt bennünket fogadni. A kihallgatásra mindhárman, úgymint: Eötvös Károly, gróf Károlyi Gábor és Nagy Gyula képviselők, együtt jelentünk meg és együtt volt velünk folytonosan dr. Eötvös Bálint. Kossuth kegyesen fogadott bennünket, sőt látható örömmel és szívélyességgel értekezett velünk s intézett több fontos politikai tartalmú kérdést hozzánk s főleg Eötvös Károlyhoz. Ebédre már eleve meghívott, mely hat órakor kezdődött; ezt megelőzőleg hat órakor félbeszakítottuk az értekezést. Az ebéden jelen volt Kossuth háziorvosa és titkára, Aulich is. Ebéd után a kormányzó dolgozó szobájába vonultunk, ahol nagy hazánkfia éjjel féltizenkét óráig beszélgetett velünk. E beszélgetés alatt már szóba jött a függetlenségi és 48-as párt mai válsága is. A következő napon, 20-án délután 2 órakor Eötvös Károlyt és három órakor gróf Károlyi Gábort magánkihallgatáson fogadta s később ismét mindhárman együtt értekeztünk vele. Ebédre ismét kegyesen meghívott bennünket s ebéd után magánál tartott féltizenegy óráig. Nagy Gyula ekkor búcsút vett a kormányzótól és Ruttkaynétól, minthogy 21-én reggel elutazni szándékozott. 21-én a kormányzó fél három órára Eötvöst s későbbre gróf Károlyi Gábort rendelte magához. Az ez napi kihallgatások délután hat óráig tartottak, amikor a kormányzótól búcsút vettünk s ő Eötvöst és gróf Károlyit búcsúzás közben érzékenyen megölelte és megcsókolta, dr. Eötvös Bálintnak pedig kedves emléktárgyat adott. Teljes hűséggel s tárgyilagossággal terjesztettük a kormányzó elé a többszörös értekezés folyamán a függetlenségi és 48-as párt s az ország mai helyzetét és engedelmet kértünk tőle arra, hogy előterjesztésünkről úgy pártfeleinknek, mint választóinknak hű értesítést adhassunk. Az engedélyt kegyesen megadta. Előterjesztésünk lényeges összességében a következő volt: ,,Mi Kossuth politikáját ténylegesen egész terjedelmében nem követjük, minthogy Magyarországnak és a Habsburg-háznak összeférhetetlenségét nem fogadjuk el, de az összes pártok és pártárnyalatok közt mi állunk hozzá legközelebb, — mert a mi változhatatlan alapelvünk : Magyarország állami függetlensége, amelyet — miként ezt választási szózatunk s felirati javaslatunk kifejti, semmi föltételhez nem kötünk és semminek alá nem rendelünk. E téren a kormány elszánt ellenzéke vagyunk. Mi nem hánytorgatjuk az úgynevezett personalis uniót, mely a mi elvünknek sem nem alapföltétele, sem nem ellentéte s a melyet nem tagadunk, de a melyhez sem Magyarországnak, sem az uralkodóháznak fennállását nem kötjük, végre, amelynek akár Ugronék, akár a pártkörben maradottak által való hánytorgatását, minthogy ez nem aktuális kérdés, egyáltalán szükségtelennek, sőt, minthogy mindenki azt érti alatta, amit akar, gyanúsnak tartjuk. A királyhoz és az uralkodóházhoz való lojalitásunk is erős és kétségtelen ; csakhogy a kölcsönösség s viszonosság föltétele alatt, a mint ez szabad nemzetnél másként nem is lehet s ezer év óta nemzetünknél másként sohasem volt. Az egyházpolitikai javaslatokat határozottan támogatjuk azért, mert ezek elvileg s átalában a mi régi elveinknek megfelelnek, amint azokat az 1892-iki felirati javaslatunkban s 1892-iki szózatunkban kifejtettük. De támogatjuk azért is, mert mi a javaslott intézmények által a főpapságnak s az ellenséges érzületű nemzetiségeknek, valamint egyidejűleg a főrendeknek hatalmát és befolyását akarjuk csökkenteni, mivelhogy e hatalom és befolyás a mi függetlenségi törekvéseinknek századok óta mindig határozott ellensége volt és az is marad. És ez okból mi magyar nemzeti s egyúttal szoros függetlenségi politikának tartjuk az egyházpolitikai kérdések gyökeres megoldását. Végre támogatjuk azért, mert a valódi haladásnak 1848-ban lerakott dicső elveit megvalósítani megfelelő részben e javaslatok hivatják. A pártkörből való kilépésünk kikerülhetetlen szükség volt. (Itt következik a kilépés indokainak előadása, mely azonban politikai okokból egyelőre nyilvánosságra nem hozatik.) Mi Apponyi pártjával nem akarunk még taktikai egységre sem lépni. Mi úgy tapasztaljuk, hogy az idegen pártokkal való állandó barátkozás lanyhává teszi az elvhűséget. Míg az Apponyi-párt ellenzéki marad, nem keressük vele a viszályt, de politikájában ép úgy nem találjuk meg a nemzet jogos igényeit, mint a kormány politikájában. Azon jelszó: „Segítsük Apponyit, éljen Kossuth!“ szintén csak álarcosság. Az Apponyi-párthoz tartozó hírlapok rendszeres ellenségeink már hosszú idő óta. Mi nem biztosítjuk, mi nem is hisszük, hogy a Wekerle-kormány az egyházpolitikai javaslatokat diadalra képes vinni. A mi feladatunk az, hogy a javaslatokat támogassuk a Wekerle-kormány alatt, de határozottan követeljük más kormány alatt is. Ha ezektől a Wekerle-kormány eltér, e kormányt e téren is csak oly elszántan támadjuk, mint a közjogi téren. Ma Magyarországot Bécsből, Rómából és Turinból kormányozzák. Mi tiltakozunk mind a bécsi, mind a római kormányzás ellen, a turinit pedig be akarjuk segíteni Magyarországba. Ha Kossuth támogat bennünket, azt nemzeti szerencsének tekintjük, de ha nem támogatna is békünket, mi akkor is és örökre legközelebb fogunk hozzá állani. Az ellenséges pártok és törekvések sokszoros gyanúval kísértek bennünket. Először elneveztek függetlenségi kormánypártnak; azután elneveztek 49-es Kossuth-pártnak, evvel inkább Ugronék gyanúsítanak ; legutóbb elneveztek forradalmi kormánypártnak. Még szerencsénk volt részben Kossuth legutóbbi levele, amely ezen otromba gyanúsításoknak véget vetett. Mindezek előterjesztése után kérjük, hogy a kormányzó kegyeskedjék véleményét megmondani. Nagy hazánkfia a következőkben összegezte és mintegy utasításként hangsúlyozta véleményét: Határozottan helyeslem önök azon kijelentését, hogy önök programamja, Magyarország függetlensége, amelyet semmi feltételhez sem kötnek és semminek alá nem rendelnek. A párt elnevezéséből a „48-as“nak elhagyását szükségesnek tartom , mert ez vagy azt jelenti, amit Magyarország függetlensége jelent, s ez esetben „tautológia“ , vagy pedig mást jelent, s ekkor megzavarja a fogalmakat, s így káros is lehet. A personális unió hánytorgatását én sem helyeslem. Próbálják meg önök ezzel Magyarország függetlenségét, becsületes, őszinte elhatározottsággal, miként 1848- ban megpróbáltam én is. Én ugyan nem hiszem, hogy az sikerül, miként nekem sem sikerült, de ám próbálják meg. Ehhez azonban a personális unió hánytorgatása nem szükséges. Határozottan rosszalom a más elveken levő pártokkal a fegyverbarátságot. Ebben önöknek igazat adot. A delegácziót nyílt kérdésül hagyni nem helyeslem. Ha önök kezdetben belementek volna, nem tartottam volna helytelennek, mert ha az országgyűlésben helyet foglaltak, annak egyik bizottságában is helyet foglalhattak volna. De minthogy a párt 33 év óta mindig következetesen ellenezte a delegáczióba menést, most ennek nyílt kérdésül hagyása nevetségessé tenné a pártot a nemzet előtt. Nem is lenne az odamenetelnek semmi haszna. Örvendek, hogy a Wekerle-kormány fölvette programjába az egyházpolitikai kérdések megoldását; minthogy 25 év óta azt tapasztaltam, hogy semmi sem sikerült, amit a kormány magáévá nem tett. E kérdésekre most már nagyobb súlyt fektetek, mint előbb, mert azt látom, hogy ez idő szerint ezek dominálnak mindent. Nagyon sajnálnám, ha a kormány az egyházpolitikai kérdésekben megbuknék. Ez olyan lenne, mint Helfinek megírtam, mint ha a fürdővízzel a gyermeket is kiöntenék. Komoly államférfi előtt a kormánybuktatás nem végezél. A kérdés az: mi jön utána. Na a kormánybuktatás csak egyetlen lépéssel is előbbre viszi a függetlenséget, akkor buktassák meg a kormányt. Az egyházpolitikai javaslatok megbuktatásánál ez esetet nem látom. A függetlenségi párt ereje soha sem lesz teljes, hacsak a szabadelvű haladás terén s az egyházpolitikai kérdések megoldásában határozott állást nem foglal. A fügetlenségi párt természete hozza magával, hogy a szabildielvű haladás élén kell állania. Áttérek a praktikumra. Mindent meg kell önöknek tenniök, hogy a párt ismét egyesüljön. A személyeskedést egyáltalán kerülni kell. Jöjjenek össze s tárgyilagosan beszéljék meg a dolgot. Proponálják önök, hogy a pártkörben maradottak küldjenek ki három férfiút s önök is hármat. Ezek is tanácskozzanak. De a puszta egyesülés jelszó nem ér semmit. Az egyesülésnek önök közös felirata alapján, valamint az általam érintett elvek alapján kell megtörténnie. Ha ez nem sikerül, akkor majd megmondom végső véleményemet. Ezekből állott lényegileg nagy hazánkfia határozott kijelentése. Eötvös Károly ezeket, nagy hazánkfia előzetesen kikért s megadott engedélyével, a kijelentés közben trónnal papírra tette s ennek segélyével, a kormányzó úr előtt szóról-szóra ismételte. Később gróf Károlyi Gábornak, szintén a kormányzó előtt, ismét egész terjedelmében elmondotta, illetőleg felolvasta és a kormányzó úr szóról-szóra helyeselte s egyúttal kegyesen megengedte, hogy ezt veletek közölhessük s nyilvánosságra hozhassuk. Elbucsuzásunk ezután történt. E napon, június 21-ikén estve Turinból eljöttünk és 23-ikán együtt Budapestre érkeztünk. Jelentésünket azzal zárjuk be, hogy a további teendők s különösen jelentésünk nyilvánosságra hozása tárgyában az elhatározást egyedül a ti bölcsességtektől várjuk, maradván Budapesten, 1893. június 24-ikén hű elvtársaitok Eötvös Károly, Gróf Károlyi Gábor, Nagy Gyula. * A jelentést az értekezlet örvendetesen vette tudomásul, közzétételét elhatározta, továbbá kimondta egyhangúlag, hogy annak értelmében a maga részéről kiküldi Eötvös Károly, Nagy Gyula s Horváth Ádám képviselőket azzal, hogy Kossuth Lajos nagy hazánkfia üzenete alapján keressék meg a függetlenségi és 48-as pártkört, hogy a maga részéről szintén három tagot küldjön ki s azokkal, a jelentésben foglaltak alapul vételével, bocsátkozzanak tárgyalásba. Az értekezleten jelen voltak: gróf Károlyi Gábor elnök, Horváth Ádám jegyző, Eötvös Károly, Madarász József, Herman Ottó, Veres József, Pogrányi József, Beniczky Árpád, Kiss Albert, Rigó Lajos, Madarász Imre, Szurmán György, Luby Géza, Uray Imre. XXII. évfolyam 27. szám. Kecskemét, 1895. julius 2. Előfizetési dij: helyben házhoz hordva, vidékre postán küldve: Egész évre - - - - 5 frt 2 kr Félévre ..... 2 frt 50 kr-Negyedévre - - - - 1 frt 25 kr Egy szám ára 10 kr. Előfizethetni a lapra a kiadóhivatalban, valamint a helybeli könyvkereskedésekben. Egyes példányok kaphatók: a kiadóhivatalban, Fekete Mihály, Metzger B. és Harkay József kereskedésében. Kéziratok vissza nem adatnak. Szerkesztői iroda: I. tized, Plebánia utcza 8. szám.KECSKEMÉT A KECSKEMÉTI FÜGGETLENSÉGI ÉS 48-AS PÁRT POLITIKAI ÉS KÖZMŰVELŐDÉSI KÖZLÖNYE. MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. Hirdetmények és „Nyílttéri“ közlemények jutányosan számíttatnak. Hivatalos: u. m. városi és bírósági 3 frt. — egyházi, egyleti, társulati stb. hirdetmények minden egyes beigtatása 2 frt. Bélyeg dij minden beigtatás után 30 kr. Előfizetési és hirdetési dijak fizetendők a kiadóhivatalnál Kecskeméten Kiadóhivatal: II. tized, Plebánia utcza 8. szám. Az orsz. függetlenségi és 48-as párt ügye. Fentebb olvashatják. pártfeleink, hogy a körből kilépettek mit mondottak hazánk legnagyobb fiának, Kossuth Lajosnak, küldötteik által s ő erre mit felelt, mit üzent. Ennek alapján a kilépettek nyomban hivatalos átiratot intéztek a benmaradottakhoz, kérvén, hogy Kossuth óhajtása szerint az elvi alapon való békés egyesülés létrehozására három tagú bizottságot küldjenek ki, a maguk részéről e bizottságba Eötvös Károlyt, Nagy Gyulát és Horváth Ádámot jelölvén. Erre Justh Gyula, a pártkör elnöke levelet intézett gróf Károlyi Gáborhoz, mint a kilépettek elnökéhez, amelyben azt mondja, hogy bármennyire örömére szolgál a kilépettek ajánlata, ő, mármint Justh Gyula, nem hívhatja össze a kör tagjait a nyáron, hanem a kilépettek megkeresése fölött majd az ősszel egybegyűjtendő első pártértekezleten fognak határozni. Ezen levél folytán a kilépettek június hó 28-án értekezletre gyűltek össze s egyhangú határozatot hoztak. Ebben kimondották, hogy átiratukra válaszolni nem Just Gyulát, hanem a kellően összehívott pártközi tagok értekezletét tartják illetékesnek. A halasztást nem tartják semmikép megokoltnak A halasztás Kossuth óhajának kellő figyelembe nem vételét jelenti. A képviselők mindenkor képviselők, tehát a nyári szünetek alatt is és tartoznak kötelességeiket teljesíteni mindenkor, tehát akkor is, midőn az országgyűlés nincs együtt. És vájjon van-e fontosabb kötelesség függetlenségi és 48-as képviselőre nézve jelenleg, mint az elvi alapon való egyesülés és ez által a párt szilárdságának előmozdítása, vagy legalább ennek komoly, becsületes, őszinte megkísértése ? Szükség van erre az egész ország függetlenségi és 48 as pártja híveinek megnyugtatása czéljából, de szükséges azért is, hogy a nyár folyamán más