Kecskemét, 1903. január-június (31 évfolyam, 1-26. szám)
1903-01-04 / 1. szám
30-ik évfolyam. Előfizetési dij : helyben házhoz hordva, vidékre postán küldve : Egész évre Félévre Negyedévre 10 kor. — fill. 5 kor. — fill 2 kor. 50. fill Előfizethetni a lapra a kiadóhivatalban, valamint a helybeli könyvkereskedésekben. Egyes példányok kaphatók a kiadóhivatalban és a helybeli könyvkereskedésekben. Egy szám ára 20 fill. Szerkesztői iroda: II. tized, Plébánia-utcza 8-ik szám.KECSKEMÉT KÖZMÜVELŐDESI ES KÖZGAZDASÁGI KÖZLÖNY. Kiadótulajdonos : , Felelős szerkesztő: Sziládi László. MEGILLEN MINDEN VSÁRNAP. Dr.Horváth Ádám. 1. szám Kecskemét, 1905. január 4. Hirdetmények és „Nyílttéri“ közlemények jutányosán számíttatnak. Városi, bírósági és egyéb hivatalos hirdetmények minden egyes beiktatása 6 korona, egyházi, egyleti, társulati pedig 4 korona. Előfizetési és hirdetési dijak a kiadóhivatalnál Kecskeméten fizetendők. Kéziratok vissza nem adatnak. Kiadóhivatal: II. tized, Plébánia-utcza 8-ik sz Az újév kezdetén. Szeszélyes egy év volt reánk kecskemétiekre nézve is ez az elmúlt esztendő. Nagy és bő áldással kecsegtetett. Ezen ígéretnek egy részét be is váltatta. Régen volt minőségre és mennyiségre nézve olyan bő magtermés, mint 1902. év nyarán. Ám bekövetkezett a tikkasztó szárazság. Éhesen vánszorogtak az állatok a legelőkön, megsemmisült a kukoriczatermés és ezzel sok szegény emberre nézve lehetetlenné vált a sertéshizlalás. Megdrágult a burgonya, ezreknek és millióknak a kenyér mellett másik főtápláléka. Óriási károkat okozott az aszály a nagy reményekkel biztató szőlőtermésben is. Azután ha azt nézzük, hogy egyébként is megvalósította-e reményeinket, várakozásunkat az óév, bizony nem a legjobb bizonyítványnyal bocsáthattuk útra a vén, elöregedett esztendőt. De hát nem szabad sopánkodnunk. Úgy, ahogy megéltünk, legalább annyira, hogy nem fogyatkozott meg a jobb jövő iránt való reményünk. Okos ember nem szólja le a múltat, nem rágódik annak keservein. Csak a tapasztalatokat vonja le a múltból, hogy annál nagyobb erővel mehessen neki a jövendő küzdelmeinek. Sok tervünk mondott csütörtököt. ?■ ha egy illúziónk vált köddé. Számos végrik valónk megoldását, toltuk át, a jövendő felanatai sorába. Mindez nem baj. Vágyaink, törekvéseink megvalósítása nincs naptári évhez kötve. Sokszor azt hiszszük, hogy valamely tervünk megérett, olyannyira közszükséglet, hogy annak létesítése nem is hónapok, hanem csak hetek, sőt napok kérdése. És akkor váratlanul közbe jó valami sürgősebb dolog, amely nem kopogtat, hanem betöri az ajtót-így gondolkozván, legyünk megelégedve azzal, hogy ami ügy elintézése a múlt évben városunk lakosságára volt bízva, az kellő időben okos megoldást nyert. Talán többet végezhettünk volna, de kötelesség nem teljesítésének vádja sem mardoshatja lelkiismeretünket. Önérzetesen állhatunk az újév nagy feladatainak megoldása elé. Az elmúlt év előkészítette a város szervezeti szabályzatát, amelynek alapján fokozottabb erővel lehet munkálkodni e város jólétén és fejlődésén. Hiszszük, hogy az elmúlt év ezen nagy munkáját az újévben tökéletességre viszik azok, akiket illet. A múltak sikerei teszik lehetővé, hogy a városi tisztújítás nagyobb zaj, változás nélkül történjék meg. E város tisztikara bőven reászolgált arra, hogy ez újévben is, azontúl is, bizalommal ajándékozza meg a polgárság. Ekként biztosítva látszik, hogy az újévben még fokozottabb mértékben haladjon előre szeretett városunk. A múlt év hagyta reánk örökségül a kecskeméti gazdák tömörülését. Igyekezzünk azon, hogy a sok jó szándéknak legalább egy része megvalósuljon már ez újévben, örvendetes módon álltak csatasorba iparosaink is. Túlestek a kezdet nehézségein. Akkor, amidőn mások még csak ültetik a fát, ők már értelmességüknek és szorgalmuknak gyümölcsét is élvezték. Ettől az ételmességtől és szorgalomtól sokat várunk az újévben is. Bizony úgy vagyunk, hogy a mai szigorú viszonyok közt ha megállunk mozdulatlanul, az halál ; ha meg előbbre akarunk menni, csetlünk-botlunk. Ha áttörünk az egyik akadályon, ijesztően mered elénk a másik, a félelmetesebb. Az, aki czéljainak önzetlenségével, közjóra való hasznosságával tisztában van, az nem riad vissza ezen akadályoktól. Gyönyörű dolog győzni, talán hasznos is. Ám a legnagyobbak nem azok, akik a győzelem mámorában kéjeleghetnek, hanem azok, akik az igaz ügyért vívott harcban életük, boldogságuk vesztével vívják ki a diadalt mások, a nemzet, az emberiség javára. Ilyen gondolatokat ébresztett, föl bennünk az év fordulása. Kicsi a mi szavunk, de nagy a mi igazságunk. Sok évet látott eltűnni, felvirradni a „Kecskemét“, de soha nem tért le arról az egyenes útról, amelyen haladva szolgálhatjuk e városnak, magyar hazánknak ügyét, előmenetelét. Ezt a szent czélt ki-ki úgy szolgálja, amint neki Isten tudni engedte. Mi azzal véljük szolgálni e magasztos czélt, ha a „Kecskemét“ útján buzdítunk, tanácsokkal ellátunk, útbaigazítunk mindenkit, valaki csak városunk javára szövetségbe kíván velünk lépni. Érezzük erőink parányiságát, de városunk, hazánk jobb sorsára irányzott érzelmeinkben, törekvésünkben bennünket felül nem múlhat senki. Kecskemét város közönségén áll, hogy lapunk támogatásával is sikeresebbé tegye üdvös czélú munkánkat.... Gazdáink tömörülése, íme, testté vált az ige, a Kecskemétvidéki GazdaságiEgyesület és a Gazdakör belátván céljuk ugyanazonosságát és azt, hogy e czért tömörülve, vállvetett erővel inkább elérhetik: egyesültek Kecskeméti Gazdasági Egyesület czím alatt. Sokszor volt már alkalmunk kifejteni azon előnyöket, amelyeket ez az üdvös egyesülés elő fog idézni. Ezért most pusztán arra szorítkozunk, hogy a megalakulás részleteiről beszámoljunk. A Gazdakör deczember hó 28-án d. u. 2 órakor tartotta közgyűlését Kada Elek elnöklete alatt. Figyelemmel meghallgatták a számvizsgáló bizottság jelentését, továbbá Dékány György jegyzőnek nemes lelkesedéssel szépen megírott jelentését a Kör működéséről. A tisztikarnak köszönetet szavazott a közgyűlés, amelyet Kada Elek lelkes szavakkal zárt be, kifejezvén reményét, hogy az egyesülés révén új, jobb korszak nyílik a kecskeméti gazdaközönségre nézve. Délután 3 órakor volt a Kecskemétvidéki Gazdasági Egyesület közgyűlése Kada Elek elnöklésével. Itt is megadták a pénztárosnak a felmentést és Csereklyey Károly nagy érdeklődés mellett olvasta fel titkári jelentését, amely valóban gondosan felölelt minden mozzanatot. A közgyűlés köszönetet szavazott a buzgó tisztikarnak. Négy órára teljesen megtelett a Gazdakör nagy terme s ott láttuk a kecskeméti gazdaközönség szinét-javát, sőt azokat is, akik habár nem gazdák, szóval, tollal, cselekedettel buzognak a gazdasági viszonyok föllendülése körül. Kada Elek, mint az összeolvadó egyesületek volt elnöke, felkérte a jelenlevőket, hogy korelnököt válasszanak. A közgyűlés tagjai egyhangúlag és lelkesedéssel az érdemes Szappanos Istvánt kiálltották ki, aki az alapszabályokat jóváhagyó végzés felolvasása után felhívta a közgyűlést, hogy alakítsa meg tisztikarát. Teljes egyhangúsággal, őszinte örömmel Korizsánszky Jánost választotta a közgyűlés elnökké. Az új elnök igazán tartalmas, körültekintő és nagy hatást keltett beszédben mondott köszönetet a bizalomért és fejtette ki programmját. Mindenki tapasztalhatta, hogy Korizsánszky János teljesen tisztában van a Gazdasági Egyesület feladataival és a legalkalmasabb egyén arra, hogy ezen egyesület élén minden irányban kellőleg és hatással képviselje a kecskeméti gazdák jogos és méltányos érdekeit. Talpraesett beszédéből kiemeljük azt a részt, amelyben a gazdák tömörülését az ipar és kereskedelem érdekében is ki■vánatosnak tartja. Tetszés mellett fejtegette, hogy a gazda, az iparos, a kereskedő egymással kezet fogva boldogulhatnak. A zajos éljenzéssel fogadott beszéd után id. Szappanos Elek megemlékezvén Kada Elek polgármesternek, mint az egyesült két egyesület volt elnökének e téren szerzett bokros érdemeiről, indítványozta, hogy őt örökös díszelnökké válasszák. A legőszintébb tetszésnyilvánítások közt emelte határozattá ezen helyes indítványt a közgyűlés. Alelnökökül, szintén felkiáltással, nagy lelkesedéssel választotta meg a közgyűlés Grasselli Miklóst és id. Szappanos Eleket, akik eddig is erős oszlopai voltak az egybeolvadt egyesületeknek. A választmány tagjait közfelkiáltással választották meg: Bóka Péter, Dékány László, ifj. Dékány György, Csereklyei Károly, Györffy Balázs, Hankovszky Zsigmond, Héjjas József, dr. Horváth Mihály, dr. Horváth Ádám, Kada Elek, Kovács Sándor, Kecskeméti Adolf, Mészáros József, Mayerfi Zoltán, Szappanos István, dr. Szigethy Lehel, Szegedy György, dr. Szeless József, Szentkirályi Tóth Márton,Zsigmond M. József, Csorba Menyhért, Balogh János, Bleyer Adolf, Daróczy István, Dékány Pál, Dékány Imre, Héjjas István, Keresztes Imre, Sikari Kovács Gábor, Sikari Kovács József, Demján György, Farkas József, Muraközy Jenő, Sándor István főjegyző, Szentkirályi Tóth Ferencz, ifj. Szappanos Elek, Tóth István, Wéber Ede. Id. Szappanos Elek indítványára Csilléry Benőt, érdemeinek méltatásául, az egyesület örökös tiszteletbeli választmányi tagjának választották meg. A szakosztályokat így alakították meg: Közgazdasági szakosztály: elnök Kada Elek, alelnök Sándor István, jegyző Sz. Kovács Pál. Állattenyésztési szakosztály: elnök Grasselli Miklós, alelnök Héjjas István, jegyző Ernst Vilmos. Mezőgazdasági és gépészeti szakosztály: elnök Kovács Sándor, alelnök Dékány György. Szőlészeti és borászati szakosztály: elnök Muraközy Jenő, alelnök Csereklyey Károly. Gyümölcsészeti és kertészeti szakosztály : elnök Muraközy Jenő, alelnök Hankovszky Zsigmond. A közgyűlést az elnök berekesztvén, a tagok lelkesen megéljenezték az elnököt. Az esteli órákban szép társaság gyűlt egybe, hogy áldomást igyák az egyesület örömére. Üdvözlő sürgönyt küldtek Darányi Ignácz földmivelésügyi miniszternek, értesítvén őt az egyesülésről. A miniszter másnap meleg hangon mondott távirati úton köszönetet. Pohárköszöntöket mondottak Korizsánszky János, Grasselli Miklós, Kada Elek, dr. Nagy Mihály,Koczó Sándor, dr. Iványosi Szabó László, Wéber Ede, Mayesi Zoltán. Kedélyesen folyt le a vacsora. Kneffel Lajos általános megelégedésre szolgált igen jó ételekkel és italokkal. Adja Isten, hogy az a sok szép remény, amelynek e napon kifejezést adtak, minél előbb megvalósuljon. Végül megemlítjük, hogy az új egyesület választmánya már a legközelebbi napokban gyűlést tart és teljes erővel hozzáfog a munkához. A Polgári körről. Ismeretlen egyén (vagy egyének?) a „K. E. U.“ deczember 30. és 31-iki számában keményen lepocskondiázza a szegény és szerény Polgári kört helyiségestül, vezetőségestül egyetemben, állítván róla — ami csak egy poéta lelkében kavaroghat — tücsköt-bogarat, zöldet-kéket össze-vissza. Ha most ezekre a nem helyénvaló kirohanásokra válaszolok a lehető röviden (a tek. Szerk. úr kétszer is kimérte czikkemnek a helyet), nem azért teszem, mintha azokat meg akarnám cáfolni. Nem. Mert akik ismerik a Polgári körnek, mint erkölcsi testületnek 10 esztendős szerény működését, azok „a beteg egyesület“ meséjét úgy sem hiszik el; akik pedig nem ismerik, azoknak minek írják. De mégis csak bosszantó a „Beteg Egyesület“! Uramfia! Mintha bármely egyesület máról-holnapra betegednék le! Még a tavaszszal és a nyáron is olyan szép és jól sikerült „hivatásszerű felolvasó estélyeket“ és mulatságokat rendezett, hogy alig fértek a helyiségbe, — s gondolom, a mostani békétlenkedő dicsérte fel az egekig — most meg már egyszerre haldokolnék! Már húzzák is vagy 40-en a halálharangot. Csak vigyázva** uraim! mert igy, ilyen móddal majd sem Polgári kör, sem Polgári kaszinó nem lesz! Pedig akik szeretjük ezt a most kiczégérezett Polgári kört és jó lélekkel akarjuk a Polgári kaszinót, erre vigyáznunk kell! Hát t. czikkező barátom uram! térjünk a dologra. Rossz a Polgári kör helyisége ? El kell onnan vinni a kört. „Aluszékony, nem figyelmes, nem ambiciózus, a vezetőség“ ? El kell csapni. Ez világos, semmi szavam ellene. Sőt ha ilyet láttam valahol, én is azon voltam, most is rajta leszek, a jövőben is. Pusztuljon az útból ,aki csak keresztül fekszik a várakozás útján.“ De engedelmet kérek, nagyon el van hibázva a dolog. Ezekre az ok nélkül való s megszégyenítő kirohanásokra nem volt semmi szükség. Mert csak annyit kellett volna mondani kellő helyen, a ma egy hete tartott rendes közgyűlésen, hogy: a helyiséggel és vezetőséggel nem vagyok, vagy nem vagyunk megelégedve. És bizonyára legnagyobb valószínűséggel teljesedett volna a t. czikkező mindkét kívánsága. De mivel — talán tudja ön is, hogy „néma gyermeknek anyja sem érti szavát“, kérdem: miért ült, vagy ültek ott a közgyűlésen mint egy sült tök? Bizony ott kellett volna szólni. A helyiségre nézve feszélyezve volt a vendéglőstől? (Nem eszik emberhúst, nagyon csendes, békés természetű.) No jól van. De mégis talán gyerekség ilyet mondani. Hanem kikényszerítette, hogy a tavalyi tisztikart — s jelesen csekélységemet is most már hetedszer — „közfelkiáltással“ újból megválasszák? Erre bizony, t. Uram, csak vallja be őszintén, sem önt, sem mást senki sem kényszerített. Nem ismer akkor Ön, t. uram engem, sem azt a vezetőséget, ha fel nem tételezi rólunk, hogy kellő időben — vagy egyetlen vékony hangra is — félre ne tudnánk, vagy ne akarnánk állni az útból. Ennyit a leszólt vezetőség érdekében. A Polgári kaszinó alakításának eszméjét én is tiszta szívemből pártolom, de teljesen elhibázott dolognak tartom, ahogy az most meg van kezdve. Azt gondolom, adtam én már erre nézve jó tanácsot. czikkíó Önnek is, más köri tagoknak is. A Polgári körből, mint már meglevő szép alapból, igenis ki lehetne fejleszteni a kaszinót, de nem úgy, hogy bombát dobjunk bele, s felrobbantsuk, hanem belülről szépen, okkalmóddal. A körnek más helyiségbe viteléről most csak annyit, hogy vigyázzunk, nehogy cseberből-vederbe jussunk! Én mint elnök, ezelőtt 4 évvel, a körünk iránt mindig melegen érdeklődő alelnök társammal, megpróbáltam más helyiségbe elvinni a kört, de akkor minket szépen leszavaztak. Aztán nemcsak a kör jövendő helyiségével, de az anyagi helyzetével is számot kell vetni! Mit bír, mennyit bír. Ezt is melegen ajánlom figyelembe venni mindazoknak, akiket illet, úgyis, mint a Polgári körnek alapító tagja és úgy is mint ez idő szerinti elnöke. Hát ki szeresse, ki gondozza a züllésnek indult gyermeket, ha az apja vagy testvérje nem, ki féltse a kört, ha az elnöke nem? Az meg határozottan mulatságos dolog, — érdemes rajta mosolyogni — hogy az embert azért czégerezik ki az újságba, hogy egyszer nem ment el mulatni. (Pedig, igazán mondom, mentem volna, de nem lehetett; ki is mentettem levélben magamat.) Hát azt — Szent Kleofás! — hányan rójják fel, ha elmegyünk?! A Polgári kaszinóról (meg a körről is, ha szükség lesz rá) a jövő héten bővebben elmondom szerény véleményemet. Kecskemét, 1903. január 2. Tormássy Sándor.