Politikai Ellenőr, 1906 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1906-01-06 / 1. szám
Az „Országos Ellenőr“ társusságra. IV. évfolyam. Kecskemét, 1906. Január 6. l-ső szám. Előfizetési ár: r . Megrendelhető mr;: Dili TTTF AI ÜT III VÁD ““ = IULTIIMl MlLllllUil 35? FÜGGETLEN IRÁNYÚ LAP. --MEGJELENIK HAVONKÉNT EGYSZER. Hirdetéseket Somogyi JánoS. Az OrsTM9-és Ellenőr elfogad a kiadóhivatal és Fekete (Schwarcz) Soma könyvkeres- ' ( és ,Politikai Ellenőr“ előfizetési ára együtt egész évre kedő Kecskeméten, valamint Geszner Jenő könyvkereskedő Fomunkatai’S I BaUSz Sándor. i, j.,- ■ mio-x.«_• - 0 . m ., , . • , .. lli *or. Külön az „Országos Ellenőr“ egész erre 8 korona Nagykoroson. Egész oldal hirdetés 24 kor. Fél oldal 16 kor. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Negyed oldal 8 kor. Nyolczad oldal 6 kor. Tizenhatod oldal Könyves utcza, a törvényszéki palota Bermentetlen leveleket nem fogadunk el. 3 korona. — Nyilzter soronként 60 fillér mellett, Kecskeméten. Kéziratokat nem adunk vissza. A politika ujesztendeje. A politikai újév nem mutat semmi olyan jelenséget, amelyből arra lehetne következtetni, hogy azok a nehéz viszonyok és válságos idők, amelyek már oly régóta nehezednek az országra, s hamarosan véget érnének. A rendes újévi üdvözlőbeszédekben, amelyekkel úgy a kormányelnököt, mint az egyes pártvezéreket híveik üdvözölték , viszont az ezek által megadott válaszokban majd mindegyik szónok rámutatott annak szükségére, hogy az alkotmányos élet zavartalan rendje helyreállíttassék. Ámde teljesen nyugodtak lehetünk mindennek, daczára is afelől, hogy ezeknek a kijelentéseknek tulajdonkép semmi igazán reális tartalmuk nincs. Nincs ezeknek az újévi beszédeknek semmivel sem több jelentőségük azoknál a most, az új esztendő alkalmával,ezerszámra szétküldözött névjegyeknél, a melyekre kiki ráírta a maga »B. u. é. k.«ját. Postára tettük a névjegyeket, a czimzett meg is kapta, de hogy aztán annak a czimzettnek tulajdonképen milyen lett az uj esztendője, azzal ugyan jó magunk is keveset törődünk. S amilyen üres formalitás, mondom, ez a boldog újévkívánás a közönséges életben, és olyan jelentőségteleneknek tarthatók ezek a politikai újév alkalmából elhangzott szónoklatok is. Prédikálták jobbrólbalról egyaránt a békét, de hogy annak megvalósítására egyszer már igazán rátérnének, s ezt egyelőre legalább teljesen kizártnak tarthatjuk. Mindkét küzdő fél, a koalíció és a korona egyaránt ragaszkodik a legtúlzottabb merevséggel a maga álláspontjához. Engedni egyik sem hajlandó. S ez a tény, hogy engedékenység egyik oldalon sem tapasztalható, ez bizonyítja be teljesen azt a szomorú körülményt, hogy a magyar államban sajnos, teljesen hiányzanak az állametnika elvei. Mit jelent az államban az etnikai elvek uralma ? Az jelenti, hogy az államhatalom részesei, azok, akiknek az államban jogaik vannak, azaz: a fejedelem, mint államfő és a nemzet a maga egészében, ne csak arra tekintsenek, hogy mily jogot biztosít nekik a törvény betűje, de azt is nézzék, ha vájjon ezen jogok gyakorlásából nem fog-e az állam életre kár háramlani. S ha ezt látnák, hogy ezekkel, a törvény által ugyan számukra biztosított jogokkal való élésből, daczára annak, hogy ők a szigorú jog alapján állanak, mégis az államegészre veszély és kár származhatna, — ekkor az követeli az állam-etnika, hogy ezek a tényezők inkább mondjanak le jogaik gyakorlásáról, amely körülmény által azután elkerülhető leszen különben az egész államot fenyegető baj. Nálunk azonban mit tapasztalunk? Azt, hogy a jogsított faktorok, azaz a fejedelem és a nemzet, illetőleg az azt képviselő országgyűlés a maguk jogosítványait a legteljesebb mértékben kiaknázzák, nem véve tekintetbe az ezen kiaknázásból az egész államéletre háromolható kárt. A múltakban ez a jogkiaknázás inkább az országgyűlés által tétetett meg. Az országyűlés ugyanis több ízben tagadta meg már újabban a múlt években az adót és újonczot. Az adó- és újoncz-megtagadás kétségtelen joga ugyan az országgyűlésnek, de kíméletlenül élni vele, ez teljesen ellenkezik az állametnikával, mivel a költségvetés nélküli állapot, az u. n. ex-lex tömérdek kárt zudit az államéletre. Legutóbb azonban viszont a korona jutott éles ellentétbe az állametnika elveivel. Az országgyűlés folytonos elnapolgatása, azokkal ugyanis egyáltalán nem egyeztethető össze. A király elnapolási joga szintén törvényen alapul ugyan, de az etnika azt követelné a felségtől, hogy azzal csak a leginkább esetekben éljen és ne használja ki ezt, miként a jelen időkben teszi, a parlament teljes munkátlanságra való kárhoztatására. De hát minálunk, mondom, mindenki szigorúan ragaszkodik a maga álláspontjához s igy az ellentétek ahelyett, hogy az idők múlásával elsimulnának, napról-napra élesebbé válnak. Tiszta dolog pedig, hogy addig míg mind a két fél nem enged valamit a maga jussából, addig a mai felfordult állapot nem fog megszűnhetni. Hogy az ügyek jobbra fordulását, a régen áhított békét aztán meghozza-e ez a most ránk virradt új esztendő , ki tudná megmondani ?! Kováts Andor: „A szabott árak.“ A karácsonyi és újévi bevásárlások, melyek helyi kereskedelmünk legélénkebb forgalmú szezonját képezik, kereskedelmi viszonyaink tanulmányozóját egy félszeg üzleti szokásról győzik meg. Arról, nevezetesen, hogy legnagyobb áruházainkban a vevőközönség kénytelen órákat is eltölteni, nagyobb bevásárlások esetén, míg az árra nézve megegyezni tud az elárusítóval. Más szóval alig-alig van egy-két áruházunk, hol a vevőközönség csupán az áru kiválasztásával töltené az időt, és nem az alkudozásokkal. Pedig mennyi időt takarítanának meg úgy kereskedőink, mint a látogató közönség azáltal, ha minden nagyobb áruházban a szabott árak mérsékelt hasznát a vevőközönség, megadná a kereskedőnek, anélkül, hogy evvel ki lenne téve a károsulásnak. Kereskedőinknek kellene sorompóba állni és együttesen elhatározni, hogy üzleteikben szabott árakat honosítanak meg. Nyernek elsősorban a kereskedők ezáltal, mert a vásárló közönség bizalma fokozódik és ha már a tetszésének megfelelő árut kiválasztotta, nem kellene még az elárusító és a maga idejét alkudozással tölteni. A szabott árak mellett a kínálásnak, rábeszélésnek és tolakodó feldicsérésnek sem volna annyira helye, mert a legtöbb vevőnél úgy sem ez, hanem az ár nagysága mérvadó. A kiszolgáló személyzet pedig megszabadulna a nálunk annyira megkövetelt megalázkodó modortól és a főnöknek sem kellene parabolikus hajlongásokat és kézcsókoló hódolatot produkálni, mert hiszen közönségünk egy nagy része, sőt talán éppen az, mely leginkább szeret alkudozni, az egységesen megállapított szabott árak mellett nem hagyná el az üzlethelyiséget, ha csúszómászó modort nem is tapasztal. Igaz ugyan, hogy szabott árak nélkül egyes esetekben nagyobb lesz a haszon, de ez csak pillanatnyi, amilyenre nem törekedhet egy cég sem, ha komoly alapon akar állni és állandó vevőközönséget hódítani. A kíméletlen kai