Kecskeméti Ellenőr, 1905. január (4. évfolyam, 156-169. szám)
1905-01-01 / 156. szám
Kecskemét, 1905. IV-ik évfolyam, 156. szám. "_______________Vasárnap, január 1. tmmmm Ellenőr POLITIKAI LAP. MEGJELENIK VASÁRNAP, KEDDEN és PÉNTEKEN. A lap szellemi részét illető közlemények előfizetések,hirdetések és nyilttéri közlemények G. Fekete Mihály könyvkereskedésében (Deák tér) fogadtatnak el. Kéziratok vissza nem adatnak. Főszerkesztő : KECSKEMÉTI VILMOS. Felelős szerkesztő : GALÁNTHAI FEKETE MIHÁLY. ELŐFIZETÉSI AKAK HELYBEN: Egész évre...........................................8 koron Fél évre..................................................4 „ Negyedévre.......................................... . 2 „ Egyes szám ára.........................................4 fillér. Vidékre postán küldve V. évre 20. 80 fillér Hová jutottunk, mi a teendőnk? Irta: Kováts Antal budapesti kegyesrendi főgymn,tanár. Irtózatos felfordulás állapotára derült fel országunkban az új év napja. A kormányak nincs felhatalmazása és így joga sem arra, hogy a közszükséglet fedezésére adót szedhessen, vagy a beszedettet felhasználhassa. Nincs törvénytisztelet éppen azokban kiktől azt leginkább megvárhatnék, a kormányban és pártjában. Eltűnt a törvények és a rend védelmébe vetett hit, hiszen azok tették túl magukat mindezeken, akikre azok védelme bízva volna! Megingott az ország hitele künn és benn, nincs vállalkozó bátorság, nincs munkakedv, mert nem tudhatja senki, hogy mit hoz a holnap. S ha szétnézünk e felfordulás és bizonytalanság okai közt, nem találhatunk annak okául mást, mint azt a veszedelmes irányzatot, mely megunva a magyar nemzeti élet kiépítésére irányuló követeléseket és sikkerrel biztató törekvéseket, ki akar ütni a nemzet kezéből minden fegyvert, melylyel hazájának önálló lételét, gazdasági és politikai függetlenségét vívhatná ki. Mert elődeink mély bölcsességével megalkotott 67-es törvényeink szabadelvű magyarázata mellett lehetséges volna a szerződött felek különválása, lehetséges csak az uralkodó személyének közösségében álló, független magyar nemzet és ország. S mert ez lehetséges, nosza el kell torlaszolni azokat a nyilt ajtókat, melyeken keresztül az önállóság szelleme szabadon járhat s erre legjobb eszköz mindenek előtt a házszabályokban biztosított szólásszabadság korlátozása. Ki ne látná be ebből, hogy magában az uralkodó pártban is a 67-es törvények hasznavehetetlensége az irányadó szempont, mint amely szerintük sokkal tágabb körű, semhogy azon az alapon Magyarországnak Ausztriába való bekebelezése eszközölhető volna. Szorítsuk tehát össze, törjük szét az önállóság megtestesítésére felhasználható rendelkezéseit elsősorban a nemzeti ellenállás védő pajzsát, a házszabályokat s a többi, az anyagi kiszipolyozás, a szabad véleménynyilvánítás szétzúzása s az anyagilag és szellemileg agyoncsigázott ország soros összekapcsolása Ausztriával . . . önkényt bekövetkezik. Hát ha nekik nem jó már a kiegyezés, nekünk, független érzelmű és gondolkozású polgároknak még kevésbé van az ínyünkre! Nem is igen sírunk annak a félretételéért, mert van nekünk jobb kiindulati pontunk, 1848 s annak alkotásai, térjünk csak vissza azokhoz s a közösség s az abból folyó kellemetlenségek azonnal meg fognak szűnni! „Mert nem lesz ennek az országnak addig soha békéje és nyugalma, mig olyan ingatag, igy is, úgy is magyarázható, a csűrésre-csavarásra alkalmat szolgáltató közjogi alaptörvényei vannak, melyeket a nemzeti felfogásban sínylődő párt idegen hatalom szolgálatára használhat fel. Hiszen ha a kiegyezési törvény magyarázatában és alkalmazásában azok a férfiak volnának kormányon, akik a törvényekből Magyarország életének önállóságát olvassák ki: nem volna szomorú baj s a nemzet feje a mostani züllés miatt nem fájna! De mert a most uralkodó párt ezt az eljárást nem követi, ránk nézve azokból a törvényekből csak veszedelem származhatik! S a veszedelem itt is van ! S mi a veszedelem ? Az a szörnyű példa, hogy a törvény, a becikkelyezett, a kihirdetett, a szentesített törvény csak addig jó, amíg a hatalmon maradást biztosítja s az idegen érdekeket szolgálja, de ha ennek útjában van, rúgjuk akkor félre! Veszedelem az a minden igazságot sárba teperő eljárás, amely a törvényt nyíltan hirdetve megszegi annélkül, hogy az elkövetett bűnért a kijáró büntetést elszenvedné! Veszedelem az az egyoldalú ténykedés, hogy a szerződő felek egyike szabadon és bátran ellökheti magától a szerződésnek rá nézve kellemetlen pontjait, a másik részről pedig azt kívánja, hogy a szerződést a maga teljességében tartsa meg. Veszedelem az, hogy az alkotmányos tényezők egyik fele folyton csak jogokat igyekszik szerezni, a másik féltől pedig csak kötelességek elvállalását várja! Mi hát ezekkel szemben a teendő? Követni azon önzetlen hazafiak példáját, akik félretéve minden kicsinyeskedést, egyéni sérelmet és politikai elkülönzést, egy czélra álltak össze, a veszélyeztetett alkotmányos szabadság és törvénytisztelet megotalmazására! Mert abban a perben, mely a kormány jogtipró eljárása és az ellenzék alkotmányvédő magatartása között foly, a nemzet van hivatva a bírói tiszt gyakorlására. Azért, ahol csak magyar tüdő szívja be országunk levegőjét, ezt az egyetértést, a jog és törvény tiszteletének támogatását szívja be! Ahol csak magyar szív dobog, a sértetlen alkotmányosság megvédéséért való törhetetlen odaadást és sem megfélemlítést, sem kecsegtetést el nem tűrő szilárdságot dobogja vissza. Összetartás, ez legyen talizmánunk az új évben! Mohácsnál súlyos vereséget szenvedett a magyar, de összetartással kiemelkedett a bajok tengeréből s lerázta súlyos igáját! Budapesten 1904. november 18-án szédítő csapást mértek az alkotmányra, melyből újra csak összetartás menthet meg! Ha most meg nem tántorodunk, kivivjuk szabadságunk, ellenkező esetben szolgaság lesz a részünk! AZ EGYEDÜL ELISMERT KELLEMES IZU TERMÉSZETES HASHAJTÓSZER.