Kecskeméti Friss Ujsag, 1900. augusztus (1. évfolyam, 27-52. szám)
1900-08-01 / 27. szám
I. évfolyam. 27. szám. 1900. szerda, augusztus I. 1 krajczár (2 fillér.) Egyes szám ára 2 fillér. Előfizetési ár: helyben, házhoz hordva Negyedévre . . .2 korona. Félévre...............4 korona. Vidékre postán küldve Negyedévre... 3 kor. 50 fil. Félévre............7 kor. 1 fil. a BCSBIBNSTIK FRISS ÚJSÁG (A KECSKEMÉTI LAPOK MELLÉKLAPJA) VEGYES TARTALMÚ NAPILAP. Társ-szerkesztő: Dr. utr.A.a-z- xá: xxx .A. XITxT. Felelős szerkesztő : Ifj. TÓTH ISTVÁN. Megjelen minden nap. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budai-nagy-utcza 151. hova a lap szellemi és anyagi részére vonatkozó összes dolgok intézendők. Kiadó: a Részvénynyomda. Főmunkatárs : SZ. KOVÁCS IX. Umberto király és Kossuth Lajos. Az olasz király meggyilkolása. Umberto, a meggyilkolt király, ravatalon fekszik. Az egész világ megdöbbenve fordul e ravatal felé. Igaz részvéttel siratjuk Umbertót, királyunk barátját és szövetségesét és osztjuk gyászát az olasz nemzetnek, a magyar nemzet barátjának . A gazságot, amely őket bánatba és haragba dönti, velük együtt van okunk gyűlölni, megvetni és bitóra kárhoztatni nekünk is. Él egy banda a bűn sötétjében, barlangjában a megátalkodott gyűlöletnek, esküdt ellene mindennek, amit a világ rendjének hívunk, a hatalomnak, amely a rend felett őrködik, a koronáknak, amelyek a rend szimbólumai. E sátáni had birodalma az éjszaka, érzése a bűnné kövesült keserűség, fegyvere a gyilok, a tőr, a csóva, harczmódja az orvtámadás, szövetségese a halál, czélja a rombolás és végzete, a melytől nem retteg, a bitó. Verbuválásának terrénuma a veszendő lelkek sivár birodalma. Élet, a mely czélját elhibázta és a keserűségesek tüskéi között botorkál, lélek, a melyből a szenvedések vagy a bűnök tüze kiszikkasztott minden emberi érzést és a híres halál züllött aspiránsa, a gonosz és az őrült: ez mind az övé. És annyi a veszendő lélek, a gazdátlan gyűlölet, a rombolásra törő elvetemültség ! Ez a rettenetes tábor nem néptelen. . . . Mély részvéttel sajnáljuk a velünk szövetséges Olaszország uralkodójának tragikus és megdöbbentő halálát. Az olasz nemzettel együtt siratjuk az uralkodót, aki lélekben nemes volt, tevénységében jó szándékú, a kötéshez, amelyet kiváló atyja bölcsen kötött, hűséges és barátságában megbízható. Felháborodásunk és keserűségünk az undok és gyalázatos merénylet fölött épp oly mély, mint részvétünk azok iránt, akiket a szörnyű eset legközelebbről sújtott, a velünk szövetséges olasz uralkodóház és az olasz nemzet iránt. Minden gaztett végzete az, hogy még közelebb hozza egymáshoz a sziveket, amelyekben a nemes és igaz érzések tüze ég. E nemes érzések tüzében a magyar szivek lángolása egybefolyik az olaszokéval a bánatos kegyelet oltárán, amely a monzai ravatal mellett kigyúl. A gyilkos. Részben eltérők s zavarosak még a a hírek, melyek a gyilkos merénylet elkövetőjének személyére vonatkozóan Rómából érkeznek. Bressi Angelonak mondta az első távirat a gyilkos nevét, most helyreigazítás történt, hogy Gaetano a keresztneve. Még tegnap éjszaka kihallgatta a vizsgálóbiró a gonosztevőt. A gyilkos hatalmas termetű ember. Vad és elszánt ember hatását tette. Annak mutatkozott akkor is, mikor a merényletet elkövette. Hihetetlenül hidegvérű és nyugodt volt és amikor lőtt, arczának egyetlen izma sem rándult meg, fehérheztyűs keze pedig meg sem remegett. Sem amikor a tömeg megragadta és véresre verte, sem pedig amikor letartóztatták, nem fejtette ki a legcsekélyebb ellenállást sem. Tartózkodás nélkül beismerte a vizsgálóbírónak, hogy az anarkisták elveit vallja, s hogy a gyilkosságot a monarkista intézmények ellen való gyűlöletből követte el. A gyilkos Budapesten. Négy esztendővel ezelőtt, a millenniumi kiállítás évében az olasz király gyilkosa huzamosabb ideig Budapesten időzött. Augusztus közepén a Vérmező közelében levő Albergo a la tana rossa czímű korcsmában, ahol a budapesti olasz munkások szoktak találkozni, egyszerre mindennapos vendég lett egy középtermetű, kissé köpetes, hirtelen szőke bajuszú férfi. Bressi Angelo volt a jövevény. Selyemszövőnek mondta magát és bár munkát sohasem keresett, pénze mindig volt elég. Bécsből jött Budapestre. Az osztrák császárvárosban ugyanis az időben a rendőrség a legnagyobb titokban erélyesen üldözni kezte az anarkistákat és a nemzetközi szoczialistákat, akik akkor ott ütötték föl főhadiszállásukat. Az anarkisták legnagyobb része az olasz munkások köréből került ki és ezért a rendőrség is elsősorban ezeket vette megfigyelés alá. Amikor az anarkisták neszét vették a veszedelemnek, Budapesten ütöttek tanyát. Ekkor került Bressi is a fővárosba. Három napig élt a Fiume-szállóban, ahova az olaszok rendesen szállani szoktak, azután pedig egy elvtárshoz költözködött, aki a Lónyay utcza 17. számú házban bérelt hónapos szobát. Innen járt a budai kis korcsmába, ahol az olasz munkások között az anarkista tanoknak híveket igyekezett toborozni. Intelligens ember létére ékesszólóan bizonyította az anarkizmus előnyeit és agitácziójának volt is eredménye. Ebben az időben járt királynénk gyilkosa, a véreskezű Luccheni is Budapesten. Az elvtársak az olasz korcsmában találkoztak először, azonban később már csak Bressi lakásán jöttek össze. Amikor azután Lucchenit csavargás miatt a rendőrség letartóztatta, Bressi eltűnt a fővárosból. Később keresték is, azonban ő már nem mutatkozott többé. Tíz napig élt Budapesten, ahol csakhamar belátta, hogy a rendőrség ébersége megakadályozza agitácziójában. Mozában most nagyobb sikerrel operált . . . Figyelmeztetés a merényletre. Az osztrák hatóságok június 20 ikán értesítették az olasz kormányt, hogy egy titkos társaság elhatározta az olasz király meggyilkolását. Az osztrák rendőrség ugyanis azon a napon Pontafelben letartóztatott egy embert, aki bevallotta, hogy egy anarkista csoport arra szemelte ki, hogy Umberto királyt megölje. Négy más királyt is halálra ítéltek az anarkisták. A letartóztatott anarkista azt mondta, hogy letartóztatása nem fogja meghiúsítani a halálos ítélet végrehajtását, mert az anarkisták gondoskodtak róla, hogy helyét más foglalja el. Amióta az olasz belügyminiszter ezt,az értesítést megkapta, fokozta a rendőri felügyeletet a király körül, Saracco pedig fenntartotta elődje intézkedéseit. A király azonban ellenezte ezeket a rendszabályokat és felszólította a belügyminisztert, hogy a régi rendes szolgálatot állítsa vissza. Umberto király élete. Mikor a világra jött, titokban kovácsolták Olaszország egységét és mikor sírba száll, orgyilkos kézzel megölve, ugyanazokaz elemek az egységes Olaszország ellen törnek, melyek akkor legbuzgóbban küzdöttek az idegen uralom ellen. Nagyatyja Szardínia és Piemont uralkodója, nem ment bele szívesen a nemzeti harcba, mert minden tradíciója és a nevelése csak megerősítették benne a reakció szellemét, de kénytelen volt vele, mert több ízben megfenyegette életét az összeesküvők tere. Már 1844-ben, mikor Umberto a világra jött, a turini haditörvényszék húsz olyan embert ítélt halálra, vagy örökös gályarabságra, kinek egyéb vétke nem volt, mint az, hogy az egységes Olaszországért rajongott. Ezek között in contumación a későbbi olasz nemzeti hőst, Garibaldit is, kinek legnagyobb érdeme volt abban, hogy hazája megszabadult az idegen uralomtól. Az első nagy átalakító nagy küzdelemben, az 1859 iki háborúban már az alig tizenötéves Umbertonak is jutott szerepe. Atyja oldalán harczolt, mint első hadsegéde és nem egy ízben adta tanujelét higgadt bátorságának és lelki erejének. Egyébként pedig minden mélyebb hit nélkül vívta végig e harczokat és mint Cavour megjegyezte egy ízben, „senkit sem lepett meg annyira Olaszország megújhodása mint azt az ifjút, ki hivatva lesz egykor az egyesített Olaszország trónján ülni.“ Az 1866-iki háborúban, mint egy hadosztály vezére vett részt tábornoki ranggal és jelen volt a custozzai ütközetnél is, mely az olasz hadsereg vereségével végződött, ő fedezte a visszavonulást is, mint annak a hadjáratnak történetírói följegyezték, annyi előrelátással és óvatos