Kecskeméti Friss Ujsag, 1901. augusztus (2. évfolyam, 150-172. szám)
1901-08-01 / 150. szám
II. évfolyam. 150. szám. 1901. csütörtök, augusztus I. 1 krajezar (2 fillér.) Egyes szám ára 2 fillér. TJaJStaL jpr Megfelel minden nap. — : CD ICQ II IC AB -3.“ r nico injoftu — Vidítod pomUn ktdldTv ■ ■ ■ ■ dolgok Segrrfé*... .3 kor 50 in. (A KECSKEMÉTI LAPOK MELLÉKLAPJA) K,, d 6. rélév" Tk—A VEGYES TARTALMÚ NAPILAP. a Részvény-nyomda. Társ-szerkesztő: Felelős szerkesztő : Fémrnkatár* : Er. ^x:E£A.Xa-sz. : Ifj. TÓTH ISTVÁN. i sz. kovács Magyar kiállítások. E czím alatt a kormány félhivatalos lapja, a Magyar Nemzet, igen figyelemre méltó czikkelyt írt abból az alkalomból, hogy augusztus hónapban Kecskeméten,Makón és Máramarosszigeten kiállítás lesz. A kiállítások szükségességét fejtegeti és magasabb szempontokból bírálja el ezt a kérdést, nem pedig az apróbb vonatkozások körül forog, mint a vidéki szoklátkörűség vagy nemtörődömség. A most elmúlt évszázadfordulót — írja — a többi között a kiállítások alkonyának is nevezték, hirdetvén, hogy az 1900. évi párisi kiállítás volt az utolsó nemzetközi, világtárlat. Mennyiben válik be ez a pesszi-mista sejtés, az idők folyama fogja kideríteni. Az bizonyos, hogy a közlekedési viszonyok és eszközök mai káprázatos és még mindig végtelenül haladó irányzatú kifejlődése mellett, mikor a leg- bonyolultabb, legtávolabb eső kereskedelmi ügyletek minden közvetlen személyes érintkezés nélkül pár másod- percz alatt lebonyolíthatók, kevés értelme van még a cserekorszakra emlékeztető vásári sokadalmaknak. A vásárhelyi kiállítás, a világkiállítás nemzetközi vásár. Az országos és hetivásárokkal párhuzamba hozható országos és partikuláris kiállításoknak igenis megvan az ő maguk szorosan gazdasági haszna, értelme. Augusztus hó folyamán három jelentős magyar kiállítás lesz: Makón, Kecskeméten és'' Máramarosszigeten. Mikor arról tanakodunk, hogy mit kell csinálnunk a jövendőre való nézve, czélszerű, sőt mellőzhetlenül szükséges előbb számon vennünk, hogy mije van meg a jelennek. Erre az igazlátásra legalkalmasabb, legmegbízhatóbb az a reális, becsületes vidéki kiállítás, mely minden szem- , kápráztató látványosság, bódító lárma nélkül arra törekszik, hogy igazmondó tüköre legyen az illető, gazdasági érdekközösségben álló országrész mezőgazdasági és ipari tényleges állapotának. Nem mulatós kéjutazás czélpontja, ürügye az ilyen kiállítás, hanem tájékoztató, oktató és serkentő, komoly akczió, hivatva elsősorban arra, hogy a szférájába tartozó vidéknek anyagi haladását előmozdítsa és igy az egész orr ország gazdasági érhálózatába bizonyos mennyiségű friss, eleven vért hozzon keringésbe. Ez okán és mert teljes mértékben méltányoljuk az épp szóban forgó három magyar kiállítás érdekeltségé- nek országos gazdasági jelentőségét, örömmel üdvözöljük közelgő megnyitóNagyon bántotta ez Ribeaud Pétert. Egy ideig tűrte hallgatagon, de végre is kitört belőle a panasz. Átkozta a kutyát, ki mindenét eleszi. Sőt beteg fiát is elkivánta — minek is hozott ilyen ingyenélőt a nyakára. Leste is órákig a sötét folyosón, kezében baltával, hogy agyoncsapja a bestiát. De Neró nem mozdult gazdája mellől. Ott feküdt órák hosszat, szép fejét Róbert felé emelte, okos szemei reáragyogtak. A beteg, lázban égve, egyik kezével simogatta, dégelgette hűséges barátját. Selymes szőre érintése kéjjel töltötte el. Nere meg, szelíden nyalta gazdája kiaszott kezét. Valahányszor a beteg bágyadt tekintete a kutyára esett — régi tulajdonosnőjére gondolt. Arra a szép, csábos asszonyra, ki idáig juttatta. Az ősz is bekövetkezett, nyirkosan, nedvesen, lesújtó homályos ködeivel. A beteg végét járta már. Az ápolónőt kikergette szobájából, az orvossal sem állott szóba, édes atyját meg tán el is felejtette, oly rég látta. Csak Neró volt folyton mellette. Ő is lesoványodott. A nyers hús adagai napról-napra kissebbedtek — megdézsmálta őket a gazda fukarsága. Egy nap azután nem mert Neró belekóstolni a húsba. Meg volt az mérgezve patkányirtóval. De a kutya ösztöne nem engedte, hogy megegye. Másnap nem kapott semmit Neró. A beteg észrevette koruk alkalmából és kívánjuk, hogy minél teljesebb erkölcsi és anyagi siker jutalmazza a kezdők és keresztülvivők becsvágyó, önzetlen fáradozását, áldozatkészségét. A makói magyarság, éppúgy, mint a kecskeméti, munkás, iparkodó, vállalkozó. Intelligens és gazdag. Meg vagyunk róla győződve, hogy aműt szorgalma, leleményessége gyümölcsképp bemutat a maga speciális kiállításán, azzal bizony nem vallanánk szégyent a világvásárokon sem. Örömet, bizalmat, lelkesedést meríteni megy a nemzeti csere ezen soha ki nem apadó, dúsan buzogó forrásaihoz a magyar lélek. És látván tapasztalván, mit és mennyit produkált önerejéből, fogyatékos eszközökkel, kezdetleges viszonyok közepette, megizmosodik reménységünk, hogy mindezen eddig hiányos előfeltételek megszerzése után itt nemcsak lehető, hanem egyenesen biztos az egész országra nézve a nagy értékű siker. Helyes és méltó, hogy az ország egyetemes gazdasági fejlődését komolyan, lelkiismeretes hűséggel istápoló kormányunk resszort szerint érdekelt tagjai sietnek ezt a három magyar kiállítást közéleti kihatásában, súlyában azáltal is növelni, hogy az erkölcsi és anyagi kormány támogatáson túl Személyes megjelenésükkel is kitüntetik atyája hiányát. Odaadta neki saját eledelét. Egy kis tejet és kalácsot. Neró nem nyúlt hozzá. Nem akarta elenni azt gazdája elől. Csak vagy 20 órai éhezés után nyelte el egy óvatlan pillanatban gazdája kiköhögött,a sürü büzhödt vérét. Ugyanazon nap estéjén halt meg Ribeaud Róbert, a hajdan déli hadnagy. Nem is csináltak nagy hűhót a temetésén. A menet hallgatón kísérte ki a halottat a falusi sírkertbe, mely a Szajna partján terült el. Az apa száraz szemekkel, meredt arcczal ment a koporsó után. Néhány cselédnép könnyezett. Hátul meg Neró kullogott. Ahogy meghalt gazdája, ott virasztott teteme mellett, a temetésig. Pedig már három napja, hogy nem evett egy falatot se. Az öreg paraszt nem merte elűzni, jóllehet már rég bosszút esküdött a sok nyers húsért. Neró szegény fájdalmasan vonitott, farkát lábai közé húzta és busán, fényes szemeit a földnek meresztve, követte gazdáját. El is földelték Róbertet. Az új sír fölött még mindig ott nyöszörög Neró. A temető kis kapujánál meg az öreg Ribeaud les. Lesi a kutyát, mikor hagyja már el a sírt. De a kutya nem mozdul. Egy darab nyers hússal tér vissza Ribeaud gazda. Oda dugja szagát a kutya orra alá, ez végre is enged ösztönének, farklóbászva követi a hús illatát. Mindig messzibb csalja, egészen a Szajnáig. Ott egy csó- A TARCZA. A kutya. Irta: Bányai Sárid.or. Folyt. és vége.) 2 • Megrémült. A fiú nagyon végét járhatta. Sovány volt és halálsáppadt. Szemei alatt éles, fekete karikák, haja izzadt, orczái rózsás foltosak és beesettek. Éppen hogy üdvözölte. Nem tett neki szemrehányást, de szeretetet sem mutatott. Csak a kutyára volt dühös, mintha ő lett volna oka mindennek. Minek is a házába ez a , nagy, szürke, levágott fülü dög ? De ezt sem merte fia szemére vetni. Csak — tán az ötödik nap történt — egyszer mikor a sötét folyosón őgyelgett Neró, az öreg , patkós czizmájával nagyot rúgott a kutya köldökébe. Szegény Neró fájdalmasan vonitott és gazdájához menekült. Attól a naptól Róbert ki nem bocsátotta szobájából Nérót. Nála volt egész nap, egész éjjel; ott evett, ivott és aludt. Másnap a beteg szobájába a rendes ételeken kívül egy jó csomó nyershúst is bevittek. A fiatal úr kívánta úgy és a következő napokon is mindig. A Neró táp- ,láléka volt ez.