Kecskeméti Friss Ujsag, 1901. november (2. évfolyam, 216-237. szám)
1901-11-01 / 216. szám
2. oldal KECSKEMÉTI FRISS ÚJSÁG 1901. november 1. Most kezdetét vette az elnökre való szavazás. A névsort Szüllő Géza kor- jegyző olvasta. Amint a képviselők egyenként az urnához járultak, volt csak igazán látható, hogy mennyi az új ember a Házban. Mikor a Makkai Zsigmond nevét hívták fel, a karzatokon nagy mozgás támadt és minden látcső a harisnyás székely képviselőre irányult, aki könnyed léptekkel vitte a szavazócédulát az urnához. A névsor felolvasása néhány perccel tizenkét óra után ért véget. A függetlenségi pártiak Komjáthy Bélára szavaztak, míg a szabadelvű párt s a néppárt Apponyi Albertre adta le szavazatát. Fabinyi korelnök kihirdeti az eredményt. E szerint leadtak összesen 282 szavazatot. Ebből 36 ot Komjáthyra és 242-öt gróf Apponyi Albertre. Három lap üres volt, egyre Justh Gyula nevét írták. A Ház tehát Apponyit választotta meg elnökének. Az eredmény kihirdetését óriási tapssal és éljenzéssel fogadták. Tíz percnyi szünet után kezdték meg az alelnökök megválasztását. Apponyi elnöki székfoglalóját csak az alelnökök megválasztása után mondta el. Alelnökök lettek: Talián Béla és Dániel Gábor. A jegyzők megválasztása után Apponyi Albert díszmagyarban megjelent az elnöki emelvényen s az uj tisztikarral egyetemben elfoglalta helyét s feszült figyelem közepette kezdte meg beszédét. Köszönetet mondott a maga s a tisztikar nevében megválasztásáért, majd kegyeletes szavakkal emlékezett meg nagyhírű elődjéről, Szilágyi Dezsőről és kijelenté, hogy az ő szellemében fogja vezetni a Ház tanácskozásait. Szigorú gondossággal fogja megvédeni a szólásszabadságot s abba a mederbe fogja terelni a tanácskozást, amelynek körvonalai a trónbeszédben vannak lefektetve. H I R E K. — okt. 31. — Küldöttség a miniszter előtt. Hetekkel ezelőtt megírtuk, hogy a hús és borfogyasztási adó címén a pénzügyminiszter az eddigi 144.000 korona helyett jövő évtől kezdődőleg 155.000 korona összeget kivon a várostól. Feliratilag kérte a városi hatóság a minisztert, hogy ezt lehetetlen megadni a városnak. A miniszter válaszolt, leiratában jelezte egyszersmind, hogy ha nem hajlandó ez összeget megadni a város, kénytelen lesz árverés útján hasznosítani a jövedelmet. A leirat tegnapelőtt érkezett és a tanács sürgősen utasította Fekete István h. polgármestert és Bagi László főjegyzőt, fölkérte egyszersmind dr. Nagy Mihály orsz. képviselőt, hogy küldöttségileg kérjék meg a minisztert rendeletének módosítására. Tegnap a küldöttség Budapesten járt és dr. Nagy Mihálynak sikerült a kihallgatást kieszközölnie, Lukács pénzügyminiszter dolgozószobájában soron kívül fogadta őket, meghallgatta indokaikat és azzal bocsátotta el, hogy a felhozott ujóbbi indokokat elég nyomós oknak tartja, ezek alapján újra megvizsgáltatja az ügyet és ha csak lehet, a város kérelmének eleget tesz. Dr. Nagy Mihály igen nagy szolgálatot tett a város közönségének, mert ha ő ki nem eszközli a küldöttség fogadását, a miniszternek nincs módjában visszatartani az árverés közzétételét és novemberén az már megjelent volna a hivatalos lapban. Így azonban alig forog fen kétség az iránt, hogy a szóbelileg előterjesztett információ alapján megismerte a pénzügyminiszter az ügy állását és valószínűleg elfogadja a város kérelmét. Három évre 33.000 korona különbségről van szó, nem is számítva azt a zaklatást, aminek a szőlőbirtokoson és borkereskedők kitételnének, hogy ha az adókezelés nem a város, hanem egyes spekuláns bérlő kezében lenne. — Elutasított kérelem. A városi hatóság másodízben is fölírt a kereskedelemügyi miniszterhez, hogy az alsópályaudvaron darabáruk fölvételére is rendeztessen be az államvasutak igazgatóságával hivatalt. Most is elutasította a miniszter a kérelmet. A városnak nem szabad tágítania, ismételten meg kell magyaráznunk a miniszternek, hogy nem kegyet kérünk, hanem a forgalom annyira növekedett, hogy ez teszi szükségessé a darabáru fölvételére való berendezkedést. Hanem feliratokkal nem sokra megyünk, a közvetlen érintkezést kell keresnünk és megmagyarázni az illetőknek, hogy joggal várja a város közönsége a támogatást. — Előléptetések. November elsejével nagymérvű előléptetés történt a honvédségnél. Újonnan kineveztetett 1 altábornagy, 1 tábornok, 2 ezredes, 9 alezredes, 13 őrnagy, 35 első osztályú és 31 másodosztályú százados, 19 főhadnagy, 86 hadnagy és egy tábori lelkész. A kinevezéseket a hivatalos lap mai száma közli. A IV. honvéd huszárezredben Tóth Kálmán léptettetett elő 1. osztályú századossá hagnagygyá pedig Rapaich Richárd neveztetett ki. — A reformátió emlékünnepe. A kecs- i keméti ev.ref főgimnázium mai napon reformátiós emlékünnepet rendezett, a melyen a főgimn. ifjúság és azonkívül is nagy közönség volt jelen. Az ünnepséget a gimn. énekkar nyitotta meg, elénekelte a 137. dicséret 6. és 7. versét. Kulifay Ede VII. oszt. tanuló könyv nélkül imát mondott, utána Kovács Andor VIII. oszt. tanuló pedig emlékbeszédet. Stefanovits Elemér VII. oszt. tanuló Szegedi Kiss István régi reformátor emlékét elevenítette föl. Kiss István VIII. oszt. tanuló Lévay „Az apostolok“ czímű költeményét szavalta. Az ünnepséget Farkas Kálmán főgimn. vallástanár szívhez szóló záró- s szava rekesztette be, buzdítva a református híveket hitüknek ápolására és az összetartozandóság érzetének erősítésére. — Meghívás A Kecskeméti Korcsolyázó Egyesület alakító bizottsága tisztelettel felkéri mindazokat, kik az egyesületnek az újabb 3 éves korcsolyázási időszakra tagjai óhajtanak lenni, hogy a f. évi november 3-án, vasárnap d. e. 11 órakor, a városi széképület bizottsági termében tartandó-alakuló--és tisztújító közgyűlésén megjelenni sziveskedjenek. Az elnökség. — Halálozások. A kir. járásbiróság épületén reggel óta gyászlobogó leng. Oláh Imre nyugalmazott kir. járásbiró tegnap este elhunyt. Gyászjelentése még nem jutott kezeinkhez.— Vettük a követ kező gyászjelentést: „Kónya Imre mint férje; Kónya Gyurika mint gyermeke; Kurz I. György mint édesatyja; Kurz Lajos, Kurz Alfréd, Kurz Gyula mint testvérei; özv. Kónya Ferencné született Girardello Eszter mint napa; Teichert Erzsébet mint nagynénje; Gera János és neje Kónya Juliánna, Kónya Lajos és neje Fleischer Juliánná,, Kónya Emilia, Kónya Zsigmond, özv. Ágoston Józsefné szül. Kónya Vilma mint sógorai, illetve sógornői úgy a maguk, mint az összes rokonság nevében is fájdalomtól megtört szívvel tudatják, hogy a hű feleség és i .szerető édesanya, jó gyermek, testvér, sógornő és rokon Kónya Imréné, szül. Kurz Róza folyó hónap 31-én reggel fél 7 órakor, életének 26-ik, boldog házasságának 6 ik évében, hosszas szenvedés után jobblétre szenderült. A megboldogult hült teteme november hó 1-én, délután 4 órakor fog a II. tized, Losoncy- ^■TÁR CZA.# Rúth. Irta : Juhász Sándor. (Folyt, és vége.) 3 Csak az arca volt finom. Az egész feje. Szája fölött szép, puha bajusz kacérkodott. Szemeiben méla tűz égett, homloka magas, derült volt és haja rendezett, gazdag fürtökben futotta be értelmes, fokos fejét Hangja csengő, finom árnyalatokban teljes volt, olyan jólesett hallgatni. Ruth élvezettel tekintett az arcára s mikor franciául egypár szót váltott vele, olyan nagy, kimondhatatlan boldogság ömlött el egész testén. Aztán beszélgetni kezdtek. Az öreg atyus nem igen volt ugyan hajlandó egy ilyen kopott úrral kikezdeni, de Ruth hamarosan odahúzta ülőszékét Balogh úrhoz és szinte szántszándékkal melegség ömlött végig a szavaiban, mikor a fiatalemberhez beszélt. El kellett annak mondania egész élettörténetét. Pedig bizony olyan tartózkodó, olyan félénk, olyan magábavonulnak látszott az a Balogh úr, aki nem egykönnyen tud fölmelegedni s nem egyhamar ébred föl s bizalma az emberekben. A homlokán néhanéha ráncok verődtek, mik sok szenvedés mellett tanúskodtak. Talán emiatt a a nagy bizalmatlanság, az a hidegség. De mégis megindult a szó az ajakán. És minő csodás édesség vibrált a hangjában, milyen melegség sugárzott ki minden szavából. Mintha valami túl világi ének csengett volna a hangjában. Szegényen kezdte az életét, mint annyi sok más. Küzdött, nyomorgott, éhezett is, fázott is és mint a kivert kutya bolyongott utcáról-utcára. Nem koldult, nem kéregetett. Csak munkát keresett, dolgot, ami után megélhetne. De olyan rongyos volt, hogy azt hitték, csavargó. Csavargó előtt pedig még a kaput is zárni szeretik. Bolyongani kellett tovább. Mert szerencsétlen volt s ellene esküdött minden, még az ég is. És nem szánta senki és nem sajnálta. Bizony nagy keserűség volt úgy élni. Mert egykor jó dolga volt. Úri lakás, úri szobák. Rakott asztal, víg élet. És derült, mosolygó gyermekkor. De aztán jött egy borzasztó éjszaka. Ő nem hallott ezen az éjszakán egyebet, csak egy pisztolydörrenést, de mint hogy ha a világot érezte volna összeomlani, mert azon az éjszakán az édesapja lőtte agyon magát, az anyagi végpusztulás között. S attól kezdve úgy bolyongott a világon, mint a gyámoltalan vak ember. Míg aztán valaki megszánta, valaki könyörült rajta. És most már megélhet tisztességesen. Van egy szegény öreg anyja, meg egy kis húga is. Azokat ő gyámolítja, ő segíti, mert máskülönben elpusztulnának, éhen halnának ... Ruth arcáról eltűnt a mosoly. A pajkosság, a jókedv lassan-lassan elmenekült a szívéből, amint azokat a szomorú dolgokat hallotta. És szemeiben köny csillámlott föl, kisekeble meg pihegni kezdett. Mintha fájt volna valami a szívében. Nem szólt egy szót sem. Mert még mindig úgy érezte, hogy hallja a fiatal embernek a szavait. És magába szívta azokat még jobban. Van olyan hang, amivel nem tud betelni az ember és van olyan gyönyörűség, amit nem lehet eléggé élvezni. Azonban Balogh úr vette a kalapját, meghajtotta magát, köszönt hidegen, udvariasan és ment. Ruth pedig ekkor ráborult, az öreg keblére és sírni kezdett hangosan, zokogva. Valami érzelem fojtogatta a torkát édesfájóan. És aztán sokára szólni kezdett. Töredezve, szepegve. — Apus. Én nem leszek a más felesége, egyedül csak a — Balogh Gyuláé ... .