Kecskeméti Közlöny, 1919. december (1. évfolyam, 69-92. szám)
1919-12-02 / 69. szám
Kecskemét, 1999 december 2 Kedd I. évfolyam 63. szám KECSKEMÉTI KÖZLÖNY Előfizetési éra: Felelős szerkesztő: Dr. KISS ENDRE Szerkesztőség: Arany János-u. 6. sz. Egész évre.........................120 kor. Kiadóhivatal: Arany János-u. 6. sz. Félévre...............................60 „ Egyes szám ára 50 fillér Megjelenik minden nap Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. A Duna-Tiszaközi földmives nép zászlóbontása. Rubinek Gyula programm-beszéde. — Egyesült a két kisgazdapárt. Rubinek Gyula földmivelésügyi miniszternek, a magyar földmives és gazdatársadalom kipróbált, régi nagynevű vezérének kecskeméti zászlóbontása országos jelentőségű eseménnyé vált. Ezen impozáns, rég nem látott méretekben lezajlott gyűlés volt a vörös és oláh rémuralomból felszabadult magyar föld népének első hatalmas arányú erő és akaratnyilvánítása. Ez volt a Duna—Tisza köze földmivelő népének tulajdonképeni zászlóbontása. Politikai tekintetben országos jelentőségű, szenzációs eseményt tettek közhírré Kecskeméten, a sokorópátkai és a nagyatádi Szabó István vezérlete alatt álló két kisgazda és földmivespárt egyesülését, mely szombaton este történt meg Budapesten. A két Szabó István testvéri kezet fogott s egy táborba léptek, a keresztény Magyarországért küzdők legyőzhetetlen táborába. Ezzel a nagyjelentőségű ténnyel megszűnt a még egyetlen meglévő ellentét a magyar föld népének milliós sorai közt és szertefoszlott a megrothadt liberalizmus és szabadkőművesség utolsó reménysége, mely nagyatádi Szabó Istvánba akart, mint a vizbe fuldokló kapaszkodni. Nagyatádi Szabó István Kecskeméten bátor, gyönyörű hitvallást tett a keresztény Magyarország s a keresztény demokrácia mellett. A programmbeszédre és zászlóbontásra Rubinek Gyulával a kormánynak több tagja s a magyar föld népének képviselői is leutaztak nemcsak Budapestről, hanem a dunántúli vármegyékből is. A különvonat reggel fél 8 órakor indult el Budapestről. Rubinek Gyula és nején kivül a következők jöttek le Kecskemétre: Sokorópátkai Szabó István, nagyatádi Szabó István, béró Korányi Frigyes miniszterek, Oláh Dániel volt munkásügyi miniszter, Patacsy Dénes, Hampel Antal, Guthy Tódor, Dubravszky Róbert államtitkárok, Vásárhelyi Zoltán, Nádosy Gergely, Barthos Tivadar, Steinecker Ferenc miniszteri tanácsosok: Lukovich Aladár, Serbán István, Buday Barna, Schandl Károly, dr. Wagner Károly, Marschall Ferenc, Farkas Béla, Ráth Sándor, Dukai Takács Géza, Czvetkovits Ferenc, Herczegh Sándor, Baross János, Jeszenszky Pál, Balog Elemér és neje, Rubinek István, Kubinyi Tibor, Horváth Jenő, Chrolop Hugó, Szeleczky Iván, Költő Gábor, Garai Miklós, dr. Radics László, Surányi István, Wallisch István, Fabricsics Endre, dr. Antal István, Udvardy Miklós, Mager Emil, Gedeon Miklós, Árvai Julit, Matyasovszky Endre, Tallért István, Steer Ferenc, dr. Tömösvári Tivadar stb. Wirnhard Ágoston (a Magyar Távirati Iroda tudósítója) és még többen, azonkívül Moson, Sopron, Veszprém, Győr, Komárom, Baranya és Vasvármegyék kisgazda és földmives pártjának küldöttei. A különvonat útja valóságos diadalmenet volt. Egész Kecskemétig, majd minden állomáson ünneplő seregekben várta őket az alföld lelkes magyar népe. Üllőn, Monoron, Cegléden és Nagykőrösön megáll a vonat, hogy az üdvözlő küldöttségeket fogadják a miniszterek. Különösen impozáns volt az üllői fogadtatás, ahol a közönség nevében Kubinyi Endre rk. lelkész, Macsi Mihály ref. lelkész és Holló János tolmácsolták a község lakosságának törhetetlen ragaszkodását. Az állomásokon csatlakoztak a fentebbi 4 város, illetve község kisgazda és földmives pártjainak küldöttségei vendégeinkhez. Már a reggeli órákban hatalmas tömegekben gyülekeztek a földmives párt tagjai az Egyesület helyiségében s megkezdődött a tanyai gazdák kocsisorának felvonulása, akik megelőzőleg az egyes vezető gazdák házánál gyülekeztek. Impozáns látvány volt a végtelen hosszú kocsisor, melyben az egyes puszták külön-külön zászló alatt gyülekeztek. Nagykőrösre, a miniszterek külön vonata elé egy négytagú küldöttség ment gépkocsin, amely küldöttség tanúja volt annak a lelkes üdvözlésnek, melyben Rubinek Gyulát és társait a Nagykőrösi Földmivespárt Magyar Kázmér elnökkel az élen részesítette. A kecskeméti küldöttség az üdvözlés után a különvonatra szállt s a nagykőrösiek közül is csatlakoztak Magyar Kázmér, F. Szabó Géza s még néhányan, Kecskeméten. Kevés késéssel egynegyed 11 órakor futott be a különvonat a kecskeméti pályaudvarra, ahol zászlók alatt várták az előkelő vendégsereget városunk társadalmának vezetői, a tisztikar s a gazdatársadalom képviselői, továbbá Forgó Mihály gazdasági egyesületi elnök vezetésével a csongrádi s Wallah Imrével a kiskőrösi földmives pártok kiküldöttei. Riadó, lelkes éljenzés közben szálltak ki egymásután az érkező vendégek s mikor feltűnt a földmivelésügyi miniszter nejének bájos alakja kitörő lelkesedéssel ünnepelték. Sok éljenzés jutott ki sokorópátkai Szabó Istvánnak, a 6 elemit végzett nagyszerű kisgazdaminiszternek, akinek pompás alakja s a magyar faj kivirágzásaként jelentkező természetes, okos, éles esze s lelkes magyarsága egyszerre meghódította a kecskeméti gazdákat. Mikor Rubinek Gyula kiszállt a vonatból, Sz. Majthényi Miklós polgármester Kecskemét egész lakosságának nevében a következő beszéddel üdvözölte: Nagyméltóságú miniszter urak, kegyelmes Uraim! Kecskemét th. város közönsége kitörő és nagy lelkesedéssel várta és fogadja nagyméltóságodékat. Kitörő örömmel és lelkesedéssel azért mert hosszas idők óta most van alkalma üdvözölni az igaz magyar kormány tagjait és különösen most van szerencséje a földmivelésügyi kormány képviselőjét üdvözölhetni városunkban. A földmives magyar népnek jellemző tulajdonsága, hogy földjét szereti, ahhoz ragaszkodik. Ez a rgaszkodás alapja a hazaszeretetnek. Kecskemét város közönsége jórészt földműves is kisgazdákból áll. Ő bennük is lángol a hazaszeretet szent tüze. Kivánom, hogy közönségünknek ez a nemes, nagy lelkesedése hassa át Ó nagyméltóságodékat, amikor e városban időznek, hogy a lelkesedéstől áthatva, erőt meríthessen kitűzött céljának elérésére és nagy feladatok megvalósítására. A magyarok Istene vezette Nagyméltóságodékat körünkbe, Isten hozta és Isten éltesse. Rubinek Gyula a következő beszédben válaszolt az üdvözlésre: Nem minden célzat nélkül jöttem Kecskemétre, nem minden megfontolás nélkül vállaltam ennek a városnak képviselőjelöltségét. Azért jöttem ide, mert amint az igen tisztelt polgármester úr maga is hangoztatta, tudom azt, hogy ez a város a földből él, a földhöz ragaszkodik, ez a város tele van hazaszeretettel, hazafias érzéssel, tudom azt, hogy ez a város ma Duna-Tisza közének fővárosa, szive lesz, mely ha velünk érez, ha ez a szív velünk dobog, akkor a mienk az egész Tisza-Duna köze. Mi hódítani jövünk ide sziveket, lelkeket és remélem, hogy ebben a hódításban itt a csatát megnyerjük akkor, ha az egész város egy szives lélekkel csatlakozik a zászlóhoz, melyre rá van írva a kereszténység jelszava. Evvel a jelszóval jöttünk, erre akarom ma Kecskemét város közönségét felesketni. Az üdvözlő beszéd elhangzása után újból megkezdődött a szűnni nem akaró ünneplés. Amint a vendégsereg kilépett az állomás előtti térre, elragadtatva gyönyörködtek a régen látott két szakasz lovasbandériumban, az óriási, zászlókkal díszített kocsitáborban s a hatalmas várakozó tömegben. A zászlódíszbe öltözött útvonalon, nemzeti színnel diszített ablakok és fák s a diadalkapu színes keretei gyönyörű ünnepi külsőt adtak a bevonulásnak. Az egész Körösi utcai útvonalon mindkét oldalt beláthatatlan tömeg sorakozott s amerre a végtelennek látszó kocsisor vonult, mindenütt őszinte, igaz lelkesedés kisérte. A menet élén lovasrendőrök, majd a főkapitány kocsija s a lovasbandérium haladt. Az első kocsin Rubinek Gyula ült a melyen Szappanos Elek tartotta a Gazdasági Egyesület zászlaját. A kocsisor vége még a körösi kapuban volt, mikor Rubinek Gyula kocsija bekanyarodott az uj kollégium előtti térre. Itt bontakozott ki igazán a tömegnek imponáló nagysága, mely az óriási teret csaknem betöltötte. Külön ki kell emelnünk azt a nagyszerű, ízléses rendszert és beosztást, ahogy rendőrségünk a kollégium előtti szónoki emelvény körletében elhelyezte a kocsitengert és a bandériumokat. Legalább 10 ezer ember jelenlétében nyitotta meg a népgyűlést Kovács Sándor földbirtokos, a kecskeméti egyesült kisgazdáés földmives párt elnöke s felkérte Rubinek Gyulát programúlbeszédének elmondására. Óriási éljenzés közben állt fel a földmivelésügyi miniszter s nagyszabású beszédben vázolta a helyzetet s jövendő programját. A beszédet gyorsírónkkal sikerült feljegyeztetni, melyet az alábbiakban közlünk: Tisztelt Polgártársak! Zászlót bontani jöttem ide. Zászlót, mely most már az Egyesült Kisgazda Párt zászlója, zászlót, melynek hivei megszaporodtak, megszaporodtak, mert a magyar kisgazdaközönség vezérei egyesültek ezen zászló alatt. A kisgazdaosztály és a földművelőosztály vezérei belátták, hogy hazafias kötelességük, hogy ne két részre oszoljanak, ne a táborra szakadjanak, hanem ugyanazon lobogó alatt egyesülve küzdjünk azért a szent célért, amely Magyarország jövendő boldogulását jelenti. Nincs többé nagyaádi, nincs már sokoropátkai, nincs két Szabó István, mert azok egyek lettek, egyesültek. (Lelkes éljenzés!) Azt a zászlót, melyet kibontandó vagyok, azért határoztam el, hogy elsősorban Kecskemét híres városban fogjuk lobogtatni, mert hisszük és reméljük, hogy Kecskemét példája hódítani fog ebben az országban, mert Kecskemét város képviseli az igazi hazafias Magyarországot, mert az ország igazi lelke és szíve, s ha ez meg fog dobbanni, visszhangzani fog tőle egész Magyarország. Magas árbocra húzzuk fel ezt a lobogót, s ez a magas árboc Kecskemét városa, mely messze kimagaslik a többi városok közül, messze híres áldozat készségéről és hazafiságáról. Ennek a kibontot lobogónak 3 színe van. Ez a lobogó nem az a rongy, melyet ezelőtt pár hónappal lobogtattak itt ebben a városban, nem az a vörös rongy, hanem az a szentség, melyre minden becsületes, magyar ember, mint oltárképre tekint, amely előtt, minden igaz hazafi térdre borul, mert a magyar dicsőséget jelenti, mert szent klenódium ez, melyért őseink vérüket ontották, melyért élni époly kötelességünk, mint meghalni. Ennek a zászlónak piros színe vérünk hullását jelenti Mer, nincs ország, mely annyiszor szenvedett volna a hazáért, mely annyi áldozatkészséggel és vitézséggel küzdött volna, mint a magyar nép. Ennek a zászlónak fehér színe az ártatlanságot jelenti. Hirdeti az egész világnak, hogy a háború borzalmainak nem ez a nép volt az oka, mert a legnagyobb férfi az utolsó percben is tiltakozott a hadüzenet ellen. Minket belekergettek ebbe a háborúba, azért minket nem érhet vád, büntetés és tisztelt polgártársak, jól meg kell gondolni, hogy a jövőben mikép rendezkedjünk be. Nem szabad oly bűnt és