Kecskeméti Közlöny, 1920. február (2. évfolyam, 26-49. szám)
1920-02-25 / 45. szám
Kecskemét, 1320. február 25.__________Szerda________ II. évfolyam, 45. szám. KECSKEMÉTI KÖZLÜNK:* ELŐFIZETÉSI ÁRA: :: :: :: Felelős szerk.: Dr. KISS ENDRE. Szerkesztőség: III. ker., Szabadság-tt ~ Egész évre...................................120 korona. Egyes szám ára 50 fillér. I. szám, II. emelet, 3 ajtó. Telefon ISO. Fél évre .......................................60 korona. Megjelenik minden nap. Kiadóhivatal : Széchenyi tér 5. (udvar]). Vallás a politikában. Magyarázzák, magyarázzák és ravaszsággal csűrik-csavarják a liberalizmus báránybőrbe bújt farkasai Rubinek Gyula földmivelésügyi miniszternek, városunk egyik képviselőjének nyilatkozatát. Béke, egyetértés , béke, egyetértés: zengi a díszes kórus és szemforgató barátsággal kelleti magát egyszerre kétfelé. Mit veszekedtek? szól jobbra is, balra is. Ne felekezetieskedjetek ! Hagyjátok azt az idejemúlt, banális jelszót: kereszténység, — könyörög jobbra és baljában már hozza is a vörösből hirtelen nemzetiszinűvé vált radikális — zsidómagyarokat. Nem, nem, uraim. Sajnáljuk, de nem lehet. A kereszténység ezer éven át igen hozzánőtt a lelkünkhöz és tudjuk, hogy nemzeti létünk szempontjából nagy szükségünk van most is rá. Eszméljenek! Lássák be, hogy megváltozott a világ a magyar rónákon! Átalakult a magyarság, kivetkőzött a zsidóliberális babonákból; sem testének, sem lelkének nem kell már többé a szavak mákonya. Új belátások vezetik, új és nagyszerű célok felé. Körötte szomorú romok meredeznek, de belülről hatalmas erők feszítik munkára izmait és a hites magyarság gondolata lendíti folyton-folyvást előre. Ezt a hitet nem lehet tőle elravaszkodni, elsáfárkodni, aki pedig ebben dolgozik, az ellensége a magyarságnak és nem kisebb célok vezetik, minthogy újra térdre buktassa a magyarságot és a zsidó igába fogja. Azok az urak, akiket ilyen cél vezet, ne vegyék tollukra Rubinek Gyula nevét. Tiszta vizet a pohárba! Rubinek Gyula nem mondott egyebet, minthogy az „Országos Kisgazdapárt a vallás eszközeivel küzdeni nem fog soha, mert a vallás eszközeit politikai célok elérésére felhasználni nem is lehet, de nem is szabad.“ Ez nem jelent semmi olyast, mintha a Kisgazdapárt kivetette volna maga alól a keresztény világnézet egyedül biztos alapját. A politika nem lehet többé az egyéni érdekek mocsara. Politika csak erkölcsös lehet. Minden más politikát el fog söpörni a keresztény magyarság egészséges ereje. Krisztust nem lehet kitolni a históriából. Azokat a nagy elveket, amelyek 2000 év óta mozgatják az emberiség történetét, Krisztus vetette bele a történelem rohanó áradatába. Megpróbálták már ezeket az elveket kisajátítani és félremagyarázni. Azonban a múlt század alapelvei, a szabadság, egyenlőség és testvériség új értelmezésükben ellentmondásba kerültek egymással. Ezt a nagy igazságot hirdette Eötvös „A XIX. század alapelvei“ c. művében. A szabadság, egyenlőség, testvériség szavait csak a kereszténység tudja megtölteni tartalommal. Ez a tartalom a Krisztus gondolata szerint való ember kialakítása, az egész emberiség fokozatos fejlesztése a keresztény erkölcs útjain. A magyar politikai élet irányítását is a keresztény erkölcsöknek kell megszerezni. Erre nincs alku. Ha nem akarunk szétmállani, konok keresztény magyar öntudattal kell betelnünk és nem szabad visszariadnunk attól, hogy a politikát is a keresztény erkölcs alapjaira hozzuk. Jel. — Rokkantak ! Akik a golyófogónál és a Csalánosban bérlők, február 27-én, pénteken délelőtt 11 órakor Rákóczi-út, városi bérház, I. em. nagytermében, földügyben jelentkezzenek. Szekeres. űnésztelep kérdéséhez. A városi pénzügyi bizottság legutóbbi határozata folytán a művésztelep szakszerű és célirányos megoldásának ügye, véleményadás végett, a múzeumi bizottsághoz utaltatott. Ha kulturális és egyéb szempontok figyelembe vételével a művésztelepet továbbra is meg akarjuk hivatásának tartani, a bizottságon kívül állók között többen lehetnek olyanok, kik részint a művészet lelkes támogatói, részint a köz ilynemű kérdéseiben, ha nem is irányító, de legalább is véleményező szavaikkal, vagy aktuális soraikkal a legszebb ügynek előmozdítói lehetnek. Ezek részéről a hozzászólás az egész kérdést azon oldalról is világításba hozhatja, melyről megfeledkeznünk nem szabad, mely tisztítja azt a ködképet, mi már évek óta bénává tette, sivár jövő elé állította művésztelepünket. A kecskeméti művésztelepnek születésétől annak vajúdásáig, sőt mondhatni bukásáig — négy évi harctéri szolgálatomat leszámítva — tagja voltam addig, míg bizonyos okoknál fogva onnan el nem távoztam. A telep köztudomás szerint Grünwald Béla, Falus Elek és Janszky alapítása volt, majd később e két utóbbi eltávozásával, illetve kiválásával Grünwald Béla maradt az egyedüli vezető s igy érthető, hogy teljhatalmánál fogva, csakis az ő barátai voltak ott az urak, kik egyidejűleg intenciójának is letéteményesei és képviselői voltak. Ők döntöttek megfellebbezhetetlenül afelett is, ki az igazi művész, ki hivatott ott működhetni, kifelé pedig a hangot megadni, a hangulatot felkeltve állandóan ébren tartani. Akadály nélkül tehették ezt annál nagyobb határozottsággal és következetességgel, mert hiszen a sajtó teljesen rokonszenvezett velük és távolabbi céljaikkal is egyek voltak érzelmi és faji szempontból is, mely szempontok éveken át uralták ebben a kérdésben a hangadó véleményeket s némává tették az ellenkező megnyilvánulásokat. Már 1913. évben bizonyos kiválások voltak, ami részben a művésztelep rossz szervezésére, de különösen a fenti szempontokra vezethető vissza. Már ekkor kezdődött az a procedura, mely az ő egyeduralmuk alatt lassanként az agóniához vezetett; azt a kulturális célt pedig, melyet a lelkes alapítók, a város közönsége, a művészbarátok és önzetlen pártolók a telep elé tűztek, s ma már csak radikális újjászervezéssel lehet elérni. A művésztelepet igazi hivatásának, a „magyar“ festőművészeinek kell átadni. A művésztelep Kecskemét város adófilléreiből épült avval a céllal, hogy ott a magyar festőművészet uralkodjék és arra érdemes kecskeméti fiúk is otthonra találjanak, nem úgy, mint eddig, hogy azokat az oda összegyűjtött idegen fajú, nemzetközi érzésű egyének kinézték, majd kitessékelték. Adófillérekből épült azért is, hogy magyarok és keresztények lakják, mert magyar művészetet Magyarországon csak magyar és keresztény érzésű művészek csinálhatnak és fejleszthetnek. A szunnyadó tehetségek felébresztése, az arra hivatott, erős művészi hajlamú ifjúság, majd a kiforrott, nemes tulajdonságokkal, magas képességekkel megáldott művészek hajléka legyen az újjászervezendő művésztelep, a legnemesebb értelemben vett családi otthon, az iskola mellett továbbképző kör legyen a telep s végül, mint mester, zavartalan hajlékot nyerjen ott az, ki odatelepittetni érdemesittetik, kit egy szűkebb körű szakbizottság odatelepiteni f Atüntetésképen javasol. Ne engedjük, hogy pillanatokra is kilengések történjenek abból a művészeti irányból, melyért a művésztelep létesíttetett s mely egyedüli célja lehet. A művészet karakterét, nemzeti, keresztény, oktató, léleknemesítő, gyönyörködtető jellegét kiemelni, általánossá, mindenkihez hozzáférhetővé tenni, erre az ifjúságot nevelni, a nagyközönséget figyelmessé tenni, ez legyen első és legsürgősebb feladatunk. Ennek irányítása, a társadalmi életbe való bevitele, ott a lelkekben való megalapozása, állandóan ébren tartása a művész feladata. E feladatok keresztülviteléhez igen helyesnek tartom a szűkebb körű bizottság felállítását, melyről e lap 37. számában Marton Sándor is említést tett, mely erkölcsi ellenőrzője és támogatója legyen annak a célnak, melyért Kecskemét város lelkes közönsége már annyi áldozatot hozott. Szabó Antal az „Uj Nemzedi“ Orossyné Koritsánszky Rózsi felléptéről. Az „Uj Nemzedékiből vesszük át az alábbiakat, amelyek Koritsánszky János, a Kecskeméti Gazdasági Egyesület tb. elnöke leányának, mint dalénekesnőnek hatalmas sikeréről szól: Oroszyné Koritsánszky Rózsit, aki vasárnap este mutatkozott be a Zeneakadémia termében, szigorú nemzetközi mértékkel mérve is, az elsőrangú dalénekesnők közé kell sorolnunk. Különös, hogy míg a magyar operai színpadon évtizedek óta egyik ragyogó név követte a másikat, a hangversenytermek dobogóján alig találkoztunk egy két igazi tehetséggel. Oroszynét hangja talentuma, készültsége, egész egyénisége egyenesen és kizárólag a dalénekre predesztinálja. Meleg, hajlékony hangjának kifejezőképessége megérzékíti a dal minden színét, minden árnyalatát, énektudása és érzése a zenei vonalakat rajzolja meg lárgy és sima, de plasztikus kontúrokban. S ami a lényeg: lírai mélység, bensőség csendül meg minden szavában, frázisában, egy poétalélek szólaltatja meg a dalt, szövegében és melódiájában egyaránt. A sok középszerűség után, melyet a mai koncertáradatban végigszenvedünk, jól esik egyszer egy igazi nagy talentum felcsillanását látnunk. Bevalljuk, jobban örvendtünk volna, ha Oroszyné bemutatkozó estélyén Brahms és Strauss mellett a többi nagy dalköltőt s főképp a magyar komponistákat is megszólaltatja, de a német irodalomnak ez a kultusza egész zenei felfogásunknak, közvéleményünknek egy érthetetlen elfogultsága, melynek a fiatal művésznő is áldozatul esett, ízléses, józan ítélete fogja rábírni arra, hogy műsoraiban az egyetemességet keresse s ha majd megérzi, hogy vezetőszerep vár reá a magyar daléneklésben, tudni fogja azt is, mivel tartozik a magyar dalirodalomnak. A közönség lelkesen ünnepelte a művésznőt, talán leghangosabban zúgott a taps Kacsóh Pongrác „Őszirózsa“ című dala után. Brahms dalait szépen énekelni művészet, de magyar dalt szépen énekelni, hivatás. A pénzügyi bizottság holnap, f. hó 25-én délelőtt 11 órakor ülést tart.