Kecskeméti Közlöny, 1922. április (4. évfolyam, 74-98. szám)
1922-04-01 / 74. szám
Keresztény ellenzék. Pártszervező gyűlés volt Budapesten. Kik szerveztek új pártot, talán az idegenek vagy a közülünk való felforgatók, forradalmárok és idegen csábosok? Nem bizony ! Az uj párt pateníírozott keresztények szabadalma. A gyűlés főszereplői Szmrecsányi, Haller, Rakovszky és Friedrich voltak, azt hisszük eléggé keresztények ahhoz, hogy joguk legyen a magyar egység szabdalásához. A legutóbbi különösen nagy kereszténynek mutatkozott addig, amíg kormányhatalmon állott. Azokban az időkben csakugyan reá volt szükség, aki nem csinálta a keresztény-nemzeti irányzatot, de elég hangosan tudta kikiáltani. Akkor mi is azt mondottuk, hogy bűnös dolog méltatlan eszközökkel törni ellene és nagy önvédelmi harcában a szemébe szúrt vád elejtéséig kitartottunk mellette. Ezen a jogunkon most elmondhatjuk, hogy megfordult a helyzet és napvilágos igazságok ellen ma Friedrich István és társai törtetnek, elvakítva a vesztett hatalom kísérletétől. Friedrichék csütörtökön este megalkották a keresztény ellenzék táborát. Ha csak kritizálni, ellenőrizni akarnának, bár ennél is többetér az aktív munka, mégis azt mondanánk, hogy rendben van, tessék kritizálni, tessék ellenőrizni. De ez az új párt a vezérei által megtestesített eszmék ellen hadonászik, azt akarja ledönteni anélkül, hogy új eszméket, terveket, irányzatot tudna helyükbe állítani. A pártszervező gyűlésen nem hallottunk egyebet a királykérdés feszegetésénél. Nekik nincs tárgyi programmjuk, csak személyi. Ezt meg röstellik kimondani és maguk helyett a királyról beszélnek, akinek szerencsétlen sorsa ma különösen erős fájdalmakat ébreszt még ellenfeleiben is. A gyűlésen Szmrecsányi elnök még a Miatyánkot is elmondotta, ami már igazán nem politika. A Miatyánk nem kortesajkakra való. Nagyon fájdalmas esemény volt ez a pártszervező gyűlés mindenképen. Majd meglátjuk, hogy lesz-e annyi ereje a magyarságnak, hogy ellenségeivel folytatott birkózásában ezt a fájdalmat is legyűrje magában ? Lesz, de csak akkor, ha azt az egységet, mely e természetes lehántolódások után még mindig megmaradt, amelyet politikailag a miniszterelnök által teremtett egységes párt fejez ki, nem hagyjuk széjjelforgácsolódni. Ha már a keresztények egy része is elégedetlen a régi irányzattal, jöjjön a helyébe egy még keresztényebb és még nemzetibb, magyarabb irányzat. És tulajdonképpeni ellenségeinket ne is azokban lássuk, akik a csütörtököt mondó új pártszervezetet létrehozták, hanem, akik nemcsak személyi, de elvi okokból is ellenségei minden magyar épülésnek. A választásoknál az legyen minden figyelem tárgya, hogy ki vallja maggát liberálisnak, idegenbarátnak, forradalmak szereplőjének. — A szomszéd városok képviselőjelöltjei. A szomszéd városokban is megindult a választási küzdelem. Nagykőrösön gróf Ráday Gedeon (egységes párt) az egyedüli jelölt. Cegléden ifj. Gombos Lajos (egységes párt) és Haller István (legitimista), Félegyházán dr. Kovács Gyula (egységes párt) és az örökös jelölt Horváth Zoltán (függetlenségi) a jelöltek , nagy pártja van dr. Porst Kálmánnak is, aki a helyi egységes párt jelöltje a központéval szemben. Visszaemlékezésem kecskeméti élményeimre. l.ta: Dollotti Németh Ősén, 1870—1894. (X.) VI. Kecskemét társadalmi élete a 70-es években. Én magam gimnáziumi tanárrá megválasztatásomig egyátalán nem vettem részt társadalmi életben, de azért jól voltam értesülve mindenről. Az ötvenes évek összeolvasztották a lakosságot s a jó mód megengedte a társas összejöveteleket névnapok, házasságok, disznótorok s egyéb alkalmakkal. A kecskeméti lakosság vendégszerető, mit bizonyít egy gazdagságában már megfogyatkozott urnák cselekedete, kinek két leánya, mikor értesült gazdag vagyonuk megcsökkenéséről s atyjukhoz fordultak fölvilágositásért, mert el nem képzelhették, hova lehetett a nagy vagyon — az apa karonfogta két leányát s a kéményre mutatva mondá : — „Itt ment ki a vagyon !“ A jött-ment embert ugyan meg nem hívta házához senki, de ha a Kecskemétre költözött egyén látogatásra ment , akkor elárasztották minden jóval, szívesen látták. Látogatásra pedig alkalmat nyújtott az a felfogás, hogy akivel valaki az utcán kezet fogott, köszönt stb. az jogosultnak tekintetett a névnapi látogatásra. Kiss Pál, az általánosan kedvelt „Pali bácsi“, ez éhes, tréfát tréfára halmozni szerető egyén, mikor disznóölésre kijelölt nap hajnalán berohant hozzá a felesége, jajgatva, hogy mind a négy sertést ellopták, így vigasztalta nejét: „Semmi baj sincs, hiszen van édesapádnak hízója, elkérjük és a meghívások nem vesznek kárba, megtartjuk a disznótort." Ugyan ennek a jókedvű egyénnek a látogatásához volt egyszer szerencsém. Volt neki ugyanis egy szép, felnőtt leánya, akit elfelejtettek idejében agendáztatni s mikor eszükbe jutott, a leánynak nem volt kedve a 12 éves leánykák társaságában iskolába járni, tehát tudva azt, hogy én papi vizsgálatokat tettem, eljött hozzám, nem készíteném-e el én leányát, természetesen, otthon. Vállalkoztam reá szívesen. Mikor azután szépen letette a leányka a vizsgálatot, eljött hozzám „Pali bácsi“, hogy mivel tartoznak ? Természetesen azt mondtam, hogy semmivel, mert szívesen emlékezem kedves leányának elkészítésére. Itt azonban nem végződött a dolog. Elközelgett az én nevem napja s ismét ellátogatott hozzám Pali bácsi megtudni, hogy hány vendégre számíthatok? Megértvén a dolog állását — megmondtam, hogy köszönöm szivességét, de én már megrendeltem a vendéglőben, amire szükség lesz. — Pál úr eltávozott, de nevem napján beállított hozzám nagy kétfüles kosárral két leány s hiába volt minden szabadkozásom, nőtlen lévén, egyremásra hordták a terítéshez szükségeseket és a sülteknek roppant mennyiségét s mikor elmentem a Beretváshoz fizetni, kisült, hogy Kiss Pál úr az én rendelésemet megszüntette. Ha él még a kedves leánya, tanúságot tehet, hogy igy történt a dolog. Nyilvános mulatságokban, a hires nőegyleti bálban részt vettem, de az én részvételem csak arra szorítkozott, hogy ha valamelyik leányról a táncosok megfeledkeztek, erre felhívtam figyelmüket. A báltermen kívül azonban én is a mozgatók közé tartoztam. Így létrejött a „Kartonegylet,“ természetesen sok nőtaggal. Célja az egyszerű, fényűzés nélküli öltözködés divattá tevése. Azután a színészet pártolására alakult a „Színpártoló kör“ s társas összeszokásra szolgált a „Műkedvelők köre“, melynek kiváló férfi tagja volt Darányi Ferenc ügyvéd, kiváló nőtagja Katona Blanka stb. A fiatal emberek közül szerepeltek a mozgalmakban: Kada Elek, később polgármester, Szegedi György, ki mint katona, elsőül mászott fel Szerajevó falára, Németh Dániel ügyvéd, Hoskó József ügyvéd, Györffy B. stb., stb. Ezek a körök azonban kérész életűek voltak, maradandót nem alkottak. Különben az uraknak a kaszinó, a Népkör és az Olvasókör (Betűző körnek csúfoltak) volt találkozó helyük, ahol a napi dolgokat tárgyalták. Én a Népkörnek voltam tagja, jegyzője, később elnöke. A Népkörnek nagy háza volt a Halasi kis utcára néző sarkán a Kovács-féle színházként használt ház szomszédságában, ami úgy a színészeket, mint a színházból eltávozó közönséget becsalogatta egy-egy pohár borra vagy estekre s jóízű beszélgetésre. Később, a néhány évig virágzó állapotnak örvendő kör, elnéptelenedett, de nekem kedves emlékezetemben él, mert sok jó esemény fűződik hozzá. A középiskolai tanárság ugyanis közösen havonként egyszer összejött itt s nekem volt egy jó barátom, Sárgás Antal piarista, akivel együtt töltöttük kellemesen az estét, sőt r Kecskemét, 1922 április 1 ^ óra 3 korona. Szombat IV. évf. 74. sz. momm ELŐFIZETÉSI Arak : " Felelős szerkesztő: Dr. KISS ENDRE. SZERKESZTŐSÉG^ ffUTM . . . ; !!£1 Egyes szánka: 3 korona. III., Szabadság-tér 1. sz. II. e. 3. ajtó. Telefon 120. Negyed évre. .... 210 korona. Megjelenik: Hétfő kivételével minden nap. KIADÓHIVATAL.: Széchenyi tér 5. szám. Szikránál kiöntött a Tisza. Víz alatt állnak a kisréti földek. A Felvidék hegyein most indult meg legnagyobb erővel a hóolvadás. Az idei szokatlanul erős havazás miatt a folyóknak olyan hatalmas víztömeget kell felvenniük, hogy a Magyarország felső vidékének vizeit levezető Tisza komoly áradással fenyegeti az Alföldet. A Tiszapartokról, valamint a Tisza mellékfolyóinak vidékéről érkezett jelentések szerint már évek óta nem volt ilyen fenyegető a tavaszi áradás, mint az idén. Nagyobb katasztrófátót azonban nem kell tartani, mert a Sajó és a Hernád erősen felduzzadt árja apadóban van, tehát úgy látszik, hogy az áradás már elérte tetőfokát s igy a Tisza apadására is számíthatunk. A helyzetet az teszi komollyá, hogy a Tisza felső folyása a rosszakaralti oláh szomszédaink által bitorolt területre esik, így a védőművek elhanyagolása folytán mesterséges duzzasztás nélkül is megnövelhetik a Tisza vizét. A Tisza áradása különben az Alföldön két nappal ezelőtt érte el tetőfokát. A napokban pedig Szikránál is áttört a gáton és elöntötte a kisréti földeket. A gazdasági ügyosztálytól nyert értesülésünk szerint a kisréti földek napok óta víz alatt állanak. A kár jelentékeny, azonban szép, meleg tavaszi napok még megmenthetik e területeket a gazdálkodásnak. Szeged környékén szintén víz alá kerültek kisebb területek az áradás folytán, azonban itt is, valamint Hódmezővásárhely határában is érezhető az apadás. A környékünkön fekvő falvakat is érzékenyen sújtja a Tisza szokatlanul nagy áradása.