Kecskeméti Közlöny, 1922. október (4. évfolyam, 226-251. szám)

1922-10-07 / 231. szám

Kecskemét, 1922 október 7. Ara 8 korona. Szombat, IV. évf. 231. sz. |J! ipi j|^ i^j |^j| ^ •• ELŐFIZETÉSI ÁRAK:­­ Felelős szerkesztő: Dr. KISS ENDRE.­­ SZERKESZTŐSÉG: Negyed évre . ..... 500 korona. Egyes számiba: 8 korona.­­ III.. Szabadság-tér 1. szimJl. e. 3. ajtó. Telefon 120 Egy hónapra. . . . 180 korona.­­ Megjelenik: Hétfő kivételével minden nap.­­ KIADÓHIVATAL: Széchenyi-tér 5. sz. Telefon 114. A kecskeméti hősök emlékműve. Mint annak idején jelentettük, Kecs­kemét teljes mértékben magáévá tette Nóg­­rád vármegye átiratát a világháborúban el­esett hősök emlékének megörökítéséről. Az emlékmű felállításáról azóta állandóan foly­nak a tárgyalások, amelyekről dr. Nyúl Tóth Pál kulturtanácsnok munkatársunk­nak a következőket mondotta: Az a terv merült fel a tárgyalások során, hogy az emléktábla kérdését a kul­túrpalotával kapcsolatban oldjuk meg. A kultúrpalotából ugyanis az oszlopos bejá­rattal szemben az előcsarnokban egy ha­talmas fal marad szabadon. Erre a falra kívánják elhelyezni a hősök emlékét meg­örökítő márványtáblát. Az idevonatkozó ter­vek most fekszenek a múzeum- és könyvtár­­bizottság előtt, amely rövidesen dönt felőlük. A magunk részéről e tervnek ellent­­mondunk. A hősök emlékének megörökí­tésére a községeket törvény kötelezi. Egy legutóbb megjelent belügyminiszteri rende­let határozottan kimondja, hogy az emlék­műnek megfelelőnek és monumentálisnak kell lennie. Megfelelő pedig nem lehet egy emléktábla a tervezett helyen. Az emlék­mű helyettesíti ezer és­ ezer kecskeméti elesett hős sírkövét. Ha felépül, ide zarán­dokolnak el a hozzátartozók, hogy kegye­letüket leróják azok iránt, akik a távoli harcmezőkön jeltelen sírban nyugosznak. Kezdetben mi is az emléktábla meg­oldás mellett voltunk, a fentiek azonban meggyőztek arról, hogy csakis önálló, a város központján felállított emlékmű lehet Kecskeméthez s annak véráldozatához méltó. Végül felhívjuk az illetékesek figyel­mét, hogy az 1917-es törvény alapján an­nak idején egy bizottság alakult, amelynek feladata ez ügyben intézkedni. Ez a bizott­ság újra alakítandó s életre keltendő lenne, s nem más bizottság hivatott a döntésre. Visszatekintés a múltba. P. VIKTOR MÁSSA szt.-ter. r. áldozópap. A kath. hitélet emelésére minden ne­mes ügyet felkaroló Révész prelátus, pré­post-plébános ur alighogy felavatta Balázs Benedicta urhölgyet és társait a sz. Bene­dek-rend olelatái közé, hogy charitativ mű­ködéseik közepett lelki üdülést és erőt nyerjenek ezen önfeláldozó lelkek, máris rendelkezésükre bocsátotta a szenthárom­ság-temetői kápolnát, mely az 1911 iki földrengés után hónapokig a kath. isten­­tiszteletnek színhelye volt. Minthogy e kápolna ősrégi és rozoga állapotban volt, kijavíttatott és egy emléktáblával el lett látva. A fölirás rajta: Építtetett 1800 év körül. Hogy valamiképen „történelmi hazug­ságba“ ne keveredjünk, alábbi „Visszate­kintés a múltba" című közleményt, mely a ferencrendi ház történetéből van merítve, ajánlom az érdekeltek kedves figyelmébe, hogy a felírás az emléktáblán kijavíttassék. A ferencrendiek a török hódoltság idejében már 1548-tól gondozták a kecs­keméti híveket. P. Szerém Újlaki Ferenc volt az első, ki a jászberényi zárdából járt ide kisegíteni a plébánost. Utána a kisegí­tés 38 évig tartott. Midőn az utolsó plé­bános, Gyárfás Demeter, prédikálás közben orrvérzés következtében elhalt volna, a kecskemétiek a nagyszombati jezsuitáktól­­kértek és nyertek 2 papot, kik mindketten rövidesen elhaltak pestisben. A jezsuiták újakkal őket nem pótolhatván, a ferenc­­rendiekhez fordultak kérelmükkel a kecs­kemétiek 1644 febr. 28-ikán, a Galgócra egybegyült rendi káptalanhoz. Ugyanezen évi jun. 22-én megismételt kérésükre, jú­nius 25-én a Szakolcán tartott káptalan kinevezte az első kecskeméti franciscanus plébánost P. Gyöngyösi János zárdafőnök személyében, őt követték a többiek 128 évig. A ferencrendiek 1644-től egész 1772 ig vezették a lelkipásztorkodást Kecskeméten. Átélték a török hódoltság nehéz igája alatt a tatár Gaga d­án betörést, Thököly-felke­lést, a hitújítás kellemetlenségeit, Rákóczi György-féle felkelést, főképpen az 1644, 1678, 1682, 1709, 1710 és végtére az 1739-ben grasszáló döghalált. Nem is em­lítem 1678 iki nagy tűzvészt amidőn tel­jesen tulajdonukba engedte át a városi elöljáróság úgy a templomot, mint a zár­dát, csak építsék föl újra. A temetői Szentháromság-kápolna az 1709. és 1710-iki pestises idők votív em­léke, amennyiben körülötte porladoznak az áldozatok ezrei. A temetői kápolna nem egy időben létesült a színház előtti Szt.­­Három­ság ékes szobrával. Hanem mint az 1726-iki egyházi ellenőrzési látogatás (ca­­nonica visitatio) jegyzőkönyvi kivonata iga­zolja, az 1718—1726-iki időközben. E ki­vonatban az van, hogy „Az utóbbi cano­­nica visitatio óta — melyet maga a váczi püspök Gróf Althan M. Frigyes bíbornok tartott 1718 ban — egy elegáns kápolna épült a városon kívül díszes, aranyozott oltárral Szent-Háromság tiszteletére.“ — Ugyanazon kivonatban még a kápolna lel­tára is közölve van és hitelesítve. Amint következik: „Van egy ezüst kelyhe ostya­tányérral, egy misemondó ruhája karkötő­vel és stólával, egy mise ing vállkendővel és övvel, egy kéztörlő, hat oltárteritő, két antipendium, négy oltárcsengő, egy 25 fon­tos harang, két réz-gyertyatartó, két üveg misekancsó, két réztálcza. Hogy mindezek a kápolna tulajdonához tartoznak, bizonyít­ják 1726. Decz. - én Nyita Szabó István gondnok és Dallos Mihály ugyanazon ká­polna algondnoka. — Már most világos, hogy a Szent Háromság-kápolna régibb keletű mint az újonnan beillesztett emlék­tábla mutatja. Nem 1800 körül, hanem 1718 körül épült. Ezt bizonyítja azon hálás körülmény is, hogy az 1739-iki nagy pestis után már nem a város különböző helyein fölállított keresztekhez, hanem a temetői Szent­ Há­­romság-kápolnájába jártak a hívek búcsú­­menetben szept. 14-ét követő vasárnapon a pestis megszűntéért hálát adni Istennek. 1785-ben a királyi helytartó tanács tilal­mára a processio elmaradt ugyan, de a hálaadó isteni tisztelet megtartatott a ká­­­polnában. Becsüljük meg a történelmi igazságot! F­aármegállapító bizottságot alakítanak Kecskeméten. A tüzifatermelők, kereskedők és a vevőközönség tájékoztatása céljából, a kor­mány most megjelent rendelete értelmé­ben, tüzifatájékoztató árak állapítandók meg. E célból helyi faármegállapító bizott­ságot kell szervezni minden járási szék­helyen, továbbá minden t­. városban, így Kecskeméten is. A bizottság elnöke a város e célra kirendelt tisztviselője lesz. Tagjai az erdő­­hivatal főnöke, az árvizsgáló bizottság el­nöke, vagy kirendeltje, továbbá két tag a fatermeléssel, vagy fakereskedéssel foglal­kozó érdekeltségből és kettő a fogyasztók érdekeltségéből, akiket a polgármester ne­vez ki. A faármegállapító bizottságnak a termelőtől szabadforgalom útján eladásra kerülő tűzifatájékoztató árának megállapí­tásánál a főár mellett a helyi viszonyok­nak megfelelő termelési és egyéb költsé­geket, a külföldről behozott fánál pedig a beszerzési és szállítási költségeket kell alapul venni. Ehhez az összeghez a szál­lítmányt érhető minden veszteség címén 3 százalék, haszon címén pedig 10 száza­lék adható. Aprított tűzifánál ezenfelül veszteség címén további 3 százalékot, a tárolás folytán beállható beszáradási vesz­teség címén legfeljebb 9 százalékot, a helyi viszonyoknak megfelelő bérvágási költsé­get és haszon címén 10 százalékot szá­míthatnak hozzá. A faármegállapító bizottság köteles a faárakat haladéktalanul megállapítani és ezeket időközönként felülvizsgálat alá venni. A megállapított árak csak tájékoztatás jel­legével bírnak és jogában áll a vevőnek, vagy eladónak a tájékoztató áraktól eltérő árak fizetése, vagy követelése esetén saját áttételeinek felülvizsgálását az Orsz. Köz­ponti Ár­vizsgáló Bizottságtól kérni. Melegük van a cseheknek. Úgyis mondhatnánk : csehül állnak. A felvidék népe kemény dió. Töredezik bele a cseh köztársaság foga, de sehogy se tudja feltörni, vagy inkább megtörni. Hiába a zsupánok, légionáriusok minden erőlködése. A felvidéki „kisebbségek“ sajtóban, nép­­gyűlésen minduntalan kiütköző elégedet­lenkedő hangja már az antantnak is feltűnt és erélyesen ráparancsolhatott a csehekre, hogy teremtsenek rendet a kisebbségek között. Komoly lehetett a parancs, mert a csehek ez egyszer­ nem erővel, hanem mé­zes-mázas szavakba bujtatott könyörgés­sel igyekeztek annak foganatot szerezni. Szólt pedig a könyörgés, amit az ügyész­ség küldött meg a kuruckodó lapok szer­kesztőségeinek, a következőképpen : „Értesülésünk szerint a francia kor­mány részéről állandóan panaszok érkez­nek be a helybeli magyar és német lapok támadó jellegű írásmódja ellen. Állami ér­dekből felhívjuk a t. Szerkesztőséget, hogy a kis és nagy ántant államai ellen alkal­mazott ezen támadó jellegű Írásmódját a lehetőség szerint enyhítse.“ A hang csodálatosan szelíd. De a fel­vidékieket már ilyesmivel sem lehet félre­vezetni, amint nem lehetett eltántorítani őket a magyar haza szeretetének útjáról fenyegetésekkel sem. A kurucok kurucok maradnak. Az egyik lap vezércikkben fog­lalkozik a cseh ügyészség szelíd könyör­gésével, többek közt ezeket írja: „Mi tisztelünk minden törvényt, mely jogos érdekeinket nem sérti, de nem szű­nünk meg egy pillanatra sem harcolni, míg hatalmi őrületben szenvedő sovénlelkű té­nyezők gyűlöletvezérelt hadjárata nem szű­nik meg ellenünk." „A nagy ántánttal szemben használt írásmódunk pedig akként változik, amily mértékben a nagy ántánt gondoskodni tud arról, hogy saját főzte békeszerződésének reánk vonatkozó pontozatait a kisántánttal

Next