Kecskeméti Közlöny, 1922. október (4. évfolyam, 226-251. szám)
1922-10-07 / 231. szám
Kecskemét, 1922 október 7. Ara 8 korona. Szombat, IV. évf. 231. sz. |J! ipi j|^ i^j |^j| ^ •• ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Felelős szerkesztő: Dr. KISS ENDRE. SZERKESZTŐSÉG: Negyed évre . ..... 500 korona. Egyes számiba: 8 korona. III.. Szabadság-tér 1. szimJl. e. 3. ajtó. Telefon 120 Egy hónapra. . . . 180 korona. Megjelenik: Hétfő kivételével minden nap. KIADÓHIVATAL: Széchenyi-tér 5. sz. Telefon 114. A kecskeméti hősök emlékműve. Mint annak idején jelentettük, Kecskemét teljes mértékben magáévá tette Nógrád vármegye átiratát a világháborúban elesett hősök emlékének megörökítéséről. Az emlékmű felállításáról azóta állandóan folynak a tárgyalások, amelyekről dr. Nyúl Tóth Pál kulturtanácsnok munkatársunknak a következőket mondotta: Az a terv merült fel a tárgyalások során, hogy az emléktábla kérdését a kultúrpalotával kapcsolatban oldjuk meg. A kultúrpalotából ugyanis az oszlopos bejárattal szemben az előcsarnokban egy hatalmas fal marad szabadon. Erre a falra kívánják elhelyezni a hősök emlékét megörökítő márványtáblát. Az idevonatkozó tervek most fekszenek a múzeum- és könyvtárbizottság előtt, amely rövidesen dönt felőlük. A magunk részéről e tervnek ellentmondunk. A hősök emlékének megörökítésére a községeket törvény kötelezi. Egy legutóbb megjelent belügyminiszteri rendelet határozottan kimondja, hogy az emlékműnek megfelelőnek és monumentálisnak kell lennie. Megfelelő pedig nem lehet egy emléktábla a tervezett helyen. Az emlékmű helyettesíti ezer és ezer kecskeméti elesett hős sírkövét. Ha felépül, ide zarándokolnak el a hozzátartozók, hogy kegyeletüket leróják azok iránt, akik a távoli harcmezőkön jeltelen sírban nyugosznak. Kezdetben mi is az emléktábla megoldás mellett voltunk, a fentiek azonban meggyőztek arról, hogy csakis önálló, a város központján felállított emlékmű lehet Kecskeméthez s annak véráldozatához méltó. Végül felhívjuk az illetékesek figyelmét, hogy az 1917-es törvény alapján annak idején egy bizottság alakult, amelynek feladata ez ügyben intézkedni. Ez a bizottság újra alakítandó s életre keltendő lenne, s nem más bizottság hivatott a döntésre. Visszatekintés a múltba. P. VIKTOR MÁSSA szt.-ter. r. áldozópap. A kath. hitélet emelésére minden nemes ügyet felkaroló Révész prelátus, prépost-plébános ur alighogy felavatta Balázs Benedicta urhölgyet és társait a sz. Benedek-rend olelatái közé, hogy charitativ működéseik közepett lelki üdülést és erőt nyerjenek ezen önfeláldozó lelkek, máris rendelkezésükre bocsátotta a szentháromság-temetői kápolnát, mely az 1911 iki földrengés után hónapokig a kath. istentiszteletnek színhelye volt. Minthogy e kápolna ősrégi és rozoga állapotban volt, kijavíttatott és egy emléktáblával el lett látva. A fölirás rajta: Építtetett 1800 év körül. Hogy valamiképen „történelmi hazugságba“ ne keveredjünk, alábbi „Visszatekintés a múltba" című közleményt, mely a ferencrendi ház történetéből van merítve, ajánlom az érdekeltek kedves figyelmébe, hogy a felírás az emléktáblán kijavíttassék. A ferencrendiek a török hódoltság idejében már 1548-tól gondozták a kecskeméti híveket. P. Szerém Újlaki Ferenc volt az első, ki a jászberényi zárdából járt ide kisegíteni a plébánost. Utána a kisegítés 38 évig tartott. Midőn az utolsó plébános, Gyárfás Demeter, prédikálás közben orrvérzés következtében elhalt volna, a kecskemétiek a nagyszombati jezsuitáktólkértek és nyertek 2 papot, kik mindketten rövidesen elhaltak pestisben. A jezsuiták újakkal őket nem pótolhatván, a ferencrendiekhez fordultak kérelmükkel a kecskemétiek 1644 febr. 28-ikán, a Galgócra egybegyült rendi káptalanhoz. Ugyanezen évi jun. 22-én megismételt kérésükre, június 25-én a Szakolcán tartott káptalan kinevezte az első kecskeméti franciscanus plébánost P. Gyöngyösi János zárdafőnök személyében, őt követték a többiek 128 évig. A ferencrendiek 1644-től egész 1772 ig vezették a lelkipásztorkodást Kecskeméten. Átélték a török hódoltság nehéz igája alatt a tatár Gaga dán betörést, Thököly-felkelést, a hitújítás kellemetlenségeit, Rákóczi György-féle felkelést, főképpen az 1644, 1678, 1682, 1709, 1710 és végtére az 1739-ben grasszáló döghalált. Nem is említem 1678 iki nagy tűzvészt amidőn teljesen tulajdonukba engedte át a városi elöljáróság úgy a templomot, mint a zárdát, csak építsék föl újra. A temetői Szentháromság-kápolna az 1709. és 1710-iki pestises idők votív emléke, amennyiben körülötte porladoznak az áldozatok ezrei. A temetői kápolna nem egy időben létesült a színház előtti Szt.Háromság ékes szobrával. Hanem mint az 1726-iki egyházi ellenőrzési látogatás (canonica visitatio) jegyzőkönyvi kivonata igazolja, az 1718—1726-iki időközben. E kivonatban az van, hogy „Az utóbbi canonica visitatio óta — melyet maga a váczi püspök Gróf Althan M. Frigyes bíbornok tartott 1718 ban — egy elegáns kápolna épült a városon kívül díszes, aranyozott oltárral Szent-Háromság tiszteletére.“ — Ugyanazon kivonatban még a kápolna leltára is közölve van és hitelesítve. Amint következik: „Van egy ezüst kelyhe ostyatányérral, egy misemondó ruhája karkötővel és stólával, egy mise ing vállkendővel és övvel, egy kéztörlő, hat oltárteritő, két antipendium, négy oltárcsengő, egy 25 fontos harang, két réz-gyertyatartó, két üveg misekancsó, két réztálcza. Hogy mindezek a kápolna tulajdonához tartoznak, bizonyítják 1726. Decz. - én Nyita Szabó István gondnok és Dallos Mihály ugyanazon kápolna algondnoka. — Már most világos, hogy a Szent Háromság-kápolna régibb keletű mint az újonnan beillesztett emléktábla mutatja. Nem 1800 körül, hanem 1718 körül épült. Ezt bizonyítja azon hálás körülmény is, hogy az 1739-iki nagy pestis után már nem a város különböző helyein fölállított keresztekhez, hanem a temetői Szent Háromság-kápolnájába jártak a hívek búcsúmenetben szept. 14-ét követő vasárnapon a pestis megszűntéért hálát adni Istennek. 1785-ben a királyi helytartó tanács tilalmára a processio elmaradt ugyan, de a hálaadó isteni tisztelet megtartatott a kápolnában. Becsüljük meg a történelmi igazságot! Faármegállapító bizottságot alakítanak Kecskeméten. A tüzifatermelők, kereskedők és a vevőközönség tájékoztatása céljából, a kormány most megjelent rendelete értelmében, tüzifatájékoztató árak állapítandók meg. E célból helyi faármegállapító bizottságot kell szervezni minden járási székhelyen, továbbá minden t. városban, így Kecskeméten is. A bizottság elnöke a város e célra kirendelt tisztviselője lesz. Tagjai az erdőhivatal főnöke, az árvizsgáló bizottság elnöke, vagy kirendeltje, továbbá két tag a fatermeléssel, vagy fakereskedéssel foglalkozó érdekeltségből és kettő a fogyasztók érdekeltségéből, akiket a polgármester nevez ki. A faármegállapító bizottságnak a termelőtől szabadforgalom útján eladásra kerülő tűzifatájékoztató árának megállapításánál a főár mellett a helyi viszonyoknak megfelelő termelési és egyéb költségeket, a külföldről behozott fánál pedig a beszerzési és szállítási költségeket kell alapul venni. Ehhez az összeghez a szállítmányt érhető minden veszteség címén 3 százalék, haszon címén pedig 10 százalék adható. Aprított tűzifánál ezenfelül veszteség címén további 3 százalékot, a tárolás folytán beállható beszáradási veszteség címén legfeljebb 9 százalékot, a helyi viszonyoknak megfelelő bérvágási költséget és haszon címén 10 százalékot számíthatnak hozzá. A faármegállapító bizottság köteles a faárakat haladéktalanul megállapítani és ezeket időközönként felülvizsgálat alá venni. A megállapított árak csak tájékoztatás jellegével bírnak és jogában áll a vevőnek, vagy eladónak a tájékoztató áraktól eltérő árak fizetése, vagy követelése esetén saját áttételeinek felülvizsgálását az Orsz. Központi Árvizsgáló Bizottságtól kérni. Melegük van a cseheknek. Úgyis mondhatnánk : csehül állnak. A felvidék népe kemény dió. Töredezik bele a cseh köztársaság foga, de sehogy se tudja feltörni, vagy inkább megtörni. Hiába a zsupánok, légionáriusok minden erőlködése. A felvidéki „kisebbségek“ sajtóban, népgyűlésen minduntalan kiütköző elégedetlenkedő hangja már az antantnak is feltűnt és erélyesen ráparancsolhatott a csehekre, hogy teremtsenek rendet a kisebbségek között. Komoly lehetett a parancs, mert a csehek ez egyszer nem erővel, hanem mézes-mázas szavakba bujtatott könyörgéssel igyekeztek annak foganatot szerezni. Szólt pedig a könyörgés, amit az ügyészség küldött meg a kuruckodó lapok szerkesztőségeinek, a következőképpen : „Értesülésünk szerint a francia kormány részéről állandóan panaszok érkeznek be a helybeli magyar és német lapok támadó jellegű írásmódja ellen. Állami érdekből felhívjuk a t. Szerkesztőséget, hogy a kis és nagy ántant államai ellen alkalmazott ezen támadó jellegű Írásmódját a lehetőség szerint enyhítse.“ A hang csodálatosan szelíd. De a felvidékieket már ilyesmivel sem lehet félrevezetni, amint nem lehetett eltántorítani őket a magyar haza szeretetének útjáról fenyegetésekkel sem. A kurucok kurucok maradnak. Az egyik lap vezércikkben foglalkozik a cseh ügyészség szelíd könyörgésével, többek közt ezeket írja: „Mi tisztelünk minden törvényt, mely jogos érdekeinket nem sérti, de nem szűnünk meg egy pillanatra sem harcolni, míg hatalmi őrületben szenvedő sovénlelkű tényezők gyűlöletvezérelt hadjárata nem szűnik meg ellenünk." „A nagy ántánttal szemben használt írásmódunk pedig akként változik, amily mértékben a nagy ántánt gondoskodni tud arról, hogy saját főzte békeszerződésének reánk vonatkozó pontozatait a kisántánttal