Kecskeméti Közlöny, 1939. március (21. évfolyam, 49-74. szám)
1939-03-29 / 72. szám
1939. március 29. KECSKEMÉTI KÖZLÖM Hősi halottak temetése Ruszinföldön. Kép a felszabadult Ruszinföld első hősi halottainak temetéséről. GOOOOOOOOOOOOOOOGOOOOOOOOGOOOOOOOOOOOOOOGOOOeGOOOOOOO 0QOOOOOOOO0OOOOO© 3 Ünnepi közgyűlésen áldozott a város Révész István püspök emlékének. Kecskemét törvényhatósági bizottsága tegnap délután ünnepi közgyűlésen áldozott Révész István püspök emlékének. Az évelő növényekkel gazdagon díszített közgyűlési teremben ünnepi feketében, díszegyenruhában gyülekeztek a város egyházi és világi társadalmának, közéletének előkelőségei, küldöttségei. Ott volt Kovács Sándor pápai prelátussal, Szabó Iván dr. kormányfőtanár es il, főgondnokkal, Hetessy Kálmán dr., Vass Vince dr. ref. lelkészekkel, Joó Gyula dr. ref. főgondnokkal, Sárkány Béla ev. főesperessel, Borsodi József dr. főrabbival élén az egyházak és szervezeteinek képviselete, vitéz Szenyori Nagy Gyula tábornok, állomásparancsnokkal, vitéz Kovács István alezredessel élén a helyőrség tiszti küldöttsége, dr. Liszka Béláné, Tormásy Lambertné elnökökkel a MANSz, a Szociális Missziótársulat vezetősége, Faragó Fábián házfőnök, Zimay Károly ny. polgármester, Ráicz Béla dr., Dezső Gyula dr. jogakad. professzorok, Sárközy Jenő dr. kormányfőtanácsos, Szarvas András dr. orvoskamarai, vitéz Márkus Ferenc dr. ügyvédi kamarai elnök, Pásthy Sándor tanácselnök, Halmi Lajos pénzügyigazgató, Keresztes Andor rendőrtanácsos, Dömötör Lajos dr. ny. h. polgármester, Vincze Mihály ipartestületi elnök, Vándor Manó postafőnök és számosan az állami és városi hivatalok, intézmények, iskolák, a HONSz, a frontharcosok, az Emericana, Turul küldöttségeinek élén. Kevéssel 5 óra után érkezett meg Húsz István dr. tábori püspök Kovács Sándor pápai prelátus és Hun Ernő tábori lelkész kíséretében, mögöttük a város két díszhajdúja. A tábori püspököt Kiss Endre dr. főispán, Liszka Béla dr. polgármester fogadták. Az első széksorokban foglaltak helyet Révész István cibakházi esperes, Révész Erzsébet és Boriska, Révész püspök rokonai. Az érkezők meghatott kegyelettel tekintettek a baloldal első padsorának első, üresen hagyott székére, amely előtt * az asztalkán gyászkeretes kártya volt ezzel a felirattal: „Révész István felsőházi és th. bizottsági tag helye.“ A mélységes kegyelet érzése ülte meg a lelkeket. Minden gondolat visszaszáll a tíz év előtti időkre, amikor a nagy püspök annyiszor hallatta szavát, ragyogó szónoki képességgel, szívbemarkoló, lelket megrázó tehetséggel e terem falai között. Kiss Endre főispán megnyitóin. A Katolikus Egyházi Énekkar Póta Aladár főkántor-karnagy vezényletével a Hiszekegyet intonálta, majd Kiss Endre dr. főispán meghatott hangon megnyitó beszédet mondott" —■ Kecskemét törvényhatósági bizottsága — mondotta — kegyelettel áldoz a katolikus hívek 21 éven át volt lelkipásztora, a magyar királyi honvédség főpásztora emlékének hamvai hazahozatala alkalmából összehívott ünnepi közgyűlésen. Néhai Révész István tábori püspök izzó magyarságával folytatott munkája nem szorítkozott az egyházi térre. Munkája nyomait ott látjuk Kecskemét egész életében és erre a munkára hálás kegyelettel való megemlékezés hívatta össze rendkívül közgyűlésünket. — A mai napon egy rég porladó halott érkezett haza Kecskemétre, akinek neve és tekintélye ugyan közéletünkben már nem aktuális tényező, de nekünk idősebbeknek, akik e falak között gyakran hallottak ünnepélyes alkalmakkal felszólalni, még élénken áll emlékezetünkben komoly papi alakja és fülünkbe csendül magas tenor hangja. — Révész István nem volt városunknak sem szülöttje, sem halottja és mégis azt mondom az imént, hogy hazaérkezett. Mert abban a két évtizedben, amelyben férfikora teljességét áldozta a kecskeméti lelki élet oltárán, olyan mély nyomokat szántott, amelyek honosságot szereztek számára hívei szívében, tiszteletet és elismerést azok szemében is, akik nem tartoztak lelkipásztorsága alá. Kiforrott programmal és egy kisebb egyházban már kipróbált munkatervvel jött 1907-ben Kecskemétre. Programja volt: a hitébresztés a névleges keresztyének lelkében, a hitben közönyösek felrázása társadalmi eszközökkel és a népmisszió, mind olyan lelkipásztori tevékenység, amely összhangban van a protestáns egyházak belmissziójával és ideálisan felfogva és gyakorolva, mindegyik félt közelebb vezeti a Krisztusban való békességhez. — Programjában megjelölt feladatai közül előszeretettel a népmisszió felé hajolt. Már beköszöntőjében megmondotta: Ne vegyétek rossz néven, ha nemes értelemben részrehajló leszek és szívemben első helyet adok azoknak, akik legjobban rászorulnak szeretetemre. Ilyennek találta a tanyai népet hitéleti és kulturális elmaradottsága miatt. Azok a Üdvözölte a megjelenteket, Hász István püspököt, a szívükben még mindig gyászoló rokonokat, a th. bizottság tagjait, sajtót, majd így folytatta: — Tíz év távlatából magasodik ki előttünk Révész püspök alakja, ki évtizedeken át annyiszor nyilatkozott meg országos jelentőségű örömünnepeinken és gyászpompáinkon. Emlékezetül üresen hagyott helyén felemelkedve hányszor hallatta szavát, mikor nagy ügyről kellett dönteni. Nemcsak Kecskemét szűkebb határai között volt időálló ez a szó, de az egész Duna—Tisza közének életében is. Azok részéről, akik együtt küzdhettek vele, én is részt kérek a megemlékezésből. — Mélyen érző magyar lélek volt, aki átélte a sorskérdéseket és bátor tetteket szegezett az akadályok útjába. Az idegen eszméktől táplált ellenáramlat sajtótámadásait állta, mert meg nem alkuvó erővel dolgozott a magyar népért. Mégis meg kellett érnie a nemzet katasztrófáját. Mennyi szenvedés jutott ki hívő életének. Mikor újból megindulhatott az építő munka, kézfogást tett a világháborúból visszatért ifjúsággal. Újabb szenvedések érték, de törhetetlenül munkálta a jobb jövő útját. Ma délután hangtalanul gördült a hamvait hozó kocsi szeretett temploma elé. Ilyen hangtalanul szállt ide lelke közénk, ebbe a terembe, ahol annyit munkálkodott a szebb jövőért. Tiszteljük meg lelkét egy néma perccel. Az ünnepi közgyűlés közönsége felállással, néma áhítattal áldozott a nagy püspök emlékének. A rendkívül mély hatást kiváltó elnöki megnyitó után Liszka Béla dr. polgármester kegyeletes szavakkal előterjesztette azt a javaslatot, hogy a t. bizottság néhai kiváló tagjának, közéletünk izzó magyarságú egykori vezető férfiának, a tanyai oktatásügy lelkes harcosának, a római katolikus hívők huszonegy éven át volt lelkipásztorának, majd a magyar királyi pásztorának honvédség főérdemeit jegyzőkönyvben örökítse meg a közgyűlés és festesse meg az arcképét a bizottsági terem számára. A javaslatot egyhangú határozattá emelte a közgyűlés. Ezután Marton Sándor tanügyi főtanácsos a kortárs kegyeletével áldozott mélyenszántó, pompás beszédben Révész püspök érdempinek a megdöbbentő adatok, amelyeket 1910 táján tanyai statisztikánk mutatott, amikor a tanyai lakosság száma már 30 ezer, majdnem egyenlő a városival és nincsen meg a számukra egy pusztai lelkészség sem, amikor a tanyai gyermekeknek még 30 százaléka nem jár iskolába, mélyen meghatották Révész Istvánnak tanyai hívei lelki üdvéért aggódó lelkét. Ebből az alkalomból fakadt 1913. évi kat. nagygyűlési beszéde, amelyben a közvéleményhez fellebbezte a tanyai kulturális központok megteremtésének szükségességét a lelkileg elveszendő tanyai magyarság megmentése érdekében. — Ne legyünk itt azonban Révész István emlékétől elfogulva, igazságtalanok az előző intézményekkel szemben. A város törvényhatósága már 1855 óta kiterjesztette iskolai gondviselését a pusztai lakosságra is és anyagi erejéhez mérten, ha nem is a pusztai lakosság rohamosan növekvő arányában építgetve fokozatosan a tangen iskolákat, a millennium évében már 19, 1913-ban pedig 37 pusztai iskola működött. Szentkirályon megépült már a hajdani templom romjain a református pusztai templom és volt két katolikus kápolna is a tanyákon. Ez intézmények székhelyein a tanyaközpontok tehát már kialakulóban voltak. Azonban Révész István tanyai akciójának még így is általános érdekű nagy jelentősége van. Mert egyfelől megérttette a városi közvéleménnyel, hogy a város közönségének a tanyák népével szemben a hitélet ápolásának lehetővé tétele iránt is vannak kötelességei és így jött létre a város közgyűlésének 1922. évi emlékezetes határozata, amely 25—30 holdas telkek adományozásával megvetette fundusát 7 kat. és 3 ref. pusztai lelkészség létesítésének. Azáltal pedig, hogy a két. nagygyűlésen elhangzott magvető felszólalása termő talajra talált egy fiatal államtitkár lelkében, az az elégtétel jutalmazta Révész Istvánnak a tanyai kultúra iránti buzgalmát, hogy a később közoktatásügyi miniszterré lett Klebelsberg Kunó 1926 őszén Révész István 1'A év előtti vészkiáltásának aposztrofálása mellett adott át a kecskeméti puszták népének 26, ál „Nem volt városunk szülöttje, sem fialottja s mégis fasáérk esett."