Kecskeméti Lapok, 1868. október-december (1. évfolyam, 1-13. szám)
Első évfolyam. Mutatvány szám. October 3. 1868. -----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------KECSKEMÉT LAPOK ^ Ismeretterjesztő hetilap. -------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------Gg) Előfizetési díj: Szerkesztői iroda: Hirdetési díjak: Negyedévre..................................................1 frt 50 kr. 1-se Tized 107. sz. a., hová a kéziratok és előfizetési 5 hasábos petit sorért, egyszeri hirdetésnél 5 kr., — több-Félévre............................................................3 „ — „ pénzek küldendők. szeri vagy terjedelmes hirdetéseknél árleengedés adatik. Egész évre ..................................................5 * — „ Hirdetmények elfogadtatnak Milhoffer János A nyilttérben való közlemény 3 hasábos soráért 15 kr. Megjelenik e lap hetenként egyszer, Szombaton. A „Szentháromsághoz“ czimzett gyógyszertárában. számittatik. tó------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------■— Lapom czélja. Szorosan összeölelkezve tartja egy szikladarab a másikat; egy marék meggyújtott lőpor, és az összetartó láncz elszakadva s a testvérileg ölelkezett sziklavilág szétdarabolva, mint épen az emberek közt. Ki ismerte Kecskemétet és ismeri jelenleg, Jókai e hasonlatát sajnosan valósulva látja. Azon polgárok, kik kölcsönös szeretet és bizalomtól vezérelve, a külön hitfelekezetek egyházainak valláskülönbség nélkül egyesült erővel rakták le alapköveit, vállvetve nehéz munka és fáradhatlan kitartással tetemes vagyont szerzettek városuknak, minden nemesebb czért, mit a lakosok közül bárki, zászlajára tűzött, lobogó lelkesedés és áldozatkészséggel, önzéstelen, sajátjukká tettek, s végre semmi egyébnek látszani nem akartak, mint kötelességüket teljesítő polgároknak, és kik e szép tulajdonaikkal, mert összesített erőt képeztek, megtörtek minden nehézséget, legyőztek minden akadályt, most apróbb tömegekre szaggatva, eltelve egymás iránt táplált gyűlölettel, titkos és nyílt ellenségeskedésben élik napjaikat. Elhallgatok minden tényezőt, nehogy a hegedő sebeket is fölszaggassam, mi a testvéries szeretet és bizalom szilárdulására ily robbantólag hatott, de nem hallgathatom el a veszteségeket, melyek társadalmi életünket, szellemi és anyagi elhaladásunkat úgy, mint városi közügyeinket érzékenyen sújtották. A külön tömegek egymás elleni folytonos harcza, a minden czél nélküli szakadatlan korteskedés, csakhamar elérte a szabad eszmecserét. Hogy ez valóban veszteség úgy hiszem nem szükséges fejtegetnem. Az ellenvéleményűek kerülik egymást, a társalgókörök válogatott oly egyénekből alakulnak, kik közt véleménykülönbség nem létezik, s ha valahogy belopódzik is egy más gondolkozású, az ugyan nem fogja egyhamar titkát elárulni, nehogy méltatlan bántalmazásokban részesüljön, vagy ablakait bevezesse, vagy midőn háza ég, több legyen a gyönyörködve ácsorgó publikum, mint az oltásban résztvevő polgártárs. Mire fog ez vezetni, ha tovább is így tart? arra, hogy lassanként minden nemesebb érzésű polgár gondolatai és érzelmeiben zárkózottabbá , végre pedig az élet piaczát odahagyva, igazi egoistává válik. Nem kis veszteségünk továbbá, hogy a politikai pártoskodást bevittük egyleteinkbe, miáltal azokat valódi czéljuktól eltereltük. Véletlen szerencse, hogy mindezideig csak egy szakadáson van módunk sajnálkozni: a két külön dalárdán. Ha a további szakadásoknak elejét nem vesszük s a tétlenségbe esett egyleteket újjabb munkásságra nem serkentjük, a gazdászat, ipar és szépművészet terén elélünk minden haladást. A pártoskodásból kifolyó veszteségeink közt még érzékenyen sújtja városunkat az is, hogy azok mérséklésére többnyire legszebb jogainkat kell föláldoznunk, így fosztottuk meg önmagunkat eddig a szabad választási jogtól. Ha hivatal betöltéséről van szó, először is azt kell megállapítanunk, katholikus ember következik-e vagy református, és nem egyszer szakképzett egyéneket mellőzünk vallásukért, mert választanunk csak a kitűzött vallásfelekezetből szabad. A szabad választás ily korlátozása pedig városi közügyeink, és törvénykezésünknek gyakran nem csekély hátrányára van. Végül a pártoskodások folytáni legnagyobb veszteség, miről sokan meg nem gondolják, hogy mindannyiunkat egyaránt súlyt, a részvétlenség elharapódzása városi közügyeink iránt. Menjünk házról házra, kérdjük meg polgártársainkat egyenként, hogy miért közönyös előttök városunk állapota, és megtörténhetik, hogy számos helyen a kiskorúság következő válaszaival fognánk találkozni: „én nem bánom bármi történjék, mert a tisztviselők akaratom ellen lettek megválasztva, lássák azok kik rájok szavaztak„én sem törődöm vele, mert a képviselő testületben sok a jobboldali, ha hiba történik, legalább több okom lesz ellenök agitálni ,“ „én nem szólok, mert a baloldaliak előtt még a hangom is kellemetlen s folyton csak gyanúsítgatnak,“ „én bele nem avatkozom, mert városom ügyeihez nem értek, s különben is el vagyok foglalva csapszékekben a magasabb politikával,“ „nekem kötelességem volna ugyan, de nem érek rá, mert három hivatalt vállaltam ,“ „én meg hasztalan fárasztanám magam, városunk úgy is elsülyed vagyonilag, rántsák ki a sárból azok, kik belevitték stb. Ily mentségek a restség vagy tudatlanság czégével. Van-e jogunk követelni, hogy más fáradjon helyettünk, mi majdcsak az epret szedjük. Igaz ugyan, hogy mindenki egyformán nem munkálkodhatik a közjóért, de azért dolgozzék kiki annyit a mennyit ereje megenged. Ne használjuk kibúvó ajtóul azon gyengeségi vagy inkább éretlenségi nyilatkozatot sem, hogy úgy sem értünk hozzá, mert mint hazánk legnagyobb reformátora mondá: nincs oly bölcs a világon, ki még igen sok hasznossal ne nevelhetné tudományit, s viszont alig van oly tudatlan a földkerekén, kitől egyet s mást nem lehetne nagy haszonnal tanulni; minden emberben van valami jó, mint virágokban méz. Czélom azonban nem az, hogy kárhoztassam, ha valaki politikai nézettel is bír és szeret politizálni, mert hisz ez hazafiúi kötelesség, vagy rosszallam, ha bárki hitfelekezetbeli polgártársaihoz különösen ragaszkodik, vagy elérni akarnám azon lehetetlent, hogy senkinek ne legyenek ellenségei, hanem az, hogy városunk szellemi és anyagi előrehaladásának fejlesztésére mindannyian kezet fogjunk, s a közjóllét előmozdítása körül se hitfelekezeti, se politikai nézetkülönbség, se személyes ellenségeskedés ne vezesse lépteinket, mert ki városa javáért nem bírja leküzdeni előítéleteit, avagy eltűrni ellenségeit, hitvány jellem, ki nem érdemli meg, hogy levegőjét szíja. Czélom továbbá fölrázni az alvó erőket, munkára serkenteni ki elmaradt, polgártársaim mindegyikét közjóllétünk előmozdításában buzdítani , s városunk ügyei iránt átalánossá tenni az érdekeltséget, mert minden közigazgatási testület, mely magát a néptől egészen elkülönzi, tehetetlenné válik, s viszont a polgárok részvétlensége meddővé teszi a buzgó törekvéseket. Czélom végre nem az, mint Széchényi mondá, hogy számos úgynevezett jóakarót és barátokat szerezzek, kik egy nap egekbe emelni, másnap pedig sárral dobálni volnának hajlandók , amint t. i. hiúságuknak kedvezek, vagy ellenzem, hanem, hogy használják, s azért igazat fogok mondani mindenkor és mindenütt, akár tessék, akár nem. Mely kitűzött czéljaim kivitelére, midőn e jelen folyóiratot ezennel megindítom, nemes önérzettel bátran elmondhatom Kossuth Lajos azon szavait, miként szennyes érdekek vezetni soha nem fognak, meggyőződésem nem lesz eladó, s tanulni szeretve észnek és oknak ugyan mindig hódolok, de más semmi, s nevezetesen Nagy Pál egykori szavaival élve: sem a hatalmasok komor tekintete, sem polgártársaim heve soha el nem tántorít. Madarassy: Helyi érdekeink. Legutóbb lezajlott nyomorúságos viszonyaink közt azon meggyőződésre jutottam, hogy társadalmi életünk alapjában megrázkódtatva, köztünk mindennemű téveszme szabadon terjesztve, érdekeink ellentétbe állítva s az élő nemzedék erkölcsi és anyagi jövője veszélyezve van, minek fenyegető következményeit csak úgy háríthatjuk el, ha minden jobb erőt egyesítenünk és különböző érdekeinket kiegyenlítenünk sikerül, hogy így e város jövőjét válvetve megmenthessük és felvirágzását biztosíthassuk. E meggyőződésből kiindulva, legnagyobb érdekű közügyeink nyilvános tárgyalása közben négy év előtt javaslatba hoztam, hogy a városi közönség saját kebelében egy hetenkint megjelenő, népszerű Helyi Lapot alapítson. Indítványom elfogadtatott, de a tárgyalás eredményének érvényre emeltetése végett felterjesztett műveletnek a Helyi Lapot illető része, akkori viszonyok közt, az országos kormányszék előtt hajótörést szenvedett. Most az ily hasznos czélú vállalatnak többé akadálya nincs, s egy közjóra törekvő derék