Kecskeméti Lapok, 1872. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)
1872-01-06 / 1. szám
Ötödik évfolyam. 1. szám. Január 6. 1872.*1 Előfizetési dij: ____ Hirdetési dijak Vidékre, postán "WHI Igl | | 1f1 JIT IjT"! fTlT ff TT JA ff^ 5 hasábos petit, sor, egyszeri ... . . . . . R ff I I S ■ Bk B ■ M S S I® fosS Kiffi fi fi ■■ Ilii Mm hirdetésnél 5 kr.; — többszöri helyben, házhoz hordva: ma Eg 9 fi HP ül Ilii 11 ■ fliJIIB fif vagy terjedelnes hirdetések Negyedévre . • 1 frt. 50 kr. K|L «I B At jBBL jj$j| ji |g Jf f| j|Sji ||j BJ fl IbB B B BK nél árleengedés adatik. Egész évre . b „ „ 1% B | S 111 0 1 fii H j| fi sj isfll I I B^B mény 3 hasábos soráért 10kr Megjelenik e lap hetenként S3 O JLJL JLJ JL «- ■ N A N B % m számittatik, egyszer, Szombaton. OHBasa ww oea must es» L3 i«±£5 «■ ■» iSaa tORKM aa RHH U B — ni»/. .» • »___Hirdetések elfogadtatnak Qal- H Előfizetési penze e hia Fülöp könyvkereskedésében fogadtatnak Gallia Fülöp | i i ■ i rr ■ i ■ | Kecskeméten. — Hirdetések ezenkönyvkereskedésében Kecs- ISrdGröflórjGSZ10 hetilap. keméten. snteza 60. s.. Kecskemét, január 2. 1872. A növényvilág hólepel alatt szendereg már, elmúlt az új év is, és a hosszú unalmas estéken elővehetjük az irlát, felszámitandók: mit ígért, és mit hozott az év termése, és mennyi haszonban részesített minket a föld hozománya. A tavasz és a nyár eleje bő áldást igért. És noha vérmes reményeink némi tekintetben meghiúsultak, a termelők zöme azonban meg lehet elégedve Isten áldásával. Ha imitt amott hallatszik panasz, azzal úgy vagyunk, mint az egyszeri öreg, ki szüntelen nyöszörgött, a mellett, hogy igen jól étkezett, ivott és aludt és semmi baja sem volt; gyermekei kérdezék, miért nyöszörög, hisz nem látszik semmi baja; erre az öreg: nincsen tulajdonképen semmi bajom, de a jajgatás már magától jó, anélkül, hogy akarnám. Úgy van ez az idén némely gazdával is, lényeges panasza nincsen; legfölebb az, hogy a munkabér felette nagy. E tárgyhoz már bőven és igen helyesen szóltak e helyen, de szerény nézetem szerint ennek nem annyira a munkások, mint inkább némely munkaadók az okai. A földbirtokos ugyanis jól tudja, mit követelhet munkájától, és mivel tartozik neki. A végzendő munkához is ért; néha maga, vagy gyermeke, vagy megbízható embere részt veszen a munkában , s eddig renden van; ámde vannak olyan munkakeresők is, kik vagy néhány hold kukoriczaföldet bérbe vettek, vagy saját szőlejük van. A munkához nem értenek, sőt munkásaik mellett nem is lehetnek. Reggel a munkásokat megfogadni sietnek, 1—2 hatost nem tekintve, alig állnak a munkába, máris kérdezik a munkást: mikor fogja bevégezni? Néha lehetetlenséget is kívánnak, és munkásaik jóakaratától függ a munka sikere. Ezen jóakaratot megakarván nyerni, kedveznek a napszámosnak , jó ételt adnak neki bőviben, hisz tehetik, mert ritkán dolgoztatnak. Ily körülmények közt nem csoda, ha a munkás vérszemet kap, és kénye kedve szerinti kevés munkáért jó jutalékot kíván. És menynyire vitték, azt sajnálatai tapasztaljuk. No de a termelő bőven kártalanítja magát azzal, mit a piaczra viszem Egy kocsi szalmát 6—10 frtjával kell fizetnünk, mert — drága a munkás. Egy kis kocsi fa 6—8 frt., mert — drága a munkás. Egy zsák burgonya 1 frt. 60—70 kr., mert — drága a munkás. Egy font túró 20—24 kr., mert — drága a munkás. Ez az ének van az idén divatban. E mellett vigadnak számosan , zsebeiket megtöltvén; de szomorkodik a nagy közönség, mely szükségleteivel a piaczra van utalva. Kecskeméten, a dicső alföld egyik leggazdagabb termelő városában , ily drágaság hallatlan, oly bőségesen termő évben, mint ez idén. A gazda úgyszólván termése hulladékából többet árul ki, mint 3 telkes tót gazda összes termése ér. • A kereskedőnek nincs oka a gazda szerencséjét irigyelni, mert ha a gazdának pénze van, ennek kisebb-nagyobb része a kereskedő kezébe sy váj.'y, az iparosnak sincs oka a panaszra, mert készítményeinek jó kerete van, és árát jól megfizetik. Csupán egy osztály van sújtva a drágaság által városunkban, az isten adta bő termés nem hozott neki áldást és könnyebbülést, értem a tisztviselőket, kik fizetésükre vannak utalva. Hivatala igényli, hogy tisztességes ruhában jelenjék meg; ámde nézzük csak, e jó kabát alatt milyen és bánattól sajgó szív dobog, és az egész kalap alatt mi aggasztó gondoktól sanyargatott fő van. És a közgyűlésekben és egyháztanácsokban csak kevés az érzőkebel, ki ez elcsigázott embertársaikon segitni akarna, a német közmondás szerint: „A jóllakott nem hiszen az éhesnek.“ Ha Kecskeméten vállalkozó szellem volna, bátor volnék egy szerény javaslattal fellépni. Minden nagyobb városban létezik már fogyasztási egylet, és üdvös hatása el van ismerve világszerte. Miért ne alakíthatnánk mi is olyat? Az egylet közegei annak idejében, első kézből vásárolnák össze a ház mindennemű szükségleteit, és engednék át a társulat tagjainak mérsékelt, a társulat által megszabandó haszon mellett, így egyszerre megszabadulnánk a sok telhetetlen kofa, kupecz, czinczár stb.-től, kik minden alkalmat, szükséget és bőséget fölhasználnak szemtelen követeléseik felcsigázására. De Kecskeméten nincsen vállalkozó szellem nagyobb vállalkozásra, kivéve a két pénzintézetet és a két gőzmalmot, melyek legújabb korban kezdeménykép keletkeztek, a Kecskemét a kofák és kupeczek országa. Ezt távol sem mondom kárhoztatólag, csak azt akarom ezzel mondani, hogy nehezen bírunk kibontakozni az őskor kofáskodási és egyedáruskodási állapotából. Kecskemét kiterjedése, népessége, gazdagsága, termékenysége és fekvésénél fogva, nem felel meg annak, aminek lennie kellene. Kecskeméten elég tőke van akármily korszerű vállalatra, csak ember kell a gátra, ki valamely életrevaló eszmét megpendítsen. Hogy a számtalan közül egyet hozzak föl, beszéljünk a tűzrevalóról. Az erdőségek közelünkben fogytán vannak, és a fig ára 3 év óta kétszereződött. És nyílt szemek mellett senki sem látja, hogy a vasutak által Slavonia erdőkincsei, Pécs, Oravicza és Salgó-Tarján kőszénkincsei szomszédságunkban vannak. Bugáczról 8 frtot fizetnek egy öt puha fa behozataláért, Valpóról vagy Tordáról 4 frt. sem kerül. Épületfa kevesebb szükséges itt, mint tűzifa, és 3 kereskedő megélhet utánna, 3—4 tűzifa-raktár tulajdonosának szép hasznot biztosítja, és a nagy közönség nem sarczoltatnék a kupeczek és fuvarosok által. Számos ilyen tárgy van még, mely rendszeres kereskedés mellett üdvös lenne mind az avval foglalkozóra, mind a közönségre, csak ki tudnák aknázni, de a kecskeméti tőkepénzes inkább kamatra adja pénzét. És éppen ez által kényszerittetik az uzsorás pénzzel a kereskedő mindent elkövetni, hogy nyerhessen. A kereskedés olyan, mint a folyam. Addig , míg szabályozva nincsen, sok termékeny földet elborít; mocsárt, posványt képez , melyben mindenféle ártalmas féreg tenyészik ; folyása rendetlen, hajó nem mehet rajta, és áradásai tömérdek kárt tesznek. Ha a folyam szabályoztatik, áldást áraszt környékére, a kártékony férgek kivesznek, és a kietlen posvány viránynyá válik. Van a kofálkodásnak birodalma, mely mindörökké kezén fog maradni: ott a petrezselyem, gyümölcs, liba, abba nem fog senki avatkozni. Ebben városunk páratlan tökélyre vitte. Nincs Magyarországban , de talán széles e világon város, mely évenkint 200.000 db. hízott libát állítna elő, mint Kecskemét. És csak a részakarat tagadhatná meg az ily tevékenységtőlz elismerést. Évenkint körülbelől 150,000 mázsa gyümölcs szállittatik el Kecskemétről , A helynek szedése és elárusítása nagyrészben a nők által történik. Csupán e két czikkbe fél millió írtnál több jövedelme marad a városnak. Munkás női kéz nem hiányzik tőkepénz sem, csak is a vállalkozó székén szundikál kelleténél tovább a férfiaknál Előfizetési felhívás. Lapunk jelen számával ötödik évi pályafutását kezdi, melyre vonatkozó előfizetési felhívásunkat most évi 51. és 52-ik számokban közlöttük, tisztelettel kérjük annál fogva a t. Közönséget, hogy hogy e lap további megrendeléséről mielőbb gondoskodni sziveskedjék, hogy a szükséges számú példányok nyomatása iránt kellőleg intézkedhessünk s nehogy a szétküldésben fenakadás történjék. Kecskemét, január 5. 1872. Szerkesztőség.