Kecskeméti Lapok, 1873. január-június (6. évfolyam, 2-26. szám)
1873-05-04 / 18. szám
Hatodik évfolyam.____________________________13 szám. Május 4 1873. Előfizetési dij: __ _ ___ ___ Hirdetési dijak: Vidékre, postán: TP ii flF lip TP BM 5 hasábos petit sor, egyszeri vagy §/ I I I ! I I I #' li ÜH Kuliéi I fi Hl! 1 / hirdetésnél 5 kr.; —többszöri helyben, házhoz hordva MM lg » & gj |j s 1» l B I IS I I|| I |/ vagy terjedelmes hirdetések Negyedévre. . 1 fit. 25 kr. gf ül % M H iyl U B' I I U 9Jr 1 I 1 nél árleengedés adatik, félévre . . . 2 , 50 „ Wk VI 1 « || n 1 if 1! H 1 1 I ■■ MT 1 I K A nyattérben való közle-JVLynKJ j Iii Jj 11 Lili UJv.^—r Szerkesztői szállás: ’ V Hirdet,ek elfogadtatnak Gál-TT pcr. , ha Fülop könyvkereskedésében, Hal-piac, 260. sz., hova a n L A i ! I A m 1 hova az ‘előfizetési pénzek, hirdelap szellemi részét illető V fiQV6Sl3rTrll ITI II |l fi 1 I I 11 tési dijak minden alap anyagi közlemények küldendők. ** » r " ' demfök**16^ közlem^n'ek lkfi1’ Háziadó-e, vagy ... ? Kecskemét sz. k. város közönségére annyi mindenféle nagyobbnál nagyobb rendes s rendkívüli kiadások fedezésének terhe nehezül, hogy valóban nem lehet indokolatlannak és alapnélkülinek mondani azok aggodalmát, akik attól tartanak, miszerint az eddigi bevételi források már nem sokáig nyújthatnak fedezetet. Természetes következmény, hogy tehát kell új bevételi, jövedelmi forrásról, vagy ha lehet, forrásokról is gondoskodni. Egy ilyen bevételi forrásként említtetett már magánbeszélgetések, eszmecserék alkalmával a háziadó, illetőleg szabatosabban szólva, többen azon véleményben voltak és úgy nyilatkoztak, miszerint ha a városi közönség a múlt mulasztásait pótolni s a jelen szükségleteit, kívánalmait úgy akarja fedezni és kielégíteni, hogy az által a jövő erkölcsi, szellemi s anyagi jólétének minél könnyebben s biztosabban leendő elérhetésére az előföltételül szolgáló alapok annak idejében ne hiányozzanak: elkerülhetlen lesz—még pedig már a legközelebbi ■jövőben — a háziadó kivetése. Az ezen véleményben levők közül némelyek egész resignatióval megnyugodni látszanak a házi adó behozatalába, mint elkerülhetlen, elodázhatlan és szükséges részba; mások pedig, tudván azt, hogy határozott erős, szilárd akaratból kifolyó, tervszerű és okszerű gazdálkodással vezetett városi háztartás mily eredményeket lehetne képes fölmutatni, úgy gondolkodnak, miszerint a házi adóra még jó darab ideig nem lesz szükség. Lássuk tehát közelebbről, hogy a kétféle véleményben levők közül melyik rész véleményének elfogadását lehetne helyesebbnek és célszerűbbnek tartani. A f. évre megállapított költségvetés szerint a rendes kiadások fedezése a rendes bevételekből eszközöltetik, a rendkívüli kiadások fedezése végett pedig nagyon természetesen rendkívüli bevételekről kell gondoskodni, így legközelebb a Cserepesnél teendő építkezés költségeire Peszér-isrbő ára rendeltetett fordíttatni (mégpedig — ámbár a városi közönség ezen építkezés költségeit csak azon feltétel alatt fogadta el, hogy a kormány által eszközlendő nagyobbszerű építkezés esetében magára vállalt kötelezettsége alól feloldoztassék, másrészről pedig a Ladányi s Milhoffer-féle házak szabad rendelkezése alá visszabocsájtassanak —anynyiban nem helyesen, amennyiben egy a városi közönség tulajdonában volt, eladott ingatlan birtokára improductiv célra fordittatik.) De honnan és miből fedeztessenek például a kikövezés költségei ? — azon kikövezés költségei, amely különösen a Nagy-Kőrösi utcán már csakugyan tovább nem halasztható , kivévén azon nem valószínű lehetőséget, ha talán a városi közönség a feneketlen sárban elakadt és abba beledőlt kocsik és szekerek , valamint tavasztól őszig a porfellegek látványában gyönyörűségét találja. Továbbá honnan és miből állítsa elő a városi közönség azon iskolai alapot, a melyet az 1868. évi 38. t. c. 38. §-a értelmében: „Minden község, a mely e törvény értelmében községi iskolát állít fel, köteles fekvőbirtokban, vagy készpénzben alkotni, s azt évről évre lehetőleg szaporítani“; és míg ezen alap megalkottatik, honnan és miből vegye azon összeget, amelyek még szükségesek, hogy a tanköteles gyermekek számához képest úgy a városban, mint a pusztákon a kellő számú iskolák és tanítók meglegyenek. Honnan és miből fedeztessenek a még hiányzó, de mindenesetre felállítandó (amint hogy már a létező egyen kívül még háromnak felállítása el is van határozva) kisdedóvodák költségei ? Honnan és miből teremtessenek elő azon összegek, amelyek az új városháza, kórház és szegények háza építésére rendelt alapokhoz még szükségeltetnek, hogy azok ne csak fölépíthetők, hanem a két utóbbi fentartható is legyen ? Mindezekre — véleményem szerint — nem nehéz a felelet, de mielőtt azt megadnám, legyen szabad az olvasó figyelmét egy valóban nem csekély fontosságú körülményre fölhívni. A gazdálkodást , a földmivelést illetőleg még ma is elég gyakran lehet hallani: „az apáink, nagyapáink és szépapáink is csak így gazdálkodtak, mégis holtig éltek, mi is csak megleszünk valahogy.“ Hogy az ilyen észjárás mellett a mostani korban már nem igen boldogulhatunk; hogy az nem egyéb, mint kényelmet szerető , közönyösségre, tespedésre hajlandó keleti vérünk, természetünk maradványa; hogy akik úgy gondolkodnak, avval saját élhetetlenségükről adnak bizonyítványt; és hogy végre az így gondolkozókat gondolkozásuk helytelenségéről minden áron föl kell világosítani: ez annyira szembetűnő, hogy nem is szükséges a végett tovább a szót szaporítani. Csakis ennek lehet azután tulajdonítani, hogy a lakosok egy része valami nagy jótéteménynek tartja azt, hogy teheneiket és sertéseiket a közeli közlegelőkre kijárathatják; azon közlegelőkre, a melyeknek nagy része vagy épen semmi, vagy nagyon silány táplálékot ad az ott járó jószágnak; úgy, hogy azok élelméről mégis csak otthon kell gondoskodni; azon közlegelőkre, a melyek sok helyt ki vannak gödreivé s legnagyobb részben utakkal vannak keresztül-kasul szelve, úgy annyira, hogy az oda kihajtott tehén- és sertéscsordáknak jóformán csak sétahelyül szolgálnak. Ezen közlegelők után a mostani kezelés mellett a jószág után fizetendő szájbérekből nem igen vesz be többet a városi közönség, mint amennyi évenként azon területeknek illetékegyenértéki s királyi adója. Míg másfelől, hogy milyen bevételi forrást képeznének, ha — nem egyszerre — hanem részletenként, akár haszonbérbe adatnának, akár örökáron adatnának el, erre nézve elég hivatkozni azon magas árra, amelyért egyes lakosok a gazdasági szakosztállyal összekötött felső népiskola számára kihasított földeket haszonbérbe kivették. Ha a törvényhatóság bizottsági közgyűlése a közeli közlegelőknek részletekben leendő haszonbérbe adását vagy eladását elhatározná, az által több oly cél elérését tenné lehetővé, vagy legalább könnyítené meg, amelyeknek elérésén különben vagy nem is lehetne még egy kamarjában gondolni, vagy az csak a lakosság újabb és nagyobb megterheltetésével, azaz háziadó kivetése által lenne eszközölhető. A tétel tehát így áll: a városi közönség a közeli közlegelőknek részletekben leendő haszonbérbe adása vagy eladása által 1) olyan jövedelmi forrást nyit, amelyre biztosan számíthat és amelynek segítségével szükségleteit jóformán fedezheti; 2) a lakosságot mintegy kényszerítvén az okszerű, s némi részben a belterjes gazdálkodásra, az által annak vagyonosodását, anyagi jólétét előmozdítja; s ami legfőbb 3) kikerülheti azt, hogy szükségletei fedezése végett vagy háziadót kelljen a már úgy is elég magas kb. adón felül kivetni, vagy pedig a többféle kölcsönök számát még egy újabbal szaporítani — ha ugyan még lehet. Ellenkező esetben, ha a törvényhatóság bizottsági közgyűlése ezen kisegítő módot nem lenne hajlandó elfogadni, — minthogy Pusztaszer a bécsi szab. osztr. nemzeti banktól fölvett kölcsön biztosítására van lekötve, Drugacz-Monostor és az épülőben levő pesti ház — az ez utóbbi fölépíttetése végett fölveendő kölcsön biztosítására lesznek lekötve; egyéb ingatlanok pedig más kölcsönök erejéig vannak beterhesítve. —