Kecskeméti Lapok, 1879. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)

1879-05-04 / 18. szám

Tizenkettedik évfolyam, 18. szám. Május 4. 1879. KECSKEMÉTI LAPOK »---------------------------.—~----------------­------------------------------------------------•—-—---------------------------------------------,------------------------------------------------| Előfizetési díj : Megjelen hetenként egyszer, Szerkesztő- és kiadó­hivatal: Hirdetési díj : Egész évre 5 frt., félévre 2 frt. 50 kr., VASÁRNAP. BUD­AI-NAG­Y-­­J TCZA 184. SZÁM. 3 hasábos petit sor egyszeri hirdetésnél 5 kr., negyedévre 1 frt. 50 kr. —­­ többszöri vagy terjedelmes hirdetéseknél ár-Az előfizetési pénzek. E lap úgy szellemi, mint anyagi részét illető­­ leengedés adatik. Az előfizetés az év folytán minden hónapban úgy a hirdetések is „Tóth László könyvnyom- minden küldemény a szerkesztő- és kiadó-­­ VEGYESTARTALMÚ HETILAP, megkezdhető.­dójának“ czimzendők. hivatalhoz intézendő. Bélyegdij minden beigtatásért 30 kr. Kecskemét, 1879. május hó 1-én. A helybeli jogakadémia tárgyában la­punk múltkori számában közölt újdonság­ban megígértük olvasóinknak , hogy a „Pesti Hírlap“ ez évi 77-ik számában a protestáns akadémiák védelmére írt czikkét közölni fog­juk. Ha e czikk modorát nem helyeselhet­jük is feltétlenül és mindenben, lényegében egészen igazat adunk neki, s mielőtt a ma­gunk részéről nyilatkoznánk e fontos és nagy horderejű kérdésben, örömünkre szol­gál másokat megszólaltathatni, s igy az ora­tio pro domo sua odiosus részéről me­nekülni. Mert nem tartjuk szégyennek pro aris et focis tisztességes fegyverrel harczolni. A kérdéses czikk czime: „Egy merény a magyar államjog ellen“, s igy hangzik: Márczius 15-én , ama nagy napnak évfor­dulóján , melyen a magyar ősi szabadság visszaállításának hajnala kezdett derülni, a jogi tanulmány rendezésére összehívott an­kéten egy merény követtetett el a magyar közjog és a nemzetközi jog ellen. Sokan mosolyognak , ha látják , hogy e két nagy fogalommal hozzuk kapcsolatba a jogakadémiák kérdését. Pedig igen erő­s kapcsolatban áll ez azokkal, mert az eltö­rölni szándékolt jogakadémiák létjoga a Bocskay és Bethlen által kötött és eltagad­­hatlanul nemzetközi jellegű összeköttetéseken s ezek beczikkelyezése folytán a magyar alkotmány alaptörvényein alapul. A pro­testáns akadémiák kérdése egyenlő a vallás­­szabadság és önkormányzat kérdésével, s e vérrel szerzett jogok sértetnek, ha az akadémiák kérdése könnyelműen boly­­gattatik. Nem szándékozunk a jogi szakoktatás kérdéséhez most hozzászólani, ahhoz sem kedvünk, sem terünk. De mindig és bármi­kor , bárhol és bárki ellen felszólalunk, ha alkotmányunk veszélyeztetését látjuk. Zűrzavar és rendetlenség az, a­mi ál­lami életünk bármely pontját tekintve, sze­münkbe ötlik. Tizenkét esztendeje, hogy alkotmányos szabadságunk visszaállíttatott és magunk kezdettünk szervezni, a tizen­két év alatt jól-rosszul csinálgattunk egyet­­mást s a végeredmény most még nagyobb felfordultság lett, mint valaha volt. Tehát segítsünk rajta , összehívunk értekezleteket, s ezeknek kötelességévé teszszük, hogy azt, a­mi kevés még a múltból mint helyes és tűrhető fennmaradt, felforgassák egészen , s e felforgatásra a kellő jogczímet kiokos­­kodják, hogy az illető erélytelen kormány­férfiúnak legyen mibe takaróznia. Csengery Antal, e kiváló elméleti tudós, kinek szemei előtt mindig csak a fényes esz­mények lebegnek , maga is beismeri, hogy a jogakadémiák a középszerűségek egész sorát nevelik, s e­miatt inkább akarná, hogy 202 egyén közül kettő legyen kitűnő, és kétszáz semmilyen, minthogy mind a kétszázkettő középszerű legyen. Mi részünk­ről inkább óhajtjuk ez utóbbit. De nem erről van szó. Messze vinne, ha Csengery ellen akar­­­­nánk polemizálni, bár el nem hallgathatjuk , hogy elméleti számításai egy gyakorlati szempontot figyelmen kívül hagynak. Mi­dőn ő a jogakadémiák helyett egyetemeket akar felállítani, szeme előtt a jénai, wei­­mari, göttingai stb. német egyetemek lebeg­nek. Azt hagyja ő figyelmen kivül, hogy a német egyetemi városok egyúttal a mű­velt élet, művészet, irodalom és tudomá­nyok központjai azon kisebb országokra nézve, melyeknek fő- vagy első városát ké­pezik. S e tekintetben a mi provinciális na­gyobb városaink soha el nem érik ama kis országok műveltségi központjait, mert Pápa, Pozsony, Debreczen stb., ha hat egyetemet kapnak is, sohasem lesznek a társadalmi művelt élet, művészet, tudomány és iroda­lom központjai. Majd egykor, hiszszük, el fog jönni az idő, midőn a felekezetek fel lesznek szólí­­tandók, hogy akadémiáikat változtassák át egyetemmé, de azt magam részéről nem hiszem, hogy megértem, pedig valamivel ifjabb vagyok Csengerynél. A szempont, melyet a felekezeti jogaka-­­ démiák átváltoztatásánál államiakká elfog­lalni kívánunk, röviden a következő: Az akadémiák mindennemű átváltozta­tása az állam részéről és nem saját maguk az illető felekezetek által, jogtiprás, s meg­sértése az 1606. és 1645. évi nemzetközi szerződések és ezeken alapuló 1608. k. e. 1. és 1647. 5. t.-cz.-nek, s az ezeket kiegé­szítő 1791: 26. t.-czikknek, melyek a protes­tánsok vallási és tanszabadságát biztosítják. Nevetséges volna , ha a XIX. században e dolgokat vallási és különösen protestáns szempontból tekintenők. De nem hagyhat­juk e tényező belevonását figyelmen kivül és azon okból, mert e felekezet volt az, mely vallásszabadságért fegyvert fogván, oly alaptörvényeit vetette meg a magyar alkot­mánynak, hogy azokat bizonyos időben, bi­zonyos miniszterek sem merték bántani, ho­lott állampolgári alkotmányos jogainkat min­den tekintet nélkül lábbal tiporták. Avagy annyira biztosak vagyunk bizonyos százados hagyományos politika intenzióinak alapos és gyökeres megváltozásában, hogy egész bá­­torságosan a végletekig vihetjük a legkor­látlanabb centralizáció és állam mindenható­ság eszméjét, nemzetiségünk veszélyezte­tése nélkül? A valódi államférfiú sohasem lehet op­timista , és sohasem szabad hogy arra szá­­mítson, miszerint a tán jelenleg derült ég soha többé, míg a világ áll, el nem fog borulni. Sohasem szabad azt hinnünk, hogy a közelmúlt, 18 borús év nem ismétlődhetik rövid idő múlva, s nem jöhet el megint egy olyan tanügyi , „Entwurf“-os korszak, melyben ha az összes főtanodák az államha­talom kezében vannak, a magyar alkot­mánytant is Lustkandl szellemében tanítják az államhatalom által kinevezett idegen tanárok ? Ha, mint Csengery is beismeri, az aka-­­­démiák képesek középszerűségeket nevelni, a tapasztalás pedig mutatja, hogy a provin­ciális városok, ha egyetemet kapnak is, ki­tűnőséget nem csinálnak (hacsak az illető magától is nem kitűnő, mikor mostoha kö­rülmények közt is azzá lesz), csak élénken kell tiltakoznunk azon áramlat ellen, mely a felekezeti akadémiák számának leszállítá­sát , azok tanrendszere korlátolását, sőt azok eltörlését czélozzák állami úton, az autonómia sértésével. S ami a protestánsokat oly szívós ra­gaszkodásra ösztönözte az abszolutizmus alatt és most is tanszabadságukhoz, azaz, mert nagyon jól tudják, hogy iskoláik és akadé­miáik azon diadal eredményei, melyeket a magyar alkotmányos szabadságért vivtak őseik , s ha e térről engedik magukat leszo­­ríttatni, az abszolutismusnak egykori netalán felkerülhető diadalát könnyítik meg, s az utolsó ellenállás egyik bástyáját rontják le önkezükkel jó eleve. Ezen gondolat tárult fel elménkbe min­den mondatunk írásánál, hogy a kérdés tel­­l­­esebben megvilágíttassék, de lapunk korlá­tolt tere kényszerített azok elutasítására, s csak azon egy szempont méltányolását en­gedte meg, mely szerint a protestáns jogaka­démiák ellen az állam eltörlési, korlátolási stb. jogának megállapítása törvénysértés, és ha a miniszter az ankét után nem arra határozná magát, a magyar közjog sarka­latos alaptörvényeit, s a nemzetközi jognak fennebb említett egyezményeit merné meg­sérteni s az önkény és törvénytelenség te­rére lépne át. Azok pedig, kik neki ily tanácsot mer­nek adni, gondolják át jól a dolgot, mi­előtt a jelenlegi parlament szavazó­gépének jóváhagyását arra kieszközölni akarnák. A kopár dombok s miveletlen terü­letek befásitására szolgáló legczél­­szerűbb fák és cserjék. A „Földmivelési Érdekeinkéből. (Vége.) V. A narancsszeder. (Maciura aurantia ca. Nutt., azért igy nevezve, mivel gyümölcse narancs - alakú és hasonló nagyságú.) — Ezen igen hasznos fa Északamerikából újabb korban hozatott, és már minálunk is jól diszlik; mély, porhanyós, termőföld­del kevert homokos talajban nagy fává fejlődik, igen sűrű, bő levelekkel ellátott koronát képez, és sötétebb zöld színe miatt facsoportja a vidéknek igen feltűnő, kellemes váltakozást kölcsönöz. Fája nagyon kemény, szívós és kiválóan tar­tós , miért is Északamerikában igen becsült fa, melyből minden gazdasági szerszámot és igen kere­sett kocsikerekeket csinálnak. Ágai erős, finom tövissel el vannak látva, és mivel a nyesést, elvezetést és összefonást jól tűrik, eleven áthatatlan sövényre felülmúlhatlanul alkal­mas. Mivel e fa kétlaki, nálunk tőle magot nem kapni, ámbár magja megérné, ha mind a két neme megvolna; magja minden magkereskedésben kap­ható, azonkívül gyökérből, mint a bálványfát, lehet szaporítani. Mindezen becses tulajdonságai miatt ültetése igen ajánlható. VI. A török-meggy. (Cerasus Mahaleb Pers.) — Ezen fa a legsilányabb, köves és homokos fa-l­­ajban nő, magaslatokon úgy mint dombokon jól

Next