Kecskeméti Lapok, 1899. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)
1899-01-22 / 4. szám
4 * Vendégszereplő művészek. (Küry Klára k. a. — Ivánfi Jenő.) Küry Klára a Népszínház primadonnája, vendégszerepeit 16-án, hétfőn színházunkban a „ Varázsgyűrű* ben. A közönség az egész színházat megtöltötte s a bájos művésznő a franczia parasztlány szerepében véget nem érő tapsokban és kihívásokban részesült. Az ismerős közönségben fölelevenítette azt az elragadó kedvesség régi benyomását, melyet első vendégjátéka alkalmával gyakorolt. Volt virág is s a bájos művésznő kedveskedő viszonzásul a II. felvonásba betoldta a Heltai Regement-nótáját, melynek egyes szakaszait nem győzte ismételni. Szerdán kellett volna másodszor fellépnie „Lili“-ben, s a jegyek már hétfőn elfogytak ez előadásra is, de a Népszínházban történt műsorváltozás megakadályozta a művésznő jövetelét, aki pedig szava szerint, szíve szerint nagyon akart volna jönni. Ez most kanapé-pernek képezi tárgyát a művésznő és igazgatója között. A rövidebbet eddig mi húztuk, de reméljük, hogy a kárpótlás nem marad el. Ivánfi Jenő, a Nemzeti Színház fiatal művészgárdájának ambiciózus tagja, 19-én, csütörtökön Rómeót játszotta el. A múlt hetekben járt már Kecskeméten, mint Bölöny József kolozsvári intendáns kísérője. Ivánfi az egyetlen magyar Ibsen-színész, aki már évekkel ezelőtt a „Kísértetek“ Osvaldjával nagy művészi sikereket ért el Kolozsvártt. Itteni fölléptére Shakspere remekét választá, megtelt a nézőtér s azt hiszszük, hogy a művész és a közönség kölcsönösen meglehettek egymással elégedve. A művész az ifjú gárda oszlopos tagja, kinek Rómeója hangban és játékban erőteljes ifjúi egyéniség, meleg és mély érzéssel;a ki tud gyöngéden szívünkhöz szólni, de még hatásosabban az ifjúi hősködést érvényesíteni. A szenvedély lobogó tüze, a szerelem emésztő hatalma mindenütt átcsillant játékán. Dicsérendő még nemes, kifejező és megható arczjátéka, mely nagyon törekvő művészi erőt árult el; szavalata teli volt szellemes pointe-okkal. Nekünk a Júliával való két első találkozásakor, a Tybalttal való párbajban és a sírbolt-jelenésben tettszert leginkább. A Rosalindáért való epekedést, e szenvelgett érzést több humorral szerettük volna előadva látni, hadd tűnjék ki az érzés gyökeretlensége. Ivánfit minden felvonás után négyszer-ötször kihívták templomok ilyetén berendezését. A mélyebb fülkéi egyikében látható San Carlo Borromeo kardinális bebalzsamozott hullája üvegkoporsóban, melyben — mint a vezető mondotta — egy szerény milliócskát érő kincs hever. — (Bel sok sajgó könyet fel lehetne vele szárítani!) Ha valami meglepi az idegent, bizonyára a temető az s aki még olasz temetőt nem látott, el sem hiszi, ha megkísértem leírni szépségét. Az olasznak legszentebb helye, temploma a temető, ebben fejti ki a kegyeletsugallta áldozatkészség a legnagyobb művészetet. A milánói temető pedig egyike a legszebbeknek. Magas kőkerítés veszi körül minden oldalról; szabályos utait árnyas fasorok határolják. Amerre csak szemeinket vetjük, mindenütt gazdag pompája a művészetnek. Csak a méltóságos csend, az emberek meghatott arczai rejtetik velünk, hogy temetőben járunk, a halottak birodalmában. De ez a csendesség sem a halál ijesztő némasága, hanem valami felemelő, vallásos nyugalom, mely kiengesztel a skr zordságával. Egyik bejáratát a Pantheon képezi, melyben az újabb időben elégetettek* hamvai van* Milanóban az egyház ellenkezése daczára is divatban van már a halottégetés. Egy hulla elégetése a mi pénzünk szerint körülbelül 70—75 forintba kerül. Népszerűsége annyira növekszik, hogy magasrangú papok is akadnak, kik végrendeletileg égettetik el hulláikat. (Folyt. köv.) KECSKEMÉTI LAPOK Egy kis vihar. Abból az alkalomból, hogy a kedvelt diva, a mi aranyos Klárikánk a kecskeméti színházban vendégszerepelt, takaros kis vihar kerekedett Küry Klára és igazgatója Porzsolt Kálmán között. Csóka Sándor két vendégszereplésre nyerte meg a művésznőt, minek folytán Kűry f. hó 16-án, hétfőn, zsúfolt ház mellett lépett fel Kecskeméten a »Varázsgyűrűben*, a f. hó 18 iki »Lili* előadására is minden jegy elkelt már, midőn a szomorú hírt közölték a közönséggel, hogy Kűry hirtelen betegsége folytán az előadás bizonytalan időre elmarad, úgy azonban, hogy a már kiváltott jegyek az ünnepelt művésznő várva-várt föllépésekor érvényesek lesznek. Találgattuk az okát annak a hirtelen változásnak, míg nem a fővárosi lapok a következő közleményt hozták : „Küry Klára, igazgatójának jóváhagyásával, e hó 16-án, hétfőn, Kecskeméten vendégszerepelt, olyan kiváló sikerrel, hogy második vendégszereplésére, amidőn Liliben lépett volna föl, minden jegy előre elkelt. Keddre a népszínházban a „Diákkisasszonyok“, szerdán a „Szegény emberek“ voltak előadásra kitűzve. Kedden délelőtt azonban P. Lukács Juliska asszony megbetegedett, minek folytán Porzsolt igazgató szerdára ismét a Diákkisasszonyokat tűzte ki előadásra. Küry Klára ezt megtudván, kedden délben az igazgatótól szerdára szabadságot kért, miután pedig ezt az igazgató meg nem adhatta, a haragra lobbant művésznő délután három órakor a keddi előadásról lemondott. Esti hat órakor Küryné Vidor főrendezőnek orvosi bizonyítványt adott át, melyben dr. Lisznyay Elemér konstatálja, hogy Küry Klárának ideggörcsei vannak és gyógyulásra csak e hó 20-dikára várható (ugyanakkorra Kűry Klára Miskolczra készül vendégszereplésre). Erre Porzsolt igazgató a népszínház inspekciós orvosát, dr. Boros Ernőt, küldte Kűry Klárához, hogy egészségi állapota felől tájékozást szerezzen. Dr. Boros még az est folyamán beterjesztette írásbeli véleményét, amelyben kifejti, hogy alaposnak külön fülkékben, vagy kicsiny márvány urnákban elhelyezve, a szerint a mint gazdagok tulajdonát képezik. A nagyon szegényeknek hamvai, kiknek hozzátartozói nem voltak képesek helyet váltani az urna számára, a földalatti helyiségekben vászondobozokban vannak elhelyezve. A crematorium, a halottégető kemenczék a Pantheon belsőrészében vannak. Gazdagok fülkéit a Pantheonban is gyönyörű, művészi szobrok ékesítik, de az igazi élvezet azonban csak akkor kínálkozik, midőn folyosójáról letekintünk az alant elterülő temetőre, a bokrok közül fehérlő márvány-szobrokra. Minden síron szobor, vagy szobor-csoportozat, mely az elhunytat ábrázolja, sokszor életének legkiemelkedőbb jelenetében örökítve meg, vagy pedig hozzátartozóival együtt mutatja be. Itt egy nő borul a férj sírjára, mellette kicsiny árvái sirdogálnak ruhájába kapaszkodva ; csak az édesanya zokogására pityerednek el, hiszen a halál fogalma még hiányzik kis fejecskéikből. Emitt viruló menyasszony könyörög összekulcsolt kezekkel a vőlegénye sírján álló halálhoz, hogy vegye el életét, ha már szivét megölte. orvosi vizsgálat után meggyőződött arról, hogy a művésznőnél semmiféle kórállapot meg nem állapítható, hogy Küry Klára teljesen egészséges s hogy ő maga is csak főfájásról panaszkodik. Ugyanezt megerősítette dr. Boros Ernő egy ma délután kiadott újabbi orvosi látleletben, konstatálván, hogy a művésznő a legjobb egészségnek örvend. A két orvos közt ilyen komoly nézeteltérés merülvén föl, Porzsolt igazgató magához kérette mind a két orvost és a kifejlődött eszmecsere során dr. Lisznyai maga is helybenhagyta, hogy a művésznőnél még csak rosszullétről vagy gyöngélkedésről sem lehet szó. Ennek folytán Porzsolt Kálmán ma este levelet írt Küry Klárának és abban arra kérte őt, hogy a „Bibliás asszony” holnapi előadásában okvetlenül lépjen föl, egyúttal figyelmeztette a duzzogó művésznőt daczosságának esetleges komoly következményeire.“ Ezt a pourparlét a Pesti Hírlap folyó hó 20-iki száma a következő kedves csevegéssel fűszerezi: Még a bankó is hamis a színpadon, hát hogy ne volna hamis az a bordereau, amit pláne a primadonnáról adnak ki. Annyira benne vannak a hamisságban ilyen helyütt, hogy még azt az orvosi bizonyítványt se tartották elfogadhatónak, amit dr. Lisznyay Elemér a Küry Klára ideggörcseiről írt és egy másik orvost (dr. Boros Ernőt) küldött ki a Népszínház igazgatója, hogy más bordereaut állítson ki az ideggörcsökről s ebben már csak fejfájásról van szó. — Ezek tehát — szólt az ügyben tegnap megszólalt egyik „legilletékesebb“ forrás — nem valódi, hanem kasírozott ideggörcsök. Az ily álláspontot persze elfogadhatlannak tartja a primadonna s ebből keletkeztek a „nézeteltérések“, melyek nyilvánosságra jutottak. Az igazgató azt mondta, hogy Küry Klára elmehet Kecskemétre játszani a Varázsgyűrűben és a Liliben, el is küldte Majd egy kisded sír felett angyalt látunk lebegni, amint az új angyalkával a boldog hazába indul. Szomszédságában kesergő édesanya borul kicsi gyermeke fejfájára, néz-néz a zöld hantokra, melyek legdrágább kincsét ragadták el, szemeiből kiapadtak könyei; — maga a mérhetetlen fájdalom oly művészi tolmácsolásban, hogyha sokáig nézzük, egyszerre csak azon veszszük észre magunkat, hogy szívünk elszorul, arczunkon könyek peregnek. Egy magános sírnál a Géniusz áll tört szárnyaival egy fiatal elhunyt jogtudós szobra előtt, kezében kialudt fáklyával. Kissé balra óriási szikla ötlik szemünkbe, csúcsán saskeselyűvel, szakadékaiban tépett tourista-kötéllel, kevés jel, mégis mennyit beszél egy szerencsétlenül járt alpesi utazóról . . . Hiú erőlködés gyenge képet is rajzolni e csodaszép helynek, azt látni kell. Szerelem, hitvesi hűség, anyai fájdalom, gyermeki szeretet, tudomány, harcz, reménység, balsors, barátság mind megszemélyesítést nyertek itt, a művészet múzsájának szent berkeiben, melyeket nem ver fel hangos lárma. Mindenütt a legnagyobb tisztaság és rend. A dohányzás is tilos. 4. sz.