Kecskeméti Lapok, 1899. július-december (32. évfolyam, 27-53. szám)

1899-07-02 / 27. szám

, holott Cserényföld (Cherenfeld) volt 1300-ban, midőn III. Endre királyunk azt Pálnak, Mo­­hács fiának adományozta. Csécsény Zólyomban 1887-ig Csacsin né­ven ment, pedig Csécsény volt egykor. Mikor Fü­löp mestert Thurkus Tamás comes fia az esztergomi közbejöttével a zólyommegyei Pó­­nik erdőség birtokába beigtatta, a küldöttség jelentésében a határ jelzésnél Chechen (Csé­csény) patak fordul elő. Csibtörtökhely Szepesben Fanum Sancti Ladislai volt a reformáczió korában. Deáki a magyar előidőkben Sala volt. Dénesfa eredetileg Dénesfalva volt, a Czirákyak egyik őse neve után. Dénesfalu Szepesben nem rég Dani­­sócz volt. Dézna aradmegyei község hajdan Deszni volt. Dobronya Zólyomban 1887-ig Dobrona név alatt volt ismeretes, az 1254-ik év egyik oklevele szerint Dobrony volt. Domcsény Aradban 1574 ben Doncsénfalva néven fordult elő, előbb Danczfalva volt. Dragutinácz szerémségi község neve vala­mikor Károly­ szállás volt. Egeres kisközség Krassó-Szörényben 1510. Hegy­eres volt vagy inkább Egeres. Fehéregyház Sopron­ vármegyében hajdan Csákány (Chakan) nevet viselt. Felső­bánya a XIV. században Mons-Me­­dius vagy Zazarbánya volt. Ferenczfalva Krassó-Szörényban Valjuga néven is megy Garam-Sent-Miklós Zólyomban 1887 id Du­bova nevet viselt, holott Zsigmond király ok­levele szerint már 1224-ben a ma vissza vett néven ismerték. Glinboka község Krassó-Szörényben Novák vagy Novákfalva nevű volt egykor. Gom­binácz község neve a Szerémségben egykor Gyöngyös volt. Groszpodincze a Bácskában a mohácsi ve­szedelem előtt Boldogasszonyfalva néven volt ismeretes. Gönczölfalva Zólyomban 1887-ig Kincze­­lova­s elszlávosodott nevet használt, noha Beszterczebánya XIV—XV. századbeli jegy­zőkönyvei szerint már akkor a mai neve volt meg. Göbölfalu Szepesben a legújabb időkig viselte a Buglócz nevet, holott az 1370 körül kelt iratokban Gebülfalva néven fordul elő. Gurény kisközség neve Hunyad­ vármegyé­­ben valamikor Sebestorok volt. Gyertyánliget Mármarosban csak pár év előtt tette le régi szláv Kabola-polyána ne­vét és már a Meyer Lexikon is magyar ne­vén ismerteti azt a jónevű fürdőt. Halászi Zólyomban 1887 ig Ribár volt, pedig Halászföld nevet viselt 1254-ben, mi­kor IV. Béla király a zólyomi hospeseknek (települőknek) adott szabadalmakat megerősíti és kérelmükre Halázsföldet minden tartozan­­dóival együtt nekik ajándékozza. Hanusfalu Szepesben 1301. előtt Hemis nevű volt. Hlédel község Zsolyomban 1887-ig Hradel nevet viselt, holott Zsigmond király oklevele szerint 1424-ben Hedele (Hidelő) volt a neve. Hidegkút Temesben nem rég még Gutten­­brunn volt. Humfalu a Szepességben Villa canis alatt jön elő a reformáczió elején. Igló Szepességben Neocomium nevet vi­selt a reformáczió idején. I­lésfalu Szepesben, hol Villa ursi, hol Villa sperarum nevet viselt a reformáczió ideje tájt; az utóbbi név a sphaera helyett is van olykor használatban. Iiok a Szerémségben egykor Újlak volt. Istvánföld torontáli községnek egykor Szent-István volt a neve, de a német telepü­lők Stefanfeldre fordították és 1886-ban ered­ménytelenül szólította föl a megye őket, hogy a régi nevet visszavegyék, nem volt rá a lakosság egy hajlandó, utóbb azonban bele­mentek a községnév magyarosításába. Jankovácz a Bácskában valaha Jánosi vagy Jankóháza nevet viselt. Jáz Krassó-Szörény vármegyei községnek a neve egykor Jaász volt. Kapuszina a Bácskában valaha Komlód nevet viselt. Karlik község Selmeczbánya közelében egykor Kerlin nevet viselt. (Beszterczebá­­nyai fegym. ért. 1888. 5.) Káptalan-Viss Sopron megyében nem rég Kapitel-Heiss néven ment, mielőtt régi nevét visszavette. Keremcse Zólyomban Körömcse lehetett. III. Endre király 1291-ben Dénes grófnak Radvány birtoka fele részét adományozta és a határjárásnál a szomszéd birtokosokat e kép jelzi: Populi nostri de Keremchey (Körömcsei népeink.) Keresztfalu Szepesben Crucersdorf volt 1515-ben. Kisfalud Temesben már 1768-ban ezen a néven ismert község volt, tovább 100 évnél Engelsbrunn nevet viselt, ma ismét a régi nevét használja. Kis-Garam Zólyomban 1896-ig Róm­cz volt, holott már Zsigmond királytól 1424-ben Pé­ter mesternek adományozott falvak között a mai néven jön elő. Kis-Kundifalu Szepesben nem rég Vilkócz volt, de ment Farkasfalu néven is. Kolluth bácskai község neve egykor Kö­­löd volt. Kornya Kassó-Szörényben Somfalu volt 1539-ben. Kralován Árvában a magyar előidőkben Királyháza nevet viselt. Kröcsma Krassó - Szörényben valamikor Korcsma nevet viselt. Kubin Temesmegyében régenten Kevi. Kulpin a Bácskában Kölpön volt egykor. Kurtics Aradban Kurtaegyháza volt. Kuvin szintén Aradban valaha Kövi. Lajta határfolyónk neve mint Litaha jön elő a következő czimű térképen: Deutschland und das Jahr 1000. Bearbeitet von Kral Wolf. (Folyt. köv.) KECSKEMÉTI LAPOK KÜLÖNFÉLÉK. — József főherczeg városunkban. A leg­népszerűbb magyar főherczeg június 26-án délután 5 óra 48 perczkor Bodnár alezredes és báró Vécsey parancsőrtiszt kíséretében városunkba érkezett, hogy az itteni honvéd­lovasság felett szemlét tartson. Fogadására az indó­háznál megjelentek a város képviseleté­ben Kada Elek polgármester, Fekete István h. polgármester, Bagi László főjegyző és Vámos Béla főkapitány; a honvédség kép­viseletében megjelentek: Pakor Vilmos al­tábornagy, Fajta József dandár-parancsnok, Tesléry János ezredes, Dempf őrnagy, ke­rületi segédtiszt és Nádosy százados segéd­tiszt, a közös hadsereg képviseletében: Feigl huszár­ezredes, Prenninger alezredes. A polgár­­mester üdvözlő szavaira József főherczeg a szokott szeretetreméltóságával igy válaszolt: »Negyven évvel ezelőtt laktam itt s oly szép emlékek kötnek Kecskeméthez, hogy ide visszatérve, magamat ismét fiatalnak érzem.“ Azután a tisztelgésére megjelent polgári és katonai urak mindegyikével kezet fogván, a városba hajtatott s a Beretvás-szállóban pihe­nésre visszavonult. A főherczeget a vasútnál és az egész útvonalon megjelenő óriási közön­ség zajos ovácziókban részesítette. Másnap Ő Fensége megszemlélte a 4-ik honvéd-huszár­ezred helyben állomásozó Il-ik osztályát s teljes megelégedését fejezte ki úgy a tiszti­kar, mint a legénység iránt. Délben bankettet adott, melyre a polgárság részéről Kada Elek polgármester, Bogyó Pál apátplébános, Gáli Ferencz törvényszéki elnök és dr. Kovács Pál jogakad. igazgató voltak hivatalosak. Délután Ő Fensége megtekintette a város­házát, színházat és árvaházat, örömét fejezte ki a város rendkívüli haladása felett s azután a délutáni gyorsvonattal Budapestre utazott. — Jubilális ünnepély. Megható és ben­sőséggel teljes ünnepélyt tartott a helybeli rom. kath. főgimnázium tanártestülete. Kebe­léből 4 működő tanár töltötte be működésének 25-ik évfordulóját. A testület, hogy úgy mond­juk „házilag“ rendezte és tartotta e neve­zetes évfordulót, mely alkalommal a főgimn.­tudós igazgatója, dr. Tóth György volt a megtiszteltetés középpontja. Remek kivitelű, művészi kerettel díszített fénykép-albumot nyújtott át neki a tanártestület, melynek ér­zelmeit Arányi Ágost tanár költői szépsé­gekkel bőven ékeskedő beszédben tolmácsolta az igazgató előtt. Majd Kováts Antal al­kalmi ódáját szavalta el, mely az ünnepeltet és az ünneplőket egyaránt meghatotta érzelmi kifejezésének igazságával és erejével. E köl­teményt tárczánkban olvashatja a közönség. A többi 25 éves tanárt, t. i. Vékony József, Sárgay Antal és Járván Mihály urakat az igazgató üdvözölte munkásságuk nemességét méltányoló beszédben. Mi is szívesen járulunk a jeles jubilánsok éltetéséhez. — A kereskedelmi miniszter gyásza. Hegedűs Sándor keresk. minisztert súlyos csapás érte, édes anyja özv. Magyarzsákodi Hegedűs Sándorné szül. Kövendi Váradi Annának f. évi június hó 23-án Kolozsvárott történt elhunytéval. A mindenki által tisztelt és becsült 79 éves matróna végtisztességére csaknem egész Kolozsvár közönsége meg­jelent s az ország minden részéből számtalan részvét-táviratot intéztek Hegedűs miniszter­hez, aki rajongó gyermeki szeretettel csüngött édes­anyján. Enyhítse fájdalmát az általános részvét és ragaszkodás, mely a népszerű miniszter iránt e gyászeset alkalmából is oly impozánsan nyilatkozott meg.­­ A Kecskeméti Takarékpénztár­ Egye­sület igazgatósága huszonnyolc­ év óta lan­kadatlan buzgalommal működő pénztárnokát, Dékány Mihályt saját kérelmére f. hó 1-től kezdve nyugdíjazta, teljes méltánylását és jegyzőkönyvi elismerését fejezte ki a csaknem három évtizeden át kifejtett munkássága, be­csületessége és megbízhatósága felett, azon­kívül pedig érdemeihez méltó nyugdíjban ré­szesítette. Helyébe azonnal megválasztották G­y­e­n­e­s Elek intézeti s. könyvelőt, ki már ez állásban is kiérdemelte az intézet és közön­ség bizalmát. Mi is szerencsét és kitartást kívánunk ez új állásához. — A Városi Zeneiskola hangversenye. A kecskeméti áll. segélyezett Városi Zene­iskola 1. évi június 27-én a piaristák torna­­csarnokában fényesen sikerült vizsgálati záró­­hangversenyt rendezett, a tornacsarnok zsúfo­lásig megtelt előkelő, fényes közönséggel s akik a terembe nem juthattak, az ajtó előtt csoportosultak s ott élvezték az igazán élve­zetes műsort. Dékány Mariska kisasszony szép tiszta, erős althangjával, Fekete Irma kisasszony pedig lágyan csengő, kedves szop­rán hangjával úgy a külön énekben, mint a „duettedben valóságos tapsvihart aratott. Zilzer Szerén k. a., Csabay Károly és Fekete Oszkár urak gyönyörűen, praecisen zongoráztak. Witz Hermin k. a. bravúrral kezeli a czimbalmot; Szantár Francziska k. a. pedig művészileg kezeli a hegedűt s valósággal elragadta a közönséget. Az ének­kar, az élő rózsakoszorú gyönyörű összhang­ban énekelt. A zenetanár urak igazán büszkék lehetnek tanítványaikra s az elért fényes eredményért Szent-Gály Gyula, Koller Ferencz és Bordó G. tanár uraknak őszinte szívből nyújtjuk az igazi elismerés koszorúját. — Fölvilágositásul. A múlt hónap 25 ikén tartott érettségi találkozó után az a hir kezdett terjedezni, hogy az ev. ref. főgimná­zium tanári kara oly közönyösen viselkedett az ünneplőkkel s szemben, hogy az intézet nagytermében tartott értekezletükön egyet­len tanár sem volt jelen, a­mi a találkozókat annyira rosszul érintette, hogy nem titkol­hatták elégedetlenségüket. E hirtesztelésekkel szemben közvetlenül nyert értesüléseink alap­ján a következőket jegyezhetjük meg: Az ev. ref. főgimnázium tanári kara mindig a leg­nagyobb előzékenységgel fogadta az alma mater kebelére vissza-visszatérő egykori nö­vendékeket és amily meleg szeretettel oszto­zott azok örömében, úgy most is szíves kész­séggel vett volna részt a találkozási ün­nepélyen, ha egyáltalán lettek volna az illetők annyi figyelemmel és tapintattal 27: 37.

Next