Kecskeméti Lapok, 1899. július-december (32. évfolyam, 27-53. szám)
1899-07-02 / 27. szám
, holott Cserényföld (Cherenfeld) volt 1300-ban, midőn III. Endre királyunk azt Pálnak, Mohács fiának adományozta. Csécsény Zólyomban 1887-ig Csacsin néven ment, pedig Csécsény volt egykor. Mikor Fülöp mestert Thurkus Tamás comes fia az esztergomi közbejöttével a zólyommegyei Pónik erdőség birtokába beigtatta, a küldöttség jelentésében a határ jelzésnél Chechen (Csécsény) patak fordul elő. Csibtörtökhely Szepesben Fanum Sancti Ladislai volt a reformáczió korában. Deáki a magyar előidőkben Sala volt. Dénesfa eredetileg Dénesfalva volt, a Czirákyak egyik őse neve után. Dénesfalu Szepesben nem rég Danisócz volt. Dézna aradmegyei község hajdan Deszni volt. Dobronya Zólyomban 1887-ig Dobrona név alatt volt ismeretes, az 1254-ik év egyik oklevele szerint Dobrony volt. Domcsény Aradban 1574 ben Doncsénfalva néven fordult elő, előbb Danczfalva volt. Dragutinácz szerémségi község neve valamikor Károly szállás volt. Egeres kisközség Krassó-Szörényben 1510. Hegyeres volt vagy inkább Egeres. Fehéregyház Sopron vármegyében hajdan Csákány (Chakan) nevet viselt. Felsőbánya a XIV. században Mons-Medius vagy Zazarbánya volt. Ferenczfalva Krassó-Szörényban Valjuga néven is megy Garam-Sent-Miklós Zólyomban 1887 id Dubova nevet viselt, holott Zsigmond király oklevele szerint már 1224-ben a ma vissza vett néven ismerték. Glinboka község Krassó-Szörényben Novák vagy Novákfalva nevű volt egykor. Gombinácz község neve a Szerémségben egykor Gyöngyös volt. Groszpodincze a Bácskában a mohácsi veszedelem előtt Boldogasszonyfalva néven volt ismeretes. Gönczölfalva Zólyomban 1887-ig Kinczelovas elszlávosodott nevet használt, noha Beszterczebánya XIV—XV. századbeli jegyzőkönyvei szerint már akkor a mai neve volt meg. Göbölfalu Szepesben a legújabb időkig viselte a Buglócz nevet, holott az 1370 körül kelt iratokban Gebülfalva néven fordul elő. Gurény kisközség neve Hunyad vármegyében valamikor Sebestorok volt. Gyertyánliget Mármarosban csak pár év előtt tette le régi szláv Kabola-polyána nevét és már a Meyer Lexikon is magyar nevén ismerteti azt a jónevű fürdőt. Halászi Zólyomban 1887 ig Ribár volt, pedig Halászföld nevet viselt 1254-ben, mikor IV. Béla király a zólyomi hospeseknek (települőknek) adott szabadalmakat megerősíti és kérelmükre Halázsföldet minden tartozandóival együtt nekik ajándékozza. Hanusfalu Szepesben 1301. előtt Hemis nevű volt. Hlédel község Zsolyomban 1887-ig Hradel nevet viselt, holott Zsigmond király oklevele szerint 1424-ben Hedele (Hidelő) volt a neve. Hidegkút Temesben nem rég még Guttenbrunn volt. Humfalu a Szepességben Villa canis alatt jön elő a reformáczió elején. Igló Szepességben Neocomium nevet viselt a reformáczió idején. Ilésfalu Szepesben, hol Villa ursi, hol Villa sperarum nevet viselt a reformáczió ideje tájt; az utóbbi név a sphaera helyett is van olykor használatban. Iiok a Szerémségben egykor Újlak volt. Istvánföld torontáli községnek egykor Szent-István volt a neve, de a német települők Stefanfeldre fordították és 1886-ban eredménytelenül szólította föl a megye őket, hogy a régi nevet visszavegyék, nem volt rá a lakosság egy hajlandó, utóbb azonban belementek a községnév magyarosításába. Jankovácz a Bácskában valaha Jánosi vagy Jankóháza nevet viselt. Jáz Krassó-Szörény vármegyei községnek a neve egykor Jaász volt. Kapuszina a Bácskában valaha Komlód nevet viselt. Karlik község Selmeczbánya közelében egykor Kerlin nevet viselt. (Beszterczebányai fegym. ért. 1888. 5.) Káptalan-Viss Sopron megyében nem rég Kapitel-Heiss néven ment, mielőtt régi nevét visszavette. Keremcse Zólyomban Körömcse lehetett. III. Endre király 1291-ben Dénes grófnak Radvány birtoka fele részét adományozta és a határjárásnál a szomszéd birtokosokat e kép jelzi: Populi nostri de Keremchey (Körömcsei népeink.) Keresztfalu Szepesben Crucersdorf volt 1515-ben. Kisfalud Temesben már 1768-ban ezen a néven ismert község volt, tovább 100 évnél Engelsbrunn nevet viselt, ma ismét a régi nevét használja. Kis-Garam Zólyomban 1896-ig Rómcz volt, holott már Zsigmond királytól 1424-ben Péter mesternek adományozott falvak között a mai néven jön elő. Kis-Kundifalu Szepesben nem rég Vilkócz volt, de ment Farkasfalu néven is. Kolluth bácskai község neve egykor Kölöd volt. Kornya Kassó-Szörényben Somfalu volt 1539-ben. Kralován Árvában a magyar előidőkben Királyháza nevet viselt. Kröcsma Krassó - Szörényben valamikor Korcsma nevet viselt. Kubin Temesmegyében régenten Kevi. Kulpin a Bácskában Kölpön volt egykor. Kurtics Aradban Kurtaegyháza volt. Kuvin szintén Aradban valaha Kövi. Lajta határfolyónk neve mint Litaha jön elő a következő czimű térképen: Deutschland und das Jahr 1000. Bearbeitet von Kral Wolf. (Folyt. köv.) KECSKEMÉTI LAPOK KÜLÖNFÉLÉK. — József főherczeg városunkban. A legnépszerűbb magyar főherczeg június 26-án délután 5 óra 48 perczkor Bodnár alezredes és báró Vécsey parancsőrtiszt kíséretében városunkba érkezett, hogy az itteni honvédlovasság felett szemlét tartson. Fogadására az indóháznál megjelentek a város képviseletében Kada Elek polgármester, Fekete István h. polgármester, Bagi László főjegyző és Vámos Béla főkapitány; a honvédség képviseletében megjelentek: Pakor Vilmos altábornagy, Fajta József dandár-parancsnok, Tesléry János ezredes, Dempf őrnagy, kerületi segédtiszt és Nádosy százados segédtiszt, a közös hadsereg képviseletében: Feigl huszárezredes, Prenninger alezredes. A polgármester üdvözlő szavaira József főherczeg a szokott szeretetreméltóságával igy válaszolt: »Negyven évvel ezelőtt laktam itt s oly szép emlékek kötnek Kecskeméthez, hogy ide visszatérve, magamat ismét fiatalnak érzem.“ Azután a tisztelgésére megjelent polgári és katonai urak mindegyikével kezet fogván, a városba hajtatott s a Beretvás-szállóban pihenésre visszavonult. A főherczeget a vasútnál és az egész útvonalon megjelenő óriási közönség zajos ovácziókban részesítette. Másnap Ő Fensége megszemlélte a 4-ik honvéd-huszárezred helyben állomásozó Il-ik osztályát s teljes megelégedését fejezte ki úgy a tisztikar, mint a legénység iránt. Délben bankettet adott, melyre a polgárság részéről Kada Elek polgármester, Bogyó Pál apátplébános, Gáli Ferencz törvényszéki elnök és dr. Kovács Pál jogakad. igazgató voltak hivatalosak. Délután Ő Fensége megtekintette a városházát, színházat és árvaházat, örömét fejezte ki a város rendkívüli haladása felett s azután a délutáni gyorsvonattal Budapestre utazott. — Jubilális ünnepély. Megható és bensőséggel teljes ünnepélyt tartott a helybeli rom. kath. főgimnázium tanártestülete. Kebeléből 4 működő tanár töltötte be működésének 25-ik évfordulóját. A testület, hogy úgy mondjuk „házilag“ rendezte és tartotta e nevezetes évfordulót, mely alkalommal a főgimn.tudós igazgatója, dr. Tóth György volt a megtiszteltetés középpontja. Remek kivitelű, művészi kerettel díszített fénykép-albumot nyújtott át neki a tanártestület, melynek érzelmeit Arányi Ágost tanár költői szépségekkel bőven ékeskedő beszédben tolmácsolta az igazgató előtt. Majd Kováts Antal alkalmi ódáját szavalta el, mely az ünnepeltet és az ünneplőket egyaránt meghatotta érzelmi kifejezésének igazságával és erejével. E költeményt tárczánkban olvashatja a közönség. A többi 25 éves tanárt, t. i. Vékony József, Sárgay Antal és Járván Mihály urakat az igazgató üdvözölte munkásságuk nemességét méltányoló beszédben. Mi is szívesen járulunk a jeles jubilánsok éltetéséhez. — A kereskedelmi miniszter gyásza. Hegedűs Sándor keresk. minisztert súlyos csapás érte, édes anyja özv. Magyarzsákodi Hegedűs Sándorné szül. Kövendi Váradi Annának f. évi június hó 23-án Kolozsvárott történt elhunytéval. A mindenki által tisztelt és becsült 79 éves matróna végtisztességére csaknem egész Kolozsvár közönsége megjelent s az ország minden részéből számtalan részvét-táviratot intéztek Hegedűs miniszterhez, aki rajongó gyermeki szeretettel csüngött édesanyján. Enyhítse fájdalmát az általános részvét és ragaszkodás, mely a népszerű miniszter iránt e gyászeset alkalmából is oly impozánsan nyilatkozott meg. A Kecskeméti Takarékpénztár Egyesület igazgatósága huszonnyolc év óta lankadatlan buzgalommal működő pénztárnokát, Dékány Mihályt saját kérelmére f. hó 1-től kezdve nyugdíjazta, teljes méltánylását és jegyzőkönyvi elismerését fejezte ki a csaknem három évtizeden át kifejtett munkássága, becsületessége és megbízhatósága felett, azonkívül pedig érdemeihez méltó nyugdíjban részesítette. Helyébe azonnal megválasztották Gyenes Elek intézeti s. könyvelőt, ki már ez állásban is kiérdemelte az intézet és közönség bizalmát. Mi is szerencsét és kitartást kívánunk ez új állásához. — A Városi Zeneiskola hangversenye. A kecskeméti áll. segélyezett Városi Zeneiskola 1. évi június 27-én a piaristák tornacsarnokában fényesen sikerült vizsgálati záróhangversenyt rendezett, a tornacsarnok zsúfolásig megtelt előkelő, fényes közönséggel s akik a terembe nem juthattak, az ajtó előtt csoportosultak s ott élvezték az igazán élvezetes műsort. Dékány Mariska kisasszony szép tiszta, erős althangjával, Fekete Irma kisasszony pedig lágyan csengő, kedves szoprán hangjával úgy a külön énekben, mint a „duettedben valóságos tapsvihart aratott. Zilzer Szerén k. a., Csabay Károly és Fekete Oszkár urak gyönyörűen, praecisen zongoráztak. Witz Hermin k. a. bravúrral kezeli a czimbalmot; Szantár Francziska k. a. pedig művészileg kezeli a hegedűt s valósággal elragadta a közönséget. Az énekkar, az élő rózsakoszorú gyönyörű összhangban énekelt. A zenetanár urak igazán büszkék lehetnek tanítványaikra s az elért fényes eredményért Szent-Gály Gyula, Koller Ferencz és Bordó G. tanár uraknak őszinte szívből nyújtjuk az igazi elismerés koszorúját. — Fölvilágositásul. A múlt hónap 25 ikén tartott érettségi találkozó után az a hir kezdett terjedezni, hogy az ev. ref. főgimnázium tanári kara oly közönyösen viselkedett az ünneplőkkel s szemben, hogy az intézet nagytermében tartott értekezletükön egyetlen tanár sem volt jelen, ami a találkozókat annyira rosszul érintette, hogy nem titkolhatták elégedetlenségüket. E hirtesztelésekkel szemben közvetlenül nyert értesüléseink alapján a következőket jegyezhetjük meg: Az ev. ref. főgimnázium tanári kara mindig a legnagyobb előzékenységgel fogadta az alma mater kebelére vissza-visszatérő egykori növendékeket és amily meleg szeretettel osztozott azok örömében, úgy most is szíves készséggel vett volna részt a találkozási ünnepélyen, ha egyáltalán lettek volna az illetők annyi figyelemmel és tapintattal 27: 37.