Kecskeméti Lapok, 1913. január-június (46. évfolyam, 1-148. szám)
1913-01-01 / 1. szám
2. oldal tus Ítélő széke előtt, hogy kiki elvegye — mint cselekedett, jót vagy rosszat, mondja az Apostol. Számadás és fizetés? Istenem, mily nagy és fontos dolgok ezek! És mi mégis esztendőről-esztendőre szaporítjuk bűnadósságainkat, mintha egykor bevégzendő életünkről sohasem kellene számolni, mintha a jutalom és büntetés, meny és pokol csak mese volna Isten szájában, — Íme ezekre tanít a múlt, jelen és jövő. Ájtatos Hallgatóim! Ma egymásnak boldog Újévet, hosszú életet, szerencsés napokat szoktunk kívánni, ki csupa szokásból, ki kétszínűségből, ki tiszta szívből. Én is kívánok nektek boldog új évet, még pedig Isten látja lelkemet, szivemnek legtisztább érzéséből, de hozzá ragasztom e következendő jövőre szolgáló tanácsaimat: — Édes atyámfiai ! Minden esztendő közelebb visz bennünket az örökkévalósághoz, mely minden halandó embernek végcélja; azért vigyázzatok, hogy el ne tévesszétek ezt a célt. Ne cipeljétek a földi javak igáját, sem a véteknek még nehezebb terhét, mert e terhek alatt el nem érhetitek azt. Hanem a hitet ne hagyjátok a világ rossz lelke által elfojtani szivetekben, reméljetek Istenben, ápoljátok a szeretetet, óvatosan őrizzétek az ártatlanságot, mint üveg edényben hordozzátok, mert könnyen eltörhetitek. Ezek kedveseim azon javak, melyeket nem kell levennetek az utolsó hegyen, mely az időt az örökkévalóságtól elválasztja. Lelketeknek égi világosságot óhajtok, sziveteknek békességet, melyet a világ nem adhat, a jelenben küzdjetek szilárdan a szent igékért és igazságért, zászlótok legyen a kereszt, a felfeszített Jézus hadvezértek, a templom táborotok, a hit sisaktok, a szeretet fegyveretek, az imádság pajzsotok és jelszavatok: »Dicsértessék a Jézus Krisztus!« Neveljétek gyermekeiteket a hitben és isteni félelemben, hogy szomorú napjaitokat felvidámitsák. Szüzek őrizzétek a szemérmet és szelídséget, mint legszebb menyasszonyi ékességteket. Nők tartsátok meg az eskühűséget és a csendes munkálkodást családi köretökben, mert ez a ti legfőbb boldogságtok. Végre igazság uralkodjék a palotákban, megelégedés a koldusok kunyhóiban é s hit, igazság, szeretet uralkodjanak minden néposztályban, hogy a régi átok mindinkább távozzék a földről és az emberek mindinkább a szentekhez és angyalokhoz hasonlók legyenek. Ezek az én újévi kivánataim hozzátok, hogy ezeket tanítva mindnyájan boldogok lehessetek. — Amen! Székely János versei Szerelmes diák verse. És feléled a régi jó világ Ekhós szekér és daloló diák. A kis botos, ki egy hentest kiűz, S hős szellőt fú a nagyenyedi fűz. Az öreg harang is kong valahol, A diákcsapat indulót dalol; Igyunk fiuk, zenéljen a pohár, Gyér ide mellém aranyos komám, Húzzad fiam, a hegedűd ha szól, Tüzek s könnyek gyálnak a húr alól, így játszod egyszer egy ősöd, ha hid, Mikor kicsapták nagy Csokonait, S a húrod ódon szordinós neszén, Életre kel egy Jókai regény. Oly szép a nótád, mint egy égi dal, Amit az isten játszik orgonán, Húzd el ezerszer aranyos komám, Rengjen bele ez az ócska korcsma És sírjon a daliás szirtek korcsa A késői kivénült kis diák . És szálljanak a bús melódiák Hozzá a dalos diák sziveken Hadd tudja meg, hogy ki ő nekem. Egy asszonyhoz. Kicsi falu, virágos zöldes árnyak, Gémtornyu templom, sárga zsalus ablak, Od lakik ő a gyémántszemű asszony, Kit édes álmok soha el nem hagynak. Lelkében él az ábránd és a város, És este, ha a hold az égre feljő Megcsendül lelkén sok elhalkult ének, S egy lágyan szóló, csendes villany csengő. Gondolatok tüzparipája. A gondolatok vad tüzparipája Tiporja az út virágbiborát És rohanva törtet a síkon át Vaspatáját vészes gátakba vájja. Lába alatt ropog a hegyek háta S repednek a kemény kőoszlopok A mélyből bágyadt, buja tűz lobog, S kigyul a hegyek bus alkony végi lángja. Felhőtalajon és hullámhegyen Repül, rohan a tűzcsikó velem, S letipor embert, várost, sirt, mezőt... 5 a véres tüzmén lángtajtékot fújva Rátér egy keskeny virágágyas útra S meghorkan egy szelíd lányarc előd. Fény. Mint egy kitárt, pompázó puha test úgy domborul és éled Budapest. S a csókraéhes férfiszem előd Elrejtenek a bársonyenyhe nők. Mindnek a melle ritmusra remeg A szemük árnyas, kitárt és kerek, S a nagy pupillák mélyén mélyre lent Az ő szemének álomfénye leng. A fény, mely világit s megigéz, Mely annyi szent emléket felidéz — O versek, könnyek, szomorú szavak, Sóhajok zsalus ablakok alatt. — O terjedt törzsű hervatag akác Te ládád és a kicsi sárga ház, Hányszor vártam letörten sírva én Hogy felcsillan az első gyufafény, Hogy felcsillan az első gyufafény. Budapest, 1912. november. Kecskeméti Lapok A választójog. Még a kormány hivatalos lapjai sem merik védeni a Lukács-féle választói reformot. Még ők is csak abban bizakodnak, hogy az a statisztika és az az indokolás, melyet a kormány ígért, csakugyankorszakos jelentőségű alkotásinak fogják ezt a reformtervezetet a nemzet szemében feltüntetni. De nincs egyetlen mentegető szavuk sem arra, hisz nem is lehet, hogy a kormány, mely a választói reform kiterjesztését ígérte, ezt a kiterjesztést úgy akarja elérni, hogy a választói jogosultságot 24 évről felemeli 30-ra. A nemzet a választói jogot nem azért követelte, mintha csak arról volna szó, hogy több választó legyen, mint amennyi ma van. Ha csak ez lett volna a nemzet követelésének motívuma, akkor esetleg egy statisztikának, mely ki fogja mutatni, hogy a Lukács-féle javaslat néhány százezerrel növelni fogja a választók számát, lehetne valami értelme. De miután a választók számának növekedése csak másodrangú fontosságú s miután az igazi cél és igazi feladat az, hogy mindenki kapjon szavazati jogot, ha nincs speciális ok, amely a jogfosztást indokolná és jogossá tenné, semmiféle statisztikával és semmiféle miniszteri indokolással ezt a javaslatot elfogadhatóvá tenni nem lehet. A választói reform nemcsak azért kell, hogy néhány százezer emberrel több legyen, akinek névleg megvan ugyan a szavazati joga, aki esetleg le is szavaz, de aztán akarata ép úgy semmibe se vétessék, s az ország sorsának intézésében ép úgy ne legyen semmi súlya, mint ahogy ma nincs. Az 1910. évi választásokban körülbelül százezerrel többen szavaztak az ellenzéki jelöltekre, mint a munkapártra. A parlamentben mégis a munkapártnak van óriási többsége. A választói reformban tehát nem az a fontos, hogy «mennyivel» növeli a választásra jogosultak számát, hanem az, hogy lehetőleg mindenki megkapja a választói jogot, egyenlő feltételek mellett s hogy a parlamentben is azé a párté legyen a többség, amelyiké a többség a nemzet közvéleményében is. A parlamentarizmus zülléséről szónokolt Tisza s ez az egy, amiben neki senki ellent nem mondott. Még az ellenzék sem. Még az ellenzék is azt mondja, hogy a parlament mai összeállításában nem felel meg a hivatásának. Tele van ügyvédekkel, kiszolgált állami és megyei hivatalnokokkal, tönkrement gentrikkel, akiknek a képviselőség nem hivatás, hanem kenyér, de nagyon kevés azoknak a képviselőknek a száma, akiket az egyéni kiválóság és a választók igazi bizalma juttatott mandátumukhoz. A nemzet azt várja a választói reformtól, hogy ennek az állapotnak véget vessen. Hogy a képviselők tényleg a nép vágyait, óhajait képviseljék, hogy a nép közt élők, a nép anyagi és erkölcsi szükségleteinek ismerői döntsenek országos kérdésekben , hogy egy petrifikált, élettelen, szűk látkörű, önző politikát ne lehessen mint nemzeti politikát és nemzeti munkát feltüntetni. Nem a szavazatok számának növekedését érti a nemzet a választói reform alatt, hanem az egész parlament reformját. Nem új embereket akar az urnánál, hanem új eszméket a parlamentben s a szavazatjog általánossá, egyenlővé és titkossá tételét csak azért követeli, mert ez az egyetlen eszköz, egyetlen mód és egyetlen garancia arra, hogy a parlament is újjá alakuljon és gyökeresen megváltozzék. Akik az általános választói jogért küzdenek, nem absztrakt jogokért küzdenek, mint ahogy az általános választói jog követeléséhez egy nemzet sohasem abstrakció útján jutott el. Nem az «emberi jog» nevében követeljük a választói jognak a nép legszélesebb rétegeire való kiterjesztését, hanem annak a kényszere alatt, hogy azok a néprétegek, amelyek eddig az ország sorsának intézésébe befolytak, ezt a feladatukat többé nem az ország érdekében s nem a nép érdekében gyakorolják. Mert vagy önzők lettek s akaratelhatározásukat az önzés vezeti, vagy pedig mert elgyengültek s gazdasági és szociális erőltetésük a korrupció prédájául szolgáltatta ki őket. Prohászka Ottokár székesfehérvári püspök a napokban harmincéves irodalmi jubileumát ünnepelte. Ezen az ünnepen beszédet mondott, amelynek egy kitétele mindennél jobban jellemezte 1. szám. m«Li iii'm **** ca co ■OX 03 _di -CD o a gj cd 15^3 CO « "“CaD r *QJ ■ pi...nmj E M a " ^ -g N iI e . ti a N M ® 33 r-E—s cree! cc 'oE fi «51 N m £