Kecskeméti Napló, 1912. december (1. évfolyam, 1-4. szám)
1912-12-25 / 1. szám
1. szám, amelyre korunknak szüksége van. Az igaz, — mondja egy jeles magyar apológétánk — a nyers erő is teremthet rendet, de ez a vadállatok ketrecének rendje, mely csak addig áll fönn, míg a nyers erőtől való félelem tart. Az ilyen meghódolás azonban méltatlan az emberhez és nem is biztosítja a rend állandóságát. Méltán mondja azért Macaulay: „Aki bármi olyat tesz, ami lealacsonyítja a kereszténységet, árulást követ el az emberiség civilizációja ellen.“ És azért a szerencsétlenség, türelmetlenség és társadalmi forrongások eme sötét, nehéz napjaiban nem lehet más jelszavunk: vissza Istenhez, vissza a civilizáció forrásához, a valláshoz! Valósítsuk meg a fenséges betlehemi programmot. Legyen dicsősége Istennek és meglesz békéje, meglesz boldogsága az embernek is. A város pénzviszonyai. Irta : Bagi László. A pénzpiacz viszonyairól szóló jelenttések eléggé megvilágítják, hogy mindenfelé pénzínség uralkodik és pedig nemcsak a kontinensen, hanem már Amerikában az Egyesült Államokban is, hol a bajt a kormány intézkedéseivel kell leküzdeni. A háborútól való félelem közt a legnagyobb intézetek is csak az állami és legszükségesebb hiteligényeket elégítik ki, úgyhogy a városok a legsürgősebb befektetésekre sem kaphatnak kölcsönt, vagy csak oly feltételek alatt, melyek mellett jobb kölcsönt fel nem venni. Ebben az általánosan mutatkozó válságban egyetlen város pénzviszonyai sem mondhatók kedvezőknek, tehát a mi helyzetünk is eléggé nehéz, s az ügyek vitele sok vigyázatot és gondosságot kíván. A mi helyzetünk azonban még az általánosan érezhető bajok dacára sem mond-ható ez idő szerint válságosnak, jóllehet a már megkezdett közművek keresztülvitele van folyamatban, a fizetni nem tudó lakosság kímélése is lehetőleg szem előtt tartandó, s a földrengés által okozott bajokkal is számot kell vetni. Ami nehézségek eddig mutatkoztak, azok jó része abból származott, hogy arra nézve, mikép a földrengési államkölcsönt mikor kapjuk meg, feltevéseink nem váltak be, s az akadályok, melyek miatt a még hátralevő összegek kiutalványozása eltolódik, a törvény megalkotása után csak az utóbbi időkben mutatkoztak meg. Ezek főkép azon bonyodalmak következtében állottak be, melyek a várost illető kölcsönrész telekkönyvi biztosítása körül keletkeztek. Ezen biztosítás helyes keresztülvitelétől függ azonban minden számításunk, mivel a bekeblezésre alkalmas, tehát biztosítékkal ellátott kötelezvény nélkül a hat millió korona államkölcsön hátralevő része ki nem utalványozható. A városi közönség ebben a részben is megtett minden lehető intézkedést, mely a célra vezet, s a földrengési szabályrendelet jóváhagyása már megtörtént, miáltal az egyik akadály elhárult és a biztosításra nézve oly jelzálogot ajánlott fel, mely a hitelező államkincstár érdeke szempontjából teljesen elfogadható, sőt kedvezőnek mondható. A törvény szempontjából legkevésbbé sincs helye a kijelölt ingatlanokra vonatkozó bekeblezési jog korlátozásának, az erre nézve felmerült aggályok miatt azonban mégis tárgyalások létettek folyamatba. Ezen tárgyalások utóbb kielégítő eredményre vezettek, s így most már a további eljárás csak alakiságokból áll, melyek a kötvény megállapítására és jóváhagyására, valamint a jelzálog bekeblezésére vonatkoznak. Ebben a helyzetben a nagyobb kiadások közül csak a nem halaszthatókat elégítettük ki s félő volt mégis, hogy a jelzett célokra történt kielőlegezések készleteinket kimerítik és a nehézségek, melyekről fentebb szó volt, ezzel állanak kapcsolatban. Ezek a nehézségek fenn is maradnak mindaddig, míg a kielőlegezett összegek az állami és egyéb kölcsönből, s a pénzviszonyok javulásával a lakosságtól is visszatérülni fognak. Rosszabbítja a helyzetet, hogy a lombardkölcsön, melynek összegét a nyáron felemeltük, a biztosítékul letett értékpapírok árfolyamának folytonos esése miatt ránk nézve illuzóriussá vált, mert a felemelt kölcsönösszeghez az árfolyamok leszállása miatt hozzá nem juthattunk; másrészt pedig már megszűnőben van az a rendkívül előnyös egyezség, mely a hitelező intézettel két évvel ezelőtt köttetett, s mely a bankráta felett mindössze háromnegyed százalék kamat ráfizetés felszámítását engedte meg. Az árfolyamok esése következtében fedezeti kérdések is támadnak, s ezeket mi most csak a hitelező intézet előzékenysége következtében kerültük el. Bár azok itt is felvetődtek, de mégsem kellett, — mint az előző hitelező intézetnél, honnét a kölcsönt épen e miatt hoztuk el — az árfolyamkülönbözeteket újabb értékpapírok letételével fedeznünk. A most mutatkozó tapasztalatok arra utalják a városi közönséget, hogy kedvezőbb pénzviszonyok beálltával a lombardkölcsönt rendes törlesztéses kölcsönnel cserélje fel, s ily módon sem a kamatláb emelkedéseknek nem lehet helye, sem a kifizetések körül válságos helyzetbe nem juthatunk, mert az értékpapír (lombard) kölcsön inkább csak kisegítő eszköznek való a rosszabb pénzviszonyok idején, de állandósítása nem célszerű. A városi hatóság feladata a mostani pénzviszonyok közt felmerült nehézségekkel megküzdeni. Ne csodálkozzunk azon, hogy ez küzdelmet okoz, mert a jelenlegi pénzviszonyok közt még a leggazdagabbaknak is fejtöréssel jár, hogy vagyonaik fenntartását mikép igazgassák. Mikor pénz kell, a földekből, házakból, részvényekből, — bármennyi van is — nem lehet törni, eladni pedig az idő nem alkalmas, sem a kölcsönvétel nem könnyű, sőt igen nagy terhekkel jár. Nálunk még ez idő szerint — főkép ha a várható tőkebevételek befolynak — válságos állapotról beszélni nem lehet és pedig annyival kevésbé, mert tudjuk, hogy törvényhatósági bizottság mindenkor hajlandó a nehézségek eloszlatása végett a hatóság segélyére sietni. A helyzet azonban eléggé komoly, s így nem csoda, ha olykor rossz pénzviszonyokról beszélünk. Ezen rossz pénzviszonyok helyes ellenszere ez idő szerint csak az lehet, hogy a már meglevő kötelezettségekkel számot vetve a válság ellen tehető intézkedésekkel készen álljunk, s addig is, míg a helyzet megváltozik, újabb befektetésektől tartózkodjunk. Ez a mai helyzetre adható csekély tanács azonban a város összes pénzviszonyainak megítéléséhez nem elegendő, hanem, aki azokra nézve kellő áttekintést kíván nyerni, annak a város összes vagyoni viszonyait, az ingatlanokat, azok kezelési módját, a tartozásokat, követeléseket, a költségelőirányzat és zárszámadás adatait, s az egyes alapoknak természetét, egymáshoz való viszonyát, s e célból a városi vagyon fejlődésének történetét ismerni kell. E tekintetben a meglevő kütforrásokkal megismerkedni az ifjúság feladata, mint amelynek kezébe a város jövendője, s a jövendő fejlődés nélkülözhetetlen bázisa: a városi pénzügyek rendezése, — mely minden korban állandó feladatot képez, — letéve van, és egy ötszázszoros nagyítású csillagászati távcsővel, mely nyolcszáz kilométernyire közelíti hozzánk a Holdat. Csak madártávlatból szemlélhetjük tehát a „Föld leányát“, amint őt a Hellász örökké mosolygó ege alatt lakó görög nép teremtő képzelete elnevezi. Soha sem fogom elfeledni azt a gyönyörű látványt, mikor életemben először pillantottam meg nagy távcsövön keresztül a Holdat! Gyönyörű szép őszi este volt, amikor a hervadás még nem bántó s az elmúlás melanchóliája még nem érinti meg a lelket. A búcsúzó fáradt napsugár még ott reszketett a sárgáló vadgesztenye lombokon s rózsaszínű fátyolba burkolta a hófehér kupolákat, amelyek egyikében már a Holdra volt beállítva a távcső. És én bele néztem ! És ott állott előttem ragyogó pompájában szépséges bolygó társunk, égi pályánkon hűséges kísérőnk! A Holdon a felkelő Nap arany sugarai vakító fénnyel világították meg a keskeny sarló alakot s a fényhatár szélén ragyogó hegycsúcsok emelkedtek ki a sötét éjszakából. Az óriási kiterjedésű kráterek mélyén még ott ült az árny, de a megvilágítás lassú előre haladtával a koromfekete völgyekben fényes apró pontok, mint megannyi ragyogó csillagok gyűltak ki a magasabb ormok, hogy később fénygyűrűkké olvadva összeragyogva emelkedjenek ki a völgyeket boritó árnyék sötét tömegéből. Oly fölséges látvány nagy távcsővön keresztül ez a gyönyörű égitest, hogy az elfogadásnak mélységes érzete vett rajtam erőt! Hiszen oly ünnepies volt a hangulat s oly áhitatos a csönd! A kicsiny falura ráborult az este, a fenyők illata felhatolt a nyitott kupolába s az ünnepies csöndet nem zavarta semmi, csak a távcsövet hajtó óragép muzsikált, zizegett finoman, halkan s odakint a falevelek közt suttogott lágyan az esteli szellő. A csillagos ég bámulatos tisztaságban ragyogott, de erősebb nagyításoknál, földi légkörünk nyugtalansága következtében reszketni kezdett a távcső látómezejében az éj királynője, mintha átlátszó saranytenger hullámzott volna rajta végig, de a ragyogó hegységek mindamellett bámulatos tisztán és élesen látszottak. Valóban nem csoda, ha ez az elragadó látvány a maga különös varázsával annyira elbűvölte a kutató csillagászokat, hogy egy egész emberi életet képesek voltak e magasztos tudománynak szentelni. Az „Éj Királynőjének“ is vannak hűséges lovagjai. Kecskeméti Napló 3. oldal.