Kecskeméti Napló, 1915. október (4. évfolyam, 224-250. szám)

1915-10-02 / 225. szám

IV. évf. 2£5 sz. Kra 4 fill. Szombat Kecskemét, 1815. október 2. ^ ^ ^BBB ** K Ik m jméjjjr mm Mm Jp X Hf J® X Bt SB am fi B fi & XII VL X mm Mm BL BT jX flf BT flfjB jXf JB fif JB IBS? Xr M fi XX Xf * I Előfizetési árak: ~ . , , . ,, Megjelenik minden nap délután Kalgken házhoz küldte: Vidékre petén küld,», kogyelei! politikai napilap — L — - hieUalével. — IfiM itr. x. 12— Egét* iw . . X .?6._ S­zerk­es­ztős­ég és kiadóidat ah fái irr» .... 6 Fii évre ... ,8 Arany János­ utca 6. sz. — Tel­efon szám: 274. X,„,ié,r. t. Jfegyed étre . 4 Felelős Szerkesztő: DIGSZEGJfU JÓZSEF “V /Af'TJou , ~ M$f nim 4 fill. Egy szám 4 fill. a „XECSXEJdETI XJiPLO" lapkiadó társaság Visszavert orosz támadások zsillapest, okt. 1. (A K. N. eredeti távirata.) Kelet-Galiciában, valamint az Ikva és a Putilovka mentén a helyzet változatlan. A Kermin patak vidékén osztrák-magyar és német csapatok rohammal foglaltak el több támaszpontot és ez alkalommal 4 orosz tisztet és egyezer főnyi legénységet elfogtak, két ellenséges repülőt lelőttünk. A Litvániában küzdő cs. és kir. csapatok orosz táma­dásokat visszavertek, a harcok helyenkint kézitusává fej­lődtek, az ellenség nagy veszteségeket szenvedett Höfer altábornagy, a vezérkar főnökének helyettese. Meghiúsult olasz támadások Délnyugati hadszíntér: A tiroli nyugati harcvonalon az elmúlt éjjel az Adameilo szakaszon vol­tak harcok Az ellenségnek a Cima Presonától nyugatra levő szoros ellen meg­kísérelt támadását tüzérségünk utasította vissza. Az olaszok a Mondranhütténél is kénytelenek voltak több órai harc után visszavonulni. A Wiigereuthi fensikon szintén éjjel támadtak meg két ízben, ugyancsak sikertelenül Hasonlókép meghiúsultak a Karinthiai harcvonalon a Bombach- Grabentól (Pontafelnél) nyugatra levő megerősített állásaink ellen intézett nagyobb éjjeli támadásaik. Tolmeinnél és odább északra a harcok még tartanak. A mrzli vrh. előtt az ellenség korábbi hadállásába vonult vissza. Dobje ellen ismételt támadást intézett, de mindig visszavertük. Az olaszok a Tolmeini terület ellen intézett tüzérségi tüzelést, amely már tegnap igen élénk volt, ma reggel újra megkezdték. Délkeleti hadszíntér: Nincs jelentősebb esemény. Levegőbe röpített minte két angol századot Nyugati hadszíntér: Az ellenség áttörési kísérleteit tegnap csak Champagnéban folytatta. Mesnil Yperni úttól délre levegőbe röpítettünk egy állást amelyet két angol század tartott megszállva. Losstól északra ellentámadásunk lassan előre halad. , Keleti hadszíntér: Hindenburg tábornagy hadcsoportja. Dünaburgtól délre az ellenséget a Wislowtól keletre fekvő keskeny tóközre szorítottuk vissza. Dryswjaty tó és Potany vidéke között vívott lovassági harcok hadosztályainkra sikeresek vol­tak. Smorgontól keletre az ellenséges állást rohammal áttörtük, 1000 oroszt, köztük 7 tisztet, 6 ágyút, 4 géppuskát zsákmányoltunk. Smorgontól délre még tart a harc. Lelkiségre van szükségük. Irta : Dr. Prohászka Ottokár. Elvonult fölöttünk a világháború egy hosszú éve; elvonult fölöttünk sok véres nappal s fekete éjszakával s a béke hajnala még nem kelt fel, még nem hasadt ránk a nagy Te-Deum reggele, hol milliók adnak hálát a béke isteni ajándékáért. Még mindig a legnagyobb áldozatok nagy idejét éljük, időt, amikor sok vér, de sok vér, de sok lélek is áradoz, s mikor nemcsak sebek nyitnak, hanem szivek is megnyílnak s a lélekkiáradásnak s a lélek megnyilatkozásnak vigaszával örvendeztetik meg az elborult s elbu­­sult világot. Még mindig nincs vége a küzdelemnek s valamint uj meg uj harcokba indulnak fiaink, úgy uj ál­dozatkészséget s uj erőkifejtést sürget a társadalomtól is a harcok szelleme. Szóval valami kifogyhatatlan lelkiségre van szükségünk, melynek forrásai ki nem apadnak ! E­zekből a forrásokból tűz és erő és hősiesség áradjon a harctereken, de fakadjon belőlük eny­­hület, gyógy­viz és olaj is a társadalmi kooperáció világában, amelyben mi állunk, a­melyben imádkozunk s bí­zunk s dolgozunk és segítünk, tőlünk már csak azért sem, mert úgy látom, hogy csodálatos reakciók jelentkeznek bennünk, mikor a gyász s a szenve­dés s ugyanakkor a hősiesség s az alkuvást nem ismerő odaadás ihleti meg lelkünket s ez érintkezéstől a nagyot s a szépet s a lelkit uj vilá­gosságban látjuk meg uj megtapaszta­lásban tesszük osztályrészünkké. Ez az uj megtapasztalás először is az életnek és a létnek valami misz­tikus s minden látszaton túl érő nagy­rabecsülése. A háború ugyan töri a létet, mint a vashámor a követ s a közvetlen benyomásunk az lesz, hogy az em­berélet csak olyan, mint a fű s a legszebb is csak olyan, mint a zsálya vagy a szironták, melybe — fűbe s zsályába s szirontákba — vagyis kö­zönséges s értékes életbe egyaránt belesuhog a halálkaszája s rendeket — sírokat — váj bele a virágzásba s az élet örömébe. Azonban ez a be­nyomás nem minden —­ sőt ez a be­nyomás a legkevesebb s azontúl van

Next