Kecskeméti Napló, 1915. november (4. évfolyam, 251-274. szám)
1915-11-03 / 251. szám
IV évi 251. sz. £ra 4. fill. Szerda Jdecskemét, 1915. november .?. m Előfizetési hrak: sár . . . . Megjelenik minden nap délidén ||ta tfM X F,302 erre 7 . S1 szerkesztőség és kiadó irat ah fii évre .... 6__Fii évre .... 3.__ ^ Xrahy János utca 6. sí. —— 'Ta'&fohsiém: 27& M.„aétara J._ diaiadé,ro, . 4 Felelős szerkesztő: DIÓSZEG JíjJ JÓZSEF “ crSV*V^7JlhéJGLL ,, “ Mff Mása 4 fllll 4 ff//. a ECSJJEcM ÉTI JE J/ P É 0 lapkiadó társaság ukh.r vidákr»poeién kozdvo. független politmai napilap — *• DTM,^ .■ A Kragujevác elesett Kövess hadsereg eddigi zsákmánya:20 tiszt,6600 főnyi legénység, 42 ágyú, 9 géppuska, sok hadiszer Délkeleti hadszíntér. A nagy Moravától nyugatra levő területen a szövetséges seregek helyenként heves utóvédharcok árán elérték a Milanováctól és Kragujeváctól délre és délkeletre emelkedő magaslatokat. Ma reggel 7—8 óra között a kragujeváci arzenálra és kaszárnyára kitűzték az osztrák-magyar és röviddel utóbb a német lobogót. A Koráva és a Resava közötti szögletben német csapatok heves harc után elfoglalták a vidéket uraló Tricunovo-Brdo magaslatot. Bolgár haderők a Paracin felé vivő útán Planinicától nyugatra és Nisava völgyében Palánkától nyugatra elfoglalták a magaslatokat Kövess tábornok német és osztrák-magyar csapatainak eddigi összes zsákmánya : 20 tiszt, körülbelül 6600 főnyi legénység, 32 ágyú, 9 géppuska, több mint 30 lőszerkocsi, egy fényszóró, sok fegyver, sok tüzérségi lőszer és nagyon sok gyalogsági lőszer. Ezenkívül 45 régi ágyucsövet zsákmányoltunk. Visszavert orosz támadások. Orosz hadszíntér : A Scara menten és és kis csapatok egy éjjeli támadást heves kézi tusa után visszautasítottak. A Kormin arcvonalon visszavertünk több erős éjjeli támadást. A Sztripa mentén, Biennavától északra egy visszavert támadás után újból, heves harcok fejlődnek. Az északkeleti hadszíntéren a cs. és kir. főparancsnokságnak alárendelt október havi zsákmánya: 142 tiszt, 26 ezer főnyi legénység, 44 géppuska, 1 ágyú, 3 légi jármű és egyéb hadianyag. Győztünk a két hetes Isonzo Csatában. Olasz hadszíntér: Az olaszoknak tengermelléki arcvonalunk elleni október 18-án megindított és október 28-án friss csapatokkal megújított harmadik támadása már lankadni kezd Tegnap az ellenség a doberdói fensík északi széle ellen nagyobb, több más helyen pedig gyengébb erőkkel még előre tört hiába.Támadása azonban már nem általános. Az újból fellobbanó harc után az olasz hadvezetőség által nagy hangon előre bejelentett, a főharcvonalon legalább 25 gyalog hadosztállyal megkísérelt offenzíva, a győzelem biztos tudatában harcoló csapataink rendíthetetlen falán megtört. A kéthetes Isonzó-csata fegyvereink győzelmével végződött. Csatavonalunk általában változatlan. Hasonlóképpen szilárdan kezükben tartják Tirol és Karinthia védői a háború kitörése óta hősiesen tartott állásaikat. Ezekkel a sikerekkel fegyveres erőnk bebizonyította, milyen hiú és tarthatatlan volt az egykori szövetségeseknek a délnyugati határszéli területekkel szemben támasztott minden követelése, és az a hite, hogy alattomos hátbatámadással megszerezheti.* Az október hó második felében lezajlott harcokban az ellenség legalább százötvenezer embert vesztett. A felmentettek. A hadi szolgálattól felmentetteknek igen sokféle fajtáját lehet megkülömböztetni s ezek a közöttük fennálló különbözeteknek megfelelően más és más lélekkel viselik a részükre hivatalosan kiutalt kivételes helyzetet, viszont az éber szemmel vigyázó, sőt kutató közönség se egyforma türelemmel viseltetik az itthon maradt „alkalmasok“ irányában. A közhit a háború első hónapjaiban abban a tetszetős felfogásban ringatózott csendesen bölcselkedve, majd pedig magából kikelten vitatkozva, hogy a háborúnak egyedüli áldozatai, egyedül szánandó szereplői a katonák, akik tűzben, golyózáporban játszanak testi épségükkel és egyetlen életükkel. Ezzel a kétségtelenül páratlan áldozattal szemben nagyon lekicsinyelte, lenézte, leszólta azoknak munkakörét és fáradozását, akik itthon haláltól mentes irodákban, de napról-napra holtra fáradva vezették a kormányzás, a közigazgatás ügyeit, végezték a közoktatás idegölő munkáját és nyögve viselték a közgazdaság fáradalmait. Az bizonyos, hogy a halál a legnagyobb rossz, amelynél nagyobb már nem is érheti az embert, azért mindazokat igen nagy tiszteletben kell tartanunk, akik a hazáért, a nemzetért, értünk ezt a legnagyobb rosszat magukra vállalják. A hősöknek járó tisztelet azonban semmiképpen se hozza magával, hogy minden ép testű polgári ruhás embert szemérmetlenül végig fixírozzanak azok, akik a katonáskodásból törvény szerint, vagy természetszerűleg ki vannak zárva. Még kevésbbé szép dolog, hogy az elhunyt hősnek, hozzátartozói oly vakmerően idegesek, hogy az utcán ily szavakkal támadnak rá az olyan férfira, akinek szerintük a harcban kellene lenni. — Mit fóg itthon, mikor mások szenvednek és véreznek ? Ilyen kis események, bár a jelen körülmények között nem teljesen váratlanok és valamennyire indokoltak is, gyilkos módon hatnak a szegény felmentettek megviselt idegeire és sokszor próbára tett kedélyére. És az nem egészen az ő privát ügyük. Nem mondhatjuk.