Kecskeméti Napló, 1916. december (5. évfolyam, 220-233. szám)

1916-12-01 / 220. szám

2. oldal Kecskeméti Napló 220. szám. gyötrtjéből uralkodott s kinek 15 egész­e éle­tében oly hűségesen szolgált. Temetik a legvallásosabb királyt, ki sz. István koronájával örökölte sz. István vallásosságát is. Az a rózsafüzér, mely most meghide­­gűlt kezeinek becses ékszere — becses volt ő rá nézve a Hofburg káprázatos fénye kö­zött is. Sz. misét még sürgős uralkodói gondjai között is hallgatott. Az arnapi kör­­meneteken fedetlen fővel, gyalog követte a Legméltóságosabb Oltári szentségeket. Egy alkalommal beteghez siető pappal találkozót Bécs egyik legnépesebb utcáján. Kiszállott királyi fogatából, letérdepelt a porba és úgy imádta Jézust, kit beteghez vitt az Úr szol­gája. Lelki erejét a szentségek kegyelméből többször növelte, halála előtt is pár nappal, teljes öntudattal vette föl a végső szentsé­geket. Szép is volt a halála, mert ki az Ur­nak híven szolgált, az nem rettegte a halált. Csak fáradt volt, de már megpihent jó öreg királyunk. Csak még néhány óra s kinyílik a ki­rályi kripta ajtaja, hogy befogadja őseihez a halott­ak csendes birodalmába nemzetünk legdrágább kincsét, jóságos királyát, szerető édes atyját I. Ferenc Józsefet. Bezáródik a nehéz kripta ajtó s mi árván maradt magyarok visszafordulunk édes hazánkba, de nem azért, hogy a király ha­lálán felindult bánatos lelkünk megnyugod­jék, hanem, hogy tépelődjünk, szenvedjük tovább, hogy aggódva számláljuk egyre sza­porodó árváinkat és özvegyeinket, hogy si­rassuk elesett hőseinket, hogy az elesett hő­sök helyébe újakat küldjünk a nemzet Gol­gotájába. Oh ki tudná megvigasztalni ezt a ki­­rályos sirató s egy félvilággal küzdő sze­gény magyar nemzetet ? * Van a mi öreg templomunknak egy gyönyörűséges képe, amelybe az ihletet nagy művész belelehelte magyar nemzetünk min­den vigaszát és dicsőségét. Ez a kép, mely templomunk kupolájának legszebb részét foglalja el, a magyar szenteknek hódolatát, közbenjárását ábrázolja Nagyasszonyunk, a boldogságos Szűz Mária előtt. Ha hazánkat féltő, fájó szivem vigaszt keres, én e képre nézek, m­ert én ezt a ké­pet a hit szemével nézem s ahányszor né­zem, eszembe jutnak, az egykori pécsi püs­pöknek , Kovács Józsefnek szavai, ki azt szokta volt mondani: „Amig meg nem győz­nek engem arról, hogy az Isten sz. Istvánt, sz. Lászlót s főleg hazánk Nagyasszonyát a menyországból száműzte — én magyar hazámat nem féltem. Ne is féltsük, mert erős a hitünk, hogy menyei pártfogónk között ott van átvert szivü Erzsébet királynénk, ott van elköltö­zött jóságos királyunk és erős a bizalmunk, hogy hazánk Nagyasszonya az ő szavakra áldást esd ki Istennél ami szegény, sokat szenvedő magyar hazánkra. Amen, a Prelátus gyönyörű, az ő kecskeméti határokon túl is jól ismert szónoki művésze­tével elmondott gyászbeszéde nagy hatással volt a jelenlevőkre. Szentbeszéd után következett a rek­viem és a Libera, melyet szintén Révész István végzett nagy segédlettel. Szentmise alatt a 94 esek teljes zenekara működött közre felsőbb engedéllyel. Zenekar gyönyörűen előadói műsora a kö­vetkező volt: 1. Kyrie, Wagner R.: Az apos­olok kara az Apostolok vacsorája c. képből. 2 Dies irae: Beethoven Largettoja a II. szimfóniából. 3. Alkalmi gyászai Révész Istvántól énekli Csornák Elemér. 4. Sánc­­tos: Hoffmann R. 1. Andante religioso. 5. Communio: Meyerbeer: Templomi hangok az Afrikai nőkből. 6. Libera: Ments meg Uram, az orgonán Csornák Elemér játszott az ő ismert kitűnő orgonaművészetének ezúttal is a legjavát adta. A nagytemplomon kívül a többi fele­kezetek templomaiban is gyászistentisztelet volt a délelőtt folyamán. M­­ennyit adózunk ? Hogy a különböző birtokos osztályra milyen arányban vannak adóval megterhelve élénken világítanak rá azok a számok, me­lyeket alant közlünk. Ezekből az adatokból láthatjuk, hogy főleg a pótadóemelés után épen azok van­nak legjobban megterhelve, akiknek legki­sebb a jövedelmük. Aránytalanul súlyos a háztula­donosok helyzete, a szőlősgazdáké már jobb, de leg­kedvezőbb kétségkívül a földbirtokosoké. Természetesen olyan években, mint az idén is volt, a szőlősgazdák helyzete a legrosz­­szabb. A háztulajdonosok 1917. január 1-től kezdve 14 százalék házbéradót fizetnek, úgy a bérbeadott, mint saját lakásaik után. Minden 100 korona után 14 százalék lesz az állami egyenes adó. 9 kor. 10 f. az ennek 65 százalékos városi pótadója. a 30 százalékos általános jövedelmi pótadó 4 kor. 20 fill. A 10 százalék útadó 1 kor. 10 fill. Az 5 százalék betegápolási pótadó 70 fill. Összesen tehát minden 100 kor­­házbér után 29 korona 40 fillért kell adóba fizetnie a háztulajdonosoknak azonkívül, hogy ugyan­így fizet saját lakása után is. Pl. építtettem 30000 koronáért egy házat, melyben két lakás van. Az egyiket kiadtam 800 koronáért, a másikban magam lakom. Ez a lakás 300 koronára van felbe­csülve. A ház után, illetve az 1100 korona házbér után fizetek 323 korona 40 fillér adót. Épületjavítás tatarozásra leüthetek 100 koronát, összesen 423 korona 40­0. Ezt le­vonva a 800 korona házbérből, marad tisz­tán 37660 korona jövedelem s az én ter­mészetbeni lakásom. Ez a ház bizony 2 szá­zalékot sem jövedelmez. Pedig ennél még igen sok a rosszabb­ eset. Ezzel szemben nézzük a földadót. A földek Vili osztályba vannak sorozva s esze­rint változik az adókulcs. 1 hold I. oszt. szántó összes adója 9­­401. » VII. „ „ Tj - „ 42 „ Mivel pedig a kecskeméti földek átlaga IV—VI osztályúnak van fölvéve az adóka­taszterben, a legtöbb gazda 1 kor. 68 f. —­4 kor. 20 fillért fizet holdanként adót pót­adókkal együtt. A háború előtti évtizedben ilyen földek vételára átlag 800 korona volt. A fent em­lített példánál a háztulajdonos, ha a 30 ezer koronás ház helyett 55 hold földet vett volna akkor, amellett, hogy az adója a 323 K 40. fillér helyett mindössze (IV észt földnél) 417 korona lenne, a 376 K. 60 f. tiszta jövedelem helyett ha a mai konjunkturális árakat szá­mítjuk 150 K. minimális jövedelmet 1 hold­ból 5250 korona tiszta hasznot kapna. Nem számítva az állat és apróságból befolyó igen tetemes összeget. Ez a pár adat világosan mutatja azt a rendkívül súlyos helyzetet, amiben a ház­­tulajdonosok vannak, szemben a gazdálko­dókkal. A háztulajdonosok bizony nemcsak megsínylik a pótadót de élni sem tudnak az igazságtalan adó miatt. Mert hiszen Kecskeméten nem milliomos háziurak bér­kaszárnyái a házak, hanem sok évtizedes munka gyümölcse az a kis házacska, amely­jövedelméből öreg napjaira akart megélni az illető, de szörnyen csalódott. Így áll elő azután az a helyzet, hogy Kecskemét város és lakóinak egyenes állam adójából csak 182, 894 K. 29 esett ez évben a földadóra, 2110783 K. 09 fillér esett a háztulajdonosokra micsoda aránytalanság. Amíg tehát a földbirtokosoknak nem nagy megterheltetés a pótadóemelés, addig a háztulajdonosokra óriási csapás. Hogy ez a rövid összehasonlításunk teljes legyen, ideiktatjuk még a szőlők adóját. a szőlők VI osztályba vannak sorolva: 1 hold 1. osztályú szőlő összes adója 20­16 „ k­. „ „ „ 16*80 A szőlősgazdák adója több mint két­szerese a földesekénél. Jó termés esetén könnyen fizethetnék az adót, de ilyen sok év óta visszatérő rossz esztendők nemcsak jövedelmet nem adnak, de a gazda meglevő pérét is elviszi a drága munkáltatás. A jövő nagy feladatai közé tartozik — láthatjuk — az adók­ igazságos megosztási. » N­­ » » n 7 „ 98 „ * Hl. „ » 6 n­ 30, „ IV. „ m „ ' 4 „ 20„ V 2 94n * • n yy vt ** n » n Vl. „ „ 1 „ 68„ * vil. , , „ — » 84 „ m HL n n „ 1280 „ IV. „ . „ 8-40 * V. „ „ „ 4-62 n VI. n „ „ 378 ftagy idők. Nagy időket élünk, a világtörténet lap­jai szemünk láttára telnek meg nagyobbnál nagyobb eseményekkel, a közelmúlt napok legnagyobb eseménye a fejedelemváltozás. Szeretett öreg királyunk elhunyt, neve im­már a történelemé. Trónra lépett az ifjú, vi­téz magyar király, aki egyenesen a harctér­­­ről jött vissza, hogy átvegye az uralkodást s akit már mint trónörököst is annyira sze­retett a magyar nemzet „Mindent meg akart tenni, hogy a há­ború borzalmai és áldozatai mielőbb elmúl­janak“. Ezt mondja manifesztumában Károly király és ezek a szavak visszhangra találnak, szivünkben. Mindnyájunknak kötelessége, hogy a háború sikeres megvivhatása, befeje­zése érdekében mindent megtegyünk s ily módon sietessük a háború borzalmainak el­múlását, az áldást hozó béke eljövetelét. Csaknem a királyi szózattal egyidőben jelent meg a kormány felhívása az ötödik hadikölcsön tárgyában. Ezekben­ a törté­nelmi órákban fokozottan kötelessége minden magyarnak, hogy a hadikölcsön sikerét elő­mozdítsa. A hadikölcsönnek az a hivatása, hogy mindazt megadja katonáinknak, ami a harckészséghez szükséges. Világos tehát, hogy senki sem vonhatja ki magát a hadi­kölcsön jegyzése alól. És ez áll az egészen

Next