Kecskeméti Ujság, 1910. június (3. évfolyam, 124-148. szám)
1910-06-01 / 124. szám
Kecskemét, 1910. junius 1. Ára 2 fillér. Szerda,_1II. évfolyam, 124. (313.)^^ KECSKEMÉTI UJSÁG POLITIKAI NAPILAP Előfizetési ár egész évre 8 korona. Vidékre egész évre 14 korona. Főszerkesztő: Dr. Huszár Dezső. Felelösszerkesztő: Dr. Réti Gyula. Telefonszámok: --------— Felelösszerkesztő 151. Szerkesztőség 176. sz. Éljen Nemeskéri Kiss Pál, Kecskemét város alsókerületének képviselője! A küzdelem napján. Hock János lemondása. Oláhfalvai küldöttség Kecskeméten. — Saját tudósítónktól. — Kecskemét, 1910. Május 31. (1.) Mire ez a mi szerény lapunk, amely a kecskeméti munkapárt megalakításában és hihetőleg a holnapi nagy siker kivívásában óriási mértékben vett részt — újból a közönség elé lép, már a küzdőfelek mindkét kerületben összemérték erőiket. Azért írtuk mindkét kerületben, mert dacára, hogy Hock János lemondása küszöbön van, mégis a párt kortesei folytatni fogják a harcot, amely rájuk föltétlenül meddő fog maradni. Tegnap utánanéztünk annak, váljon mi igaz Hock János lemondásából, mi igaz az oláhfalvai jelöltségből és tapasztalatainkat, kutatásainkat a következőkben adjuk közre. Hock Jánost a hét valamelyik napján az oláhfalvaiak küldöttsége kereste föl a jelöltséggel, akiknek Hock kijelentette, hogy amennyiben Kecskeméten is megválasztanák (ebből ugyan nem eszik) úgy csakis az oláhfalvait fogadná el. Igaz, hogy mindez bizalmasan, nagy titokban történt, de nincs olyan titok, amit a lyúk ki ne kaparna. Erre jött azután a vasárnapi fővárosi lapok jelentése, amelyet közöltünk is: Just Gyula ma délután Kecskemétre utazott Szappanos István felsőkerületi s Hock János alsókerületi Justh-párti jelöltek támogatására. Hock János áll rosszabbul a kettő közül s miután hir szerint, a jelöltségről lemond, már jelöltette magát Oláhfaluban is. Hock kijelentette, hogy megválasztása esetén az Oláhfalvit fogadja el. Tehát már gondoskodott mandátumról, az oláhfalviról, amely — hir szerint — az ő szűkebb hazája, de hogy ott megválasszák, aligha tételezzük föl a józan oláhfalviakról. Hockot felkérő küldöttség, amely a múlt hét valamelyik napján, kedden vagy szerdán volt itt, még aznap esti vonattal utazott vissza Oláhfalvára. Az egész titok pedig onnant pattant ki, hogy a küldöttek az egyik helybeli vendéglőben étkeztek és a vendéglős kérdezősködésére naivul szépen leadták jövetelüket. Hock állítólag már nem tagadja az oláhfalvai jelöltséget, sem nem tagadhatja a kecskeméti jelöltségről való lemondást, amely ennek természetes folyománya, mindezideig cáfolni meg nem kisérelte és ha megkísérelné, az emberek úgy sem hiszik el, mert a lapunkban közölt és a fővárosi lapokból vett híradásunkat úgy sem bírná megcáfolni. Maga a „Hock“-párt valósággal kétségbe van esve nemcsak a lapunkban közölt szenzációs leleplezések miatt, de leginkább azért, mert a szervezés ügye nagyon rosszul áll a városban, de különösen a pusztákon, ahol alig kapnak 30—40 szavazatot. Egy tiszta és mocsoktalan „cáfolatot“ oszt a 8 (nyolc) tagú vezérbizottság, amely 100-nak van ugyan feltüntetve és amely a sajtóbíróság elé tartozó illemes és lelkipásztor jelölthöz nem éppen illő kifejezéssel néhány rövid sorban „cáfol“. Ne bennünket cáfoljon a vezérüresbizottság, hanem azt, ami a fővárosi lapokban benne van. Azt persze ujjából szopja talán a fővárosi egyik-másik hiteles lap ? Miért éppen azt írta, hogy „Hock János lépett fel Oláhfalván“, miért nem azt, hogy „Kenőcs Miska, vagy Bücsök Gyuri bátyánk“. Hogy mennyire „hazudtunk és rágalmaztunk“, bárkinek felkínáljuk a vasárnapi fővárosi lapok idevonatkozó számait. Ezt tessék először lehazudni, azután jövünk mi, akik ezeket átvettük a fővárosi lapokból. No de hát mi Kőbányán nem jártunk és a mi tollunkhoz nem tapad olyan illatos kifejezés, amilyenek a kőbányai hizlaldák körül „szalonképesek“ és épen azért gyönge a mi tollunk az ilyen kifejezések reprodukálására. — Majd a választás után nem kímélünk se jelölteket, se korteseket, addig azonban kortes célra nem használjuk fel senkinek se a múltját, se a jövőjét, még kevésbé a jelenjét. Majd csak azután, akár bukunk, akár nyerünk, de lesz bőven szerencsénk! Mert hogy a Hock-féle förmedvény zárószavaival éljünk: „Ilyen eszközökhöz csak olyan párt nyúlhat, amelyik bukását biztosan érzi!“ Le akartuk zárni ezt a „vitát“, de figyelmesen átolvastuk a förmedvényt még egyszer, amelyben csak az van írva: „Hock János közöttünk van, Oláhfalván meg sem fordult“. Tetszik látni egyetlen egy szóval az egész förmedvényben azt nem írja, hogy a „Hock nem mondott le s hogy Hock az oláhfalvai jelöltséget elvállalta.“ Mi csak erre voltunk kiváncsiak: 1. Igaz-e, hogy Hock lemondott? 2. Igaz-e, hogy Hock Oláhfalván fellépett? Egyetlen szóval nem merték megcáfolni, se az egyiket, se a másikat. Csak azt írják, hogy „közöttünk van“ és „Oláhfalván meg se fordult“. Hát állítottuk egy sorban is, hogy „nincs köztük“, vagy az „élők között“, avagy állítottuk-e, hogy „Oláhfalván meg se fordult“. Nem, mi csak azt állítottuk, hogy lemond, amit egyetlen szóval se cáfoltak meg és hogy Oláhfalván is fellépett és megígérte, hogy megválasztása esetén az oláfalvi mandátumot tartja meg. Nem bennünket kellett volna a sárgaföldig lepocskondiázni, hanem megcáfolni azt, amit irtunk. Miután ezt meg se kísérelték, észszerű következmény, hogy Hock János fellépett az oláhfalvi kerületben is és hogy Hock János lemond vagy talán már le is mondott a kecskeméti jelöltségről. Ez az igazság! Végtelen hálával és igaz köszönettel tartozunk a „100-as“ Hopp-féle vezérügybizottságnak, amely lehetővé tette az alsó kerület polgárságának azt, hogy megtudja a cáfolatból azt az igazságot, hogy Hock fellépett az