Kecskeméti Ujság, 1911. december (4. évfolyam, 277-300. szám)
1911-12-01 / 277. szám
Kecskemét, 1911 december 1. Ars 2 fillér. Péntek, IV. évf., 277. sz. (768.) KECSKEMÉTI ÚJSÁG Politikai napilap, a Kecskeméti Nemzeti Felelős szerkesztő és laptulajdonos. Társszerkesztő: Előfizetési ár helyben . A Korona Munkapárt és Párt-Kör hivatalos lapja. _ DR. RÉTI GYULA DR. VIRÁNYI LAJOS Vidékre ’Telefonszám de.4 k°r°na . ~ “ fl kereskedelmi tanonciskola. Váratlanul kapja meg minden a maga érdekességét. Amennyire mi emlékszünk, Kecskeméten hosszú időn át nagyon kevés szó esett a tanonciskoláról, a múlt héttől pedig a tanonciskola érdekes témává fejlődött. Pedig mindössze annyi történt, hogy a tanonciskolák felügyelőbizottsága, egynémely olyan határozatot hozott, melyekhez egyrészt joga nem volt, s melyek másrészt a tanonciskola hivatásával ellenkezőknek bizonyultak. E határozatok ellen, biztosan tudjuk, élénk tiltakozás támadt volna, amennyiben a felügyelő-bizottság elnöke azokat idejekorán vissza nem vonja. Ezt tette azután az aktuális ügyet egyszerre ismét tárgytalanná s az ügygyel való közelebbi foglalkozást fölöslegessé. De felvetődött egy sereg uj kérdés és eszme a tanonciskola körül, ami viszont szükségessé teszi, hogy az egyszer felkeltett érdeklődés fentartassék,annyival is inkább, hogy a fontos érdekek megvilágítása, minden körülmények között csak haszonnal jár. Így a kereskedelmi és iparostanonciskola érdekében egyik legfontosabb momentum, hogy ez a jelenleg egyesített iskola kettéválasztassék. A felügyelőbizottság visszavont határozatában éppen az ellenkezőt mondotta ki. Természetszerűleg helytelenül. Mert más a kereskedő és más az iparos érdeke. A két különböző érdek pedig nem találhat összpontosítást egy olyan iskolában, mely egyaránt van hivatva jó kereskedőt és jó iparost nevelni. A kereskedelmi tanoncnak, hogy hasznavehető, gyakorlati kereskedő legyen, más irányban kell munkálkodni, mint az iparostanoncnak. Az egyesített iskolában az irányelvek azonosak. Pedig éppen a kereskedelmi tanonciskolának tulajdonítunk különös hivatást és pedig azért, mert a közép- és felsőfokú kereskedelmi szakiskolákból ma még a kereskedők zöme nem kerül ki. Ezek a szakiskolák, a kereskedelmi ismeretek elsajátítása mellett tulajdonképen a hivatalnoki pályára készítenek elő és így a kisebb-nagyobb gyakorlati kereskedő tudatlanságában megmarad, ha a kereskedő mint tanonc tudományos oktatásban nem részesült. A keresk. tanonciskolából tehát szakiskolát kell csinálni. Ez pedig csak úgy képzelhető el, ha a kereskedelmi tanonciskola legelsőbben elválasztatik az iparosiskolától, másodszor pedig ha a felsőkereskedelmi iskolához csatolják olyképen, hogy annak szakképzett s a kereskedelmi szellemet igazán ismerő tanárai lássák el a kereskedelmi tanoncok oktatását. Ma már igazán csak tényleges és alapos szaktudással haladhat előre a kereskedő. Ezt az alapos tudást pedig csak olyan férfiaktól lehet elsajátítani, kik valójában ismerői és tanárai a kereskedelemnek. Kecskeméten különösen ezer örömmel kellene a két tanonciskola szétválasztásának ügyét felkarolni, mert ez a város ma már abban a szerencsés helyzetben van, hogy kiváló vezetés mellett felsőkereskedelmi iskolát tarthat fenn, a kereskedelmi tanonciskola tehát hozzákapcsolódhatna ehhez az előkelő intézethez, hogy ennek tanárai révén igazi áldásárá lehessen jövendő kereskedelmünknek. A kérdés gyakorlati megvalósítása tudomásunk szerint különösebb akadályokba nem ütközne, e helyütt nem foglalkozhatunk ezzel, mert itt csak az eszme mellé szegődhetünk, és ezt tiszta szívvel tesszük, mert tudjuk határozottan, hogy a kereskedelmi tanonciskola alapos megreformálása nagy kihatással volna jövendő kereskedelmünk fejlődésére! POLITIKAI SZEMLE. Véderő vita. Benedek kibeszéli az ülést, interpellációk. A tegnapi érdekesnek induló fővárosi vitát félbeszakította ma a véderő tárgyalása. Pedig a pikantéria kedvelői érdeklődve várták a Szmrecsányi válaszát, amely a felekezetieskedés labilis lejtőjére jutott vitát viszszaterelte volna a tárgyilagos bírálat helyes terére. Sok lenne itt a mondanivaló. Helyes, igaz, megszívlelendő, komoly vád, melynek csak árt az, ha az antiszemitáskodás hitelevesztett pecsétjét nyomják a homlokára. Minthogy azonban ma véderőnap van, még később és még gyérebben gyülekeznek a képviselők az úgynevezett „vitára“, ami semmi ujjal, semmi érdekessel nem kecsegtet. Az ülés kezdetén Lovászy Márton húzza egy kicsit az időt. Az immunitás flagráns megértését jelenti be, amiért egy furcsa nevű, de még furcsább szereplésű horvát képviselő , Bude Budeszavljevicset letartóztatták. Hogy miért? — azt Lovászy Márton sem tudja, de úgy hiszi, hogy ez is választási visszaélés. No de mioly veszedelmes az egész. Komolyan maga Lovászy sem hiszi a sérelmet, azok sem, akik hallgatják. Épen csak, hogy véderő nap van, de szónok sincs, a „küzdő ellenzék“ kimerült, heti két nappal is belefullad a saját gyöngesége és tehetetlensége örvényébe, szükség van arra, hogy egy félórácskát ellopjon Lovászy az ülés idejéből. Ennyi az egész. Miután a félórát sikeresen el is lopta a jó Lovászy, Benedek János vette át csendes birodalmát és kibeszélte az egész ülést. Egy kicsit tiltakozott Benedek, de aztán vállalta mégis. — Ha nincs más szónok és a haza úgy parancsolja, beszélek én napestig is. De aztán ne törődjön ám azzal senki, hogy mit beszélek ?! Nem is törődött vele senki. Elmondta azt, amit előtte elmondott minden ellenzéki szónok. Hogy sok a költség, nagy már így is a katonaság, hogy svarcgell a lobogó, hogy ők általános titkos választói jog, mikor jön már el a te országod, stb., stb., újat nem mondott, de nem is akart. El kell azonban ismerni, hogy ötletesen, kedvesen, anekdotákkal, — néhol-néhol — ötletekkel is fűszerezve beszélte ki a tanácskozásra szánt időt. Obstrukciós szónoktól nemcsak elég, de sok is ez. Minthogy az összes interpellálok, a Sümegi Vilmos kivételével elállottak az interpellációk megtartásától, miután Sümegi előadta, hogy az erdélyi Szentandráson az oláhok iskolát romboltak, az ülés negyed kettőkor végződött. A város parlamentjéből, Bagi László h. polgármester elnöklésével nyílott meg a közgyűlés. Lelkes hangulata között szavazott köszönetet a közgyűlés őméltósága, gróf Ráday Gedeonné úrhölgynek, aki nemes szivének sugallatából a város károsult szegényeinek huszonötezer koronát gyűjtött. Ugyancsak hálás emlékezéssel szólt a jelentés Vámos Béláról, a város elhunyt, kiváló érdemű főkapitányáról, akinek emlékét megörökíti a közgyűlés s arcképét megfesteti a tanácsterem részére. Dr. Tóth György az adóügyi osztályban levő, szerinte viszás állapotok miatt szólalt fel. Bagi László reflektál a panaszokra s intézkedik, hogy a hanyagság és tudatlanság megszüntettessék. Dékány László adóügyi tanácsnok is válaszol a vádakra és jelenti, hogy a panaszok alapja az lehet, hogy kevés lévén a munkaerő, az el nem könyvelt adók miatt így eshet meg a szabálytalanság vagy felületesség. — Ugyanezen tenorban szólal fel Bagi K. polgármester újabban és jelentvén, hogy az adóügyi osztályban leginkább dijnokok végzik a munkákat s rendszerré ez jövőben nem válhat. Rózsa Jenő interpellál a Kecskeméti Újságban a napokban közölt, s a téglagyárban történt visszaélések miatt. Bagi László h. polgármester válaszol s kijelenti, hogy tudomásul veszi az interpellációt s tud is róla, hogy a téglagyári szabálytalanság miatt meg is indult az eljárás, s majd annak idején ennek eredményét beterjeszti a közgyűléshez. A közgyűlés az új kereskedelmi minisztert üdvözli kineveztetése alkalmából s Beöthy László kereskedelmi minisztert erről meleghangú átiratban értesíti. A dijnokokról szóló szabályrendeletet, amelyet lapunkban már ismertettünk, terjeszti be Sándor István főjegyző. A könyvkötői munkákat Pataky István és Könyves Mihály kapták, mint legolcsóbbak. A megüresedett törvényt, bizottsági tagsági helyekre választás tűzetik ki és pedig december 31-ikén. A II. választókerület elnöke Sárközy Pál, a IV. kerületben Gömöry Sándor, az V. kerületben Muraközy Jenő. Bugacmonostoron sok lehetett eddig a visszaélés, gondolja Szegedy György tanácsnok is, mert hát azt javasolja most már ő, igaz a tanács nevében, hogy oda két vizsgázott erdőőrt kell alkalmazni, mert hát ezek szeme jobban meglátja, hogy ki, mikor és hogyan lopja az erdőket.