Kecskeméti Ujság, 1912. március (5. évfolyam, 49-74. szám)
1912-03-01 / 49. szám
Kecskemét, 1912. március 1. Ára 2 fillér. Péntek, V. évf., 49. sz. (140.) Politikai napilap, a Kecskeméti Nemzeti „SíTlfling 5 he'!b“ ! !! K»T Munkapárt és Párt-Kör hivatalos lapja. DR. RÉTI GYULA DR. VIRÁNYI LAJOS_________Telefonszám 176. «■ ' ' ' ' r----------- Egy inasgyerek kiugrott a tanonciskola emeleti ablakán, írtuk mai vezércikkünkben, mert tanítója valami csintalanságért bezárta. Összezúzott testtel szedték fel az utca kövezetéről és súlyos sérüléseit a kórházban ápolják. A rakoncátlan inasgyerek ugyancsak megszenved rosszaságáért. Megszenved és újra ember lesz belőle. De történhetett volna másként is. Az a fékeveszettség, amellyel a bezárt inasgyerek az emeleti ablakon át is szabadba akart jutni, elpusztíthatott volna egy ifjú életet, s ez a megbűnhődésnek fölöttébb nagy ára lett volna. Elismerjük, hogy a tanítónak joga és kötelessége tanítványát büntetni. Megkívánja ezt a fegyelem, a rend és a tekintély fentarthatásának szüksége, csakhogy a tanítónak a büntetési mód megválasztásánál körültekintőnek kell lenni. Mikor azt az ifjút tanítója bezárta a tanterembe gondoskodni kellett volna arról is, hogy a fiú felügyelet alatt legyen. A fiatalság meggondolatlansággal jár, s mindig kiszámíthatatlan, hogy egy ifjúi embernél a megszégyenlítés, a megbüntetés minő következményekkel járhat. Lett légyen bármilyen rossz is az az inasgyerek és mérjen rá igazságos ítéletet tanítója, a gyerek bizonnyára attól a gondolattól lesz eltelve, hogy jogtalanul büntették, s fellázad a jogtalanság ellen. A büntetésnek tehát oly módon kell érvényt szerezni, hogy abban föltétlenül beletörődjön az ifjú, és semmiféle mód, vagy eszköz rendelkezésére ne álljon a büntetés megmásítására. Nem lett volna szabad bekövetkeznie annek az esetnek, hogy egy gyermek elhatározhassa magában, hogy élete árán is megmenekszik a rámért büntetés elől. Nem azért, mert a tanítónak tudnia kell, hogy a gyerekember nem is ismeri az élet értékét, és mert tudnia kell a tanítónak, hogy a gyermekért felelőséggel tartozik a szülőknek. A tanító természetes nevelőtársa a szülőnek, második apja a gyermeknek, tehát, mikor büntet, akkor szerető gondossággal afölött kell őrködnie, hogy a büntetés ne legyen egyéb megérdemelt büntetésnél, s mint ilyen ne roszra, hanem jóra vezessen. Tagadhatatlan, hogy a tanonciskola tanítóinak emberfeletti, rettenetes munkát kell végezniük az inasgyerekek oktatásánál. Hiszen mi kívülállók is, valóságos rémülettel nézünk arra a féktelen csordára, mely esténként a tanonciskola kapuin kitódul, s épen ezért a büntetés miatt nem okoljuk a tanítót; ezt a tanulóifjúságot büntetni kell, mert csak a hatalom kimutatása tud belőlük félelmet kiváltani, tudja őket féken tartani. Ezt a szomoru esetet pedig csak intő példának állítjuk be, tanítóknak, növendékeknek egyaránt. Az előbbieknek azért, hogy gondos mérlegelés tárgyává tegyenek minden büntetést, az utóbbiaknak, hogy emlékezetükbe véssék a meggondolatlanság következményeit POLITIKAI SZEMLE. A Reichspost címére. A bécsi Reichspost közleményeivel nem szívesen foglalkozunk. Mi két különböző malomban őrölünk. A mi célunk az, hogy a monarchia két állama között ápoljuk és fejlesszük a baráti jó viszonyt. A bécsi újság pedig gyűlöletet hirdet minden ellen, amihez a magyarságnak köze van. Sajnáljuk a közléseitől a magunk publicitását, mert nem akarunk hozzájárulni a két állam viszonyának elmérgesítéséhez. Ha most mégis kivételt teszünk és a keresztényszocialisták orgánumának fejtegetéseivel foglalkozunk, úgy erre nagy okunk van. Vissza akarjuk utasítani a bécsi újság vakmerő gyanúsításait, amelyekkel a magyar miniszterelnököt illetni merészkedik. A keresztény-szocialisták újságja ma az 1888. évi XVIII. törvénycikknek avval az értelmezésével foglalkozik, amelyet a miniszterelnök utolsó nagy parlamenti beszédében a képviselőházban előadott s azt állítja, hogy Khuen-Héderváry gróf a törvénynek általa hirdetett interpretációjához a jóváhagyást meg nem kapta s hogy az értelmezése ilyenképen meg nem áll. Válaszunk az, hogy a magyar miniszterelnök felhatalmazásainak lényegét és tartalmát a Reichspost orrára kötni nem igen szokták. És ha a bécsi újság a maga teljességgel inkompetens véleményének azáltal akar súlyt kölcsönözni, hogy „mértékadó faktorokéra hivatkozik, úgy ezzel bennünket meg nem téveszt. Mi azért világosan felismerjük, hogy csak keresztény-szocialista magyargyűlölők kutmérgezési kísérletével állunk szemben. Gróf Khuen-Héderváry Károlyt igen megfontolt államférfinak ismeri az ország. Mindenki tisztában van vele, hogy ő a kijelentéseit alaposan meglatolja. Ha Héderváry gróf a parlamentben, az ország színe előtt olyan fontos nyilatkozatot tesz, mint azt az 1888: XVIII. t.-c. értelmezésére nézve tette és hajlandó országos határozathoz hozzájárulni; és amikor mindenki tudja, hogy értelmezése a parlamenti béke sorsára döntő jelentőségű, akkor csak rosszhiszeműség és a magyar politikai béke megteremtése fölött való vak düh mondhatja a kormányelnök nyilatkozatairól, hogy azok minden körülmények között és feltétlenül meg nem állanak. A kútmérgezési kísérletnek egyébként semmi sikerre nem lehet kilátása. Zavart kelteni a magyar parlamentben nem fog. Mert a magyar pártok, a képviselőháznak bármelyik oldalán is foglaljanak helyet, tisztában vannak vele, hogy nekik a miniszterelnök szava és nem bécsi ellenségeink orgánumainak kotnyeleskedése a mérvadó. Ezzel be is fejezhetnők a mondanivalónkat, ha nem látnák még szükséget, hogy a Reichspost egy ténybeli valótlanságára rámutassunk. A bécsi újság ugyanis a többi között azt állítja, hogy Héderváry gróf értelmezése lehetetlenné teszi a póttartalék és tartalék behívását arra az esetre is, ha a képviselőházban az újoncjavaslat elfogadását obstrukció akadályozza. Abban a kényelmes helyzetben vagyunk, hogy egyszerűen hiivatkozhatunk Andrássy Gyula grófnak, tehát egy igen autentikus és e mellett ellenzéki férfiúnak idevonatkozó véleményére, aki épp ma este a Magyar Hírlapban a következőket írja: Egyesek azt is kifogásolják, hogy a tervbe vett határozati javaslat nem terjeszkedik ki arra az esetre, ha a Házat obstrukció akadályozza meg a határozathozatalban . . . Igaz, hogy a tervbe vett országos határozat csak azt akarja kizárni, hogy az 1888-iki törvény helytelen magyarázatával a kormány az országgyűlés által megtagadott újoncot pótolhassa. Igaz továbbá, hogy mivel a jelenlegi Ház óriási többsége nem tartja előnyösnek azt, hogy a hadsereg kiegészítését egy obstrukció is megakadályozhassa, mivel nem tartja kívánatosnak, hogy 20—30 ember a véderőt teljesen dekomponálhassa, a tervezett határozat nem mondja ki azt, hogy az 1888. évi XVIII. törvénycikkben levő felhatalmazást a megobstruált újoncok pótlására ne használhassák. ♦ Egyébiránt e sorok kiegészítéséül s annak bizonyítására, mennyire rossz hiszemü a keresztényszocialista részről való ez az újabb támadás, megemlitjük és leszögezzük a következő tényeket: 1. A király katonai felségjogainak korlátozását az egész véderővitában senki, még a legszélsőbb ellenzék sem kívánta. 2. Az 1888. évi XVIII. törvénycikkben foglalt rendelkezéseknek törvénymagyarázat útján való megszűkítéséről senki sem beszélt, sőt ellenkezőleg, a törvény mindennemű helytelen magyarázatával szemben a törvény értelmének és hatályának precíz megállapítása s ezzel az eddigi törvényes állapot fentartása a cél. 3. A miniszterelnök szavaiból félreérthetetlenül kitetszik, hogy ő „a fennálló törvények alapján“, tehát azoknak fentartásával, nem pedig sérelmével, hajlandó bizonyos „aggályokat eloszlatni.“ Ezek után felmentve érezzük magunkat a további argumentáció alól. Most még csak egyet jegyzünk meg. A Reichspost címére szóló válaszunkból érthetnek mindazok a lapok és körök is, amelyek a keresztényszocialista újság támadásának beugorva, visszhangot adnak ennek a valótlanságnak, s arra feltevéseket s számításokat alapítanak. Ügyvédi iroda megnyitás! DR. SZIGETHY ZOLTÁN köz- és váltó-ügyvéd értesíti a jogkereső közönséget, hogy ügyvédi irodáját 8-e I. tized, Hagyvásári-utta 219. sz. alatt a Domokos-féle házban, Ruttkay orvos háza mellett megnyitotta.BQ