Kecskeméti Ujság, 1912. május (5. évfolyam, 99-121. szám)
1912-05-01 / 99. szám
Kecskemét, 1912. május 1.____________Arab fillér._________________Szerda, V. évf. 99. sz. (590.) KECSKEMÉTI ÚJSÁG Politikai napilap, a Kecskeméti Nemzet3 Felel«» szerkesztő is laptulajdonos. Társszerkesztő: wha“!6“ ^ helybeti ’ Munkapárt és Párt-Kör hivatalos lapja. DR. RÉTI GYULA DR. VIRÁNYI LAJOS Telefonszám 176._____ Bemutatkozás. A Lukács-kormány parlamenti bemutatkozása elé nagy érdeklődéssel tekintett a politikai világ. A hívei, az ellenfelei, sőt a közönyösek és egykedvűek is várva várták a hétfői napot, ám a hívei a biztonság érzésével, az ellenfelei félénk reménykedéssel. Az ellenfelei csüggedt reménységgel tekintettek a hétfői kormányprogramelé, mert Lukács okosságát, politikai belátását, eszmékben való bővelkedését sokkal jobban ismerik, hogy sem fel tudnák tenni, hogy az elmondandó kormányprogram tele lesz sebezhető pontokkal, lágy és veszedelmes részekkel, amikbe nyilaikat belelőhetik. A mi halvány reménykedésünk van, az abból az egyetlen körülményből táplálkozik, hogy az új miniszterelnök politikai feladatai közt nem egy kényes természetű tárgyi és személyes ügy van, amiket szerencsésen, mindenkit megnyugtató módon megoldani felette nehéz. Ezeket a kényes inciideseket már jó előre célzatosan kiszínezi és kiélezi egyik-másik hírlap, kétségtelenül avval a kedves szándékkal, hogy a kormány a megoldási tervét diszkreditálják, s az elégtelen megoldás bélyegét mihamarabb ráüssék. Oly többség szemében szeretnék gyanúsnak és rejtelmesnek tüntetni fel a Lukács László politikáját és terveit, amely többség színtől-szinte látta az új vezér szolid, hivalkodás nélkül való, de a nemzet egész anyagi helyzetére, jövőbeli emelkedésére kiható munkáját. Abban a többségben igyekeznének Lukács ellen hangulatot kelteni, amelynek a számkivetés napjaiban ő vigasztalója, összetartója, buzdító lelke volt. Arra a Lukácsra fognak rá, hogy nem törődik a többséggel, akinek politikája nélkül a nemzet aligha szabadult volna olyan korán a koalíció nyűgétől, akinek közreműködése nélkül aligha lehetett volna a hamisítatlan hatvanhetes politikai zászlója alá a kipróbált híveknek oly nagy seregét összegyűjteni. Arra a Lukácsra fognak rá, hogy a maga pártját semmibe se veszi, aki a megromlott pénzügyi helyzet villámgyors rendbehozásával, egy nagyszerű pénzügyi műveletnek európai sikerével, a bankkérdés jó megoldásával és sok más egyébbel, a nemzeti munkapárt életére fényt fényre derített. Tegnap lehullott a politikai diszkréció fátyola az új kormány programmjáról. Megtudtuk, hogy mivel jött, milyenek a tervei, milyen lesz a kormányzatának az iránya és szelleme. Aki a miniszterelnököt ismeri, az felette gazdag, szabadelvű és reális kormányzati programmot várt tőle. S mert ellenfelei is jól ismerik az ő komolyságát, alaposságát, demokratikus alkotásokra hajló lelkét: ha talán nyíltan nem is vallják be, ők is tisztában vannak vele, hogy az új kommány jelentős dolgokkal áll elő a kormányzat minden ágában. Olyanokkal, amelyekkel a nemzet előtt szégyent nem vall, sőt amelynek kettős főgondolatát, — demokratikus szellemét és azország anyagi fejlődésének erélyes és céltudatos előmozdítását, — meg fogják érteni és szimpátiával fogadják a népnek igen széles rétegei. Az ország népe alkotások és komoly munka után vágyik. A nemzet torkig van a parlament munkaképtelenségével és szilaj anarchiájával. Valamikor azt mondták: Magyarország megfullad a maga zsírjában; maholnap azt mondják: megfullad a maga tehetetlenségében. Az új kormány nem a bajok és viszályok szelencéjét nyitotta ki hétfői bemutatkozásakor, az anyagi fejlődésnek, a kereskedelem és ipar fejlődésnek, az üdvös és korszakos reformoknak bőségszarujával jön. Ezután ered már, a tíz év óta megsanyargatott ország. TÁRCA. Ha az ember tűzzel játszik... Írta: Drasche-Lázár Alfréd. Mint egészen fiatal ember, egy kis vidéki városban tett látogatásom alkalmával, társaságban megismerkedtem egy úri leánynyal, aki ízlése, kedvessége s nem utolsó sorban szépsége folytán érdekesebbnek tűnt abban a kissé ósdi, hátramaradott milenben, mint a többi. S mivel tovább kellett ott maradnom abban a kis városban, mint ahogy eredetileg terveztem, tehát önkénytelenül is elkezdtem udvarolni Emmynek, a házigazdám bájos leányának. Közeledésemet az egész család nagy rokonszenvvel fogadta, habár korom — tizenkilenc éves voltam — eleve is kizárt mindenféle komolyan vehető kombinációt, de elvégre, ez senki előtt sem volt titok s voltak nálamnál hivatottabbak, akik idejekorán észrevehették volna, hogy ebből esetleg baj is származhatnék. Volt ott ugyan egy nem a családhoz tartozó másik fiatalember is, valami Gergely Géza nevű vármegyei aljegyző, aki láthatólag csak a szép Emmy kedvéért járt a házhoz s aki talán kevésbbé volt kedves irántam, mint a többiek, de én ezzel nem törődtem s őszintén szólva nem is gondoltam rá, hogy Gergelynek komolyabb szándékai lehettek, mint jómagazrtnak. Mert énnekem bizony semmiféle szándékaim nem volt . Trés utam, bolondoztam, néha-néha egy szép szó súgtam annak a kisleánynak a fügébe, módfölött örültem, ha elpirult s az egyetlen érzés, amelyről beszámoltattam mgamnak, — ha ugyan egyáltaában szóbabocsátóztam saját énemmel — az volt, hogy a kiváltságos helyzetem jól esett férfihiuságomnak Mikor aztán lejárt utáni tartózkodásom idején bekövetkezett a tucsu pillanata, Gergely Géza kivételével rindenki meg volt hatva. Magam is a vótam Mert már akkorban sem szerettem búcsút. S igy megtörtént velem, hogy elutaztom előestéje Emmyvel kint jártunk a kertben s egy rózsabokor előtt egyszerre csak egymás makába örültünk s megcsókoltuk egymást Az akkor olyan természetes valami volt, hogy egyikünk sem csodálkozott rajta. Megigérem, hogy amikor csak lehet, isme jövök - hogy addig is néha-néha írunk egymásnak levelezőlapokat. Visszakerülve Pestre, megy ideig gondoltam Emmyre feltettem rmgae ban, hogy legközelebb megáogom, mi is rtam neki egy levelezőlapon, hogy Szerencsésen megérkeztem, — aztán pedig magával sodort a nagyvárosi élet áradata s nem tartott soká, máris megfeledkeztem Emmyről, az Ígéretemről, a rózsabokorról . . . Kaptam még vagy három levelezőlapot a fiatal leánytól, akartam is válaszolni, de nem tettem. Az egyik lapon még állt néhány kedves sor, a másik csak egy szép szál rózát ábrázolt, s az állt rajta, hogy : Szívélyes üdvözlettel ! A harmadikon még az sem volt, hanem csak nehány — nefelejts . . . Megértettem, de nem akartam megérteni. Aztán nem jött több levelezőlap s jóideig semmit sem hallottam Emmyről. Elmúlt jó félesztendő, mikor egyszer hazaérkezve, ismeretlen irásu levelet találtam az Íróasztalomon. Emmy anyja irt nekem. Néhány szóval tudatta, hogy a leánya nagybeteg s hogy orvosi tanácsra azonnal Davosra kell vinni." Mivel Emmynek csak az az egyetlen vágya, hogy elutazása előtt engem viszont láthasson, szép volna tőlem, ha ezt a kívánságát teljesíteném. Az első pillanatban természetesnek találtam, hogy a legközelebbi vonattal odafogok utazni, de aztán eszembe jutott, hogy másnap érdekesnek ígérkező találkám van, amelyet nem odázhattam volna el anélkül, hogy esetleg egészen le ne kellett volna róla monánom. Még haboztam kissé, aztán a város parlamentjéből. Érdekes és különös kép: az Otthon díszterme, mely sok fényes vigalmat látott már, ma komoly testületnek lett gyülekező helyévé. Szokatlan. A törvényhatósági bizottsági tagok csodálkozással vegyest meghatottsággal lépnek a terembe, nem otthonosak a mostani milieu-ben. De még valami ünnepies színezete is van az egész gyülekezetnek. A városi tanács, az elöljáróság feketében jelent meg, szenzációja van a közgyűlésnek . . . Gróf Ráday Gedeon főispán 9 órakor megnyitja a közgyűlést. Üdvözli az egybegyült bizottsági tagokat, azután a következő beszédet mondja : Tekintetes törvényhatósági közgyűlés ! Mielőtt rátérnénk a rendes tárgysora