Nyírségi Magyar Nép, 1949. január (6. évfolyam, 1-25. szám)
1949-01-01 / 1. szám
VI. évfolyam, 1. szám, 1949. január L SZOHlbSt 10 oldal Termékeny munkában és keményharciban telt el az 1948-as esztendő, de megállapíthatjuk azt is,hogy a munka és a harc, amellyel a dolgozó magyar nép a hazáját építette, sikerrel járt és így az elmúlt esztendő a győzelem éve lett. Egy esztendővel ezelőtt még itt voltak Nagy Ferenc társai, itt voltak a jobboldali szociáldemokraták és ezek kártékony munkájukkal nemcsak a koalíció egységét akadályozták meg, hanem az építés, fejlődés tempóját is megnehezítették. A két munkáspárt két úton vezette a munkásosztályt és ez a két külön út megakadályozta, hogy rálépjünk a szocializmus útjára. A fekete reakció kezében voltak az iskolák és az ifjúságot a demokrácia ellen tanították azzal a titkos szándékkal — amint utóbb kiderült—, hogy az ifjúságból öszszeesküvő csoportokat szervezzenek a demokrácia ellen. A munkásosztály kezében a termelő eszközöknek még csak 711 százaléka volt és ennélfogva természetesen jóval alacsonyabb volt az életszínvonale. A ruházati anyagok vonalán még sokkal kevesebb áru, sokkal drágább áron jutott a szerencsésebbeknek, de az élelmiszerek piacán is lényegesen magasabbak voltak az árak. Az 1948-as év a 100 esztendős szabadságharc évfordulója volt és ezt nem ünnepelhettük volna meg jobban, mint azzal az alkotó munkával, amelyek a mai eredményeket megteremtették. Az év során felszámoltuk a jobboldali szociáldemokráciát és megtisztítva a testvérpártot a jobboldali és burzsoá befolyástól, létrehoztuk a munkásosztály egységes egyetlen pártját, a Magyar Dolgozók Pártját. A magyar nép akaratának megfelelően vezettük a harcot az iskolák államosításáért és így a gyárak, a bányák, a bankok után a nevelés üzemei is a munkásosztály kezébe kerültek. Egyre hatalmasabb eredmények mutatkoztak meg. Egy kőfaragó munkás, Szakacsits Árpád került a köztársaségi elnöki székbe, egy olyan munkás, aki hosszú évtizedeket töltött el a munkásmozgalomban. Egyre nagyobbak lettek az erők, egyre erősebb lett a lendület és ugyanakkor egyre jobban rettegett a hazai reakció. Nem adták fel azonban a küzdelmet, hanem elszántan harcoltak a nép ellen, a magyar dolgozók demokráciája ellen. Bebizonyosodott, hogy külügyi szolgálatban, vagy egyes hazai minisztériumokban és hivatalokban arra használják fel pozíciójukat, hogy elárulják dolgozói népünket. A szabotáló reakció, az átmentett dzsentrik fészke volt a földmívelésügyi minisztérium, azonban felfedtük rejtekhelyüket és kitakarítottuk az összeesküvőktől a földmívelésügy minisztériumát. Új szellem költözött ezek után a minisztériumba, amelybe legutóbb Csala István egyszerű dolgozó parasztgazda került. A 3 éves terv második évét 5 hónap alatt végeztük el, hatalmas munkát végezve a napról-napra jobban javuló munkafegyelemmel és munkaersölccsel. Egyre több lett m érüzem, az élmunkás dolgozó, egyre több lett az újító s ennek a lázas alkotó munkának megvannak a csodálatos eredményei, amelyrebámulattal tekint fel az egész világ. Hadat üzentünk a falusi kizsákmányolásnak is, és a szegény parasztság megsegítésére egyre több és több gépállomást állítottunk fel, amelyeknek száma ez év végére már elérte a 110-et. A parasztság érezte a munkásság segítő támogatását, megsokszorozta igyekezetét a termelésben és ez az igyekezet jutalmat kapott a jó termésben, amely véglegesen megszüntette az élelmezési nyomort és biztosította minden dolgozó ember számára a kenyeret és a biztos ellátást egészen az új termésig. Nemcsak segíteni igyekeztünk a dolgozó parasztságon, de a terheit is csicskkenteni igyekeztünk és így a mezőgazdaságfejlesztési járulék fizetését csak a nagygazdáknak tettük kötelezővé. Progresszívebbé tettük a beszolgáltatást is úgy, hogy a falusi gazdának, a kis dolgozó parasztságnak ma sokkal nagyobb készletek maradtak vissza a maga és családja ellátására, mint eddig bármikor. Megszüntettük a nagybérleteket és azoknak a nincstelen parasztoknak, akiknek a földreform során már saját föld, sem jutott, legalább a kisbérletek rendszerével akartunk segítséget nyújtani. A segítés, az építés motorja éveken keresztül a Magyar Kommunista Párt, majd későbben — ez év tavaszán — a Magyar Dolgozók Pártja tett. Ennek a pártnak a programja alapján vált egyre szorosabbá a viszony a Függetlenségi Front pártjai között és ez a viszony megmutatkozott azokban az alkotásokban, amely már ennek a korszaknak volt a következménye. Különösen jelentős volt a Függetlenségi Front többi pártjaira az a példa, ahogyan a Magyar Dolgozók Pártja Hozzáfogott pártszervezeteinek megtisztításához. Ebből tanulták meg a többi pártok is, hogy a káros elemek eltávolítása a pártból nem meggyöngíti, hanem megerősíti a pártot. A Magyar Dolgozóik Pártja felfüggesztette a pártba való belépés lehetőségét és sorra tisztítja meg az egész pártapparátust a beszivárgott osztályidegen elemektől. A magyar politikai életben sohasem tapasztalt őszinteséggel és következetességgel végzi el ezt a feladatot. Új korszak kezdődött. A magyar politikai életben az őszinteség, a becsületes együttműködni akarás szellemedet kelt ki. Ennek eredméne volt az, hogy az országban sohasem tapasztalt mértékű munka indult meg a mezőgazdaságban és az elvégzett munka a népi demokrácia tervszerű gazdálkodásának jelentőségét dicséri. Ez az év a mezőgazdasági termelés vonalán is a fordulat éve volt. Eze az őszön alakultak meg önkéntesen az első táblájan művelő szövetkezeti csoportok, amelyet bizonyára tömegesen fognak követni a termelési csoportok százai és ezrei. Ezen a területen még kemény harcra van szükség a reakcióval szemben, mert a falvakban még ma is a kolhozzal kapcsolatban a csajkával ijesztik az egyszerű parasztembereket. Egyre több azoknak a parasztoknak a száma, akik nem ijednek meg ezektől a rémhírektől, akik tudják, hogy a kolhoz nem valamilyen szürnyűség, hanem a mezőgazdasági termelés fejlettebb, szocialista formája, amely a Szovjetunióban fennáll. Ezek azt is tudják, hogy nálunk olyan szövetkezetek alakításáról van szó, ahol a résztvevő gazdák tábláján termelnek, hogy jobban kihasználják a talajművelő gépeket, olcsóbbá tegyék a termelést, ezen keresztül több hasznot biztosítanak maguknak. Ezek azt is tudják, hogy a szövetkezetbe való belépés teljesen önkéntes éshogy az abba való belépésre sohasem fognak kényszeríteni senkit. A falusi tőkések mindent elkövetnek, hogy a szegényparasztságot és a vele szövetséges középparasztságot viszszatartsák a szövetkezetektől, de ezek egyre inkább elszigetelődnek. Számos helyen a falu lelkésze is a demokrácia mellé állt, ezt bizonyítja az elmúlt karácsony ünnepe, amikor a vármegye falvainak 80 százalékában az ünnepi beszédekben megemlékeztek a lelkészek a magyar nép eredményeiről, a demokrácia áldásairól. Természetesen nem mind sorolható ide, hanem vannak megátalkodott, konok ellenségei is ezek között a demokráciának. — Vannak olyan papok, akik még karácsony éjszakáján sem tudtak megengesztelődni a magyar nép és rendszere iránt, akikben csak gyűlölet él demokráciánk eredményeivel szemben. Ezek Mindszenti hívei, akik kitartottak mellette mindaddig, amíg a magyar nép követelésére és akaratára a hatóságok le nem leplezték. Ez a tény is kétségtelenül az 1948-as év eredményei közé tartozik. A mindszentizmus felszámolása hatalmas léptekkel viszi előre a népi demokrácia ügyét. Mindszenti az arisztokratikus világnak, az idejét múlta királypártiaknak, feudálisoknak a vezére volt és kétségtelenül — ahogyan vallomásából kiderült — a nemzetközi imperializmus ügynöke és kiszolgálója volt. Egy közönséges kém ült a főpapi székben. Egy hazaáruló, aki a demokrácia négy esztendeje alatt, nem a magyar demokráciát, hanem a nemzetközi imperializmust szolgálta ki és a vérdíjat, amelyet ezért kapott, a zugpiacon feketén árusította el együgyű mohóságában. Nemcsak ezért jelent hatalmas fejlődést Mindszentinek a leleplezése, mert véget vetettünk üzelmeinek, hanem azért, mert az illegálisan rejtőzködő reakció feje volt, ahonnan kiindultak a falvakat nyugtalanító rémhírek, ahonnan kiindult a szabotázs, ahonnan kiindultak azösszeesküvések, a merényletek, a gyújtogatások, ahonnan minden rossz kiindult az elmúlt négy esztendő folyamán. És most Mindszenty fizetni fog, de nem egyedül, hanem egész bandájával együtt mindazokkal, akik a mindszentizmushoz tartoztak. Indulunk az új év, 1949. felé, egy hatalmas, nagy erős, forradalmi szellemű munkáspárt, a Magyar Dolgozók Pártja vezetésével. Szoros szövetségben és együtt,működésben a Nemzeti Függetlenségi Front pártjaival, óriási perspektívák, hatalmas kilátásokkal a jövőre. Hatalmas tartalékokkal és gyönyörű gazdag programmal. Olyan programmal, amely iránt a lelkesedés el kell hogy, kapjon minden épkézláb testű és lelkis magyart, hogy abban részt vehet. Négy milliárd 300 millió forint beruházást hajtunk végre. Óriási fejlődést teremtünk a magyar bánya és kohóiparban. Erdőket telepítünk, gyárakat építünk, megváltoztatjuk és korszerűvé tesszük a magyar mezőgazdaságot. Napról-napra jobban a hóna alá nyúlunk, a magyar dolgozó parasztságnak. Tervszerűen kifejlesztjük nehéziparunkat, hogy egyre több gépet és traktort juttassunk a mezőgazdaságnak. Építjük nehéziparunkat, hogy egyre több szerszámgép és termelőeszköz kerüljön ki az új magyar gyárak számára. Ez a magyar jövő az 1949-es év napsugaras képe. A háborús uszítóktól nem félünk, mert erősek vagyunk és még erősebbek leszünk, hadseregünket fejlesztjük, jól felszereltté és korszerűvé tesszük és kiépítjük a dolgozók számára a tisztképzés további lehetőségeit. Megnőttek a lehetőségek azáltal, hogy törvénybe iktattuk a nők egyenjogúságát, mert ezen keresztül a nők minden munkahelyre beülhetnek és így egyszerre hatalmas tartalékkal nőtt meg az alkotó, építő, dolgozó magyarság tábora. De tartalékaink vannak azon a területen is, hogy a dolgozókban naprólnapra élesedik a felelősség tudata mindazzal szemben, ami van és amelyet el kell végezni. Napról-napra inkább tudattá válik, hogy mindez az övé és hogy nekik kell azt tovább építeniük és fejleszteniük. A diadalmas magyar nép halad a boldogulás felé. A javuló szociális viszonyokkal, javuló életszínvonallal, a gazdagodó és gyarapodó országggal, a politikailag és kulturálisan eszmélő magyar ifjúsággal egyetemben. Hallgassanak el ebben az évben véglegesen a demagógok, az elégedetlenkedők, az uszítók, hallgassanak el a kétkedők, a kényelmesek, a gáncsoskodók és kerüljenek előtérbe az élmunkások, a mintagadák, a kiváló munkások, a magyar élet alkotói. Az új esztendő küszöbén köszöntjük a győzelmes , építő, alkotó magyar népet, köszöntjük a szabolcsi dolgozókat. ÚJÉVI KÖSZÖNTÉS Irta: PÁLFY ERNŐ