Nyírségi Magyar Nép, 1949. május (6. évfolyam, 100-125. szám)
1949-05-01 / 100. szám
2. októl NYÍRSÉGI MAGYAR NÉP Az alagsortól a bagolyvárig... A dolgozók szanatóriuma lett Tisza Lajos 46 szobás kocsordi kastélya A hársfang mögött hoszszu, lapos horpadás van a pázsiton. Vizesárok volt ez valamikor Tisza Lajos gróf hatalmaskasttélya körül, amin test tilos volt a béreseknek. A negyvenhat tükrös szoba dáridóit, sötét gesztenyék tudják, hársaik takartak. Tulnan a vizesárok mögött, a kocsordi cselédviskókban béresek, korgógyomrú cselédfattyúk aludták álmatlan álmaikat, hogy hajnalban újra ébredjen a, nyomor. — Erre emlékeztet most a bársonyos pázsit horpadása a gondozott parkban, ahol nagy, vörösvirágú sárga, meg fehér japánbirsek virítanak és széles árnyékot rajzolnak a fűre a hársak, tulipánfák, meg a gesztenyék.A nagy, tornyos kastélyból tüdőszanatórium lett azóta. Munkások és parasztok szanatóriuma abban 1 házban, ahol azelőtt szárazbetegség vitte el a penészes cselédkunyhók, a perifériák nyomortanyáinak robotosait a 46 tükörszobás kastélyok és fényes paloták tövéből. Jöjjetek ti is velfisk Gém Imre bácsi, a gondnok elvtárs megmutatja nektek, mit, kaptatok a hároméves tervtől a kocsordi tüdőszanatóriummal, amit 400.000 forint beruházással létesített a nép álllama. Nézzétek meg Tisza Lajos gróf volt kastélyát, meg a többi egészségházat, zöldkeresztes rendelőintézetet, szülőotthont, csecsemőotthont, napköziotthont, a többi szanatóriumokat, üdülőké", amik a tietek, a dolgozóké. . . hiszen a legdrágább kincsünk az ember... aki most formálja magának az új világot. . . A terpentinszagú alagsorban papircsíkos festők dolgoznak. Vígan siklik a pemzli , hófehér ajtókon. A pirosbetonos orvosi rendelőkben és a leendő laboratóriumban még kiürült festékiesdobozok unatkoznak. A kazánház három nagy gépe már csak gépészt vár, hogy adhassa a gőzt a radiátorokba, melegvizet a fürdőszobákba, mosdókba. A hatalmas, fehércsempés, konyhában nagy, lusta tűzhely nyújtózkodik. A magasföldszint széles ablakain hársak ,gesztenyefák integetnek a sárgaköves folyosóra. A szobáikban márott sorakoznak a hófehér ágyak. Arra, Tunyog felé — idelátszik az ablakon — házat építenek az újgazdák. A folyosók üvegtetején vastag kövékben ömlik be a napsugár. A férfiosztály, a női osztály, a társalgó, ebédlő, fürdőszobák várják a vendégeket . Alig van nemzetgazdaságunknak olyan területe, ahol a háború akkora pusztításokat okozott volna, mint állatállományunkban. Szarvasmarha állományunknak is közel a felét vesztettük el, főleg a németek és nyilasok rablásai folytán. Tenyészállataink majdnem teljesen megsemmisültek. 1938-ban szarvasmarhaállományunk 1.900.000 darab volt, 1945-ben pedig csak 1.100.000 darab. Szarvasmarhaállományunk háborús kárát Szabolcs is megérezte. A háború előtti utolsó évben vármegyénknek közel 81.000 darabból álló - 7zarvasmarhaállománya volt, amely a háború alatt a felére csökkent. 1945-ben szarvasmarhaállományunk száma 42 ezer 741 volt. A hároméves tervnek tehát nagy feladatokat kellett megoldania Szabolcsban is, amikor elakarta érni a háború előtti színvonalat. A három év alatt az állattenyésztés fejlesztésére, tenyészállatok beszerzésére, állategészségügyre, szövetkezeti törzstenyészettek létesítésére összesen 175,1 millió forintot fordítottunk országszerte és ebből az első évben 72,1, a második öthónapos időszakban 33,8, 1949-ben pedig 69,2 millió forintot ruháztunk be. Ezeknek a beruházásoknak tekintélyes része esik száj vas-tornyos bagolyvár alatt, a mamzard-szobákban már ott van a szanatóriumi felszerelés. Nemsokára avatják a 100 ágyas kocsordi südőszanatóriumot. Oldalán tábla hirdeti majd az első építők munkájának dicsőségét. Épülta hároméves terv keretében, marhaállományunk fejlesztésére. A különböző akciók során kiosztottunk 5.429 tehenet és üszőt. 1947-ben Svájcból 60 hasas üszőt és tehenet és 90 tenyészbikát importáltunk. 1948-ban 262 hasas üszőt és 80 tenyészbikát hoztunk be. Az országban eddig négy mesterséges megtermékenyítő állomást létesítettünk. A harmadik tervévben az eddigi nyolc szarvasmarha törzstenyészet mellé még ötöt létesítünk, összesen 210 darab állattal. 1947-ben szarvasm Marhaálományunk létszáma 300.000 darabbal emelkedett A harmadik tervéven már meghaladjuk az 1938-as színvonalat és 2 millió darab állattal rendelkeztünk. Szarvasmarhaállományunk számának emelkedése a hároméves terv során Szabolcsban is szembetűnő. Az 1945-ös 42.741 darabbal szemben 1949-ben, a harmadik tervévben már 87.901 a szabolcsi szarvasmarha állomány száma, ami 7000 darabbal több, mint az utolsó békeévben, tehát 1944. nyarán volt. Az ötéves terv során még fokozottabban emelkedik a szarvasmarha-állományunk. Ez alatt az idő alatt országosan újabb 400.000 darab mutatja az állandó növekedést. Szarvasmarhaállományunk emelkedése Járdát építenek a panyolai dolgozók Eilhanyagolt, nehezen jár-tható utcái vannak • Panyolának. A dolgozóknak már régi kívánsága, hogy tisztességes járdái lesz Zoyte a községnek. Kívánságuk most teljesül: kormányunk 16.000 forintot utalt ki a kövezési munkákra. A munkákat rövidesen megkezdik. Így lett ismét tehene Seress Sámuelnek A társadalmi összefogás szép példáját adtai a báji földművesszövetkezet dolgozó parasztsága. Még a télen, elpusztult Seress Sámuel dolgozó paraszt tehene és ezzel súlyos anyagi gondok szakadtak a nyakába. A földműves-szövetkezet tagjai összefogtak Seress Sámuel megsegítésére. Jól sikerült, nívós kitúrestet rendezitek. A kultúrest bevételéhez még pótoltak valamennyit, átadták Seres Sámuelnek. Seresék istállójában új tehén áll már, elmúlt a nyomasztó gond házuk tájáról. 1949. MÁJUS 1 VASÁRNAP Vasúti személy- és áruforgalmunk is túlhaladta már a bábui előtti színvonalat A magyar újjáépítés egyik legnagyobb fegyverténye Szabolcsban és Szatmárban is a vasút újjáépítése volt. Ki ne emlékezne azokra az időkre, amikor a vonatok tetején nem is órás hanem napos késésekkel lehetett csak eljutni egyik helyről a másikra. Ma már mindennek nyoma sincs. A háború és a fasiszták rombolásai talán legalaposabban vasútjainkat érték, a nyíregyházi pályaudvaron, a legtöbb állomáson, a szabolcsi-szatmári vonalakon romok és felszaggatott sínek jeleznék a háború nyomait, vasúti hídjaink közül szinte egy sem maradt épségben. Ma már mégis zavartalanul folyik személy- és áruforgalmunk lebonyolítása az egész országban, vármegyénkben is- Mozdony- és kocsiparkunk nagysága nem éri el ugyan a háború előtti színvonalat, de a vasút dolgozóinak szakértelme, fáradhatatlan munkája és szocialista öntudata nagyobb teljesítményeket produkál, mint a háború előtt. 1948 végén alig valamivel több, mint 1300 üzemképes mozdony fut. Személykocsijaink száma sem igen III. osztályú vasúti jegy ára i1 fillér volt, ami megfelelt 6 liter tejnek, vagy 25 darab tojásnak, ugyanezen távolságra ma egy Il. osztályú jegy ára 2,80 forint, ami 3 liter tej, vagy 8 darab tojás piaci árának felel meg. Körülbelül ugyanezt a képet mutatja áruforgalmunk alakulása is a vasútnál. 1938-ban a szeptemberi csúcsforgalom idején vasútjaink 1.7 millió tonna árut szállítottak, 1945-ben ugyanebben az időben csak 0.4 milliót. Tehát 1.3 millió tonnával kevesebbet. Ezt az óriás visszaesést azonban nemcsak mozdonyaink és kocsiparkjaink elpusztításával és elhurcolásával magyarázhatjuk meg, hanem azzal is, hogy nem volt mit szállítan. 1946-ban, amikor az ország újjáépítése már eredményeket mutatott fel, a vasúti áruforgalom is felszökött 1,4 millió tonnára. 1947-ben majdnem elérte a háború előtti színvonalat, attól csak 100 ezer tonnával maradt el. 1948 szeptemberében 25 millió tonna árut szállítottak vasútjaink, 0,8 millió tonnával múlta felül az 1938-as teljesítményt. Ez haladja meg a 3000-et, teherkocsijaink száma pedig alatta marad a 35 ezernek. Ilyen körülmények között óriási eredménynek számít, hogy mind az áruforgalom, mind a személyforgalom terén túlszárnyaltuk az 1938-as színvonalat. 1938-ban vasútjaink a nyári hónapokban átlag 6.700.000 utast szállítottak, 1945-ben ugyanebben az időszakban csak 4,400.000-et, 1948-ban már majdnem dupláját, azaz 12 millió utast. A felszabadulás utáni helyzethez képest ez 7,600.000 főnyi növekedést jelent. Községeink vasúti személyforgalma is szinte hihetetlen arányokban megnövekedett. Hodászon például Szatmár megyében 1938-ban 2500 személy utazott vasúton, míg 1948- ban 63 ezer személy. Hozzá kell ehhez azonban még azt is venni, hogy milyen körülmények között utazhatunk ma, amikor kényelmes, fűtött, világos kocsik és menetrendszerű közlekedés bonyolítja le a személyforgalmat. Az utasforgalom ilyen nagymérvű emelkedésének okát még abban is kereshetjük, hogy népi demokráciánk tarifapolitikája jó. Az aránylag olcsó közlekedés mindenki számára elérhetővé teszi az utazást. A Horthy-rendszer alatt egy 20 km-es távolságra szóló a szám nemcsak a vasút újjáépítését mutatja, hanem az egész ország talpraállítását és a dolgozók életszínvonalának nagyméretű emelését is. Ennek a hatalmas mennyiségnek szállítása csak úgy volt lehetséges, hogy a magyar dolgozók, a munkások, parasztok megtermelték ezt a mennyiséget. A vasút áru- és személyforgalmának alakulása tehát világosan rajzolja elénk népi demokráciánk fejlődését. Az ötéves terv még ezekre a sikerekre is rá fog duplázni. 1945 végére másfélszer nagyobb áruforgalmat bonyolítunk le, mint amilyent 1949-ben. Márpedig az 1949-i eredmények is messze túlszárnyalják az 1948-as eredményeket, azaz a 2500 millió tonnát. Az ötéves terv során új vasútvonalak épülnek, a meglevőket korszerűsítjük és kiépítjük. Nyíregyházán hatalmas, módern pályaudvar épül, mozdony, és kocsiállományunkat szaporítjuk, hidakat építünk, ami mind hozzájárul ahhoz, hogy fejlett éskorszerű közlekedéssel gyorsítsuk előrehaladásunkat a szocializmus felé vezető úton. 4 év eredménye: Romok helyén virágzó élet! Éljen népi demokráciánk kipróbált vezetője, a Magyar Dolgosok Pártja !