Nyírségi Magyar Nép, 1949. június (6. évfolyam, 126-149. szám)

1949-06-01 / 126. szám

y : Ma este nőnap az MNDSz-ben VL ÉVFOLYAM, 126. SZÁM ÁRA 60 FILLÉR SZERDA, 1949. JÚNIUS 1. " T­ovább vezetjük népünket új sikerek, új győzelmek, a szocializmus felé Rákosi Mátyás beszéde az MDP Központi Vezetőségének ülésén a választás eredményeiről és további feladatainkról A Magyar Dolgozók­­Pártjának Központi Vezetősége tegnap ülést tartott. Az ülésen Rákosi Mátyás elvtárs, a Párt főtitkára mondott referátumot. Kedves elvtársak! Beszámolóm a május tizenötö­dikei választási győzelemmel és a vele kapcsolatos problémákkal foglalkozik. A májusi választás a magyar demokrácia és benne Pár­tunk legfényesebb győzelme volt. Győzelmünk külpolitikai összete­vői között első helyen kell meg­említeni a Szovjetuniót, amelynek hatalmas eredményei a háború utá­ló gazdasági újjáépítésben csak­ú­gy, mint következetes békepol­i­­tikája, nagymértékben hozzájárult s ahhoz, hogy a magyar dolgozó tö­megek a Népfront és Pártunk felé fordultak. A kínai kommunisták felszabadító harcának nagyszerű eredményei, amelyek éppen a választást megelőző hetekben bontakoztak ki s amelyekből az ingadozók is megérthették, hogy a békefront és az emberi haladás tű­rei világszerte erősödnek, szin-Pártvezetőségünk éppen a vá­­lasztások előtti napokban vetette fel a középparasztság megnyeré­sére irányuló politikánk kérdé­s­eit. Rámutattunk azokra a gya­korlati pártmunkában mutatkozó hlbákra, amelyek egyrészt taszí­tották tőlünk a középparasztságot a kulákság felé, másrészt a ku­­lákságnak, mint osztálynak kor­látozása helyett a kulákság meg­szűnésének vonalára csúsztak le. Központi Vezetőségünk követke­zetesen alkalmazta azt a lenini­sztálini jelszót, hogy „támaszkod­junk a szegényparasztságra, egyezzünk meg a középparaszt­sággal és egy pillanatra , sem szün­­tessük meg a harcot a kulák el­len.­’ A dolgozó parasztság zöme meg­értette ezt a helyes politikát és a megértés eredménye határozottan megmutatk­ozott a szavazásnál is. A választás sikeréhez hozzájá­rult a nők egyenjogúságának minden téren történő megvalósu­lása. Hozzájárultak termész­etes gazdasági erősödésünk, végül kül­­politikai eredményeink, köztük a békéért vívott következetes har­­cunk. Külön hozzájárult ehhez az a­z eredményhez a tagfelülvizsgálat, amellyel a Pártunk eltávolította a közénk nem való elemek jelenté­keny részét és ezzel a tekintélyben megnövekedve fokozott vonzóerő­vel folytathatta munkáját. Kétségkívül­ az összetevők közé tartozik az egyház palástja mögött megbúvó reakció elleni sikeres harc. Mindszenti példájából min­denki megérthette, hogy a demo­krácia vívmányait, a földreformot, a köztársaság intézményeit min­den ellenséggel szemben megvéd­­jük. A választás elsöprő győzelme tehát sok kis siker mennyiségé­­nek minőséggé alakulásából ke­letkezett. A demokrácia elmélyülé­sén jelentékeny mértékben hozzá­járultak győzelmünkhöz. A választási sikerek belső ös­­­szete­vői között elsőknek eddigi politikai eredményeinket kell meg­említenem: a munkásosztály vezet­te dolgozó nép győzelmét, a re­akció vereségét és azt, hogy az erőviszonyok e gyökeres megvál­tozása lassan, de biztosan átment a dolgozó nép tudatába. Ez nem­csak azt jelentette ,hogy a vá­lasztások megszilárdították a mun­kás-paraszt szövetséget és Pártunk vezető szerepét, hanem azt is, hogy a munkás-paraszt szövetsé­gen belül megszilárdult a munkás­­osztály vezetése. Ebből a szem­pontból a választás még külön az ipari munkásságnak és Pártunk­nak nagy győzelme és újabb té­nyezője népi demokráciánk meg­erősödésének. E politikai eredmé­nyek gyümölcslés a munkás-paraszt szövetség megerősödése volt. Meg­erősítette ezt a szövetséget az a helyes politika, amelyet a dolgozó parasztság megnyeréséért a fel­­szabadulás óta folytattunk. sőt és kiszélesedését legjobban a parasztoknál és a nőknél lehetett tapasztalni. Kiszélesült látóhatá­ruk, meglátták és megértették, az összefüggést egyéni sorsuk javu­lása és a nemzet felemelkedése kö­zött. Hasonló volt tapasztalható a nőknél városban és falun egy­aránt. ■ A béke és a demokratikus hon­védség kérdésével kapcsolatban a nők nagyon jól megértették, hogy a béke védelme nem valami tétlen pacifizmus, hanem aktív, cselekvőleges védelem, amelynek egyik fontos tényezője a jó had­sereg. Ugyanezt tapasztalhattuk a Szovjetunióval kapcsolatban. Meg­mutatkozott a demokrácia ered­ményeinek elismerése és helyeslé­se az értelmiségnél is. Végül meg­nyilatkozott a demokrácia győzel­me a lelkészkedő papság magatar­­tá­sában, akik püspökeiknek ellen­séges vagy legjobb esetben vá­rakozói- magatartásával szemben követve a dolgozó nép állásfog­lalását és saját meggyőződését, le­csatlakoztak a népi demokráciá­hoz. A külföldi imperialisták azt próbálják utólag magyarázni, hogy választási sikereinket a püspöki kar vontatott és nem is egyértel­mű állásfoglalása döntötte volna el. Az igazság enn­e­k éppen az ellenkezője. A püspököket állásfog­lalásra bírta az a gátszakadás, amelyet alsó papjaik egy részénél és hozzátehetjük, az egész dolgo­zó népnél az ő régi álláspontjuk­kal szemben kénytelenek voltak megállapítani.­ ­ A a győzelemhez h­ozzá­járult népnevelőink jó munkája A demokrácia sikerét külön alá­húzta még az a tehetetlenség és tanácstalanság, amely a reakciót itthon és külföldön a választásokkal kapcsolatban jellemezte A győzelem­hez a Párt és­ a demokrácia már említett általános gazdasági és poli­tikai eredményein kívül elsősorban hozzájárult népnevelőink jó mun­­kája. 250.000 népnevelőt mozgósí­tottunk, akik jól előkészítetett isko­lázás után fogtak munkához. Először állapíthatjuk meg, hogy végre nép­nevelőink a demokrácia eredmé­nyeit és agitációs módszereinket al­­kalmazni tudták a tanya, a falu, a község, a járás viszonyaira és ezzel természetesen ugrásszerűen emelték­ meggyőző erejüket. A népnevelők munkájának sikeréhez sokban hoz­zájárult az, hogy meg tudták szer­vezni eredményeink ellenőrzését és a hibák kijavítását. Ezúttal sikerült a nép többi pártjainak legjobb erőit is bevonni a munkába, anélkül, hogy ezzel Pártunk vezető szerepe elhomályosult volna. Minden oldal­ról halljuk, hogy például a párton­­kívüli népnevelők bevonása a m­un­­kába, rendkívül jó eredményt ho­zott.. Ennek a választási kampány­nak az volt a jellegzetessége, hogy a­­szó szoros értelmében eszmecse­rét folytattunk a dolgozó milliók­kal. Először közelítettük meg azt az agitációs módszert, amely annyira jellemző nagy­­testvére­ írtunknak, a Szovjetünk) Kommunista (Bolsevik) Pártjának tömegmunkájára. Kétségtelen, hogy választási sike­­rünk nem utolsó sorban ennek is köszönhető. A demonstratív nagy­gyűléseket jól kapcsoltuk össze a kisgyűlésekkel. 1945-ben megtörtént, hogy Pártunk helyenként éppen a választások előtti napokban kiful­ladt. Ilyen jelenségeket még 1947- ben is tapasztalhattunk. Ezúttal azonban nem mutatkozott fáradság és munkánk lendülete a választó­­napján érte el csúcspontját. Külön ki óhajtok emelni néhány új tényezőt, elsősorban a demokrati­kus honvédség jó szereplését a vá­lasztásokon. A honvédség népszerű­ségének egyik titka az az óriási ellentét, amely Horthy hadserege és a nép között régente megvolt. Ma a honvédség és különösen a népből való tisztikar éppen a múlttal szem­beállítva a legegyszerűbb ember számra is szinte kézzelfoghatóvá­ teszi belátni a változásokat. A Magyar Nők Demokratikus Szövetsége is sokban hozzájárul a választások sikeréhez. A Szit műkö­dése ugyancsak­­­utatja azt a fejlő­dést­, amelyen ifjúságunk az utolsó két esztendőben keresztül ment. Jel­­lem­ző tünet volt a dolgozó kispol­gárok aktivitása a választáson. Aki azt hitte, hogy a szocializmus épí­tése a kispolgári rétegeket egysze­rűen ellenzékbe kergeti, most a választásoknál tapasztalhatta, hogy sikereink kisugárzásának hatása alól ez a réteg sem vonhatta­ ki magát. Meg kell emlékezni a pedagógusok munkájáról, akiknek túlnyomó többsége most már lelkesen lecsat­lakozott demokráciánk mellé és en­nek a lecsatlakozásnak eredménye mutatkozik ifjúságunk, a pompásan fejlődő úttörő mozgalom lelkes vá­­lasztási szerepében. Új szín volt ezúttal az állami me­­zőgazdasági gépállomások dolgozói­nak választási részvétele. Bár még e téren a kezdet kezdetén vagyunk, meg lehet állapítani, hogy a gépállo­mások nemcsak a hozzájuk fűzött Amikor ennyi jót és pozitívet megállapítunk, természetesen rá kell mutatnunk azokra a hibákra, ame­lyeket tapasztaltunk. Helyenként a választási munkát túlorganizálták. Egy-egy­ választót annyian kerestek fel, hogy az már-már zaklatásnak volt számítható. A lelkesedésből fa­a­kadó túlzás .Eredményeként nem egyszer egymást agitálták meg az elvtársak. Feltűnő volt, hogy ezen a választáson a szakszervezetek munkája nem volt annyira látható, mint mondjuk az MNDSz-é, vagy a Szíté. A Défogz pedig messze elma­radt a hozzáfűzött várakozásoktól. A választási munkában az is kide­­rü­lt, hogy alapszervezeteink város­­ban és falun egyaránt túl nagyok Többszáz főből álló alapszervezet-A legsürgősebb tennivalónk, hogy fellépjünk minden olyan áramlattal­ szemben, amely a győ­zelem hatása alatt azt hiszi, hogy most már pihenni lehet babérain­­kon. Most, a választás fényében mutatkozik meg csak világosan, hogy helyes és időszerű volt a kö­zépparasztság kérdését idén ta­vasszal napirendre tűzni, de ne higyjük, hogy a középparasztság ezzel­ egyszer s mindenkorra meg van nyerve, hogy többé már nem fog ingadozni. Nekünk ezt előre kell látni. Különösen nagy lesz az ingadozás, amikor a szövetkezés, a társas földművelés jelenleginél sokkal szélesebb területre fog ki­terjedni. Mi a választásokon tuda­tosan nem hallgattuk el a szövet­kezés kérdését, bár nem volt szá­munkra titok, hogy a középpa­rasztság jelentékeny része még el­lenségesen, vagy félelemmel ve­gyes bizony­talan­sággal áll vele szemben. Választási sikereink a középparasztságnál részletek , két­ségkívül arra vezethetők vissza, hogy erről a kérdésről nem hall­gatunk. Ha azt akarjuk, hogy a középparasztságnál az ingadozás és a visszaesés a lehető legcseké­lyebb legyen, akkor teljes erővel folytatni kell az eddigi politikát, amely felvilágosítással, kézzelfog­ható tényekkel gazdasági megse­gítéssel bizonyítja a középparaszt­ság felé, hogy tovább törődünk v­ele és meg akarjuk vele erősí­teni a szövetséget. Továbbra is szívósan és átgondoltan kell mun­kálkodnunk azon, hogy elválasz-Pártunkban tudvalevőleg három­­negyedévnel tart a tagzárlat. Ez a tagzárlat a holnap, nappal, június elsejével megszűnik. Pártunk aj­taján a szó szoros értelmében gazdasági, de politikai várakozásnak is megfelelnek. Fennállásuk rövid ideje alatt megszerezte őket a falu dolgozó népe, megértették, hogy ők a jobb jövő hordozói a faluban. Més rendkívül nehéz az egyes párt­tagokat bevonni a munkába. Meg­nehezül a közvetlen érintkezés az egyes tagok és a vezetőség között. Megnehezül az új káderek felisme­rése és kiemelésének lehetősége. A választás egyik tanulsága, hogy alap­­szervezeteinket sürgősen decent­rali­­zálni kell, számbelileg kisebb alap­szervezetekre kell felbontani. A választási küzdelem egyébként megdöntötte azt a legendát is, hogy a paraszt tavasszal nem hajlandó pártm­unkát végezni és nem is tanul. Az új országgyűlés 402 képvise­lőt számlál A 402 képviselő közül 176 munkás, 115 paraszt, a többi értelmiségi, kisiparos, kiskereske­dő és egyéb A nők száma 71, szűri őket a kulákoktól, szembe­állítsuk őket, mint a proletariátus szövetségeseit a falu és a város kapitalista elemeivel. N­e­m szabad megengedni, hogy az a politikai lendület és felfelé ívelő hullám, amelyet a választás­sal kapcsolatban a dolgozó nők között, az ifjúság között, az értel­miség között tapasztaltunk, vissza­essék, vagy valamiképpen elapad­jon. A választás eredményeinek lerögzítése tehát újabb erőfeszíté­seket követel Pártunktól. Nem szabad megengedni, hogy a vá­lasztási kampány folyamán kitűnt jó káderek, népnevelők, funkcio­náriusok újra visszacsússzanak, hanem gondoskodni kell róla, hogy számbavegyük, munkába ál­lítsuk és foglalkoztassuk,, őket. D© le kell rögzíteni azokat a munka­­módszereket is, amelyek a válasz­tással kapcsolatban kiállták a tíz­­próbát. Elsősorban állandósítani kell a kisgyűlések és a házró,1. házra menő népnevelés munka­módját. Ezen túlmenőleg lépten nyomon láthattuk, hogy a pártonkívüli tömegek is rendkívül megnőttek. Ezek a tömegek most már természetesnek találják Pár­tunk vezesztőszerepét. Szívesen kö­vetik Pártunk tanításait addig is, amíg a fejlődés nem­ ad módot, hogy legjobbjaik beléphessenek Pártunkba. Gondoskodni kell ar­ról, hogy ezeket a demokratikus öntudatra ébredt dolgozókat tö­megszervezeteinken keresztül to­vább­ neveljük és foglalkoztassuk, százezrek kopogtatnak és kérnek bebocsátást. A választásokkal­ kapcsolatban országszerte kitűnt, hogy a politikai öntudatra ébredt dolgozó tömegekben óriási a tanu-. A dolgozó parasztság zöme megértette helyes politikánkat Rá kell mutatni a hibákra is Mi a teendő most, a választási győzelem után ? Júinius elsejével megszűnik a tagzárlat

Next