Szabolcs-Szatmári Néplap, 1950. november (7. évfolyam, 255-278. szám)

1950-11-26 / 275. szám

4 AZ ÁLLATKERTBEN avagy a háborús gyújtogatók igazi arca A dolgozók szerte a világon, a Szovjetunióban éppen úgy, mint Ausztráliában, Magyarországon éppen úgy, mint Brazíliában, vagy bárhol másutt a világon, békét (■karnak. A kapitalista országok urai, elsősorban a newyorki Wall Steel és a londoni City pénzmágnásai azok, akik profitjuk növelése érdekében igyekeznek mindenáron háborút, kirobbantani. A dollármilliomosok irányítják a valóságban a nyugati országok megvesztegethető, korrupt politikusait és hadvezéreit. A haszon zsebr óvási ásánál persze azért nem feledkezik meg a Wall Street ezeknek az uraknak a szolgálatairól sem, s ebben a piszkos üzletben mind a két fél nyerne, ha a népek, amelyek számlájára szeretnének nyerészkedni, eltűrnék szennyes tevékenységüket. Az iír háború legvéresebb uszítói, az emberiség legdühödtebb ellenségei közül mutatunk most be néhányat. Hinston Churchill, a,vorcus politicus“ Churchill, az agg háborús uszító, már ez első világháború idején szerepelt Első nevezetes cselkedete a hírhedt ga'l'pol partraszállás volt, ahol angol katonák tízezreit vitte a halálba. Akkor jegyezte meg róla egyik burzeaá politikus az angol pr'amm'ben: „Churchill fejét szét kelere zúzni Gallipoli szikláin." MIg a a Szovjetunió létrejött, Churchill egy pillanatra sem szűnt meg uszítani ellene. Döntő szerepe van az intervenciós háború kirobbantásában, s a két világháború közötti időszakban is szüntelenül azon mesterkedett, hogy szovjetellenes frontba fogja össze a kapitalista orszolgokat .A második világháború idején mindent elkövetett, hogy késleltesse a másodi front létrehozását. Most is az elsők között volt, akik síkraszálltak az őrült fegyver, kérés mellett. Az angol imperializmus egykori vezetője teljesen behódolt a nála hatalmasabb uraknak, s neve azok között szerepel, akik tevékenyen közreműködtek Anglia és a Brit birodalom amerikai gyarmattá való süllyesztésében. Világszerte híres arról, hogy mértéktelenül sokat iszik és eszik s a gyomrát mindennél jobban szereti a világon. Harry Truman, a beszélő papagály Harry Truman, a tönkrement nadrágtartó ügynök a legszürkébb, legközépszerűbb ember. A Demokrata Párt igazi urai éppen úgy a politisa egyik ilyen gengszterfőnöknek köszönheti Truman is politikai karrierjét. A Roosewelt polgári radikalizmusától megriadt nagytőke ültette az elnökhelyettesi székbe, s Roosewelt halála után rámaradt az elnökség. Első dolga volt, hogy Roosewelt közvetlen munkatársait elmozdította s helyükre a finánctőke mindenre kapható zsoldosait állította, önálló gondolkozásra még annyira sem képes, mint a burzsoá politikusok általában. Mint a beszélő papagáj, csak azt hajtogatja, amit a láthatatlan súgó, a Wall Street diktál neki. Dean Acheson, az atomcsimpánz Achesont, aki számos amerikai bankérdekeltség főrészvényesei közé tartozik, szintén a Wall Street által iránytott politikai gengszterek juttatták a külügyminiszterséghez. A kenetes ügyvéd, aki eredeti foglalkozásában sem nagyon tűnt ki, a békéről szónokol, de közben főltűnöse a koreai nép ellen indított gyilkos intervenciónak. Az apja prédikátor volt, s ezért szereti magát istenfélő embernek feltüntetni, de a szólamok mögül leplezetlenül kivicsorog az atomcsimpánz igazi ábrázata, aki csak az alkalmas pillanatot várja, hogy atombombával pusztítsa el az emberiséget. Arthur Bevin, a szemüveges varangy A munkásáruló angol jobboldali szociáldemokraták legjellegzetesebb alakja Bevin, a jelenlegi angol külügyminiszter. Míg Kazaliithhoz nem jutott, radikálisnak játszotta ki önmagát, de mikor a TUC, az angol szakszervezet főtitkára lett, sikerült neki a Szakszervezeti Főtanácsot a magához hasonló árulókkal megtölteni s a munkásosztály ellen fordítani. Külügyminisztersége óta is nagy befolyást gyakorol a szakszervezetekre, a valóságban az ő irányítása szerint dolgozik a szürke reakciós Deakin, a másik dühödt munkásáruló, a jelenlegi főtitkár. Egész opportunista karrierjén csak egy állandó vonást találunk, a kommunisták iránti gyűlöletet. Minden pocsolyában jól érzi magát, tegnap a brit imperializmus harcosa volt, mi az amerikaiak gátlás nélküli kiszolgálója. Douglas MacArthur, a koreai sakál Alig van gyűlöltebb név a világon, mint a Mac Arthuré. A tábornok, aki fiatalabb korában a tömeg közé lövetett és gengszterekkel barátkozott, s a második világháborúban állandóan futott a japánok elől, most visszataszító karrierjének méltó befejezéséhez ért, az ő parancsára gyilkolják halomra a terrorbombázók az ártatlan koreai nőket és gyermekeket. A japán imperializmus feltörneszítása, a Kína elleni agresszív tervek kidolgozása is ennek a közönséges gyilkosnak a nevéhez fűződik. Sakál valóban, aki a harcmezőtől óvatosan távol tartja magát, csak a csatazaj elülte után merészkedik elő. Az egész világsajtót bejárta az a hír, hogy egy elesett koreai harcos holttestének szemlélése közben ezt mondta:,,Kedves látvány ez öreg szemeimnek.“ A koreai háború főbűnöse azonban nem kerülheti el azt a sorsot, ami a gyilkosokra és hullarablókra vár. ” Joszif Broz Tito, a mérgeskígyó Mióta a Tájékoztató Iroda leleplezte Titoék áruló tevékenységét, egymásban derül fény Tito aljas gaztetteire. A trockista bomlasztó, a jugoszláv partizánok árulója, az imperialisták kéme ma Pál régensherceg belgrádi palotájában dőzsöl, miközben főpribékje, a hóhér Rankovics irtja a jugoszláv nép legjobb fiait. Hitler vadállati kegyetlensége, Göring gyűjtési szenvedélye és falánksága egyesül a kövér diktátorban, akinek az amerikai agresszorok ugyanazt a szerepet szánták Délkelet-Európában, mint Li Szin.Mannak a Távolkeleten. Tito, amíg álcázta magát, mérgeskígyó módjára igyekezett megmarni a környező népi demokratikus országokat, hogy magához hasonló aljas árulókat juttasson ott is kormányra és ezzel is szolgálja amerikai gazdái szovjetellenes terveit. De a mérgeskígyó mindaddig veszélyes, amíg szét nem tiporják a fejét. Ezt a feladatot a rútul megcsalt, elárult, megkínzott jugoszláv nép előbb utóbb végre is fogja hajtani. kai gangszterek, mint a másik amerikai párté, a republikánusoké. Az amerikai választások a valóságban alkalmasak arra, hogy ezek az ú. n. „boss" ok megtömjék a zsebüket. Franciaországi lakásviszonyok Afrancia egyetemi hallgatóit sok gondja között az egyik a diákszállások hiányának és méregdrága szobabéreknek a kérdése. „A lakáskérdés sok diák számára nagyobb gondot okoz, mint valaha” — írja a kommunista egyetemi ifjúság lapja, a Clarté. „ A szállásadók ugyanis a szünidők alatt újra 50 százalékkal felemelték a lakbért. A lakáshiány miatt felütötte fejét a spekuláció és ez még csak fokozza a diákszállások hiányát. 1950 NOvrMtrm m. vasaRNA? A Az Egyesült Nemzetek Szervezete • Az Egyesült Nemzetek Szervezete a fasiszta Németországot, Olaszországot és Japánt legyőző szövetségesek közös elhatározása alapján, jött létre. Eredeti célja az, mint azt az alapokmány leszögezi, hogy "békésen rendezze a világ népei között felmerülő vitás kérdéseket, megvédje a kis nemzetek jogait és függetlenségét s lehetetlenné tegye újabb agreszszió létrejöttét. Az ENSZ legfontosabb szerve a közgyűlés, amely hivatva van az ENSZ magasztos elveinek a gyakorlatba való átültetésére. A közgyűlés különböző bizottságokat választott gazdasági, politikai és kulturális ügyek intézésére. Közülük legfontosabb a Biztonsági Tanács, amelynek feladata, hogy a világ békéje és biztonsága fölötti őrséget ellássa. A Biztonsági Tanácsnak tizenhárom tagja van, öt állandó (Szovjetunió, Aniglia, USA, Kína, Franciaország), hat tagot pedig két évi időtartamra választanak meg (jelenleg Norvégia, Jugoszlávia, Egyiptom, India, Kuba és Equador). A Biztonsági Tanács politi-kai ügyekben csak öt állandó tagjának egybehangzó szavazata esetén hozhat határozatot, egyetlen állandó tag ellenszavazata vétót jelent s ebben ez esetben a határozat nem vihető keresztül. A nagyhatalmak egyhangúságának ez az elve a világbéke egyik biztosítéka. Az Egyesült Nemzetek Szervezete azonban csak egészen rövid időn keresztül töltötte be hivatását, hamarosan az amerikaiak agresszív terveinek eszközévé vált. Az USA imperialista körei arra törekednek, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezetét teljesen uralmuk alá hajtsák s az ENSZ leple alatt követhessék el aljas merényleteiket a béke ellen. A nemzetáruló kapitalista kormányok túlnyomó többsége vakon követi az USA külügyminisztériumának utasításait s ilyen módon az ENSZ szavazógépe segítségévelAmerika ismételten megakadályozza azt, hogy a béke megszilárdítására vonatkozó javaslatokat megszavazzák. A szavazógép hiúsította meg a demokratikus Magyarország, Románia, Bulgária, Albánia és a Mongol Népköztársaság felvételét is az ENSZ tagjai közé. Az USA- csatlósok akadályozzák még ma is, hogy a világ legnagyobb lélekszámú nemzete, a 475 millió lakosú Kína képviselve legyen a szervezetben, helyén még mindig ott ül Csian-Tin-Fu, ez a nevetséges bábfigura, aki Csang-Kai- Seken és féltucat hazaárulón kívül senkit sem képvisel. A leggyalázatosabb támadást a világbéke ellen azonban a koreai agresszió igazolására intézték. A Biztonsági Tanács, a Szovjetunió és Kína képviselőjének távollétében, törvénytelenül és jogtalanul, agresszornak bélyegezte a megtámadott Koreai Népi Demokratikus Köztársaságot. Ekkor Li-Szin-Man hóhérbandájának megmentésére az USA intervenciós csapatokat küldött Koreába, durván beleavatkozva ezzel az ország belügyeibe. Az amerikaiak nyomására több csatlósállam adott csapategységeket a koreai nép szabadsága ellen. Mindnyájunk előtt ismeretesek azok a világtörténelemben páratlan gonosztettek, amit az amerikai légikalózok és Mao Arthur tábornok gengszterei a koreai nép ellen elkövettek, meggyalázva és sánba tiporva ezzel az ENSZ kék zászlajának becsületét. De tajvani agressziójuk fedezésére is az ENSZ-et igyekeznek felhasználni az imperialisták, most pedig azon mesterkednek, hogy részben a tibeti felszabadító hadjárat, részben pedig a kínai önkéntesek koreai harca miatt a népi Kínát minősítsék támadónak. Megállapítható tehát, hogy az ENSZ nem teljesíti azt a hivatást, amit eredetileg neki szántak, mert Amerika hol vesztegetéssel, hol fenyegetőzéssel ismételten rákényszeríti akaratát a befolyása alatt álló országokra. Most a Biztonsági Tanács egyhangúsági elvét szeretnék felborítani, hogy ezzel újabb pillért vágjanak ki a világbéke épületéből. Külön említést érdemel a csatlósországok közül a fasiszta Jugoszlávia, amely a közelmúltban még megpróbálta az önálló külpolitikai vonalat követő országot játszani. A valóságban persze kezdettől fogva hűségesen kiszolgálta az amerikai érdekeket. Most azonban, részben a dollárokért, részben pedig a nemzetközi helyzet kiéleződése miatt a belgrádi fasiszták egyre inkább levetik az álarcot. Kardej jugoszláv külügyminiszter majd kiugrik a bőréből, hogy bebizonyítsa Amerikának a Tito-klikk hű szolga voltát, szovjetellenes és népi demokráciaellenes arcátlan rágalmaival. Az agresszív és fékeellenes javaslatokat igen sokszor nem az USA képviselője, hanem valamelyik latinamerkai csatlósország teszi meg. Hol Bolíviát, hol Kubát, hol a Dominicai Köztársaságot tolja előtérbe a washingtoni maffia, most meg legutóbb, a tibeti kérdéssel kapcsolatos amerikai mesterkedések szószólója az ugyancsak latinamerikai San Salvador volt. Mindegy azonban, hogy melyik reakciós kormány képviselője áll az előtérben, a láthatatlansága minden esetben az amerikai külügyi hivatal, mely semmi aljasságtól nem riad vissza, csakhogy a szervezetet minél engedelmesebb bábjává tegye. Nemcsak a Szovjetunió, Ukrajna, Bielorusszia, Lengyelország és Csehszlovákia javaslatait utasítja el ismételten a szavazógép, hanem még az olyan mérsékelt és erősen a kapitalisták javára hajló indítványokat is, mint amilyet annak idején India képviselője tett a koreai kérdés rendezésére. A Szovjetunió ENSZ-szel kapcsolatos politikáját kezdettől fogva az alapokmányhoz való ragaszkodás jellemezte. A Szovjetunió javaslatai, Visinszkij elvtárs a közgyűlésen, Malik elvtárs a Biztonsági Tanácsban és a többi bizottságok szovjet küldöttei rendületlenül arra törekednek, hogy a szervezetet visszatérítsék eredeti hivatásának betöltéséhez. Ezt bizonyítják az ismételten megtett szovjet javaslatok a béke védelmében. A demokratikus országok hűségesen segítenek a Szovjetuniónak e feladat végrehajtásában. Az ENSZ, mai összetételében, elvesztette minden jogát arra, hogy az emberiség bizalommal tekintsen rá. Zászlaját, melyet az amerikai agresszorok kisajátítottak maguknak, beszennyezte az ártatlan koreai áldozatok kiömlő vére. A Szovjetunió mindezek ellenére jó mindent megkísérel, hogy a szervezetet eltérítse az amerikaiak uszályából és visszavezesse eredeti feladatainak végrehajtásához. A szavazógép már távolról sem olyan egységes, mint néhány hónappal ezelőtt. Különösen az ázsiai országok azok, melyek egyre nagyobb idegenkedéssem szemlélik az amerikaiak leplezetlen világuralmi törekvéseit. A koreai nép példája megmutatta, mi vár ezekre a népekre, ha továbbra is alárendelik magukat Amerikának. Ma még a burzsoá kormányok, melyek jobban félnek a néptől, mint a tűztől, biztosítani tudják, hogy az USA elgáncsolja a szovjet törekvéseket az ENSZ méltóságának visszaállítására. A népek egyre növekvő békemozgalma azonban elég erős lesz arra, hogy megakadályozza reakciós vezetőit az amerikai világhódító törekvések alázatos kiszolgálásában.