Néplap, 1952. október (8. évfolyam, 230-256. szám)
1952-10-01 / 230. szám
P *2 NÉPLAP ARTÉPÍTÉS A milliomos tiszadobi „Táncsics" termelőszövetkezetben a kommunisták példamutatásának hiánya, a pártszervezetben elharapózó elbizakodottság hátráltatja a békekölcsönjegyzést ......hordozzuk fennen és őrizzük meg tisztán ezt a kitüntető ssmét — párttag’. — Sztálin elvtárs a bolsevikok, valamennyi kommunista szívébe, agyába vési a nagyszerű tettekre hivatott emberek, a dolgozók legjobbjainak egész életét, minden tettét megszabó törvényt Minden benne van ebben a törvényben: a népért élni, a népért, a hazáért áldozni mindent ha kell, gyűlölni a nép ellenségeit harcolni , venük a végső győzelemig —salól járni a munkában, harcban, példaadással lelkesíteni, előrevinni a nép nagy harcos seregét. " A kommunisták a nép legjobb fiai, rendkívüli képességű emberek, akik a maguk erejéhez és képességéhez mérten előreviszik a haza ügyét a bányákban, az acélöntésnél, a gépek szerelésénél, Sztálinváros, a Tiszalöki Erőmű építésénél. S ahová csak eljutnak, az emberek megbolygatják a hegyeket, ha kell, visszafelé fordítják a folyókat. A mocsarak, vagy szikes puszták helyén kertek virágzanak, új erdők zöldelnek ki a homokon, ég felé Szökik a rozs. A kommunisták a magasztos ügyek kezdeményezői. Edéjük néz, példát vár a nép. S követi őket tűzön, vízen át, követi legjobb fiait. A példamutatás a kommunista vörös lobogója, amely alá oda sorakoztatja társait. * Ez a lobogó kibontatlanul, sarokba állítva hever Tiszadobon, a nagyhírű milliomos ,,Táncsics” termelőszövetkezetben. Mert a kommunisták legelsői, a pártvezetők, a kommunista funkcionáriusok elbizakodtak, megfeledkeztek a pártról, megfeledkeztek arról, hogy a felvirágzó szövetkezetben is csak élő, eleven, jól működő pártszervezet ragadhatja tovább előre a szövetkezeti parasztokat. Pedig a „Táncsics” pártirodájának falán ott díszült a felirat: „Párt nélkül nincs győzelem”. A „Táncsics’’ vezetői, a kommunisták mégis „párt nélkül” akartak győzelmet a békekölcsönjegyzésnél, vizet prédikáltak és bort ittak, elmulasztották a példaadást. Azok, akik eddig nagyszerű eredmények elérésére mozgótították a „Táncsics” tagjait, a bunyaság, nemtörődömség rothadt ingoványára léptek, f1 milliomos szövetkezet Az ország minden tájáról érkezienek mostanában látogatók a tiszadobi „Táncsics” termelőszövetkezetbe, a megye „milliomos” szövetkezetébe. Azért, hogy megnézzék: a szövetkezeti úton milyen hatalmaidat halad előre a dolgozó paraszt, mennyire megváltozik élete sora. Van is mit nézni a „Táncsics”ban, ötmillió forintnál is több a közös vagyon abban a szövetkezetben, amelyet néhány éve minden szerszám, jószág nélkül alapított meg egy pár dobi kisparaszt. A szövetkezet tagjai nem is tudják rövid egy nap alatt megmutatni, elmondani mijük is van, hogyan is élnek. Százával van náluk a jószág, egymás után nőnek ki a földből az új épületek, éppen most, az ősszel kezdett el házat építeni 23 szövetkezeti paraszt. S már tudják, hogy jövőre két kombájn, két aratógép, öt traktor, egy cukorrépaszedő kombájn, egy ötszáz személyt befogadó kultúrház, újabb istállók, lövő kacsa, 1000 liba, 3000 tyúk gyarapítja majd a szövetkezeti leltárát. A nép állama nem kevesebb, mint másfél millió forinttal segíti őket ahhoz, hogy a jövő esztendőben a fent soroltakat megvegyék, megépítsék. Az Andrássy grófok volt cselédei, akiknek esztendei kommandója valaha naponta 36 fillér értékű terményből, gallyból, pondrós szalonnából tevődött ki, most boldogan élnek. Mégis, a nagyhírű, gazdag termelőszövetkezet szégyenszemre az utolsók közt van most a békekölcsönjegyzésben, sőt visszahúzza a legutolsó helyre a tiszalöki járást. A termelőszövetkezet 650 tagja közül mindössze hatvanan jegyeztek békekölcsönt szombatig. S mi több, a termelőszövetkezet pártszervezetének 160 kommunistája közül is mindössze 30 volt olyan, aki kölcsönadta forintjait az államnak. Ez utóbbi szám szemléltetően bizonyítja, hogy a termelőszövetkezet pártszervezete félkézzel fogja csak, félvállról veszi a békekölcsön jegyzés nagy ügyét. A kölcsönjegyzési agitáció megszervezésével sem törődött a pártszervezet. A kapott brosúrákat, újságokat senki sem osztotta szét, még szombaton is ott porosodtak a pártiroda szekrényének tetején. A népnevelők tájékoztatását célzó „érvgyűjtetvény” is csak azt tartalmazza, hogy mi épült a községben. De egy szó sincs benne arról, hogy miiként változott meg, a szövetkezeti tagok élete, s nincs benne adat arról, mekkora segítséget adott a nép állama a termelőszövetkezet meggazdagodásához. Persze nemcsak közvetlenül a békekölcsönjegyzés előtti napokban, de hónapokkal előbb megesett már az a súlyos hiba a „Táncsics” pártszervezetében, hogy a kommunistákkal sem, de egyetlen szövetkezeti paraszttal sem beszéltek minderről. A pártszervezet élete ellanyhult, a pártcsoportok vezetői jóformán azt sem tudják, ki tartozik pártcsoportjaikhoz. A kommunista vezetők önteltségére, elbizakodottságára mi sem jellemzőbb, mint Farkas Lajos elvtárs, szövetkezeti elnök viselkedése, aki a következőképp „biztatta” Hollik Mihály elvtársat, a távollévő párttitkár helyettesét jó munkára: „Táncnnk nem a békekölcsönjegyzésből akarsz , megélni? Menj ki a mezőre és ott dolgozz, ne mászkálj mindig idebent az irodán!” Ráadásul azt is megtette Farkas elvtárs, hogy éppen a kölcsönjegyzést megelőző napokban szabadságolta a szövetkezet főkönyvelőjét, Sipos Zsófia elvtársnőt. És Sipos elvtársnő, aki pártvezetőségi tag , elment. Még akkor sem jött vissza, amikor Gonda elvtárs, a járási pártbizottság munkatársai hívtak, hogy segítsen a kölcsönjegyzést előkészítő munkában. Kijelentette, „nem érdekli őt a békekölcsönjegyzés”. Nem tett különben Róka Balázs elvtárs, az állattenyésztési brigád vezetője sem, aki egy — a pontatlan népnevelők miatt a későbben kezdődő népnevelő értekezlet előtt azt mondta a várakozó népnevelődnek: „mit vártok itt, menjetek haza. Miért nem kezdik pontosan?!” S a népnevelők elmentek, az értekezlet nem érte el célját! A szombat esti népnevelő értekezlet is megmutatta a „Táncsics” pártszervezetének súlyos hibáit. Felszólalt ezen a népnevelő értekezleten Borai Pál népnevelőn ée felvetette: szeretné, ha tájékoztatnák arról, hogyan végezzen népnevelő munkát, mert neki ebben még nincs gyakorlata és senki sem mondott neki semmit arról, miről hogyan beszéljen. „Csak kezembe nyomtak egy pár ívet azzal, hogy — eredj és jegyeztess! Mást se mondtak. Alig mertem elindulni, mert féltem, hogy használni akarva mégis ártani fogok, hiszen tájékozatlan vagyok” — mondotta Borai elvtárs. S ezzel rávilágított arra, hogy a pártszervezet egyszerűen elmulasztotta, hogy felkészítse a népnevelőket a kölcsön jegyzés nagy csatájára. A legsúlyosabb hiba, hogy maguk a kommumisták sem mutatnak példát a békekölcsön jegyzés terén. Idősebb Bán György elvtárs, a szövetkezet egyik alapító tagja, akinek fia a megyei tanács szövetkezeti csoportjának vezetője, Magda leánya a Szövosz országos központjában dolgozik, szombaton este még nem jegyzett békekölcsönt. Idősebb Vámos Imre, akinek a családja tavaly 984 munkaegységet szerzett, s jövedelmük csupán pénzben megközelítette a 20.000 forintot, — fia és veje csak hosszas rábeszélésre jegyeztek 100—100 forint békekölcsönt. Pedig valamennyien párttagok. Takács Erzsébet pártvezetőségi tag és nem is jegyzett, ugyanígy Zsűri József pártcsoportvezető, s még számos kommunista. Munkácsi Miklós, a községi pártszervezet volt titkára — most a szövetkezet tagja — az egyik népnevelő értekezleten nem átalotta kijelenteni, hogy „nincs módjában kölcsönt jegyezni.” A termelőszövetkezet számos népnevelője, mint Borai Pál, Barna János is, anélkül indultak el népnevelő munkára, hogy maguk kölcsönt jegyeztek volna. Látván a Súlyos hibákat, a Megyei Pártbizottság és a járási pártbizottság kiküldöttei igyekeztek segíteni a termelőszövetkezet pártszervezetének. A szombat esti népnevelő értekezleten Juhász elvtárs, a megyei pártbizottság munkatársa, Cs. Papp elvtárs és Gonda elvtárs, a járási pártbizottság képviselői rámutattak, hogy az első és legfontosabb dolog a kommunisták példamutatása. Egyetlen szövetkezeti kommunistára se mondhassák, hogy „vizet prédikál és bort iszik” — nem mutat példát. Saját maguk példamutató jegyzését kell felhozniuk legelőször, amikor társaikat jegyzésre buzdítják. S aztán a pártszervezetnek gondoskodnia kell arról, hogy a népnevelők tudjanak is beszélgetni az emberekkel, a szövetkezet tagjaival változó életükről. A népnevelő értekezlet eredménye volt, hogy a többi közt például Borai Pál népnevelő is beismerte hibáját, s kijelentette, kölcsönt jegyez, csak azután fog népnevelő munkához. Az értekezlet hatására Bordás János elvtárs, a tehenészet fiatal dolgozója , a termelőszövetkezeti elnök és a főagronómus ezerezer forintos jegyzéseit kivéve — túlszárnyalta az eddig történt valamennyi jegyzés értékét: ötszáz forintot jegyzett. A tiszadobi „Táncsics” tsz. pártszervezetének, kommunistáinak gyökerestől ki kell irtaniuk a pártszervezetben elburjánzó önhittséget, elbizakodottságot. Úgy kell dolgozniok, ahogy a kommunisták, a nép legjobb fiai dolgoznak a haza javáért. Különben nem érnek el sikereket a békekölcsönjegyzés , és továbbraenően a termelőszövetkezet további felvirágoztatásának nagy munkájában. P. J. Népnevelők tapasztalatcseréje A GYŐRTELEKI népnevelők, Nehéz Adél és Bihari Géza meglátogatták ifjú Baráth Zsigond öt holdas dolgozó parasztot, aki kezdetben húzódozott a jegyzéstől, nem értette meg, hogy mi a célja. Elmondották neki, hogy mi minden épül az ötéves tervben, amivel az állam még könnyebbé, jobbá teszi életüket. Forintjaival a sok új iskola, gimnázium építéséhez is hozzájárul, ahol majd az ő gyermekei is tanulnak. Ezután már szívesen írta alá a kölcsönjegyzési ívet. Kitűnt aztán, hogy a beadás körül sem ért mindent Baráth Zsigmond. Megmagyarázták a népnevelők, hogy a jó beadással ugyanúgy segíti, gyorsítja ötéves tervünk végrehajtását, mint a kölcsönadott forintokkal. Baráth Zsigmond megígérte, hogy még aznap teljesíti kukoricabeadási kötelezettségét és állta is szavát, ígéretet tett arra is, hogy semmivel sem marad adósa az államnak. 1032 OKTÓBER 1. SZERDA Békeszavazás Tiszakerecsenyben Tiszakerecsenyben hétfőn délig a dolgozó parasztoknak több mint hetven százaléka már jegyzett békekölcsönt. A népnevelők elenyészőkevés helyről jöttek el eredménytelenül. Nem egyszer történt meg az az eset, mint özv. Tóth Andrásnéval, aki nem várta meg, míg a népnevelők elérnek hozzá, hanem maga ment el a községi tanácsra kölcsönt jegyezni. A jó eredménynek egyik előfeltétele az volt, hogy a község vezetői példát mutattak a jegyzésben. A népnevelők először maguk jegyeztek kölcsönt, aztán mentek el a dolgozó parasztokhoz. A párt- és a tanácstagok közt nincs egy sem olyan, aki ne járult volna hozzá forintjaival az ötéves tervünkhöz, a béke ügyéhez. És a népnevelők, ha egy dolgozó parasztot jegyeztettek, azt igyekeztek bevonni a további népnevelőmunkába. Így történt ez Fintor Pál középparaszttal is, aki ötszáz forint kölcsönt jegyzett és utána maga is beállt népnevelőnek. Most a tiszakerecsenyiek megfogadták, hogy a községükben nem lesz egy olyan dolgozó, aki ne jegyezne békekölcsönt. * Amikor Tóth Istvánné népnevelő Komjáti Gézáékhoz belépett, kiabálásra lett figyelmes. Egy pillanatra megtorpant. Nem szeret olyan helyen járni, ahol veszekednek. De ahogy kicsit hallgatózott, kivette, hogy nincs különösebb baj, Géza bácsi csak az aprójószágokkal bajlódik. S amikor előkerült, mondta is: ■— Nem jó asszony nélkül itthon lenni. Elment a lányal együtt Kisvárdába vásárolni, én meg bajlódhatok itt a sok tyúkkal, libával. Azt sem tudom, mit csináljak velük. Tóth Istvánné nem szólt semmit, csak bement a házba, vizet hozott ki, s beleöntötte a vályúba. Majd megkérdezte, merre van a jószág ennivalója, s azt is szórt ki. Géza bácsi hálálkodva köszönte meg a nem várt segítséget és megkérdezte, mi járatban, van Tóth Istvánné. A népnevelő elmondotta, hogy a kölcsönjegyzés ügyében jött... Amikor idáig elért, Géza bácsi nem, hagyta tovább mondani, közbe vágott: — Már vártam magukat és már gondolkoztam is a dolgon. Elhatároztam, hogy jegyzek 150 forintot. Nekem minden eddigi jegyzésből van kötvényem és három már nyert is. Bőven visszatérül, amit jegyeztem. Meg aztán megkapja a falunk is. Micsoda csizmahúzó sár volt itt, most meg jó járdán mehet az ember. És azt is hallottam, hogy nemsokára ide is bevezetik a villanyt. Éppen az este beszélgettünk erről az asszonnyal. Mondta is milyen jó lesz, mert bizony a lámpa mellett, már ő is a tű mellé bökdösi a cérnát.,, Nekünk bizony nem sokat változott az életünk. Dolgozunk most is, meg dolgoztunk a múltban is! — mondja Joó Bernát 13 holdas középparaszt, amikor erre terelődik a beszélgetés. Na, de ez éppen nem így van! Csak néhány példát kell felsorakoztatni és már is más a vélemény. Az egyik fiúknak nemrég építettek házat. — Jó termés volt — mondják — lehetett. Arra a kérdésre, hogy a húszas években milyen volt a termés, azt felelik: — Elég jó — Akkor építettek házat? — Nem. — És miért nem? — Hát, hogyan tudtunk volna építeni, amikor egy mázsa búzáért három pengőt kaptunk, a többit lefogták adóba? — Most hogyan teljesítik a beadásukat? — Hogyan ? Meg kell nézni a községi tanácsnál a dicsőségtáblát. Már majdnem mindenből az egész évit. — No és futja a termésből? — Miért ne futná? Nemrég még egy hold gyümölcsöst is telepítetni r.k. — A gyerekei hol vannak? — Egy megnősült, kettő itthon dolgozik velünk. Egy meg Pesten esztergályostanuló. — És mennyit fizetnek érte, hogy mesterséget tanulhat? Erre Joó Bernit elnevette magát : — Fizetni? Fizetni csak a múltban kellett, amikor a falusi kovács nagynehezen felvette a gyerekét. Aztán méghozzá csak a harmadik évben tanulhatott egy kicsit a mesterségből. Addig a ház körül dolgoztatták. A fiam meg most volt éppen itthon. Azt mondta: megkeresi havonta a 200—250 forintot, rendes lakása van, élelmezik, kap ruhát, tankönyvet, tanulhat. Szóval, nagyon jó ott. Még egy utolsó kérdés: — Van-e valamilyen kötvénye és nyert-e már vele? — Van. És már hárommal nyertem. • Tehát Joó Bernátnak sem kicsit változott az élete. Jegyzett is négyszáz forint békekölcsönt. Kiss József egy kicsit ,kényelmetlenül feszengett a tanácselnök előtt. Bizony eléggé kényes ügyben jött. A becsületét akarja helyreállítani amit azzal vesztett el, hogy a felesége elküldte a békekölcsönjegyzés ügyében ottjárt népnevelőket. Kiss József neve , a szégyentáblára került. Szóval az egész dolog úgy néz ki, mintha ő a béke ellensége lenne. Pedig Kiss József igyekszik mindent megtenni azért, hogy békében éljünk, különösen most, amikor az élet kezd nagyon szép lenni, amikor érdemes élni. Kiss József végigjárta a háború poklát. Nem kívánja azt vissza. És most már tudja, hogy rajta is múlik az, hogy megvédjük-e a békét. Ezért mondja a tanácselnök elvtársnak : dehogy akar a jegyzésből kimaradni. Mert amellett, hogy a békét védelmezi, az életét is jobbá teszi. A feleségének is megmagyarázta, mire kell a kölcsön. De nem is kellett ehhez sok beszéd. Ott vannak a tények. Földet kaptak, házat építettek, maguk gazdái, míg a múltban a kulákoknál cselédeskedtek. Meg aztán milyen szép jövő van előttük! Kiss József, amikor a Szovjetunióban volt hadifogoly, látta kolhozparasztok vidám, boldog életét. Valahogy ilyennek képzeli el a magáét is. S amikor a szovjet határ körül jár, látja túloldalt a hatalmas tábla, dúsan termő földeket, mindig elhatározza: na, csak nálunk is alakuljon meg a termelőcsoport... Ezért ment hát a tanácsházára és jegyzett száz forint békekölcsönt. * Tordai Józsefné özvegyasszony: Az ura a háború áldozatit lett. Azóta a kapott egy hold füldecskéjén éldegél 13 éves gyermekével együtt. Nem panaszkodhat, jól él. Míg azelőtt az ő és az ura keresetéből sem tudtak az ötről új hatra menni, most, saját erejéből ■házat épített. Amikor a népnevelők nála jártak, száz forintot jegyzett. Rögtön ki is fizette. Ez reggeliben történt. Délutáni egy csapat úttörő kereste fel Tordainé búzát. Szép dallal, verssel köszöntötték és egy táblát tettek a falra. Tordainé elnedvesült szemmel olvasta a feliratot: Békeház. * Tiszakerecseny nemcsak a kölcsön jegyzésben, hanem a beadásban is élenjáró község. Háromnegyedévi beadását mindenből túlteljesítette, a burgonyakon húsban 60, a kukoricabeálásban pedig 50 százalékra áll. A termelőcsoport is, születőfélben van a faluban. A békekölcsönjegyzés előrelendíti ezt az ügyet is. Kosztya Bertalan és Múzsás Ferenc például, amikor békekölcsönt jegyeztek, utána aláírták a tszes, belépési nyilatkozatát is. Tiszakerecsenyben egyre kevesebb lesz azoknak a száma, akik nem jegyeztek még békekölcsönt — a falu dolgozó népe a békére szavaz. (Afra István) * *