Keletmagyarország, 1957. június (14. évfolyam, 126-151. szám)
1957-06-01 / 126. szám
Erős, életképes ifjúsági szervezet létrehozásán munkálkodnak a nagyecsedi fiatalok Nagy feladatok szerepelnek a KISZ-szervezet tervében három héttel ezelőtt alakult meg községünkben a KISZ szervezet 14 taggal. Elég későn és elég kis létszámmal. Megalakulhatott volna már korábban is, de a pártszervezet akkor még nem látta eléggé biztosítottnak, hogy a fiatalok képesek lesznek a KISZ programjához hűen dolgozni. Az ifjúsági szervezet tagjai tanulmányozták a KISZ Ideiglenes Központi Szervező BizottságáA megalakuló ülésen a fiatalok elhatározták, hogy **•.' és '«gfontosabb fel-nak határozatát. Mivel ifjúsági szervezetünknek helyisége nincs, így a községi tanácsnál jöttünk össze szervezetünk megalakítására. Ezen az alakuló ülésen meg is választottuk az ideiglenes négytagú vezetőséget. A szervezet tagjai a községben lévő állami gazdaság, fmsz, pedagógusok, községi tanács dolgozói, egyénileg dolgozó parasztfiatalok és kisiparosok gyermekeiből tevődik össze, adatnak tekintik a tagszervezést. Nem azt tűztük ki céul, hogy minél több tagot szervezzünk be, hanem a mennyiség mellett a minőséget tartjuk a legfontosabbnak. Nem az a célja, hogy olyan fiatalok legyenek a szervezetben, akik csak a KISZ tagsági könyvet hordják és mondjuk, fizetik a tagsági díjat, hanem olyanok, akik a szervezet munkájában tegyen részt vesznek. Első feladat a tagszervezés Fontos tennivalókra hívták fel a figyelmet a megyei kommunista aktíva felszólalói Józsefné elvtársnő levelek (folytatás az 1. oldalról) aki a munkahelyén ne tudná, hogy ezzel kapcsolatban neki mi a tennivalója’’ — modozta. Berki elvtárs figyelmeztetett arra, hogy nagyon vigyázni kell a párt tisztaságára. „Már a párt szervezésénél volak olyan elemek, akik csak érdekből jöttek a pártba. Revizionista elemek, akiktől meg kell tisztítani sorainkat.” Így vélekedett Görög elvtárs is, a MÁV záhonyi pártbizottságának titkára, aki néhány példával illusztrálta kik kerültek be a párt soraiba. Véső kommunista asszony a tizenkét év eredményeiről beszélt, majd a nők között végzendő politikai munka fokozására hívta fel a fgyelmet. „Én úgy látom elvtársak, hogy nagyon kevés a nő a mi pártszervezeteinkben. Nem tudom, hol lehet a hiba, de sürgősen meg kell nézni, hiszen minden asszony tudhatja, hogy nem volt kímélet akkor. A férjem kommunista, én meg nem. Az ellenforradalmárok ezt nem nézték” — mondotta. Valamennyi felszólaló elvtárs megemlékezett arról a hadalmas segítségről, amelyet nagy barátunk, a Szovjetunió, a hatalmas Kína és a népi demokratikus országok adtak és adnak nekünk, hogy konszolidáljuk megzilált gazdasági életünket, s az örök hála szállt feléjük innen a kommunisták Szabolcs-Szatmár megyei nagyaktíva üléséről is. S amikor száz, meg száz torokból felhangzott az Internacionálé dallama, érezte valamennyi kommunista, hogy nagy erő a szocializmust építő testvéri népek összefogása, ez a hatalmas család, melynek vezetője a Szovjetunió, s nincs erő, amely kiszakíthatná a magyar népet a nagy családból. Az egész aktíva tükrözte: nem lehet az életnek olyan területe, ahol a kommunisták ne hallassák szavukat, ne lennének jelen. A párt a motorja ebben az országban az életnek, fejlődésünknek, s ami ebben az országban történik, azért valóban a kommunisták a felelősek. Cfk.) KELETMAGYARORSZAG 1957. június 1, szombat Fellendülőben a kulturmunka A szervezet tagjai lelkesen dolgoznak. Ezt igazolja az is, hogy az elmúlt alakuló ülés óta hat taggal gyarapodni a KISZ. A kultúrmunkát is megkezdtük. — Egy három felvonásos szinti rabot tanulunk, melynek próbái már folynak is. — Szigligeti Ede: Cigány című népszínművével akarjuk a közeli hetekben szórakoztatni a község dolgozóit. Ezentúl a Trafikos Erzsike című 3 felvonásos operettet mutatjuk be a környező községek lakóinak. A kultúrmunkában igen lelkesen vesznek részt Sándor Margit, Molnár Irén, Molnár Vilma, Angyal Dániel, Pataki Kálmán, Tárcsa Bálint és még mások. Minden két hónapban egy-egy színdarabbal akarunk a közönség elé állni. E munkában nagyon szívesen és odaadóan segítenek pedagógusaink is, Gelsi Laci bácsi és a Mátrai testvérek. Színpad építését tervezik ! A megtartott előadások 5 bevételét a szervezet egy beépített színpad költségeire fordítja. Mivel a mozihelyiség elég nagy, csak * nincs színpada, ezért feltét* len szükséges, hogy még ez ? év nyarán ezt megépíttessük, vagy megépítsük. — * Ezentúl terveink még kulturális téren, hogy még ebben az évben úgy dolgozunk, hogy a jövő évben községünkben is épüljön egy szép kultúrház. A nyáron három szabadtéri előadást tartunk községünkben, más-más színművek bemutatásával. Megalakítjuk a női kézi- és röplabda szakosztályt Sport téren. A községben lévő Hunyadi sportkörrel közösen még ebben az évben megvalósítjuk a női kézilabda és kosárlabda szakosztályokat, valamint a röplabdázást is bevezetjük. Igen komoly súlyt fektetünk az atlétizálásra. Komolyan készülnek fiataljaink a megyei sportversenyre. Még a bajnoki évad befejezésével a futballpálya körül meg szeretnénk építeni a futópályát. Ehhez az szükséges, hogy a jelenlegi futballpályát mintegy húsz méterrel lejjebb visszük és akkor lehetőség nyílik arra, hogy ott meg lehet építeni a táv- és magasugrópályákat, valamint a súlydobó kört stb. Akarunk építeni egy röplabdapályát és egy kosárlabdapályát is Mindezeket társadalm munkával akarjuk végrehajtani a sportkör és község dolgozóinak bevonásával. GÁBOR ISTVÁN KISZ titkár I.ADÓÜGYE Ha az adózónak a vetőmagon és a személyes szükségletén felül nincs búzafeleslege, más terménnyel lehet-e a földadót teljesíteni? Erre is módot ad a rendelet. Ebben az esetben az adózónak a községi adóügyi csoportnál igazolni kell, hogy a következő évre a szükséges vetőmagon és a háztartásához tartozó személyi szükségleten felül búzafeleslege nincsen. A Minisztertanács évenkint határozza meg azokat a terményeket, amelyekkel búza hiányában a földadót teljesíteni lehet. 1957. évben rozzsal, árpával és borral helyettesíthető a búzaföldadó, amennyiben az adózónak nem lesz elegendő búzája. Ha az adózó használatában csak szőlőingatlan van, akkor e területre eső búzaföldadót külön igazolás nélkül borral is teljesítheti. Vetőmag és személyi szükséglet címén mennyi búza tartható vissza? Vetőmag címén figyelembe vehető mennyiség az illető vidéken szokásos vetőmagszükséglet. Irányadó általában búzából gépi vetés esetén kát, holdanként legfeljebb 100 kiló, kézi vetés esetén 110 kiló, rozsból 100 kiló, őszi árpából 80—90, tavaszi árpából 90— 110 kiló tartható vissza. Személyi szükséglet címén a 6. évet betöltött személyek részére — személyenként 220 kiló, 6 éven aluliaknak pedig 160 kiló búzát és rozsot lehet e két kenyérgabona-féle terméseredményére figyelemmel arányosan számításba venni. KISKÁTÉ Termelési szerződés és nemesített búzavetőmag termelése esetén miként teljesíthető a búzaföld-* adó? Ha az adózó használata* ban lévő földterületen olyan mértékben termel termelési szerződés alapján,, hogy a szerződéses kötelezettség teljesítése után bú*zafeleslege nem marad,1 vagy nemesített búzavetőmagot termelő földadó fizetési kötelezettségét a Minisztertanács által megállapított más terménnyel egyenlítheti ki. Ha az ilyen adózónak a búzát helyettesítő más terményből sincs feleslege, akkor földadó tartozását pénzben fizetheti meg. A pénzügyminisztert az élelmezésügyi miniszterrel együtt állapítja meg, hogy helyettesítés esetén a Minisztertanács által meg állapított terményekből 1 kiló búzának milyen mennyiség felel meg. Mely időpontban kell teljesíteni a földadót? A naptári évre kivetett földadó teljes egészében egyszerre — július 1. napján esedékes. Búzával, illetve egyéb gabonával történő fizetés esetében szeptember 30-ig, más terménnyel és borral töténő fizetés esetében november 15-ig kamatmentesen teljesíthető. Pénzbeni fizetés esetében a búzaföldnél.*kamatmentesen július 1-től szeptember 30-ig fizethető.* Július 1 előtti természetbeni földadófizetés esetén jár-e kedvezmény? Az az adózó, aki folyó évi földadó tartozását július 1 előtt részben, vagy egészben búzában befizeti — a folyó évre kivetett és befizetett mennyiség után annyiszor havi 1 százalék kamattérítésben részesül, ahány hónappal előre teljesítette kötelezettségét. Szabó György: Alkotási szabadság, szocialista realizmus, pártosság — Megjegyések egy képzőművészeti ankét vitájához — 1. Az elmúlt vasárnap a TTIT képzőművészeti szakosztálya ankétot rendezett a nyíregyházi Bessenyei Klubban, Berki Nándor szobrászművész alkotásainak értékelésére. Az ankéton — amely egyben Berki kiállításának záróeseménye is volt — a jelenlévők között sok szó esett olyan kérdésekről, elvekről, amelyek megyénk képzőművészeinek körében újra vitatottak és alkotásaikban megoldatlan problémaként lépten-nyomon jelentkeznek. Ebben a cikkben — amelyet egy elmaradt felszólalás közlésének szántunk — szeretnénk elmondani a véleményünket az ankéton vitatott kérdésekről. Előbb azonban nem mulaszthatjuk el megemlíteni, hogy az ankét — egészében tekintve — hasznos volt, helyes elveket és utat tűzött képzőművészeink elé. Még azok a felszólalások is, amelyek különben kifogásolhatók, jóhiszeműek, segítőszándékúak voltak és a bennük felmerült tévedések, helytelen nézetek a felszólalók tájékozatlanságának, az elvek megrostálásában való lassúbb haladásának tudhatók be Minden bizonnyal azt is állíthatjuk, hogy a vita során megvilágosodó tévedések meggondolás és megfontolás tárgyává váltak azóta a felszólalókban. II. Az októberi ellenforradalom a tömegek megtévesztésére közszájra dobta a „tiszta" demokrácia, a „semlegesség", a „függetlenség“ és az úgynevezett „szabadság“ jelszavát. Ezek a jelszavak — különböző mértékben és másmás hatással — életünk minden területén bizonyos visszhangra találtak. Így a művészetben is — bár e területnek megfelelő sajátos módon. Különösen az „alkotás szabadságának" követelése volt gyakori. Még jóhiszemű, becsületes emberek — művészek és művészetrajongók — is hangoztatták. Az eszmei zűrzavar, az ellenforradalom által támasztott ideológiai köd sok embert megfojt ’ józan ítéletalkotástól. Vannak olyanok is, akik — bár munkájukra mindig számíthatunk — még ma sem szabadultak meg teljesen a polgári jelszavak mákonyától: ma is azt hangoztatják, hogy képzőművészetünk teljes kibontakoztatásának sikere attól függ, hogy a párt és a kormány mennyit enged meg a művészeknek ebből a polgári értelemben vett„szabadság“- ból. Az ankéton is szót kapott ez a várakozás. Foglalkoznunk kell vele, mert arra következtethetünk belőle, hogy több rendes emberben megvannak még és zavarják a tisztánlátást. Az egyik felszólaló annak a „reményének adott kifejezést", hogy megyénk művészei „ezután sem engednek egyetlen olyan befolyásnak sem“, amely „megköti a művészi fantáziát és alkotó kezet", vagyis teljesen „függetlenül“ és mindentől és mindenkitől „szabadon” fognak alkotni, nem engedelmeskednek semmiféle „parancsnak“ vagy központi „irányzatnak". Az a megfogalmazás, hogy a művészi alkotóerő nem tűr parancsot, nem is téves abban az értelemben, hogy igazi alkotást nem lehet parancsra vagy fenyegetésre létrehozni. Úgy hisszük, hogy mégis van, ami a művészi alkotóerőnek is parancsol: Az élet! Az élet parancsának még a legnagyobb lángelmék is engedelmeskedtek. Először is azért, mert — ösztönösen vagy tudatosan — látták, hogy a feltörekvő új ellenében maradandót alkotni nem lehet. Madách ezt úgy fejezte ki, hogy: Kiket nagyoknak mond a krónika, Mind az, ki hat, megérte századát..." Másodszor azért engedelmeskedtek az élet parancsának, mert a művészetüket nem tekintették öncélúnak, hanem — legalábbis alkotásaikban — a világ megváltoztatására igyekeztek fordítani. Az ember, a társadalom, a természet törvényszerűségeit kutatták és tükrözték vissza kisebb vagy nagyobb sikerrel. Röviden: Az igazi művész mindig részt vett kora formálásában, mert „ ... megérte századát...“ A festőművészet története is azt igazolja, hogy az arcképfestők közül —hogy csak a legszubjektívebbnek ható ágát említsük — csak azok alkottak maradandót, akik azt vallották: a portré nem csupán egy-egy emberi arc meggyőző mása. Középpontjában az ábrázolt ember áll ugyan, de olyan módon, hogy belső arculatának helyes tolmácsolása mellett kifejezésre jussanak azok a társadalmi vonások is, amelyek alapul szolgálnak arra, hogy az utókor az ábrázolt egyént emlékezetében — hálával vagy haraggal —* megőrizze. Egész óra van azoknak a műveknek, amelyek * 1 fogadhatók a külső „realisztikus“ ábrázolás szempontjából és mégsem felelnek meg annak a rendeltetésnek, hogy műalkotássá legyenek, mert a belső lelki arculatból és a társadalmi vonásokból semmit sem mutatnak. Tehát : szabadságot“ követelni vagy emlegetni igazában — még akkor is, ha valaki ezt nem tudja — azt jelenti, hogy „tiszta", a világtól különvált, a maga külön szférájában élő és az élet más megnyilatkozásaival semmiféle összefüggésben nem álló művészet az igazi, csak az alkothat nagyot, mert csak az ,szabad“. "Ez diletantizmus. Ennek az ideje nálunk már lejárt. Aki manapság műtermébe elzárkózik és a maga bűvkörében spekulatív úton „alkot", nem fedezheti fel. Nem ismerheti meg a valóságot, az életet és nem is lesz „szabad“, mertem-