Kelet-Magyarország, 1963. május (20. évfolyam, 100-125. szám)
1963-05-26 / 121. szám
Ünnepi könyvhét Ma ünnep kezdődik szerte az országban. 4 legkisebb községben is szó esik a könyvről, ahogyan mondani szoktuk, bárdiunkról és nevelőnkről, amely szerényen és hangtalanul kínálja, hatalmas ismeretét mindenkinek, aki olvas, Az olvasók ünnepe ez. A ma kezdődő ünnepi könyvhét érdekessége, hogy 63 mű jelenik meg ebből az alkalomból. A mai magyar írók regényei elbeszéléskötetei többségükben mai témával, vagy a közelmúlt ábrázolásmal foglalkoznak. Az idén díjazásban részesült szerzők könyvei részben trrónum, részben pedig utánnyomásban jutnak az olvasók kezébe. Tekintettel a várható vagy érdeklődésre megyénk földművesszövetkezeti könyvesboltjai és a falusi könyvterjesztők könyvsátrakat állítanak fel ajárási székhelyeken és a nagyobb községekben. Ezenkívül a földművesszövetkezeti dolgozók és az úttörők házról-házra viszik és ajánlják a magyar irodalom termékeit. Kettőm felkészülnek a könyvhétre a megye könyvtárai is. Szabolcs-Szatmár 345 könyvtárában csaknem 450 ezer kötet ismeretterjesztő és szépirodalmi mű, továbbá számos újság és folyóirat áll majd a látogatók rendelkezésére. Ismert írók részvételével színvonalasnak ígérkező találkozókra kerül sor a szerzők és olvasók között Nagykállóban, Gergelyiugornyán, Tunyogmatolcson, Tiszadobon, Záhonyban, Nyíróvstéken, Bökönyben és Hadászon. Másutt a helybeli irodalmi színpadok mutatják be legújabb műsoraikat. Az olvasók ünnepe ez, s ahogyan gyarapszik az olvasók nagy tábora, úgy nő az ünnepi könyvhét jelentősége is, évről évre. Kiss Sándor MÉSZÖV BODA ISTVÁN : Titokkal áldott Igen, fiam és a lányom játszanak ismét, csöpp kezük házakat épít, palotákat, a játék meg az istenük. Mozdulataikban az ősi ritmus remeg, az emberi öröm, hogy önmaguk javára titkokat kell teremteni. Magas házakat, szobát új s új lehetőséget, mely ha áll, el lehet álmodozni csendben a szépség oszlopainál. Békesség ez és jó és tiszta tervezgetés, a két gyerek úgy varázsol elfbém várat, még szellős, meleg tereket, hogy állék csak előt Mik s érzem a láthatatlan távlatot, mosolyognak a kerítések, mutatkoznak az ablakok, s arra gondolok, így maria,ton a világ. Ilyen gyermeki titokkal áldott, amikor már csak ezt szabad teremteni. Előzetes tájékoztató Pécsi Nyári Szabadegyetem A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat Baranya megyei szervezete 1963-ban július 28-tól augusztus 10-ig terjedő időben rendezi meg a már hagyományossá vált, az elmúlt években nagy sikert aratott nyári szabadegyetemét. A hallgatók a Tanárképző Főiskola festői környezetű, az elmúlt évben épült modern, lifttel ellátott kollégiumában nyernek turistaszerű (négyágyas) elhelyezést és ellátást. Egyetemi- és főiskolai tanárok, valamint a legjobb szakemberek előadásai ismertetik gazdag szemléltetéssel Pécs és Baranya földrajzát, történetét, természeti világát, irodalmai z“fisi*" muvot)Zeti'és 65 tudományos életet, a kultúra és technika nagyszerű helyi alkotásait. Egésznapos autóbuszkirándulásokon megismerik a megye nagy jelentőségű történelmi emlékeit: Szigetvárt, Siklós Várát, Mohácsot (a most folyó csatatéri ásatásokat), Pécsváradot és a Mecsek vadregényes tájait, az abaligeti cseppkőbarlangot, a harkányi és sikondai gyógyfürdőt, Komló szocialista várost. Szakszerű Vezetés mellett megismerkednek a 2000 éves Pécs híres műemlékeivel, a Mecsek felejthetetlen szépségű kirándulóhelyeivel. A város múzeumai, könyvtárai, strandfürdői, mozijai, stb. az egyéni szórakozóstrak is minden magasrendű lehetőségét megadják. A szabadegyetemre iskolai végzettségre való tekintet nélkül, bárki jelentkezhet, aki üdülőidejét az ország e történelmi emlékekben és tájképi szépségekben gazdag vidékén, művelődve és szórakozva óhajtja eltölteni. A mérsékelt részvételi díj 1100 Ft. Ez magában foglalja nemcsak a szállás és ellátás, hanem az előadások, kirándulások, városnézések költségeit iS. Érdeklődőknek felvilágosítást és részletes tájékoztatót küld et Nyári Szabadegyetem titkársága, Pécs, Janus Pannonius UI. 11. sz. Telefon: 14_44, 62—48. Jelentkezni ugyanott lehet írásban, vagy személyesen 1963. július kóra "KÖNYV MIN Házi könyvtár tsz-parasztoknál — Könyvártítás a csemegeboltban is — Tiszavasvári, az olvasó falu Tiszavasvári községben egyre több ember szereti meg a könyvét. Legszebb bizonyítéka ennek, hogy 1962-ben 220 ezer forint értékű könyv fogyott a helybeli szakboltban s a községi könyvtárból 13 ezerszer kértek könyvet a szenvedélyes olvasók. Van miből válogatni, hiszen Tiszavasvári intézményeinél jelenleg több, mint 22 ezer kötet értékes könyv sorakozik. Ha hozzászámítjuk ehhez a magánkönyvtárak gazdag állományát, kitűnik: erre a településre Valóban ráillik az olvasó falu elnevezés. Nemcsak orvosok, pedagógusok, szellemi dolgozók kölcsönöznek, vásárolnak rendszeresen szépirodalmi és szakkönyveket, több nemrég még kisparaszti sorban élő termelőszövetkezeti tagnak is van már házi könyvtára. A két Kenyeres Sándor — egyik a Zöld Mező, másik a Rákóczi Tsz dolgozója — évente 1900—1100 forint értékű könyvet vásárol. Könyvszeretetben azotiban Peihe Gábor, az Alkaloida dolgozója „vezet" 18 ezer forint értékű magánkönyvtárával. Sok jele fellelhető már annak, hogy a szenvedélyes olvasás mikéntgazdagítja a tiszavasvári emberek gondolkodását, formálja jellemüket. Fel tudják ismerni a szépet, az értékeset, amelynek egyik eredménye az is, hogy hetvenhárom gyermek jár zongora- és hegedűórákra a faluban. Hatással vart a társadalmi méretű olvasás az együttélésre is:az 5 millió forintos költségvetéssel épülő új művelődési háznál tiszteletadássá magasztosult az önként felajánlt segítség. Valósággal versengtek a lakosok a helytörténeti múzeum anyagának öszszegyűjtéséhez is. Mindezek után érthet , hogy Tiszavasváriban fokozott szorgalommal készültek az eraberek az ünnepi könyvhétr. A könyvhét idején nemcsak a szaküzletben, de a papírboltban, a tontöttüzletben, a központi áruházban, a fűszerüzletkert, de még az önkiszolgáló csemegeboltban is kínálják majd a legújabb szépirodalmi alkotásokat, csakúgy, mint a klasszikusokat. Gombás Bálint Ahol a Kurta kocsma állott Defektet kaptunk. Eszünkbe se jut, ha egy falubeli nem mondja: „Épp jó helyen robbantak le, egy hajitásnyira Innen a Kurta kocsma.. Egy hajításnyi, ezt már ismerjük, falun ez a mértékegység több kilométert jelent. „Falu végén kurta kocsma, odarúg ki a Szamosra..Régi levegő csapott meg bennünket, amely ebből a kedves Petőfi-versből árad. Köalapon nyugvó hídon megyünk át az öreg (holt) Szamoson, 1847-ben, mikor Petőfi erre járt, még komp kötötte össze a Szamos két oldalán fekvő települést. — Ott, arra. . . igazítanak Útba A Kurta kocsma persze már a múlté, elnyelte az idő az 1940-es években. Már düledezőfélben volt, — emlékeznek a helyiek — mégis benne lakott a tulajdonos Etcher Rózsa és Hanni. A közelben pálinkafőzőé szagosítja a Szamos-partot. Szüntelen folyik a szatmári szilva, alma sűrű, barna leve. Markos férfi, Bajcsuk Sándor néz ki a főzde ajtaján. Véletlenül épp ő is egyik szereplője a kocsma történetének, ő bontotta le néhányadmagával a roskadozó nádtetős csárdát. — Annak idején jól jött az az öt-hat pengő — nézi a Szamos-parti emelkedőt, ahol a kocsma állott. — Mi vállaltuk fel, a gazdája utána hozzánk jött lakni. .. Egy vastag mestergerendát is említ, melyen Petőfi neve is ott volt. A háború, a zavaros évek szétzilálták a kocsma deszkáit, ki tudja, talán valamelyik házba építették be a mestergerendát. Átellenben (a Szamoson) szürke, palatetős, kastélyforma házra mutatnak a körénk gyűltek. Ott lakott a Kölcsei Uraség, onnan szentetett át, hogy csendesebben vigadjanak. Hogy is volt csak. S a kocsma féktelen mulatozó, akik a pokolba küldik az üzenethozó szolgát, mikor „megint jönnek, kopogtatnak,” s egy édesanya betegségéről beszél a bejövő. Megelevenedik előttünk Petőfi életképe. Kedves hangulatú verse élettel, alakokkal tölti meg az üres telket. Azaz a lélek nem üres, Nagy Ferenc portája áll rajta, takarosan körülkerítve. — Földhordó hely volt ez, mikor megvettem, 49-ben, 1500 forintért. Alig bírtam betöltögetni, de még most is süllyed a ház egyik sarka... Sajnálgatja Nagy Ferenc a régi fényképet, mely a Kurta kocsmát ábrázolta eredeti formájában. Elkérte egy nyírbátori ember, lemásolni, azóta ma kölőtt vissza. S milyen a véletlen: épp Nagyéknál időzik egy barna arcú, középkorú férfi, Andrási Zoltán, akinek az apja, meg talán a nagyapja is itt muzsikált s kocsmában, öregek, fiatalok gyűlnek körénk. Úgy emlegetik a kocsmát, mint a saját kincsüket, amely a valóságban már nem látható, mégis mindnyájan magukénak érzik. Idős emberekhez igazítanak, Marsa Sándorhoz, Illyés Gézához, Balogh Antalhoz, Tisza Zoltánhoz, Tisza Ferenchez, akik a legjobb tudói a kocsmabeli epizódoknak. Kerekes Ferenc református lelkész a templomkerítési munkák irányítása mellett szakít időt arra, hogy megkeressen egy fényképet, amely az eredeti kocsmát örökítette meg. Egy saját versike is előkerül, mely újabb emléket állít a nevezetes helyiségnek. Kerekes lelkész úr egyik buzgó kutatója a Kurta kocsma emlékeinek. — Arra a véleményre jutottam, — magyarázza — hogy téves az a hiedelem, hogy a Kölesei uraságról van szó a versben, Köleseiék ugyanis a Szamos túlsó partján laktak, oda nemigen hallatszott át a mulatozás... Ellenben az egykori kocsma mellett közvetlenül lakott egy Mendy nevű uraság, valószínűbb, hogy innen ment az üzenet. Fájlalják a tunyogmatolcsiak a kocsma elmúltát, erről írt rigmust Széles Sándor is, elmondva, sok vándornak adott meleg éjszakát, sok bánatot fordított örömre, s volt egy vinor, aki bevette Útját, s otthagyta nevét örökre, Petőfi. Büszke is rá a csárda, ez tartja össze régesrég, ettől szállott elő ősi falába, s így nem pihen ma a Szamos fenekén. Érdeklődünk végül, nincs-e elképzelés arra, hogy valamikor eredeti helyén, eredeti formában életrekeltik a Kurta kocsmát? Előlép-e a múltból, mint egy megragadó színfolt, idegenforgalmi nevezetesség, Zalka Máté szülőháza szomszédságában. A község vezetői akarják, de kevés erőt éreznek magukban, hogy ,és sikerülhet. A Kurta kocsma és Petőfi emléke összeforrt a tunyogmatolcsiak képzeletében. Mindenütt Petőfit emlegetik, Petőfi nevét mondják, Páll Géza Ilyen volt az 1910-es években a Kurta kocsma. ,„ ITM • • * f a - 1. • -1 Tíz év alatt 10 millió forint értéken vásároluk mivelkötéseket hazánkon A Képcsarnok Vállalat bolthálózata és szervezői gárdája révén törekszik a valóban értékes művészeti alkotásokat eljuttatni a dolgozókhoz. Budapesten hat, a vidéki városokban pedig már 12 képcsarnok működik. Ezek, — az árusításon kívül — rendszeresen szerveznek képző- és iparművészeti kiállításokat. A fővárosi galériákban és nagyüzemekben 40 a vidéki városokban pedig 70—80 kiállítást rendezett eddig a Vállalat. Ily módon kialakult a képcsarnokok állandó látogatóköre. A művészeti nevelés hatása az is, hogy a Képcsarnok Vállalattól — fennállásának nem egészen tíz esztendeje alatt — 158 000 ember vásárolt képző- és iparművészeti alkotásokat összesen 115 miillió forint értékben. Ez az eredmény más európai országokhoz képest is szinte példa nélkül élt. "t fibrálnak a túlsó part félyei a vízen. Egy Uszály kibújik a Szabadság-híd alól, ferde Csikókat húz a sötét folyón, s nyomában a part mentén végigfut a halk locskolás. A fiam elmerülten figyeli a hullámok lomha fodrozésát. — Apu, ezt a nagy gödröt mikor ásták a Dunának? Hatéves a fiam, néhány hónapja első osztályos. Most kezd neki igazában a világ fölfedezésének, s — mint a legtöbb nyiladozó értelmű kortársa — meglepő szóbotlásokkal (vagy szóalkotásokkal?) szórakoztatja a családot. Hall valami előadást a rádióban a hajápolásról, s Utána a hajpaprikáról magyaráz: nem szereti a kesztyűt, s inkább mezitkéssel megy iskolába, stb. Hanem ez a buta kérdés felbosszant. M mint emlegették még a szomszédaink is azt a városi gyereket, aki a falunkban nyaralt, s azt kérdezte az apámtól: mikor hordja tele a kutat vízzel? Hát szépen állok a fiammal én is. Magyarázom neki a folyók keletkezését. De nincs rendben valami, mert hallgat. Ha értené, akkor mér kezdene magyarázni vég nélkül, de hallgat. Én is elhallgatok. Mintha csak ezt várta volna: — Apu, a víz, ugye nehezebb mint a házak? — Dehogyis nehezebb. A ház kőből van, meg téglából. Tudhatod, hogy a kő nehezebb a víznél. — A Duna se nehezebb? — A Duna sem. Persze az egész. Duna... — Az egész Duna, mind az egész. Ugye nehezebb? Nehezebb, mint egy ház? — Nehezebb — mondom gyanakodva. — Tudom én. Mert a Duna lenyomta a betont, a házak meg nem nyomták le. Valami félreértés lehet köztünk. Várjál csak te. Hogyhogy lenyomta a Duna a betont? — Hát lenyomta. — Mutatja a kezével is. — Így ni. Lenyomta. — Ohó, kiskorhám, a Duna feneke néni betonos. Csak a partja, hogy ki hé mossa a víz. Újabb magyarázat szükséges: régen, nagyon régen így meg így keletkezett, s utat tört magának a folyó, kivájta lassan a medrét, amikor még város sem volt itt... — Házak se voltak? — kérdi izgatottan. — Persze, hogy nem. Sem ház, sem villamos, sem autóbusz. — De hidak se voltak? — Hidak sem. — De akkor, hogy mentek át az emberek? — Csónakon mentek át az emberek. Kicsit töpreng. — De a kocsik, hogy mentek át? Tehát újabb visszapillantás a történelembe. Látom, nem figyel rám, megragadtak valahol a gondolatai, hát abbahagyom. — Mééég. . . — kezdi rögtön, ő tétován néz körül — még Villanyoszlopok sem voltak? — Villanyoszlopok sem voltak. Hallgat, gortdolkozik. — Ugye az emberek csinálták? — kérdi azután. Az emberek csinálták. — Ugye a házakat is meg mindent? — Igen, a házakat is. A hidakat is, a villamost is, az autót is, mindent. — De ugye az urak nem Csinálták? — Nem, az urak nézték — mondom. Mit magyarázkodjak még az urakról is dialektikusat). Egyszerűbb ez: átkötni a hézagot egy kis életteli sematizmussal. Halkan pocsog a Víz az alsó lépcsőfokon. A fiam belebámul a túlparti sötétségbe. Jó idő múlva megszólal ismét: — Apu... — ugye a betont is az emberek csinálták?... Bólintok rá, és csak most értem meg, milyen gondokkalgondolatokkal küszködik voltaképpen a fiam. A Belváros szülötte, készen kapta ezt a világot. Az ő szemében kezdetben volt a beton meg az aszfalt (és csupán azért nincs mindenütt burkolat, mert idők folyamán felvágták az emberek, imitt* amott, hogy kinőhessen a fa, a fű, a virág). Az ő Világképében a Múzeum épülete még ugyanúgy a természethez tartozik, mint körülötte a fák, a Szabadság-híd éppúgy, mint az alatta fodrozó víz és szemernyit Sem Csodálkoznék, ha a Gellérthegy oldalán az orgonabokrok társaságában villanyoszlopok henéztek. Duruzsol egy motorcsónak. Könnyedén siklik a csillámló vízen. Állunk, hallgatunk. A fiam minden lehető alkalommal megbámulja a raptorcsőszakat, de most észre sem veszi, annyira belemerült a töprengésbe. Valahol ott, az agynak azokban a sejtjeiben csírázik ki a szép emberi hivatástudat, ahol most a fiam gondolatai tovább-tovább gyérültek, mint a vízért a fodrok. Fekete Gyula Séta a fiammal Kiosztották a Cannes i filmfesztivál díjait A Cannes-i filmfesztivál, zsűrije csütörtökön délután hirdette ki döntését a fesztivál díjainak odaítéléséről. A nagydíjat, az úgynevezett arany pálmát „A párduc“ című olasz film nyerte, amelyet Luchino Visconti rendező készített Giuseppe Tomasi de Lampedusa ismert regényéből. A női alakítás díját Marina Vlady nyerte az olasz Méhkirályító című filmben játszott főszerepéért, a férfi alakítás díját Richard Harris, aki az artgirl így él egy sportember című filmben játszotta a főszerepet. . A Zsűri különdíját a következő két film kapta: a Harakiri című japán film, Maszaki Kobajasi rendezése; a Jön a macska című cseh film, Vojtech Jasny rendezése. A forradalmi eposZ legjobb ábrázolásáért díjat kapott Szamonov (Szovjetunió) füsztje „AZ optimista tragédia”. A legjobb forgatókönyv díját a román Henri Colpi filmje kapta, a „Codine”. A rövidfilmek díját megosztották a svájci „A víz színén” és a francia „Zöldbab” között. A zsűri rövidfilmekrtek Sieló díját egy jugoszláv film képei, ,,Azért lakásom”, Vatterder Börkbolcs rendezése. Dicséretet kapott az olasz „Vasárnap” című film, Luigi Bazzoni rendezése és Macskássy Gyula „Te” című filmje.