Kelet-Magyarország, 1968. október (25. évfolyam, 227-256. szám)
1968-10-01 / 230. szám
5. díjas Külpolitikai összefoglaló Delegációnk Phenjanban és New Yorkban — Szovjet lapvélemények a csehszlovák helyzetről — A görög junta szemfényvesztése Beszámolónkat ezúttal két magyar vonatkozású hírrel kezdjük: a világ egymástól távoli két pontján magasszintű küldöttség képviseli hazánkat. A Kállai Gyula, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, az országgyűlés elnöke által vezetett delegáció a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság parlamentje alelnökének kíséretében Keszonba és Panmindzsonba utazott. Phenjanba, a KNDK fővárosába való viszszaérkezése után küldöttségünk — Pek Nam Un nemzetgyűlési elnök kíséretében — ellátogatott az unbongi Magyar—Koreai Barátság Termelőszövetkezetbe. A látogatások tovább erősítik a két nép kipróbált barátságát, a szocialista tábor egységét. Péter János külügyminiszter vezetésével hétfőn elutazott New Yorkba, az ENSZ-közgyűlés 23. ülésszakára a Magyar Népköztársaság küldöttsége. Külügyminiszterünk kifejezte azt a reményét, hogy mire visszatér, a légkör javulásáról számolhat be. „Távolról sincs minden rendben” — ez az alaphangja a legfrissebb szovjet lapok Csehszlovákiával foglalkozó cikkeinek. A Pravda az ellenforradalmárok még mindig tapasztalható aktivitásának jellemzéséül elmondta, hogy egy községben ledöntötték Lenin mellszobrát. Ilyen tetteket — hangsúlyozta a lap — csak fasiszták követhetnek el. A Trud közli egy Csehszlovákiában állomásozó szovjet tiszt tapasztalatait, amelyek szerint a jobboldali uszításnak kitett lakosság körében sok a gyanakvás, a meg nem értés a szövetséges csapatok intézkedéseivel kapcsolatban. A Rudé Právo, a CSKP központi lapja nagy cikkben foglalkozik a hírhedt müncheni egyezmény 30. évfordulójával. A nyugati hatalmak meghátrálási politikája, Csehszlovákia feláldozása a fasizmusnak, a kapitalista osztályérdekek diktátuma volt — hangsúlyozza a lap, majd megállapítja: a müncheni tanulság is bizonyítja, hogy Csehszlovákia nem lehet semleges. Hazánk — írja a Rudé Právo — hasznos tagja kíván lenni a Varsói Szerződés védelmi rendszerének és a KGST keretén belül történő gazdasági együttműködésnek”. Világszerte visszatetszést keltett a görög katonai junta vasárnap megrendezett „népszavazási” komédiája. A kommentátorok hangsúlyozzák annak jelentőségét, hogy a szavazás „kötelező” és terrorral kikényszerített jellege ellenére csaknem minden negyedik szavazó távolmaradt az urnáktól. Andreasz Papandreu, az ex-kormányfő fia, a görög felszabadítási bizottság Stockholmban élő vezetője nyilatkozatban ítélte el annak a rezsimnek a cinikus szemfényvesztését, amely éppen a valóban demokratikus választások megakadályozására vette át a hatalmat. Az HDK külgyminisztériumának állásfoglalása A Német Demokratikus Köztársaság külügyminisztériuma a müncheni egyezmény évfordulója kapcsán nyilatkozatban ítélte el a 30 évvel ezelőtt kötött imperialista diktátumot. A nyilatkozat leszögezi, hogy a szégyenteljes müncheni egyezmény kezdettől fogva érvénytelen volt, mert erőszakkal való fenyegetés útján, a csehszlovák kormány részvétele nélkül jött létre. És ellentétben állt a nemzetközi jog már akkor is érvényben lévő szabályaival. A nyilatkozat hangsúlyozza, hogy a Szovjetunió volt az egyetlen állam, amely több ízben segítőkészségéről biztosította Csehszlovákiát, azonban a csehszlovák polgári vezetők elutasították a szovjet támogatást A nyilatkozat rámutat, hogy a müncheni diktátumot kezdettől fogva semmisnek kell nyilvánítani, ahogy ezt az NDK már régebben megtette. A nyilatkozat a továbbiakban hangoztatja: a harminc esztendővel ezelőtti diktátum tanulsága ma is időszerű, mert Bonn csehszlovák ellenforradalmi erő, segítségével újabb Münchent készít elő. Csehszlovákia kiszakításával éket akar verni a szocialista táborba, veszélyeztetve a Szovjetunió, az NDK, Lengyelország és Magyarország határait. Az új Münchent akadályozta meg és megvédte a csehek és szlovákok állami és nemzeti létét az öt szocialista ország augusztusi fellépése — mondta végezetül a nyilatkozat. szFTJ p T.M.! VAn önszífl * me. omss# if ----------------------------------------------------------------------------------------------------------4 J. A. Furceva miniszterasszony Budapesten J. A. Furceva, a Szovjetunió művelődésügyi minisztere Ilku Pál művelődésügyi miniszter meghívására hétfőn hivatalos látogatásra Budapestre érkezett. A Ferihegyi repülőtéren fogadására megjelent Ilku Pál, az MSZMP Politikai Bizottságának póttagja, művelődésügyi miniszter, Molnár János művelődésügyi miniszterhelyettes, Erdélyi Károly, külügyminiszter-helyettes, Rosta Endre a Kulturális Kapcsolatok Intézetének ügyvezető elnöke, valamint a Művelődésügyi Minisztérium és a Külügyminisztérium több vezető beosztású munkatársa. Ott volt F. J. Tyitov, a Szovjetunió budapesti nagykövete. J. A. Furceva a repülőtéren az újságíróknak rövid interjút adott. — Látogatásom célja, hogy elősegítsem és még szorosabbra fűzzem népeink kulturális együttműködését. Magyarországi látogatásommal régi kívánságom teljesült. Meggyőződésem, hogy a kulturális élet számos területén sok megbeszélni valónk akad. Megannyi kérdés foglalkoztat bennünket és ezeket — remélem — kölcsönösen megválaszoljuk majd. Üdvözlő távirat A KÍNAI népköztársaság ÁLLAMTANÁCSÁNAK Peking A Kínai Népköztársaság megalakulásának 19. évfordulója alkalmából üdvözletünket és jókívánságainkat küldjük a testvéri kínai népnek. A Kínai Népköztársaság megalakulását az egész haladó emberiség a haladás, a szocializmus történelmi jelentőségű győzelmeként értékelte. A magyar nép elismeréssel adózik a kínai népnek a szocializmus építésében elért eredményeiért és további sikereket kíván országépítő munkájához. Budapest, 1968. október 1. A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG FORRADALMI MUNKÁS-PARASZT KORMÁNYA /. Satunovszkij: CuU e&wde$ kudaua Fordította: Szántó András (Kémregény) 14 — Végül átléptem a határt. Lettország területén találkoznom kellett volna „Imanttal” és „Herberttel”. Ám a megbeszélt találkahelyre nem mentem el, hanem egyenesen szülőfalumba siettem. Lidumsz őrnagy már második hete feküdt a kórház sebészeti osztályán. Zarinys golyója a bal lábát találta el, és enyhén megsértette a csontot. — ...Mindez olyan hirte len történt. Éppen, amikor el akarta állni a menekülő kém útját Zarinysnak azonban még volt ideje lőni. Az első pillanatban, amikor a váratlan erő földre taszította, Lidumsz nem érzett fájdalmat. De még mindezt át sem gondolhatta, amikor Zarinysz elfogták és kocsiba tuszkolták. ______ Alksznisz alezredes, hogy megállítsa a vérzést, hamarjában egy szíjjal szorította el a térd felett Lidumsz lábát. Azután elkísérte az őrnagyot a kórházba, s mindaddig haza se ment, amíg az orvosok meg nem vizsgálták és veszélytelennek nem nyilvánították a sebet. Attól kezdve is mindennap meglátogatta Lidumszot, akinek ágya mellett minden alkalommal ott üldögélt egy idős, ómódi ruhát viselő asszony, az édesanyja. Hogy ne izgassa fel a kisöreget, Lidumsz azt mondta: a tornateremben esett le a nyújtóról. Füllentésébe beavatta az orvosokat, s természetesen az alezredest is. Most, hogy a sajgó fájdalom alábbhagyott, Lidumsznak különösen nehezére esett a kórházban lenni. Egyre gyakrabban hozta szóba kiírását, s Alkszniszt állandóan a Zarinyi-ügy eredményéről faggatta. De az alezredes minduntalan másra terelte a szót. Csak egyszer mondott annyit: — Ne izguljon, Lidunisz. A munka megvárja. Nagyon érdekes és felelősségteljes feladat vár magára. De erről majd később. Egyelőre gyógyuljon meg... És eljött a nap, amikor Lidunisz, bár még kissé bicegve, újra megjelenhetett az alezredes szobájában. — Üdvözlöm felépülése alkalmából — Alksznisz megölelte a fiatalembert. — Most már tárgyalhatunk a munkáról. Foglaljon helyet, — mondta Alksznisz, miközben vaskos dossziét kerített elő — Új ügybe kezdünk, amiben különleges megbízatást teljesíthet... ...Elegánsan öltözött fiatalember lépett be a ruhaszalonba. — Öltönyt szeretnék csináltatni, — fordult az eladónőhöz. — Ma már nem veszünk fel rendelést! A fiatalember elkeseredett: — Most mit tegyek? Holnap elutazom. Nem lehetne valahogy mégis felvenni a rendelést? Megbeszélem a vezetővel. A fiatal férfinek nem volt szerencséje: a vezető a központba ment. Az irodában csupán egy molett, kedves arcú gépírónőt talált. A fiatalember tétovázva toporgott egy darabig, majd hozzá fordult: — Magához jöttem. — Hozzám? — csodálkozott el a nő. — Igen, magához, — ismételte a fiatalember. — Az együttérzést keresem magában. Okvetlenül meg kell ma rendelnem egy öltönyt. Szóljon már az érdekemben. Látom, hogy jó szíve van. A gépírónő zavartan mosolygott: — Nem tudom, mit tehetek... de... próbáljuk meg. A fiatalemberrel együtt kiment az üzletbe. — Kátya, mit tehetünk ezzel az állhatatos vevővel? Annyira kéri... — Félek, hogy a vezetőnő megszid minket. Hiszen ismered az előírásokat, Milda. — Azt hiszem, hogy a fiatalember a vezetőnőt is meggyőzné, ha itt lenne — nevetett Milda. — Köszönöm, kislányok! — mondta hálásan a fiatalember és kék szövetdarabot tett a pultra. — Valódi angol szövet! Mennyiért vette méterét? A fiatalember kissé zavarba jött: — Nem is tudom. Külföldről kaptam... Huszonnégy nap múlva elkészült az öltöny. Elegáns volt, jószabású. Figyelembe vették a rendelő minden kívánságát. Az átvétel napján nagy csokor virággal állított be a fiatalember a szalonba. — Felvette új öltönyét, majd végigsétált a termen és átnyújtotta a csokrot Mildának: — Magának hoztam. Milda csak kisvártatva ismerte fel benne az állhatatos fiút. írógépét már letakarta, hazafelé készülődött, öt perc híján hat óra volt. — Igazán nem kellett volna... — mondta zavartan. — Nagyon hálás vagyok magának — lelkendezett a fiatalember. — Ha nem lép közbe... Ne utasítsa vissza a világot. Megérdemli. (Folytatjuk) Magyar katonák között Csehszlovákiában . Augusztus 21-én az öt szocialista ország hadseregeivel közösen a Magyar Néphadsereg alakulatai is Csehszlovákia földjére érkeztek. Azóta már több hét telt el. Vajon hogyan élnek ott katonáink, hogyan telnek hétköznapjaik, mikért teljesítik dolgozó népünk, pártunk és kormányunk parancsát, a szocializmus védelméből rájuk háruló feladatokat? Erre voltunk kiváncsiak, amikor a napokban a Csehszlovákiában állomásozó magyar katonai alakulatainkat meglátogattuk. A szokásos formaságok elintézése után Volga gépkocsink fürgén vág neki a kilométereknek. Csehszlovákia földjén járunk. Néhány perc után már csak apró pontként integet vissza a határátkelő állomás. Az országúton nagy a forgalom, gépkocsik százai közlekednek, viszik az árut, a terményt, a rakományt. Itt-ott fiatalok hajtják nevetgélve kerékpárjaikat, a távolban dolgos munkáról tanúskodva pipálnak a gyárkémények, a mezőkön pedig folyik a betakarítás... — Rend, nyugalom van. Az emberek dolgoznak — állapítjuk meg és átadjuk magunkat a csendes nézelődésnek. Ahogy egyre jobban az ország belseje felé közeledünk, feltűnik, hogy a házakon, ablakokon, kerítéseken egyre több szlovák, magyar, szovjet felírás akad — igaz nagy részét már lefestették, — valamint sok útjelző tábla mutogatja rossz szándékú emberek okozta sérüléseinek nyomát. Jön a posta A távolban, a város alatt hosszú sötétzöld színű erdő tűnik elő. A földúton őrök és fasorompó állja utunkat, hogy később elvezessenek bennünket a parancsnokságra. — Nézzenek széjjel, beszélgessenek az elvtársakkal, ismerkedjenek meg az életükkel — mondja a parancsnok. Fejünk fölött éppen helikopter húz át, majd leszáll a rétre. A napi postát és az újságokat hozta meg Magyarországról. —■ Mindennat kapunk leveletet és újságot, így tájékozódva vagyunk az otthon történtekről. A rádiót is hallgatjuk, — magyarázza Poncz Barnabás, majd társaival együtt beletemetkezik az újságokba. A sátrak felől Tóth Sándor tisztelvtárs siet felénk. Előbb ő kérdezősködik, majd elmondja, hogy a katonák példamutatóan látják el feladatukat, maradéktalanul végrehajtják a parancsokat. Harckészültségből, internacionalista kötelességteljesítésből kitűnőre vizsgáztak. Hív, tartsunk vele. Harckocsik, kétéltűek, sátrak, ágyúk, rádióskocsik, járművek között sétálunk, ahol szolgálatot teljesítenek, vagy karbantartást végeznek a katonák. Mindenkinek akad munkája, de azért jut idő a beszélgetésre is. Az egyik fa árnyékában szovjet és magyar katonák széles gesztusokkal magyaráznak egymásnak valamit, s hogy szót értenek, bizonyítja barátságos vállveregetéseik és mosolyuk. A másik helyen viszont a levélírás a legfontosabb teendő Gyorsan telik az idő és szinte mi is tábornaknná válunk. Már otthonosan mozgunk az erdőben, eligazodunk az ösvények, a sátrak tengerében. Az egyik egységnél, ahol hosszabban időzünk, Szabó Géza és Kádár Sándor tisztek mondják el, hogy beosztottjaik fegyelmezett emberek. Értik és ismerik feladataikat, készek a további parancsok teljesítésébe. - - .'■vjo. r (wd /ipvohi'i' a. Tábori menü Nagyon jólesett és esik, hogy sok szlovák interncionalista, kipróbált kommunista, volt partizán felkeres bennünket, virágokat hoznak, szorongatják kezünket és megköszönik segítségnyújtásunkat — veszi át a beszélgetés fonalát Kozma László. A katonák egyhangú véleménye: addig maradunk itt, míg pártunk és kormányunk ezt kívánja tőlünk. — Pedig sok dolgunkat hagytunk félbe odahaza — folytatja Takács Miklós —, van, aki házat épít, szüretelne, én például nősülnék. Már minden elő volt készítve a lagzira, amikor elszólított otthonról a kötelesség... Ezen aztán valamenynyien akaratlanul is jót derülünk, s amikor leszáll az est, magasra csap a tábortűz lángja, az előbbi beszélgetésre célozva, jegyzi meg tréfásan Káló István. — Egyszer talán még hálás is leszel érte. Lehet, hogy egy elhamarkodott lépéstől mentettek meg téged... S a kis közösség nagyot kacag az iruló-piruló vőlegényjelöltön. Egyszóval a humor nem hagyja cserben katonáinkat, még a legkényesebb helyzetben sem. Balogh József és Dávid István újságolják, hogyan vágta ki magát nehéz helyzetből egyik kollégájuk. Öreg nénike zsíros kenyérrel akart kedveskedni neki. Nem akarta elfogadni, mert nem sokkal előbb ebédelt, nem volt éhes. — Tegye el, jó lesz később — hajtogatta az öregasszony. — Köszönöm nénike — válaszolt — fogyassza csak el ön egészséggel. Ha elhízok, hát odahaza nem fogad be a feleségem. A „kajára” igazán semmi panaszunk nem lehet — mondja Forgó István. — Ízletes, bő, tápláló. Érzem, hogy legalább egy kilót híztam. — Mi volt a mai menü? — Borsógulyás, túróscsusza, alma, csokoládé — válaszol a főszakács, Szilágyvári István főtörzsőrmester. — S repeta is volt. (Folytatása következik) Együttes foglalkozáson.