Kelet-Magyarország, 1969. október (26. évfolyam, 227-253. szám)
1969-10-18 / 242. szám
vhite novTÁRJAI, teraptjunxt XXVI ÉVFOLYAM, 242. SZÁM ÁRA 80 FILLÉR 1969. OKTÓBER 18. SZOMBAT Fock Jenő beszéde Fock Jenő miniszterelnök a magyar forradalmi munkásparaszt kormány nevében üdvözölte a kongresszust. " Dolgozó népünk testvéri szeretettel fogadja a VII. szakszervezeti világkongresszus résztvevőit, s azt kívánja, hogy munkájuk sikeres legyen, minden kedves vendégünk érezze jól magát körünkben — mondotta. A magyar dolgozók várakozással tekintenek a világkongresszus munkájára, amelynek állásfoglalásai erőt, lendületet adnak népünknek is a szocialista építés feladatainak sikeres megoldásához. A kormány elnöke a továbbiakban vázolta az ország felszabadulása óta eltelt negyedszázad munkáját, eredményeit, a magyar szervezett dolgozók harcát, részvételét az új társadalmi rend felépítésében. — A VII. szakszervezeti világkongresszus bonyolult nemzetközi helyzetben kezdi meg a munkáját — mondotta ezután. — Az imperialisták — elsősorban az amerikai imperializmus — bűnös tevékenysége olyan súlyos válságokat idézett elő, mint a hős vietnami nép ellen folytatott gyalázatos agresszió, a közelkeleti térségben uralkodó háborús feszültség, az európai kontinens békéjét fenyegető megoldatlan problémák sora, és az egyidejűleg világméretekben folytatódó fegyverkezési hajsza. Korunkban az erőviszonyok a szocializmus, a haladás, a béke erőinek kedveznek. A szocialista világrendszer, s ezen belül mindenekelőtt a Szovjetunió, a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom, a haladás és a béke hívei hatalmas erőt képviselnek. Ez az erő képes keresztülhúzni a háborúra spekuláló monopoltőkés körök terveit. A szocializmus, a béke minden becsületes és jó szándékú hívének összefogásával, egységes fellépésével érvényesíthető az emberiség valódi érdeke, biztosítható a társadalmi haladás. A tanácskozáson részt vevők egy része nem tagja a Szakszervezeti Világszövetségnek. A kapitalista világot átfogó monopóliumokkal szemben azonban csak a munkásosztály nemzetközi szervezeteinek megegyezésével, egységével lehet eredményesen felvenni a harcot. Éppen ezért kívánatos a párbeszéd az SZDSZ és a szakszervezetek két másik, nagy nemzetközi szervezete között, össze kell fogni tehát minden erőt a szakszervezeti világmozgalom egységének kibontakoztatásáért, megszilárdításáért folytatott küzdelemben — mondotta a kormány elnöke, majd befejezésül sok sikert, eredményes munkát kívánt a világkongresszus résztvevőinek. Megkezdte tanácskozását a szakszervezeti világkongresszus Pénteken délelőtt kilenc órakor Budapesten, az építők szakszervezetének székházában megnyílt a VII. szakszervezeti világkongresszus. A szakszervezeti mozgalom kiemelkedő nemzetközi eseményére a világ minden tájáról — összesen 124 országból — érkeztek küldöttek, több mint 200 országos szakszervezet, valamint 33 nemzetközi szervezet képviseletében. A tíz napig tartó tanácskozás megnyitójául a szakszervezeti székház kongresszusi termében ünnepélyes ülést tartottak, amelynek elnökségében helyet foglalt: a házigazda tisztét betöltő magyar szakszervezetek képviseletében Gáspár Sándor, a SZOT főtitkára, Louis Saillant, a Szakszervezeti Világszövetség főtitkára, Pierre Gensous, az SZVSZ helyettes főtitkára, továbbá a világszövetség alelnökei és titkárai. Meghívott vendégként részt vett a megnyitó ünnepségen és ugyancsak a díszelnökségben foglalt helyet Fock Jenő, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke, Sarlós István, a Fővárosi Tanács Végrehajtó Bizottságának elnöke, Bertil Bolin, a nemzetközi munkaügyi hivatal főigazgatóhelyettese. A magyar Himnusz hangjai után Gáspár Sándor, a SZOT főtitkára mondott megnyitó beszédet A magyar szervezett dolgozók és a magyar szakszervezetek nevében üdvözölte a VII. szakszervezet,a világkongresszus küldötteit, a meghívott vendégeket és a tanácskozás minden résztvevőjét. Hangsúlyozta: a magyar szakszervezetek, a magyar dolgozók nagy megtiszteltetésnek tartják, hogy a nemzetközi szakszervezeti mozgalom legfőbb szerve, a VII. világkongresszus Budapesten ült össze. A magyar fővárosban a világ szervezett dolgozóinak képviselői tanácskoznak, őket köszönti a 3 millió szervezett magyar dolgozó szívből fakadó, testvéri üdvözlete és jókívánsága. — Mi Magyarországon a szocializmust építjük — folytatta beszédét. — Tudjuk és érezzük, hogy ez nem csak a mi ügyünk, felelősséggel tartozunk érte a világ dolgozóinak is, akik figyelemmel követik népünk munkáját, tevékenységét . Amikor kongresszusunk a világ dolgozóit erőinek elismerésére serkenti és az imperializmus elleni egyesítésre hívja fel, ezzel hozzájárul a világimperializmus, a fő ellenség teljes legyőzéséért folytatott harchoz. Mozgósít az ellen a hatalom ellen, amelynek még ma is sok országban ki van szolgáltatva a dolgozó ember és amely borzalmas szenvedést és megpróbáltatást okoz egész népeknek, nemzeteknek is. Megnyitó beszéde végén a SZOT főtitkára kegyelettel emlékezett meg a nemzetközi szakszervezeti mozgalomnak a VI. világkongresszus óta elhunyt kiemelkedő harcosairól, akiknek emléke előtt néma felállással tisztelegtek a kongresszus részvevői. Ezután Louis Saillant, az SZVSZ főtitkára üdvözölte a világkongresszus küldötteit Az SZDSZ főtitkára után Fock Jenő, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke szólt a kongresszus résztvevőihez. határokat magának követeli egész Németország kizárólagos képviseletét a szövetségi köztársaság 11. szövetségi államává szeretné változtatni Nyugat-Berlint igényt tart nukleáris fegyverekre, de ugyanakkor vonakodik aláírni az atomfegyverkezés megakadályozását célzó nemzetközi szerződést Latin-Amerikáról szólva a beszámoló hangsúlyozta, hogy itt az amerikai imperializmus még mindig abszolút uralmat próbál megvalósítani. Soha nem ismerte el a kubai forradalmat fokozza fenyegetéseit provokációit, fenntartja gazdasági blokádját így próbálja megfojtani ezt a bátor országot. Afrikában is fokozódott az utóbbi években az imperialisták tevékenysége. Lázadásokat szítanak, fokozzák a törzsi gyűlölködést igyekeznek megosztani a lakosságot, hogy így jobban megszilárdítsák uralmukat A nemzetközi helyzet tanulságait összegezve a beszámoló rámutatott hogy az imperializmus — belső ellentmondásai ellenére — változatlanul nagyon agresszív, a földgolyó különböző pontjain veszélyes feszültség gócokat tart fenn, amelyek súlyos konfliktusokká fajulhatnak. Agresszív akciói a szocialista országok, a népek felszabadító mozgalmai, a kapitalista országok munkásmozgalma ellen irányulnak. Bebizonyosodott hogy a legveszélyesebb ellenség az amerikai imperializmus, amely a világon létező mindenfajta reakciónak hűséges támogatója és vezetője. A dolgozók tömegeit mindinkább az a törekvés vezérli, hogy véget vessenek a kizsákmányolásnak, és olyan társadalmat teremtsenek, amelyben a nép gyakorolja a hatalmat Második fő témaként a beszámoló a szakszervezetek szerepével és tevékenységével foglalkozott. Az egész világ szakszervezeteinek közösek a gondjai, törekvései és feladatai — mutatott rá, majd a két világrendszer szakszervezeti mozgalmainak helyzetét elemezte. Hangsúlyozta, a kapitalista országok szakszervezetei — bármilyen legyen is az említett országok fejlettségi színvonala — számos olyan problémával találkoznak, amelyeknek a kapitalista kizsákmányolás ellen folytatott harc következményeként hasonló a jellegük. A nyugat-európai helyzetet például nagyban befolyásolja az európai gazdasági közösség léte. A nagy európai társaságok egyeseinek, vagy a nagyobb trösztök „felszívják” gyengébb konkurrenseiket. Ez a koncentrációs folyamat az utóbbi időben különösen nagy méreteket öltött, s gyakran ádáz harcot idéz elő, szembeállítja egymással a pénzügyi köröket, sőt gyakran magukat a kormányokat is. Az utóbbi évek sztrájkmozgalmának fontos vonása, hogy abba széles körűen és tevékenyen bekapcsolódtak a fiatalok, s a résztvevők sorában ott voltak a mérnökök, technikusok és más rétegek képviselői; más esetekben a sztrájkok kiterjednek a lakosság egyéb rétegeire is, parasztokra, kereskedőkre, kistermelőkre, diákokra, éttel- (Putyisstím az oldalon.) Pierre Gensous beszéde A beszámoló a VL szakszervezeti világkongresszus óta eltelt négy esztendő eseményeinek tükrében vizsgálta a szakszervezeti világmozgalom helyzetét, fejlődését, az SZDSZ munkáját. Bevezetőben megállapította, hogy a VI. kongresszus időpontjában a nemzetközi helyzetre az amerikaiak vietnami agressziója nyomta rá a bélyeget, s négy év elteltével a vietnami háború még súlyosabban nehezíti a kibontakozást. Vietnamban jut kifejezésre a legélesebben az az alapvető ellentmondás, amely szembeállítja az imperializmust a demokratikus, a haladó erőkkel; az Egyesült Államok imperialista erőinek általános szembefordulása ez minden haladó mozgalommal. A nemzetközi élet másik veszélyes gócával, a közelkeleti helyzettel foglalkozott tortán a beszámolói Ramuaz izraeli agresszorokat a hódítási vágyon kívül az a cél vezérli, hogy csapást mérjenek az arab országok haladó mozgalmaira, visszahódítsák és védelmezzék e térségben a petróleumtársaságok gazdasági érdekeit, amelyek — stratégiai jelentőségükön túl — a világ olajtartalékának 60 százalékára terjednek ki. A Szakszervezeti Világszövetség már az izraeli támadást követő napon követelte az agresszió megszüntetését, kifejezte szolidaritását az arab szakszervezetek iránt, s azóta is fáradhatatlanul azon munkálkodik, hogy a Közel-Keleten helyreálljon a béke követeli: haladéktalanul vonják vissza, az izraeli csapatokat a tűzszüneti vonal mögé, ismerjék el és érvényesítsék Palesztina arab népének nemzeti jogait, tartsák tiszteletben e terület arab országainak függetlenségét Ezzel kapcsolatban a beszámoló rámutatoti a essdsz szervezeti mozgalom válasza a közel-keleti agresszív akciókra még távolról sem kielégítő. Kitért a beszámoló Európa problémáira is. Hangsúlyozta: e földrész változatlanul fontos tevékenységi területe az imperialista erőknek. Európában, ahol nagyszámú katonai egység állomásozik, egy esetleges konfliktus könnyen világháborúhoz vezetget Éppen ezért e kontinens békéje nem csak Európa, hanem a földkerekség minden népének első rendű érdeke. Ezzel kapcsolatban a beszámoló említést tett a NATO-ról, amelynek létrehozásával újjáéledt a militarizmus a Német Szövetségi Köztársaságban, s a Bundeswehr vezető pozícióhoz jutott a NATO katonai apparátusában. Ez annál nagyobb veszélyt jelent mert ugyanakkor az NSZK nem akarja elismerni a második világháború után kialakult LAPJNK TARTALMÁBÓL! Szamuely-kiállítás Tiszavasváriban Gyár a tervezőasztalon Az aranykerítés Jó szenek raktáron 0. oldal) (3. oldal) (5. oldal) (5. oldal) Leszállt a Szojuz—7 A Szojuz—8 tovább „dolgozik" Pénteken, magyar idő szerint 10 óra 26 perckor, az előírt kísérleti program teljesítése után a Szojuz—7 űrhajó, fedélzetén Anatolij Filipcsenkoval, Vlagyiszlav Volkoval és Viktor Gorbatkoval, földet ért a Szovjetunió előre megadott térségében, Karagandától 155 kilométerre északnyugatra. Az űrhajósok közérzete a földet érést követően változatlanul jó. A leszállás helyén az űrhajósokat melegen üdvözölték a fogadócsoport képviselői, a szovjet sportszervezetek vezetői, barátok és újságírók. Az űrhajósok közölték az üdvözlésükre érkezettekkel, hogy kitűnően érzik magukat A leszállás helyén végzett első orvosi vizsgálat azt mutatta, hogy az űrhajósok jól viselték el az űrrepülés körülményeit és élettani funkcióik átállását a visszatéréskor a földi viszonyokhoz. A leszállás végrehajtásához a megfelelő időben betájolták az űrhajót és bekapcsolták a fékező hajtóművet. Miután ez a hajtómű teljesítette funkcióját, elválasztották egymástól az űrhajó szektorait és a leszálló egység, belsejében az űrhajó legénységével, földi pályára tért. Az aerodinamikus fékezés és az irányított leereszkedés után az atmoszférában működésbe lépett az ejtőernyőrendszer. A sima leszállásra szolgáló hajtóművek zökkenőmentes földet érést biztosítottak, a Szojuz–7 útja ezzel sikeresen befejeződött. A legénység: Filipcsenko, Volkov és Gorbatko végrehajtotta az előírt széles körű tudományos-műszaki és orvosbiológiai kutatási programot. A Szojuz—8 űrhajó útja folytatódik. Nem sokkal a Szojuz—7 leszállása után a moszkvai televízió riportot közvetített az űrhajó-irányító központból. Pavel Popovics űrhajós ezredes elmondta, hogy beszélgetett a Szojuz—7 utasaival, nem sokkal az űrhajó leszállása előtt. A televíziós közvetítés vezetője ezután kapcsolást kért a Szojuz—7 leszállásának színhelyén tartózkodó kutatócsoporttal. Itt közölték, hogy Anatolij Filipcsenko, Vlagyiszlav Volkov és Viktor Gorbatko — a Szojuz—7 utasai — kiszálltak az űrhajóból és kitűnően érzik magukat. A televíziós riport kidomborította, hogy a Szojuz típusú űrhajók igen pontosan a megadott térségben érnek földet Csütörtökön a Szojuz—6 Karagandától 180 kilométerrel északnyugatra, pénteken a Szojuz—7 Karagandától 155 kilométerrel északnyugatra szállt le. A Szojuz—8 űrhajó folytatja keringését. Elutazott a dél-vietnami küldöttség Pénteken este elutazott hazánkból a Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítási Front Központi Bizottságának és a Délvietnami Köztársaság ideiglenes forradalmi kormányának küldöttsége, amely Tran Buu Kiemnek, a DNFF Központi Bizottsága elnökségi tagjának, a Dél-vietnami Köztársaság ideiglenes forradalmi kormánya államminiszterének vezetésével, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága és a forradalmi munkás-paraszt kormány meghívására Magyarországon tartózkodott. Búcsúztatásukra a Nyugati pályaudvaron megjelent dr. Ajtai Miklós miniszterelnök-helyettes és a kormány, társadalmi szervek képviselői. A küldöttség elutazása előtt sajtóértekezletet tartott A sajtóértekezletet dr. Randé Jenő, a Külügyminisztérium főosztályvezetője nyitotta meg, majd Tran Buu Kiem, a küldöttség vezetője összefoglalta a delegáció benyomásait a Magyarországon látottakról. " A szocialista építőineka nagy eredményein, az ország szépségén túl a legmegragadóbb élményt számunkra a magyar nép szolidaritása és barátsága jelentette, amellyel szinte minden lépésünkben találkoztunk — mondotta. — Ez a szolidaritás a forrása annak az értékes politikai és gazdasági támogatásnak, amelyet a magyar nép és kormánya nyújt a dél-vietnami nép harcához, jelentősen hozzájárulva e harcban kivívott győzelmeinkhez — hangsúlyozta Tran Buu Kiem, majd az újságírók kérdéseire válaszolt. Befejezésül arról szólt, hogy a küldöttség hazánk után több baráti szocialista országba, és az úgynevezett harmadik világ néhány országába is ellátogat. Kormányunk megalakulása — mondta — lehetővé tette, hogy szorosabbra fűzzük kapcsolatainkat azokkal az országokkal, amelyek eddig is támogatták igazságos harcunkat és hozzátehetem, hogy több olyan országgal is lehetővé vált a szorosabb együttműködés, amelyek eddig kevésbé értették meg és támogatták küzdelmünk.