Kelet-Magyarország, 1969. november (26. évfolyam, 255-278. szám)
1969-11-21 / 270. szám
«. co m Külpolitikai összefoglalók Xuan Thuy beszéde a párizsi konferencián • Újabb véres összecsapás Libanonban SS reaktyisztor-interjú az Apolloprogramról Amerikai ködösítési manővert leplezett le a párizsi Vietnam-konferencia 43. ülésén Xuan Thuy, a VDK delegációjának vezetője, aki a tanácskozás megkezdése előtt kijelentette az újságíróknak: minden alapot nélkülöznek azok az amerikai forrásokból származó híresztelések, amelyek szerint Ho Si Minh halála óta magánjellegű megbeszélések voltak a VDK és az Egyesült Államok képviselői ii."Ut. Xuan Thuy hangoztatta, hogy a két küldöttség között csak a konferencián került sor érintkezésre , a munkaülések keretén belül. A Vietnami Demokratikus Köztársaság küldöttségének vezetője arról is szólt, miért topog egy helyben ez a nagy jelentőségű konferencia. A Nixon-adminisztráció „az erő helyzetéből folytatott tárgyalások” politikáját folytatja Kizárólag a washingtoni kormánytól függ, hamarosan véget ér-e a vietnami háború, továbbra is fiatal amerikaiak halnak-e meg Vietnamban, vagy visszatérhetnek hazájukba A párizsi értekezleten a haladás feltétele, hogy a Nixon-kormány lemondjon a gyarmatosítás és az agresszió politikájáról — hangsúlyozta Xuan Thuy miniszter. Nem csak a Távol-, a Közel-Kelettel kapcsolatban sem érkeztek jó hírek a legutóbbi órákban. Libanonban, ahol immár több hete úgy tűnt, a kairói tárgyalások meghozták gyümölcsüket, újra véres öszszetűzések robbantak ki a hadsereg és a Palesztinai menekültek között — ezúttal Nabatijeh település közelében. Az incidens kezdeményezői — mármint a hivatalos beirúti verzió szerint — a palesztin menekültek voltak. A libanoni hadsereg erősítést vezényelt a helyszínre, amely géppuskatüzet nyitott. A tűzharcban három palesztin meghalt, hat megsebesült A libanoni részről a sebesültek száma ugyancsak hat Aligha lehet vitás, hogy az összecsapást újabb erőfeszítéseknek kell követniök, a hasonló esetek megismétlődésének elkerülésére. Az ilyen véres villongások csak az arab világ ellenségeinek táborában kelthetnek elégedettséget. A Komszomolszkaja Pravda című moszkvai ifjúsági lapban érdekes interjú jelent meg: Feoktyisztov szovjet űrhajós, a műszaki tudományok doktora beszélgetett a lap riporterével. Elmondta: a közelmúltban Beregovojjal együtt az Egyesült Államokban járt. Ellátogatott a houstoni űrközpontba, megtekintette a jövőben kilövésre kerülő Apollo—140 űrhajót — Utazásunk során — hangoztatta Feoktyisztov — számos alkalommal tapasztaltunk szívélyességet az amerikaiak részéről, akik őszintén üdvözölnek az országaink közötti kapcsolatok megszilárdítására tett minden lépést. Ma, amikor gratulálok új amerikai ismerőseimnek és kollégáimnak az Apollo—12 sikeres Holdra szállása alkalmából, szeretnék még egyszer köszönetet mondani nekik azért, hogy lehetővé tették az amerikai űrprogram megismerését. A Feoktyisztov-interjú nyilával bejárja majd a világsajtót, annak újabb bizonyságaként, hogy szovjet részről készek az együttműködésre a legmodernebb kutatási területen, a kozmoszban is. Lemondott Cabot Lodge Washington (MTI) Lemondott tisztségéről Henry Cabot Lodge, a vietnami helyzetről tanácskozó párizsi konferencián részt vevő amerikai küldöttség vezetője —, jelentette be csütörtökön a Fehér Ház. Nixon elnök Cabot Lodge lemondását sajnálkozva bár, de elfogadta, hangzik a közlemény. Cabot Lodge december 8-án válik meg tisztségétől. A Fehér Ház közleményéből kitűnik, hogy Lodge helyettese Lawrence E. Walsh is benyújtotta lemondását. Utódaikat még nem nevezték ki. December 8-a és a küldöttség új vezetőjének kinevezése között Philip C. Habib, Cabot Lodge egyik tanácsadója irányítja az amerikai küldöttség munkáját. A Cabot Lodge lemondásáról beszámoló washingtoni közlemény nem ismerteti a diplomata elhatározásának indoklását. KELET-MAGYARORSZÁG Brezsnyev— Sunay találkozó Moszkva (MTI): Leonyid Brezsnyev, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának főtitkára csütörtökön Moszkvában megbeszélést folytatott Cevdet Sunny török köztársasági elnökkel, aki hivatalos látogatáson a Szovjetunióban tartózkodik. A megbeszélés során érintették a szovjet—török kapcsolatok kérdéseit és véleménycserét folytattak a nemzetközi helyzet egyes problémáiról. A találkozóról kiadott hivatalos közlemény szerint a megbeszélés baráti légkörben zajlott le. A helsinki első munkahét Pirityi Sándor, az MTI kiküldött tudósítója jelenti: Bonyodalmak nélkül, türelmes munkastílusban zajlott le a szovjet—amerikai tárgyalások első hétért Helsinki - ben átgondolt menetrend szerint történik a világ egyik legnehezebb katonapolitikai problémájának „körültapogatása”, azzal a céllal, hogy a mostani előzetes megbeszéléseken megjelölt mederben azután konkrét tárgyalások kezdődjenek a hadászati, fegyverkezési verseny megfékezéséről. Csütörtökön a helsinki szovjet nagykövetség tanácstermében találkozott, a Vlagyimir Szemjonov külügyminiszter-helyettes vezette szovjet küldöttség a még mindig csonka amerikai küldöttséggel. Mindkét delegáció — történészekből, katonákból, diplomatákból, jogászokból álló — tanácsadói és szakértői kísérettel vonult fel, hogy folytassa a témával összefüggő kérdések megtárgyalását. A százperces, csütörtöki munkaülés után a tárgyalófelek semmiféle információt nem adtak a sajtónak. Nem közölték hivatalosan a következő munkaülés időpontját sem, de a jól tájékozott körök szerint, hétfőn találkozik ismét a két küldöttség, mégpedig a helsinki amerikai nagykövetségen. A helsinki tárgyalások sajtóközpontjában megcsappant a tudósítók száma. A hét elejére idesereglett közel 300 külföldi újságírói részben már visszatért Moszkvába, Stockholmba, Genfbe vagy hazai állomáshelyére. Ismét Hold körüli pályán az Apollo—12 (Folytatás az 1. oldalról) motívuma az, hogy a holdkomp tévékamerája rövid működés után felmondta a szolgálatot. Elveszett egy értékes filmtekercs is, amelyet az Intrepid utasai a Hold felszínén fotografáltak, de véletlenül eltávolítottak a kabinból a rajt előtt. Conrad és Bean mindvégig kiváló hangulatban, jó erőnlétben hajtotta végre feladatait. A jó hangulatot egyes tudósok részben annak tulajdonítják, hogy az űrhajósok mindvégig tiszta oxigént lélegeztek be házi tartályaikból. A sétákon összesen több mint 2 kilométeres utat tettek meg az égitest felszínén és több holdkrátert kerestek fel. Conrad és Bean tapasztalatai szerint a leszállás helyén a Hold felszínét sötét színű, erősen tapadó por borítja, amely ruhájukon kívül beborította a Holdon elhelyezett tárgyakat is. A porban üveghez hasonló anyag található, kisebb golyócskák formájában. Az űrhajósok úgy vélik, hogy egyes helyeken olyan kőzetre is akadtak, amely mélyebb rétegekből került a felszínre. Gordon a várakozás másfél napján optikai és egyéb megfigyeléseket végzett a Holdról és különleges fényképfelvéteket készített az égitest egyes részeiről. Sikerrel kapcsolták össze az Apollo–12 űrhajó holdkompját a Hold körül keringő űrkabinnal. A manőverre közép-európai idő szerint röviddel este 7 óra előtt került sor. A holdkomp, amely 3 és fél órával korábban rajtolt a Hold felszínéről az előre kiszámított pályán ,,alulról és hátulról” közelítette meg az űrkabint, amelynek belsejéből Richard Gordon irányította a bonyolult műveletet. A két űrjármű már korábban vizuális kapcsolatban állt egymással és— a földi közönséget kárpótolva a holdséta tévéközvetítésének elmaradásáért . Gordon a kabinból tévéközvetítést adott az összekapcsolás befejező szakaszáról. 1969. noverrifeers. Az út Helsinkibe II. Lemondás ex erőszakról Március 18-án, 24 órával a budapesti felhívás nyilvánosságra hozatala után a világsajtó a felhívás szövegénél sokszorosan terjedelmesebb első visszhang-gyűjteményt produkált: vezető politikai személyiségek, szervezetek és a nemzetközi publicisztika legkiemelkedőbb alakjai mondottak véleményt a Varsói Szerződés országai nagy jelentőségű kezdeményezéséről. Ha megkísérelnénk a legjellemzőbb megnyilvánulásokat összeállítani az élre feltétlenül Jean Vincentnak, az AFP francia hírszolgálati iroda tudósítójának tömör megfogalmazása kerülhetne. Vincent ugyanis ezt a mondatot írta annak idején cikke elejére: „A felhívás hivatalos szövege élénk figyelmet kelt azért is, mert vezérfonala három szóban foglalható össze: Európa, enyhülés, egymás mellett élés.” Ha valaki figyelmesen tanulmányozta a budapesti felhívást, azonnal észrevehette, hogy az európai problémák sorában a szocialista országok milyen hangsúlyt helyeznek az Odera—Neissehatár, az NDK és az NSZK közötti határ sérthetetlenségének kérdésére, az NDK és az NSZK létének elismerésére és arra, hogy a Német Szövetségi Köztársaságnak immár be kell látnia, hogy a bukott Hallstein-doktrinának (az úgynevezett egyedüli képviseleti igénynek) még a maradékát is ki kell iktatni a bonni közgondolkodásból. Nyugat-Berlin különleges státuszát pedig félreérthetetlenül el kell ismerni. Éppen ezért jelentőségteljes volt, hogy Willy Brandt, mostani kancellár — akkor még csak a nagykoalíció külügyminisztere — a Magyar Távirati Iroda tudósítójának egy nappal a budapesti felhívás nyilvánosságra hozatala után kifejtette a felhívással kapcsolatos véleményét. Brandt akkor a többi között azt mondta: „megelégedéssel állapítom meg, hogy a Varsói Szerződésben részt vevő hatalmak budapesti felhívásukban a feszültség enyhítésének, a béke biztosításának, a jószomszédságnak és a bizalom teljes együttműködésnek európai politikája mellett foglaltak állást”. Most Willy Brandt már kancellár és éppen a prágai külügyminiszteri tanácskozást megelőző napokban kormányprogramot adott. A kormányprogramban Brandt az európai biztonsági konferenciával kapcsolatban kijelentette, hogy az „gondos előkészítés után fontos szakasz lehet a nagyobb biztonság megteremtéséhez vezető úton, a fegyverek csökkentése mellett — a kelet- és nyugateurópai szövetségesek közötti előrehaladásban”. Ezek egyelőre szavak; meg kell várnunk, hogy a kormányprogram megvalósítását milyen tettek jelzik, képes-e az SPD—FDP kiskoalíció a választási kampány során elhangzott ígéreteinek megfelelően új arculatot adni a bonni politikának és végleg hátat fordítani a hidegháborús, adenaueri hagyatéknak. A prágai külügyminiszteri tanácskozás első napirendi pontjában az erőszak alkalmazásáról és az erőszakkal való fenyegetésről történő lemondás szerepel az európai biztonság megteremtése érdekében. Mit jelent ez a gyakorlatban ? Nem kevesebbet, mint hogy a helsinki konferencián a pozitív állásfoglalások kapják meg a tettek aranyfedezetét is. Sajtónyilatkozatok, választási beszédek után nemzetközi jogi érvényű megállapodások szögezzék le: vitás és megoldatlan problémák rendezése földrészünkön ezúttal csak tárgyalóasztal mellett történjék. Gárdos Miklós (Folytatjuk) Interkozmosz Moszkva, (MTI): November 17—20-ig a Szovjet Tudományos Akadémia fizikai intézetében megtartották soron következő találkozójukat az Interkozmosz—1 kísérletben részt vevő NDK, Szovjetunió és Csehszlovákia tudósai és szakemberei. Értékelték a kísérlet első tudományos eredményeit. Az Interkozmosz—1 szputnyik tudományos műszerei sok értékes adatot rögzítettek a napfolttevékenységről, az atmoszféra felső rétegeinek sűrűségéről, valamint a kozmikus porrétegekről. A részt vevő országok képviselőiből álló Irányító operatív műszaki csoport megtárgyalta a kísérlet menetét és körvonalazták az Interkozmosz Rt további működésének programját. A tudományos adatok feldolgozása folytatódik. Gerencsér Miklós: 7Méd, a cé l. Tanácstalan lettem. Én is póbáltam kipillantani a világűrbe, de csak a szilfák erős boltozatát láttam, ahol éles fényhüllők ütöttek át a lombok derengő rengetegén. — Hát igen. Ha a történelemről hallok, mindig elfog az ünnepélyes melankólia. — Te is így vagy ezzel ?! — kapott az alkalmon Adél. — Csodálatos érzés. Engem főleg jogi szempontból érdekel a történelem. Kétségtelenül nemzeti tragédia, hogy kivégezték Wesselényit, Frangepánt, Nádasdyt és Zrínyi Pétert, de jogi szempontból a Habsburgoknak volt igazuk. Elvégre a magyar főrendek kínálták fel a magyar államiság összeomlása után a királyi koronát az osztrák császárnak. — Szóról szóra így igaz — erősítettem meg a történelmi érveket a gödöllői nagyerdő komoly környezetében. Adél egyre lelkesebb lett Minél beljebb értünk az erdőbe, ő annál mélyebbre nyúlt vissza a történelembe. — Most éppen a köztársasági Róma foglalkoztat. Persze jogi szempontból. Nem tudom megérteni, miért beszélte rá Cicero a szenátust, hogy teljhatalmat szavazzon Pompejusnak a keleti hadjárathoz, amikor ez durván megsértette az alkotmányt. Cicero nagy tehetségű ügyvéd volt, ráadásul nem is rokonszenvezett Pompejussal. Ez rejtély. — Tényleg rejtély — döbbentem rá én is. Ennek ellenére Ciceróval rokonszenveztem, mert róla már hallottam egyet-mást. De Pompejusról soha egy szót sem beszélt Csidei tanító úr a Kossuth Lajos utcai állami elemi népiskolában, ahol szert tettem alapműveltségemre. Márpedig Csidei tanító úr minden jelentős történelmi alakról említést tett, még Bisinger József üvegesmesterről is, aki alapítványt hagyományozott szülővárosunkra. Nyilván tudott erről Adél, hiszen ő is tanult Csidei tanító úr keze alatt, de nem akartam még csapongóbbá tenni a beszélgetést kiterjedt ismereteimmel, sőt szerettem volna a kirándulás céljához közelíteni. — Valóban aggasztó rejtély ez a Cicero, meg Pompejus, de térjünk vissza a rózsákhoz, szívem. Adél boldog döbbenettel sugározta rám a megilletődöttséget itáliai szeméből. — Azt montad: Szívem?! Ó, te drága. Hallgasd a szavak muzsikáját: Rózsa, Róma, Cicero. Mindez egyszerre a költészet és a gondolat teljes asszociációja. Belefér az egész világ. Nem tudok betelni a gondolattársításokkal. Elbűvöl a dialektika mindent átölelő hatalma! Most kezdtem igazán érteni, miért nem szeret Adél legyeket fogdosni az öklözéshez. A dialektika segítségével azonnal meg tudtam magamnak magyarázni Antonió viselkedését. Reméltem Adél beszélni fog a kisfiáról, a tönkrement házasságáról és engem is kikérdez, hogy miért olyan nehéz szívem mostanában, miközben kebléhez szorítja árva fejemet Maradjunk az erdőnél. Adél. Van ott egy selymes tisztás, gyere, pihentessük rajta a dialektikánkat és szűkítsük le az ölelést a perc realitásához. Szavaimra érdeklődve húzta fel szemöldöke fekete sarlóját. — Nocsak, Illés. Elragadó, hogy a társalgásom máris ilyen választékossá tesz, de félő, hogy tartalmilag frivol az ajánlatod. Dühösen megráztam árva fejemet. — Ne itélj már annyit, Adél! Az én türelmem sincsen svédacélból! — Ellenkezőleg. A te türelmed szappanból van. Gyorsan kopik. Nemde? — Méghogy nemde. Esküszöm a diplomádra, hogy az esernyő alatt sokkal elviselhetőbb voltál. — Te is. — Mondd, minek ez az úri nyafogás? Hosszul áll. Sokkal fárasztóbb, mint az eredeti. Egyáltalán miért szólítottál le? — Játszadoztam. Egy adott hangulat intellektuális kihasználásáról volt szó. Megpróbáltam, képes-e rezonálni egy ösztönlény a kifinomult érzésekkel. Nem tartod talán eredetinek? Hogy mennyire igaza van Antoniónak. — De igen. Nagyon eredeti. Ezzel szemben meg kell próbálni egy sablonos kísérletet. Valami olyasmit, amit az orvosok rutinvizsgálatnak neveznek. Ezzel kivettem kezéből a rózsacsokrot, meg az ügyvédi táskát és a tisztásra dobtam, ahova engem is húzott a tömegvonzás. Adél hátrányos vértezetben állt szembe velem, nem volt rajta más, csupán egy méregzöld nyári selyemruha, amely ingerlőn hangsúlyozta feszes idomainak kreol árnyalatait. Soha nem próbáltam ki udvarlás közben robosztus fizikai fölényemet, de most rettenetessé tett a sérelem, amiért ösztönylénynek minősített a női vakság. Elvégre százötven kilométert utaztam gyorsvonaton, HÉV-en is huszonegynehányat és akkor a jog és a történelem viszonyával akartak szédíteni, amikor engem egészen másfajta viszonyok érdekeltek. Ilyen nővel szemben még egy rózsalovagnak sem lehettek gátlásai. — Gondold meg, Illés — zihálta bajvívásunk közben a már megadásra készülő AdaL — ötévi fegyházra ítélhetnek szemérem elleni erőszakért... Végsőkig dühített ez a jogászi pedantéria. Eddig azt hittem, még a paragrafusok is illatot fognak lehelni, ha megcsókolom Adélt, most meg rá kellett jönnöm, hogy a csókjának is paragrafus íze van. Már-már kezdett érdektelenné válni a hódítás, éppen fékezni akartam lendületemet, amikor Adél izmos teste akkorát rándult a karjaimban, mint egy szerelmes delfin. Tudtam, ezt a mozdulatot szánja az utolsónak, ezzel akarja igazolni, hogy a lehetetlent is megkísérelte szemérme védelmére, hogy aztán engem terheljen a teljes erkölcsi és jogi felelősség. De az élet keresztülhúzta mindkettőnk számítását: elrepedt. Adél méregzöld selyemruhája a hónaaljától a csípőjéig. Ő is, én is elcsodálkoztunk. Néztem a hosszú repedést és mögötte az áhított nő feltáruló bájait. Most derült ki, hogy valójában milyen pici egy modern nyári ruha. Bárhogy takargatta magát Adél, mezítelenebb volt, mint a pattintott kőkorszakbeli ősleányok, hogy a történetnél maradjak. (Folytatjuk)