Kelet-Magyarország, 1970. július (27. évfolyam, 152-178. szám)
1970-07-01 / 152. szám
X, o Mai Megkezd” az 1. oldalról) (Föl’"' _Adonczi Pál hangoztatta: — Internacionalista kötelességünknek tartjuk, hogy segítsük a mongol nép erőfeszítéseit, virágzó szocialista társadalmának felépítésében, örülünk annak, hogy szakembereink munkáját hasznosnak találják és megbecsülik. Sikerrel zárultak a következő tervidőszak egyeztető tárgyalásai, s ez a biztosítéka annak, hogy gazdasági és kereskedelmi kapcsolataink is tovább bővüljenek a következő ötéves periódusban. ★ Losonczi Pál és kísérete kora délután ünnepélyes keretek között megkoszorúzta Vlagyimir Iljics Lenin Ulánbátort emlékművét. A délutáni órákban az Elnöki Tanács elnöke és kísérete megtekintette a mongol főváros egyik büszkeségét, az Ulánbátort autójavító üzemet. Utána Losonczi Pál Zs. Szambu társaságában mongol népi birkózóversenyt tekintett meg, majd este a Mongóliában dolgozó magyar szakemberek, a magyar kolónia képviselőivel találkozott hazánk Ulánbátori nagykövetségén. Losonczi Pálné délelőtt felkeresett egy Ulánbátor környéki nemzetközi úttörőtábort, ahol az ott nyaraló magyar gyerekek köszöntötték. Ma reggel Losonczi Pál Dél-Gobi megyébe látogat, ahonnan csütörtökön délután tér vissza a mongol fővárosba. Az észt küldöttség Jakab Sándornál Jakab Sándor, az MSZMP Központi Bizottságának osztályvezetője kedden délután az MSZMP Központi Bizottságának székházában baráti látogatáson fogadta az Arnold Gren miniszterelnökhelyettes, külügyminiszter vezetésével hazánkban tartózkodó észt baráti küldöttséget. Jelen volt a találkozón Nagy Mária, az MSZBT főtitkára és I. J. Bagyul, a szovjet nagykövetség első titkára. A Külügyminisztérium és a Magyar—Szovjet Baráti Társaság kedden este a Vörös Csillag szálló éttermében vacsorát adott az Arnold Gren vezetésével hazánkban tartózkodó észt baráti küldöttség tiszteletére, amely szerdán hagyja el országunkat. Részt vett a vacsorán Nagy Mária, az MSZBT főtitkára és Barity Miklós, a Külügyminisztérium csoportfőnöke. Ott volt I. I. Bagyul, a szovjet nagykövetség első titkára. KELET-MAGYARORSZÁG Külpolitikai széljegyzet: Hat plusz négy Luxemburgban A kontinens egyik legkisebb országának székhelyén, Luxemburgban olyan tárgyalások kezdődtek, amelyek mind rövidebb, mind hoszszabb távon kétségtelenül kihatnak Nyugat-Európa jövőjére. Kerek húsz miniszter jelent meg tíz ország képviseletében, köztük a szóban forgó államok külügyminisz- terei. A tíz ország számtani aránya önmagában is érzékelteti a luxemburgi megbeszélések horderejét: hat olyan államról van szó, amely már tagja a Közös Piacnak és négy olyanról, amely be akar lépni ebbe a tömörülésbe. A matematika azonban nem mindig mérvadó a nemzetközi porondon: a négy „tagjelölt” közül egyre összpontosul az egész nemzetközi figyelem: Nagy-Britanniára. Túlzás nélkül ki lehet jelenteni, hogy, a másik három jelentkező, Írország, Dánia és Norvégia döntése pusztán a brit belépési szándék egyenes következménye. Per Borten, Norvégia miniszterelnöke például néhány héttel ezelőtt Oslóban magyar újságíró-delegációt fogadott, amelynek őszintén kijelentette: mivel az angol belépéssel az EFTA, az európai szabadkereskedelmi társulás léte illuzórikussá válik, London közös piaci felvétele automatikusan maga után vontá Oslo felvételi kérelmét is. Úgy tűnik, legalábbis egyetlen vonatkozásban végéhez közeledik a közelmúlt brit történelmének egyik legmegalázóbb szakasza, az az időszak, amelynek során Nagy- Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága a sorozatos francia vétó nyomán hiába kopogtatott bebocsátásért a Közös Piac kapuján. Minden jel arra vall, hogy ezen a kapun belátható időn belül beengedik a brit oroszlánt. Ehhez De Gaulle-nak kellett távoznia az Elysée-palotából... Csaknem bizonyos, hogy London számára az átállás súlyos megrázkódtatásokkal terhes lesz. Elsősorban az eddig a brit nemzetközösségre épült mezőgazdaság szenvedhet a francia konkurrenciától, annál is inkább, mert amikor a Közös Piac a mezőgazdaság finanszírozásáról döntött, Nagy-Britannia csak külső szemlélőként figyelhette a potenciálisan számára is fontos határozatokat. Szovjet-egyiptomi tárgyalásért A moszkvai Kremlben kedden megkezdődtek a tárgyalások Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, Fog gorni szovjet államfő, Koszigin miniszterelnök, valamint Naszszer egyiptomi elnök között. A kölcsönös egyetértés légkörében folyt szívélyes hangú tárgyaláson a tárgyalófelek eszmecserét folytattak a közel-keleti helyzetről és megállapították, hogy Izrael folytatja agresszív cselekményeit és továbbra sem hajlandó végrehajtani a Biztonsági Tanács 1967. november 22-i határozatát. A szovjet és az egyiptomi fél megvitatta a jelenlegi nemzetközi helyzet több más fontos problémáját is. A tárgyalások folytatódnak. Prágai jelentés Vince József nagykövet átnyújtotta megbízólevelét Ludvik Svobodának Vince József, a Magyar Népköztársaság új prágai nagykövete kedden a prágai várban átnyújtotta megbízólevelét Ludvik Svoboda csehszlovák köztársasági elnöknek Az ünnepélyes aktuson megjelent Jan Marko, a Csehtszlovák Szocialista Köztársaság külügyminisztere, Jan Pudlak, az elnöki hivatal vezetője, valamint a magyar nagykövetség munkatársai. Vince József a megbízólevél átadásakor tolmácsolta az MSZMP Központi Bizottsága, az Elnöki Tanács, a forradalmi munkás-paraszt kormány és az egész magyar nép jókívánságait, majd megállapította: — Országaink és népeink barátságát és együttműködését 1963-ban az új barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződésben foglalt elvekben fogalmaztuk meg és iktattuk törvénybe. Barátságunkat és együttműködésünket a szocializmus további építésének és vívmányai védelmének közös érdekei vezérlik. Ezek a célok vezették pártunkat és kormányunkat a többi szövetséges szocialista országgal együtt az elmúlt időszakban, hogy minden segítséget és támogatást megadjunk a szocialista társadalmat és vízkártyáit védelmező szocialista erőiknek Csehszlovákiában. Pártjaink és kormányaink vezetőinek múltbeli találkozásai bebizonyították, hogy országaink közötti sokoldalú együttműködésnek további gazdag lehetőségei és újabb formái vannak. Országaink jó együttműködésének alapját pártjaink nézetazonossága, közös szocialista céljaink és nemzetközi törekvéseink alkotják. Ludvik Svoboda válaszában többek között megállapította: " Nagyra értékeljük a Magyar Szocialista Munkáspárt erőfeszítéseit a nemzetközi kommunista mozgalom megszilárdításáért vívott harcban, valamint a Magyar Népköztársaság tevékeny hozzájárulását a világbéke, különösképpen pedig az európai biztonság megszilárdításához- A két ország kapcsolatait a valódi barátság és szövetség szelleme hatja át, miként ezt az 1968-ban megkötött új szövetségi szerződés is kifejezi. — E barátság és szövetség szellemében nagyra becsüljük a csehszlovák marxista—leninista erőknek nyújtott internacionalista segítséget. Meggyőződésem, hogy a többi szocialista országgal való szoros együttműködésben új sikereket érünk el valamennyi területen. — Azt kívánjuk, hogy a csehszlovák—magyar együttműködés a jövőben még inkább előmozdítsa az egész szocialista rendszer, valamint a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom egységének megszilárdítását, az agresszív imperialista politika ellen, a világbéke megőrzéséért folytatott küzdelemben. 970. július 1. Magyar—portugál párttalálkozó Az MSZMP Központi Bizottságának meghívására június második felében látogatást tett Magyarországon a Portugál Kommunista Párt küldöttsége: Alvaro Cunhas, a párt főtitkára, José Vitoriano, a KB titkárságának tagja és Carlos Britto, a Központi Bizottság tagja. A küldöttséget fogadta Kádár János, az MSZMP KB első titkára. A delegáció találkozott Komócsin Zoltánnal, a Politikai Bizottság tagjával, a KB titkárával és a Központi Bizottság más képviselőivel. A portugál pártküldöttség magyarországi útja során látogatást tett ipari, mezőgazdasági üzemekben, kulturális intézményekben, megismerkedett a magyar dolgozók építőmunkájával, életkörülményeivel. A portugál kommunisták delegációját mindenütt nagy tisztelettel fogadták. A találkozók alkalmával a két párt képviselői kölcsönösen tájékoztatták egymást országaik helyzetéről pártjaik tevékenységéről, a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom, valamint a nemzetközi helyzet időszerű kérdéseiben elfoglalt álláspontjukról. Az őszinte, elvtársi légkörű eszmecserék bizonyították, hogy az összes érintett kérdésekben teljes a nézetazonosság a két testvérpárt között. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának képviselői kifejezték szolidaritásukat a Portugál Kommunista Párt hősi harcával, amelyet a fasiszta diktatúra ellen, a demokratikus rendszer kivívásáért, a portugál gyarmati uralom felszámolásáért folytat. A Portugál Kommunista Párt Központi Bizottságának képviselői elismerésüket tolmácsolták a szocializmis magyarországi eredményeivel kapcsolatban, amelyet úgy értékelnek, mint nagyi jelentőségű hozzájárulást a nemzetközi munkásosztály és az összes országok népeinek harcához. Mindkét fél hangsúlyozta a kommunista és munkáspártok internacionalista együttműködésének, valamint az összes antiimperialista erő összefogásának nagy fontosságát és kölcsönösen kifejezték törekvésüket a magyar és a portugál kommunisták közötti kapcsolatok elmélyítésére. (Folytatás az X. oldalról) alakítását, korszerűsítését kezdeményezte, s néhány istálló átalakítását vállalta is. A mezőszilasi Mezőföld Tsz új technológiákat bocsát tagjai rendelkezésére a sertéstenyésztés korszerűsítéséhez. Az új technikára annál is inkább szükség van, mert most már a háztájik termelését is szakosítani kell, s ehhez sok kisgép, műtrágya szükséges. Jelentős eredményeket várunk a szövetkezetek és a háztáji gazdaságok szorosabb együttműködésétől; a kiadott irányelvek is mindenekelőtt ezt szorgalmazzák. Az együttműködés nyomán hasznosíthatják a jelenleg kihasználatlan eszközöket, épületeket. Megállapodhatnak abban, hogy a háztájiban előállított termékeket a közös útján értékesítik, s a termelőszövetkezet szerzi be a háztáji részére is a különféle anyagokat, eszközöket. A közös gazdaságok sokat tehetnek a háztáji szaktanácsadásának megszervezéséért, a szervezett növényvédelem és az állategészségügyi feladatok ellátásáért. Az ösztönző jogszabályok hatékonyságának és az irányelvek érvényesítésének tapasztalatait az év folyamán összegezzük. Lehetséges, hogy az így nyert felmérések alapján újabb intézkedésekre, további segítségre lesz szükség. Előfordulhat, hogy a kocaállomány nagyobb mérvű növekedése nyomán egy idő múlva a háztáji gazdaságok sertéseik egy részétől meg akarnak szabadulni. Ebben az esetben szükségessé válhat az állami intervenciós vásárlás, vagyis egy olyan állami kötelezettség, amely biztonságot nyújt a gazdáknak a sertések értékesítésére. Lehetséges, hogy hasonló módszert kell majd javasolni a baromfik átvételére is. Általában gondoskodni kell arról, hogy a megtermelt jó minőségű árut értékesíthessék. Mindent egybevetve a következő ötéves tervidőszakra az várható, hogy a háztáji gazdaságok össztermelésének eddigi erősen csökkenő üteme jelentősen lassul, s több ágazatban növekedésnek indul a termelés. Ezek közé tartozik majd a sertés- és baromfitenyésztés, de növekedést várunk a munkaigényes, a piacon kelendő gyümölcsök, mint például az eper és a meggy termelésében. A háztájiak problémáival mindenképpen az eddiginél hatékonyabban kell foglalkoznia minden arra illetékes szervnek, beleértve a TOT-ort és az államigazgatási szerveket is. Ősz Ferenc. — Na, magának nincs mit félsz, az a szatír is birszemt! — jelentette ki Stefi. — Kegyedről azt mesélik, kedvesem, hogy maga azóta állandóan az erdőn sétál, hátha találkozik a szatírral. Így folyt a vita, mely természetesen a járásbíróságon ért véget, ahol már tervbe vették, hogy egy külön osztályt létesítenek Stefi néniéknek. Néhány ügyvéd pedig előre dörzsölte a kezét. A legtöbb izgalmat a szatír természetesen Kovács László rendőr hadnagynak okozta. A fiatal tisztnek ez volt az első önálló ügye, érthető tehát, hogy nagy lelkesedéssel vetette magát a nyomozásba. Ezen a délutánon is az eddigi feljelentési és nyomozati anyagok tanulmányozásába merült. Két eset történt eddig. Mindkettő a kiserdőben, az esti órákban. Az első áldozat Fazekas Ferencné, negyvenéves, négygyermekes munkásasszony." Nem csinos, inkább egy korán hervadásnak indult, törődött asszony. A támadó hátulról közelítette meg erős kezével lefogta és egész idő alatt csak egyetlen mondatot sziszegett a fülébe: „Ha megszólalsz, hazaváglak”. Ugyanezt mondta a másik áldozatnak, Zakariás Ildikó gyári munkáslánynak is. A két asszony vallomása egymásnak ellentmondó részeket is tartalmazott. Fazekasné szerint a férfinak durva arca volt, és negyvenévesnek becsülte. Ildikó fiatalnak mondta, olyan sportoló formájú volt. A helyszínen csak a dulakodás nyomai maradtak. Csak az egyik helyen tudtak egy értékelhető lábnyomot kiönteni. E szerint a támadó negyvenegyes, valószínűleg műanyag talpú cipőt visel. — Hadnagy elvtárs, kérek engedélyt jelenteni. Egy lány van itt — lépett a szobába Sipos tizedes, a hadnagy közvetlen munkatársa. Kóla any u? (2.) nyit kell tudnunk, hogy Sipos öreg rendőr volt, már tizenöt éve viselte az egyenruhát. Pontos, fegyelmezett beosztott volt, nem túl nagy szellemi képességekkel. Jámbor, békés természetű ember volt ez a Sipos, aki néha meg is sajnálta ügyfeleit. Mesélik, hogy egy fiatal huligánnak rántott csirkét csempészett a fogdába, mert nagyon hasonlított a fiára, akit az ellenforradalmárok öltek meg. — Küldje be — mondta Kovács. Belépett Zakariás Ildikó. — Kérem szépen... én visszavonom a feljelentést. — Maga megőrült? — Az úgy van.. Szóval, nekem udvarol egy német fiú... Talán el is venne feleségül. De ha ezt megtudja, egyből otthagy. — Nem tudja meg. Ügyét diszkréten kezeljük. — Itt mindent megtudnak Azt is tudják, aki nem tett feljelentést — Van ilyen is? — Persze... Töröknél. Is megtámadta a szatír, összevissza marcangolta. — Tudja, hol lakik ez a Törökné? — Tudom, de ígérje meg, hogy nem mondja el, hogy tőlem hallotta... — Sipos elvtárs — szólt ki Kovács hadnagy. — Hivassa be Török Dezsőné, Kossuth utca 17. szám alatti lakost. — Ezt kikérem magamnak! Jelentést fogok tenni. Beidézik az embert, mint egy bűnözőt — háborgott Török Dezső. — Kérem, mi a feleségét kérettük, hogy legyen segítségünkre egy bűnügy felderítésében. Ez állampolgári kötelessége. — Én nem akarok vallomást tenni — sírt Törökné. Én elmondom, kérem... — készségeskedett Török. — Az úgy volt, hogy én Debrecenben tartózkodtam. Hazajövök, hát látom, hogy Icuka nyakán véraláfutások vannak, meg lejjebb is. Persze, hogy kérdőre vontam. Először hallgatott, aztán sírva elmondta, hogy amikor a gyárból jött haza, megtámadta a szatír... — Mikor történt ez? —fordult az asszonyhoz a hadnagy. — Kedden este... 7 óra felé... Kovács a jegyzeteibe nézett. Pontosan ebben az időben történt Zakariás Ildikó megtámadása is. — Biztos a dátumban? — Egészen biztos kérem... Én szerdán jöttem haza, és akkor már így volt. De ugyebár, mi nem akarunk részt venni ebben az ügyben. Rajtunk röhögne az egész város. Szegény feleségem már így is teljesen kikészült idegileg. . — Kérem, hagyjon magunkra a feleségével... — Hogy képzeli... Nekünk nincs titkunk egymás előtt... — Ez természetes — érvelt Kovács. — Na, de az orvoshoz sem mehet be, amikor a feleségét vizsgálja... — Meg akarja vizsgálni? — hüledezett Török. Tíz perc alatt azért megértette, hogy a rendőrség az ilyen ügyeket annyira bizalmasan kezeli, hogy még a férj sem vehet részt a kihallgatásokon. Végül kiment. Kovács ránézett az asszonyra: — Nincs valami mondanivalója? — Izé... szóval.. az ügy volt... Tetszik tudni volt egy kis félrelépésem .. Ha a férjem megtudná, megölne, vagy ami rosszabb, elhagyna. Pedig én csak őt szeretem. Áldott egy ember. Ez nem kocsmácik, egy fillérig hazahozza a pénzt. Az a másik egy részeges, ócska csavargó, egy... Kovács belefojtotta a szót. Az asszony a nyakán lévő keresztre akarta megesketni, hogy soha nem mondja el a dolgot senkinek. A hadnagy újra az iratokba temetkezett. A tettesre egyetlen jellemzőt talált: mindkét esetben azzal fenyegette áldozatát, hogy „hazavágja”. Ezt a nyomot egészen eddig nagyra értékelte, amíg nem hallotta, hogy az udvarukban lévő kislány egyetemi évfolyamtársának úgy számolt be a kollokviumáról, hogy „a prof. hazavágta”, amit úgy kell érteni, hogy megbuktatta. Átnézte a járásban lévő büntetett előéletűek anyagait. Előkerült Zsizsik Jenő aktája, akit néhány évvel ezelőtt közszeméremsértés és erőszak miatt ítéltek el. Zscsik egy éve szabadult és ismét, a környéken él. Kocsiba ült és meglátogatta a férfit. Mint mondta, csak egy kis beszélgetésre jött. (Folytatjuk)